Dedinszky Gyula (1905–1994)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2021. augusztus 23., 13:30-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

evangélikus lelkész, helytörténész, néprajzkutató

Tartalomjegyzék

Élete

Dedinszky Gyula

A Bács-Bodrog megyei, szlovák lakosú Dunagáloson született 1905. március 24-én. Apja Dedinszky János evangélikus lelkész, anyja Stollmann Anna. A Felvidékről származó családban hat generáción át, 200 évre visszamenőleg mindig volt evangélikus lelkész. Édesapja harminc éven át volt Dunagálos lelkipásztora. Dedinszky Gyulát szülei tudatosan nevelték a kétnyelvűségre, édesanyja szlovákul, édesapja magyarul beszélt gyermekeivel.

Szülőfalujából a három elemi elvégzése után édesapja a közeli Újverbászra küldte, hogy németül is megtanuljon. A gimnázium első évét is itt végezte, majd Békéscsabára került, ahol 1923-ban érettségizett a Rudolf Főgimnáziumban. Tanulmányait ezután a Pécsi Egyetem soproni teológiai fakultásán folytatta. 1927-ben – első magyar teológusként – egy évet a helsinki egyetem teológiai szakán töltött.

Dedinszky Gyula 1931-ben vette feleségül Veres Margitot, házasságukból két gyermek született, Gyula és Tamás.

1978-ban részt vett a helsinki egyetem fennállásának 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyen.

Sírja a Berényi úti temetőben.
1994. május 22-én hunyt el Békéscsabán 90 éves korában. Május 28-án, szombaton a Felsővégi (Berényi úti) evangélikus temetőben helyezték végső nyugalomra.

Munkássága

Lelkésszé szentelése után 1928-ban Kiskőrösre került segédlelkésznek a kétnyelvű (magyar–szlovák) gyülekezethez. A következő évben hat hónapot Ipolyvecen, majd újabb fél évet Szarvason szolgált. 1931-ben visszahívták Kiskőrösre, ahol lelkésszé választották. 1942-ben hívták Békéscsabára lelkésznek, Szeberényi Lajos Zsigmond és Szeberényi Gusztáv halála miatt. Lelkészi munkáját jól felkészülten, nagy odaadással végezte, látogatta a híveket, gyakran egész heteket töltött tanyákon. Csabán a gyülekezet kétnyelvű volt: szlovák nyelvű istentiszteletet minden nap, magyar nyelvűt pedig hetente egyszer tartottak. Dedinszky tehetségére hamarosan felfigyeltek: a bányai egyházkerület lelkészi főjegyzőnek, valamint országos aljegyzőnek választotta. Alelnöki tisztséget töltött be a Magyarországi Evangélikus Lelkészegyházban.

Az 1947-es magyar–szlovák lakosságcsere komoly csapást jelentett Békéscsaba számára, 7000 szlovák hagyta el a várost. A városban maradt szlovákok lemondtak az anyanyelvű oktatásról és istentiszteletről.

1948 után egyre erősebb politikai nyomás nehezedett rá. A 2. világháború után minden egyházi tisztségétől megfosztották azzal az indokkal, hogy zavarja az egyház és az állam közötti jó viszony kialakulását. Fél évre a gyülekezeti munkától is eltiltották. Lelkészként szolgált nyugdíjaztatásáig, 1972-ig.

A mellőzés éveiben helytörténeti és néprajzi kutatásokkal kezdett foglalkozni. Dolgozott könyvtárakban, a békéscsabai evangélikus szaklevéltárban. Figyelemmel kísérte híveinek életét, szokásait. Rövidesen nem akadt ember a városban, aki többet tudott volna Békéscsaba múltjáról, népének származásáról, nyelvéről, szokásairól, mint ő. Ismereteit számos kéziratban rögzítette, melyekből néhány önálló kötetben is megjelent. Publikációjának egy része egyházi és helyi lapokban látott napvilágot. Munkáival rendszeres és eredményes résztvevője volt a megyei és országos néprajzi pályázatoknak. Tanulmányt írt Csaba nemzetiségi történetéről, a csabai tanyavilágról, az ottani népéletről, a paraszti munkaeszközökről, a helyi szlovákok történetéről, Stark Adolf munkásságáról. A szlovák betű útja Békéscsabán című művében elemzi a városban szlovák nyelven megjelent könyveket, dokumentumokat. Feldolgozta a város szociális és kulturális történetét, írt a Cabiansky Kalendár jelentőségéről, összegyűjtötte a csabai anekdotákat. Németül, finnül, szlovákul beszélt és írt. Zahorán György, a békéscsabai evangélikus egyház presbitere Haán Lajos méltó utódjának tartotta. A publikálások mellett adománnyal támogatta a Harangszót, az Országos Luther-Szövetség hivatalos lapját.

Díjak, kitüntetések

Emlékezete

Művei

Képgaléria

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök