Beliczey István (1827–1902)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2020. május 11., 14:14-kor történt szerkesztése után volt.

vármegyei főispán, főpénztárnok, országgyűlési képviselő

Beliczey István
Beliczey István
A Beliczey család kopjafája

Tartalomjegyzék

Élete

Bajczai Beliczey István 1827. március 14-én született Békéscsabán. Édesapja Beliczey József (táblabíró, majd főpénztárnok), édesanyja Lechner Franciska. Testvérei: Hermina, Károly Ede, Júlia, Mária, Rezső és Izabella.

Két évet a nagyváradi katonai intézményben töltött, majd a Bécsi Politechnikum hallgatója volt. 1847-től Olaszországban tanult. 1848-ban a magyarországi események hatására csatlakozott a márciusi ifjak mozgalmához. A németgyulai nemzetőrség hadnagyává választották meg.

Konopi Konopy Antóniával (?–1911) kötött házasságából hat gyermek született: József (1860–1891), Géza (1863–1938), Tibor (1864–?), Ilona (1867–?), Etelka (1871–1879) és Erzsébet (1876–?). Felesége a Vöröskereszt Egylet csabai fiókjának elnöke volt.

1902. január 11-én halt meg Békéscsabán.

Munkássága

1860. december 11-én Békés vármegye főpénztárnoka lett, mely tisztséget az édesapja is viselte. Azonban hamar lemondott tisztségéről és néhány évre visszavonult a politikai élettől. 1865-ben visszatért és az ebben az évben megtartott képviselőválasztást megnyerve Gyula város képviselőjének választották. Megbízatása három év múlva lejárt, majd visszavonult a közszerepléstől és birtokainak igazgatásával foglalkozott. Ezt sokáig nem élvezhette, hiszen az 1869-es választáson a balpárt jelöltjeként ismét őt választották meg képviselőnek.

Másodszori képviselősége után ismét egy közélettől és politikától mentes korszak következett az életében. Ebben az időszakban gerendási magánbirtokán és a bihari birtokán gazdálkodott. Az Alföldön elsőként alakított ki mintagazdaságot, főként a dohánytermesztés terén ért el sikereket. Eredményei hozzájárultak külföldi útjához is, ahova Gorove István földművelésügyi miniszter küldte Beliczeyt, Molnár György debreceni képviselővel együtt. Többek között Németországban, Franciaországban, Olaszországban tanulmányozták az ottani dohánytermesztést. 1873-tól a Békésmegyei Gazdasági Egylet elnöke lett, melyet évtizedeken keresztül aktívan és sikeresen vezetett. 1876-ban a Tomcsányi István halálával megüresedő főispáni tisztségre őt nevezték ki. Főispánsága alatt jelentős fejlődések kezdődtek el a vármegyében: elindult a fontosabb utak kikövezése, kibővült a vármegyei székház, támogatta a helyi kisvasútépítést, illetve a vízszabályozás területén is komoly érdemei voltak (Körösök szabályozása). Létrehozta a vármegyei nyugdíjalapot. Szorgalmazta egy új – a megyeszékhelyen létesülő – megyei múzeum létrejöttét.

Főispáni tisztsége alól 1889-ben mentették fel, saját kérelmére. Miután visszavonult, gerendási birtokán gazdálkodott tovább. Szülővárosára 2000 forintot hagyományozott.

Díjak, kitüntetések

Emlékezete

Művei

Lásd még

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök