Erkel Ferenc (1810–1893)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Ker0 (vitalap | szerkesztései) 2021. március 11., 08:44-kor történt szerkesztése után volt.

zeneszerző, karmester, zongoraművész

Erkel Ferenc
Erkel Ferenc síremléke a Fiumei úti temetőben
Síremlékének tervvázlata
Erkel-szobor a Gyulai Várfürdő parkjában

Tartalomjegyzék

Az Erkel család

Az Erkel család 1807-ben érkezett Gyulára a Wenckheimek meghívására, akihez eljutott id. Erkel József (Erkel Ferenc nagyapja) muzsikus híre. A család eredetéről több feltevés is létezik viszont egyik sem bizonyított. Van, aki a holland származás mellett érvel, egy másik feltevés szerint a felső-badeni Freiburg városából származnak. Az biztos, hogy Erkel közvetlen felmenői pozsonyi németek voltak, a szőlőműveléssel kapcsolatban többször találkozhatunk az Erkel névvel. De akadt közöttük muzsikus is bőven.

Élete

Erkel Ferenc 1810. november 7-én született – az akkor még Gyulához tartozó – Németgyulán. Apja: ifj. Erkel József zenész, anyja: Ruttkay Klára Terézia (Ruttkay Ádám uradalmi tiszt lánya). Erkel Ferenc másodszülöttként (első fiúgyermekként) jött a világra, megszakítva a családi hagyományt, édesapja után nem a József nevet kapta. Elsőszülött lánytestvére hároméves korában meghalt. Kilenc testvére volt: két lány és hét fiú. A zenei pályát Ferencen kívül József választotta, aki a kolozsvári színház énekes színésze, majd karmestere lett.

Erkel Ferenc az elemi iskolai tanulmányait Czingulszky Simon kántortanító keze alatt kezdte, második tanítója az édesapja volt. Már 7–8 évesen kottát lapozott, első nyilvános fellépésére 11 évesen került sor. A magyargyulai elemi iskolába járt, ahol Pap László tanította. Gimnáziumi tanulmányait először Nagyváradon kezdte. Később Pozsonyban a bencéseknél folytatta, ahol eljutott a híres komponistához, Henrik Kleinhez, aki folytatta Erkel zenei továbbképzését. Rendszeres látogatója volt a pozsonyi operának, többször is volt nyilvános fellépése. A pozsonyi évek alatt készült első műve a Litánia, ami elveszett. A vakációkat mindig a szülői házban töltötte, Gyulán figyelt fel először a népi dallamokra.

1839. augusztus 10-én feleségül vette Adler Adélt, aki szintén kiválóan zongorázott. Nászútjukon hangversenyt adtak Gyulán a kastély színháztermében az épülő megyei kórház megsegítésére. Házasságukból 11 gyermek született, a zenei pályát Gyula, László és Sándor fia folytatta. (Erkel Sándor az Operaház első karnagya, 18761885 között igazgatója volt. Rövid ideig Békéscsabán élt, életének e szakaszát emléktábla őrzi).

Erkel szenvedélyes sakkozó, kortársai szerint jó játékos volt. Szerepet játszott a Pesti Sakk-kör megalapításában, melynek később elnöke lett. A 19. század közepétől elindultak a dalegyletek, a mozgalom élére állt Erkel Ferenc. A Gyulán működő dalárda karmesterének választották.

1893-ban tüdőgyulladást kapott, amiből még meggyógyult. Budapesten hunyt el 1893. június 15-én. Temetése június 18-án volt, fényes gyászpompában. Ravatalához, az Operaház előcsarnokában tízezrek látogattak el.

Munkássága

A pozsonyi tanulmányok után Kolozsvárra ment, ahol zongoratanári állást kapott 1827 végén. A kolozsvári évek a pályakezdés, a tanulás, a tapasztalatszerzés idejét jelentették az életében. Kolozsvár ekkor a magyar szellemi élet központja volt, megismerkedett többek között Ruzitska Györggyel, aki a zenekonzervatórium igazgatója volt, valamint Gyergyai Ferenccel és Brassai Sámuellel. Későbbi karnagytársával, Heinisch Józseffel is itt alakított ki szorosabb kapcsolatot. Zongoristaként előkelő hírnévre tett szert, hangversenyei nagy sikert arattak, a műkedvelőkből alakult hangversenyzenekar karnagyául is megválasztották. Művei – a Magyar ábránd című zongoraművét kivéve – nem maradtak fent ebből a korszakból sem. Kolozsvárról jutott el Nagyváradra is, ahol több hangversenyt is tartott. A kolozsvári évek alatt Erkel – saját bevallása szerint is – teljesen érett mesterré fejlődött. 1834-ben meghívást kapott Szemerédre zenemesternek, Steinlein-Saalenstein grófnétől. Útközben, 23 évesen élete első hangversenyét adta Pesten, a Nemzeti Kaszinóban. 1835-ben költözött fel Pestre, a „Budai magyar színjátszó társaság” karmestere lett. Támogatója Rosty Albert lett, aki atyai jóbarátja is volt. Egyre több hangversenyen szerepelt, melyekről a korabeli lapok szinte naponta tudósítottak. Nemcsak itthon, hanem külföldön is híres lett. Első ismert és fennmaradt műve is ehhez az időszakhoz kapcsolódik: „Phantasia és változatok magyar téma felett”.

Erkelnek a színház jelentette az igazi otthonát, ezért jelentős lépésnek számított, amikor meghívták a Nemzeti Színház karnagyi székébe. Pesten teljesedett ki zenei pályája, egyre közelebb került az operakomponáláshoz és ekkor születtek meg híres operái. Igazgatói posztjai is bővültek: a Filharmóniai Társaság vezető karnagya, az Országos Magyar Daláregyesület országos karnagya és a Zeneakadémia igazgatója lett. A szabadságharc nem kedvezett a karrierjének. Ő maga is katonának akart állni, de népes családját el kellett tartania. Miután a szabadságharc elbukott, az elnyomás éveiben nem játszhatták Erkel operáit. Miután itthon fokozatosan újjáéledt a zenei élet itthon, neves külföldi zenészek jöttek az országba. A hangversenyeket Erkel szervezte. Anyagi gondjai lévén zongoraleckéket adott. Erkel híre bejárta Európát, de ő maga nem akart külföldre menni, mindvégig a hazájának alkotott.

1860-ban különváltak feleségével, ami némileg segített a népes család megélhetési gondjain. Felesége és két fia Gyulára költözött, de maga Erkel Ferenc is sokat látogatott szülővárosába. Az elkövetkező években a gyulai zenei élet meghatározójává vált az Erkel család. Ettől az időszaktól kezdve Erkelt folyamatos támadások érték: vádolták, hogy kerüli Wagner és Berlioz műveit; másrészt fiai zenei pozíciókhoz jutását is sérelmezték. 1887 körül, a megromlott egészségi állapota miatt több tisztségéről lemondott. Nyolcvanadik születésnapján adja utolsó hangversenyét, amelyet szűnni nem akaró taps fogadott. 1888-ban utolsó operaelőadását vezényelte.

Díjak, kitüntetések

Emlékezete

Vokális művei

Operák

Kantáta

Karművek

Kísérőzenék, balettbetétek, népszínműzenék stb.

Dalok

Lásd még

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök