http://bekeswiki.bmk.hu/index.php?feed=atom&target=Soma&title=Speci%C3%A1lis%3ASzerkeszt%C5%91_k%C3%B6zrem%C5%B1k%C3%B6d%C3%A9sei%2FSoma 2026-08-12T09:19:18Z A BékésWiki wikiből MediaWiki 1.16.4 http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szent_Istv%C3%A1n_t%C3%A9r_(B%C3%A9k%C3%A9scsaba) 2014-07-25T23:47:48Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>'''A [https://maps.google.com/maps?q=B%C3%A9k%C3%A9scsaba,+Szent+Istv%C3%A1n+t%C3%A9r&amp;hl=hu&amp;ie=UTF8&amp;ll=46.680868,21.098052&amp;spn=0.004534,0.013078&amp;sll=46.680284,21.09881&amp;sspn=0.072547,0.209255&amp;hnear=B%C3%A9k%C3%A9scsaba,+Szent+Istv%C3%A1n+t%C3%A9r,+Magyarorsz%C3%A1g&amp;t=m&amp;z=17 Szent István tér] Békéscsaba főtere. A téren futottak össze a várost átszelő főbb útvonalak.''' Innen indul a város főutcája, az [[Andrássy út (Békéscsaba)|Andrássy út]].<br /> <br /> A tér a kezdetektől fogva központi szerepet töltött be a város életében. A csabai &quot;korzó&quot; a [[Justh Gyula (Békéscsaba)|Justh Gyula utcától]] a tér érintésével az [[Irányi utca (Békéscsaba)|Irányi utcáig]], vasárnap a katolikus templomtól a régi postáig húzódott. Hajdanán ezen a téren volt az &quot;emberpiac&quot; is, amelyet később a [[Hunyadi tér (Békéscsaba)|Hunyadi térre]] helyeztek át. '''Az 1950-es évekig a szomszédos terekkel és utcákkal együtt itt tartották a piacokat és vásárokat.''' A téren haladt át az '''[[Alföldi Első Gazdasági Vasút]] Békéscsaba-Békés szárnyvonalának belvárosi szakasza''', melynek személyforgalma 1903. augusztus 8-án indult el, majd 1960 október elsején szűnt meg. <br /> <br /> A tér épületeiben zömében közigazgatási, pénzügyi és kereskedelmi funkciók kaptak helyet. Itt épült fel a régi és a jelenlegi '''[[Városháza (Békéscsaba)|városháza]]''', a '''[[Postapalota (Békéscsaba)|Postapalota]]''', a város legismertebb szállodája a '''[[Hotel Fiume]]''', valamint a '''[[Római Katolikus Templom (Békéscsaba)|Római Katolikus Templom]]''' is. A tér központi szerepe a '''[[Csaba Center]]''' felépítését követően csökkent.<br /> <br /> A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség '''2011'''-ben meghozott döntése alapján Békéscsaba belvárosának 1,9 milliárd forint összegű rehabilitációjához 1,1 milliárd forint támogatást kapott az Európai Uniótól. A Szent István tér '''2013-ban befejezett átépítése''' is ennek a projektnek, támogatásnak köszönhetően valósult meg. A tér a revitalizáció során új burkolatot kapott, kicserélték a közvilágítást, az Andrássy út felőli részen szökőkút, a katolikus templom előtti részen rózsakút és harangjáték épült, továbbá felújították a tér épületeinek nagy részét is. A rendezvények megrendezésére is alkalmassá tett Szent István teret '''2013. június 7-én''' ünnepélyes keretek között adták át a város lakosságának.<br /> <br /> == A tér korábbi elnevezései ==<br /> <br /> * Nagy Piac Fő utca (1851)<br /> * Fő Piac utca (1865)<br /> * Fő tér (1884)<br /> * Szent István tér (1910)<br /> * István király tér (1970)<br /> * Szent István tér (1990)<br /> <br /> == Képgaléria ==<br /> <br /> &lt;gallery&gt;<br /> File:Bcsaba_kepeslap_00077.jpg‎|1905 körül<br /> File:Bcsaba_kepeslap_00073.jpg‎|1915 körül<br /> File:Bcsaba_kepeslap_00083.jpg‎ <br /> File:Bcsaba_kepeslap_00187.jpg‎<br /> File:Bcsaba_kepeslap_00227.jpg<br /> File:Kepeslap_bmk_bcs_szent_istvan_ter.jpg<br /> File:20120322_vincze_adrea_bcs_varoshaza_08.jpg‎|Városháza<br /> File:Sudak_aniko_bcs_szent_istvan_ter_unnepi_kivilagitas_800x.jpg|2010.01.03.<br /> &lt;/gallery&gt;<br /> <br /> == Lásd még ==<br /> <br /> * [[:Kategória:Békéscsaba közterületei|Békéscsaba közterületei]]<br /> * [[Hotel Fiume]]<br /> * [[Városháza (Békéscsaba)|Városháza]]<br /> <br /> == Források ==<br /> <br /> * Czeglédi Imre: Békéscsaba megyei jogú város közterületi nevei. Békéscsaba : Önkorm. Hiv., 2000. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár<br /> * Czeglédi Imre: Békéscsaba utcanevei. Békéscsaba : Városi Tanács, 1981. 183 p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár<br /> * Gajdács Emese: A szépségért meg kell szenvedni. In: Csabai Mérleg. 2012. július 5.) 1. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár<br /> * Gajdács Emese: Június végére elkészül a főtér. In: csabai Mérleg. (2013. május 23.) Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár<br /> * Kárász-Kiss Péter: Belvárosi rehabilitáció: Ki? Merre? Hogyan? In: Békéscsabai Mérleg. 22.évf. 6. szám (2012. március 29.). Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár<br /> * Kárász-Kiss Péter: Egy év múlva kész a belváros felújítása. In: Csabai Mérleg. (2012. január 19.) 6. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár<br /> * Mehet a belváros felújítása. In : csabai Mérleg. 2011. június 6., 7.p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár<br /> * A Szent István tér és az Andrássy út felújítása. In: Csabai Mérleg. 2012. október 25. 4-5. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár<br /> * Mikóczy Erika: Március közepén indulhat a belváros felújítása. In: Csabai Mérleg (2012. március 1.) 1. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár<br /> <br /> == Kapcsolódó irodalom ==<br /> <br /> * Gécs Béla: Régi főtéri ház új ruhában... In: csabai Mérleg. (2011. június 30. 10.) p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár, Békés Megyei Elektronikus Könyvtár (A [http://ek.bmk.hu:80/?docId=4417 digitalizált] látogatva: 2013. június 3.)<br /> * Üdvözlet Békés-Csabáról : Chaba-városa régi képes üdvözlőlapokon, 1897-1935. Békéscsaba : Typografika, 2005. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár<br /> * Vass Márta: Képes csabai helytörténet. In: Békés Megyei Nap. (1985. május 4.) 7. p. <br /> <br /> == Külső hivatkozások ==<br /> <br /> * [https://maps.google.com/maps?q=B%C3%A9k%C3%A9scsaba,+Szent+Istv%C3%A1n+t%C3%A9r&amp;hl=hu&amp;ie=UTF8&amp;ll=46.680868,21.098052&amp;spn=0.004534,0.013078&amp;sll=46.680284,21.09881&amp;sspn=0.072547,0.209255&amp;hnear=B%C3%A9k%C3%A9scsaba,+Szent+Istv%C3%A1n+t%C3%A9r,+Magyarorsz%C3%A1g&amp;t=m&amp;z=17 Békéscsaba, Szent István tér.] In: Google Maps (Látogatva: 2013.06.03.)<br /> [[Kategória:Békéscsaba]] [[Kategória:Békéscsaba közterületei]]</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Bohn_t%C3%A9glagy%C3%A1r_(B%C3%A9k%C3%A9scsaba) 2014-06-11T12:28:32Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>A békéscsabai '''Bohn téglagyár''', később '''I-es sz. téglagyár''' a város déli részén, [[Jamina]] városrészben található, jelenleg már nem működő vállalat. A központi gyártelep megmaradt részei a Fúmei út, Orosházi út, Tégla utca által közbezárt területen tekinthetők meg.<br /> <br /> <br /> ==A téglagyár építése==<br /> A gyár telepítésének elsődleges tényezője a mennyiségében és minőségében is megfelelő alapanyag. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg amelyiket az ősidőktől fogva használtak és alkalmas az nagyipari szintű tégla- és cserépgyártásra.<br /> <br /> A téglagyár alapításához 1907. évben Bohn Mihály, nagykikindai és zsombolyai téglagyáros 68 kat. h. földterületet vásárolt. A munkálatok 1908. kora tavaszán kezdődtek. Kijelölték az első körkemence helyét, a téglaveréshez és felállítottak egy tábori kemencét. Az első 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence építését egy zsombolyai építési vállalkozó végezte. A kemence építésével párhuzamosan gyártulajdonosi lakást és irodát is építettek. Még ebben az évben elkészült a stabil gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház. 1908 őszére az első kemence építése elkészült. A kemence égetőtere fölött két szintes műszárítót alakítottak ki a kemencéből eltávozó hő hasznosítására. 1909-ben elkészült a másik, ugyancsak 120 méter hosszú körkemence is, ami az elsőként építettel azonos tervek szerint annak szinte tükörképeként épült meg.<br /> <br /> ==Építéstől az államosításig==<br /> A gyárban 1909-ben új szárítók épültek, majd 1910-ben növelték a cserépprések számát. 1911-ben pedig forgalomba hozták a „253-as Bohn Patent” nevű, később nagy sikerre szert tevő cseréptípust. Az [[első világháború]] alatt a termelés csökkent. Ennek okai elsősorban a munkaerőhiány és a szállítási nehézségek voltak. 1919. július 29-én az I. sz kemence fölötti műszárító kigyulladt és csak 1920 elejére sikerült helyrehozni.<br /> <br /> 1927-ben Bohn Mihály betegeskedni kezdett, ezért legkisebb fiát, Józsefet hívatta segítségül, aki addig a budapesti téglagyárukban tevékenykedett. József sokat változtatott a termelést illetően. Bevezette a gyár területére és a rakodóra a villanyvilágítást, kiépítették az üzemen belüli távbeszélőt. 1928-29 években pedig újabb kotrógépet állítottak munkába és emellett egy nagyobb teljesítményű gőzgépet is beszereztek. Ezek következtében a termelékenység további 10%-ot javult. A munkáslétszám az 1924-ben volt 500 főről 1000 főre emelkedett.<br /> <br /> A gyár 1930-ban részvénytársasággá alakult. A világgazdasági válság alatt a termelés 50%-al visszaesett. A válság után a mérnökként alkalmazott Kirchknopf István vezetésével modernizálták a gyárat. A vasúti anyagmozgatás terén ekkor tértek át a lóvontatásról a villamos vontatásra. 1935 és 1938 között a kisvasúti síneket teljesen kicserélték, az egész gyárudvart mérnöki szintezéssel kiegyenlítették, a II. sz. kemence alatt évenként jelentkező vizet elvezették, amivel jelentős szénmennyiséget takarítottak meg.<br /> <br /> A második világháború alatt a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. Az anyagok beszerzése nehézkessé vált és a besorozások miatt ismét megjelent a munkaerőhiány.<br /> <br /> A tulajdonos a háború utáni kezdeti időszakban a termelés felfuttatását és a gyár bővítését irányozta elő. Megvásárolta a közeli versenytársat, a Suk-Wagner téglagyárat, de ezek után rövidesen bekövetkezett az államosítás.<br /> <br /> ==Az államosítás után==<br /> Az 1948-ban bekövetkezett államosítást követően határozat született a megye téglagyárainak üzembe helyezésére, amivel a békéscsabai téglagyárat bízták meg. Az ’50-es években elsősorban szociális beruházások történtek, majd 1958-ban erőművet, benne új kazánt és turbinaházat építettek. Az erőmű termelte áram lehetővé tette a présgépek egyedi hajtásúra való átállítását, a gőzgépet és a transzmissziós hajtást leszerelték. Az éles gőz villamos energiát termelt, a fáradt gőzt szárításra használták fel. Megszüntették a villamos vontatást, helyettük MIB és Zetor motoros vontatókat alkalmaztak. Az üzem ekkor már saját öntődével is rendelkezik. Az újítások lehetővé tették, hogy 1967-ben már 73 millió égetett téglát és 67 millió égetett cserepet gyártott az egykori Bohn és Suk-Wagner gyár. <br /> 1969-től hosszú tervezés után megkezdték az olcsóbb, gázégős égetésre való átállást. Emiatt az üzem gőzigénye is csökkent, ezért az ekkor már gázüzemű erőművet 1981-ben leállították.<br /> A ’70-es évek elején az egykori Suk-Wagner téglagyárból egy modern gyárat alakítottak ki, a Bohn téglagyár azonban egyelőre változatlan formában üzemelt. 1982-ben azonban statikai okok miatt le kellett bontani a Bohn II. sz. kemencéjét, majd 1986-ban a teljes üzem leállt. A gyár megszűnésének oka elsősorban a gyártási technológia természetes elöregedése, a megújulási készség hiánya volt.<br /> <br /> ==Szakirodalom==<br /> *Szigeti Lajos: Békéscsabai Téglagyár 1908-1968. Békés megyei Nyomdaipari Vállalt, Gyula, 1968.<br /> *Zelenyánszki András: Erzsébethely Jamina regénye. Békéscsaba, 2005.<br /> <br /> <br /> [[Kategória:Békéscsaba]]</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szerkeszt%C5%91:Soma 2014-05-14T11:09:38Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>Szócikkeim:<br /> *[[Alföldi Kisvasút]]<br /> *[[Vasútállomás (Békéscsaba)]]<br /> *[[Bohn téglagyár (Békéscsaba)]]<br /> <br /> Tervezett:<br /> <br /> *Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)<br /> *Alföldi Kerti Gazdasági Vasutak</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Bohn_t%C3%A9glagy%C3%A1r_(B%C3%A9k%C3%A9scsaba) 2014-04-11T15:37:47Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>A békéscsabai '''Bohn téglagyár''', később '''I-es sz. téglagyár''' a város déli részén, [[Jamina]] városrészben található, jelenleg már nem működő vállalat. A központi gyártelep megmaradt részei a Fúmei út, Orosházi út, Tégla utca által közbezárt területen tekinthetők meg.<br /> <br /> <br /> ==A téglagyár építése==<br /> A gyár telepítésének elsődleges tényezője a mennyiségében és minőségében is megfelelő alapanyag. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg amelyiket az ősidőktől fogva használtak és alkalmas az nagyipari szintű tégla- és cserépgyártásra.<br /> <br /> A téglagyár alapításához 1907. évben Bohn Mihály, nagykikindai és zsombolyai téglagyáros 68 kat. h. földterületet vásárolt. A munkálatok 1908. kora tavaszán kezdődtek. Kijelölték az első körkemence helyét, a téglaveréshez és felállítottak egy tábori kemencét. Az első 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence építését egy zsombolyai építési vállalkozó végezte. A kemence építésével párhuzamosan gyártulajdonosi lakást és irodát is építettek. Még ebben az évben elkészült a stabil gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház. 1908 őszére az első kemence építése elkészült. A kemence égetőtere fölött két szintes műszárítót alakítottak ki a kemencéből eltávozó hő hasznosítására. 1909-ben elkészült a másik, ugyancsak 120 méter hosszú körkemence is, ami az elsőként építettel azonos tervek szerint annak szinte tükörképeként épült meg.<br /> <br /> ==Építéstől az államosításig==<br /> A gyárban 1909-ben új szárítók épültek, majd 1910-ben növelték a cserépprések számát. 1911-ben pedig forgalomba hozták a „253-as Bohn Patent” nevű, később nagy sikerre szert tevő cseréptípust. Az [[első világháború]] alatt a termelés csökkent. Ennek okai elsősorban a munkaerőhiány és a szállítási nehézségek voltak. 1919. július 29-én az I. sz kemence fölötti műszárító kigyulladt és csak 1920 elejére sikerült helyrehozni.<br /> <br /> 1927-ben Bohn Mihály betegeskedni kezdett, ezért legkisebb fiát, Józsefet hívatta segítségül, aki addig a budapesti téglagyárukban tevékenykedett. József sokat változtatott a termelést illetően. Bevezette a gyár területére és a rakodóra a villanyvilágítást, kiépítették az üzemen belüli távbeszélőt. 1928-29 években pedig újabb kotrógépet állítottak munkába és emellett egy nagyobb teljesítményű gőzgépet is beszereztek. Ezek következtében a termelékenység további 10%-ot javult. A munkáslétszám az 1924-ben volt 500 főről 1000 főre emelkedett.<br /> <br /> A gyár 1930-ban részvénytársasággá alakult. A világgazdasági válság alatt a termelés 50%-al visszaesett. A válság után a mérnökként alkalmazott Kirchknopf István vezetésével modernizálták a gyárat. A vasúti anyagmozgatás terén ekkor tértek át a lóvontatásról a villamos vontatásra. 1935 és 1938 között a kisvasúti síneket teljesen kicserélték, az egész gyárudvart mérnöki szintezéssel kiegyenlítették, a II. sz. kemence alatt évenként jelentkező vizet elvezették, amivel jelentős szénmennyiséget takarítottak meg.<br /> <br /> A második világháború alatt a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. Az anyagok beszerzése nehézkessé vált és a besorozások miatt ismét megjelent a munkaerőhiány.<br /> <br /> A tulajdonos a háború utáni kezdeti időszakban a termelés felfuttatását és a gyár bővítését irányozta elő. Megvásárolta a közeli versenytársat, a Suk-Wagner téglagyárat, de ezek után rövidesen bekövetkezett az államosítás.<br /> <br /> ==Az államosítás után==<br /> Az 1948-ban bekövetkezett államosítást követően határozat született a megye téglagyárainak üzembe helyezésére, amivel a békéscsabai téglagyárat bízták meg. Az ’50-es években elsősorban szociális beruházások történtek, majd 1958-ban erőművet, benne új kazánt és turbinaházat építettek. Az erőmű termelte áram lehetővé tette a présgépek egyedi hajtásúra való átállítását, a gőzgépet és a transzmissziós hajtást leszerelték. Az éles gőz villamos energiát termelt, a fáradt gőzt szárításra használták fel. Megszüntették a villamos vontatást, helyettük MIB és Zetor motoros vontatókat alkalmaztak. Az üzem ekkor már saját öntődével is rendelkezik. Az újítások lehetővé tették, hogy 1967-ben már 73 millió égetett téglát és 67 millió égetett cserepet gyártott az egykori Bohn és Suk-Wagner gyár. <br /> 1969-től hosszú tervezés után megkezdték az olcsóbb, gázégős égetésre való átállást. Emiatt az üzem gőzigénye is csökkent, ezért az ekkor már gázüzemű erőművet 1981-ben leállították.<br /> A ’70-es évek elején az egykori Suk-Wagner féle téglagyárból egy modern gyárat alakítottak ki, a Bohn téglagyár azonban egyelőre változatlan formában üzemelt. 1982-ben azonban statikai okok miatt le kellett bontani a Bohn II. sz. kemencéjét, majd 1986-ban a teljes üzem leállt. A gyár megszűnésének oka elsősorban a gyártási technológia természetes elöregedése, a megújulási készség hiánya volt.<br /> <br /> ==Szakirodalom==<br /> *Szigeti Lajos: Békéscsabai Téglagyár 1908-1968. Békés megyei Nyomdaipari Vállalt, Gyula, 1968.<br /> *Zelenyánszki András: Erzsébethely Jamina regénye. Békéscsaba, 2005.<br /> <br /> <br /> [[Kategória:Békéscsaba]]</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szerkeszt%C5%91:Soma 2014-04-11T15:06:56Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>Szócikkeim:<br /> *[[Alföldi Kisvasút]]<br /> *[[Vasútállomás (Békéscsaba)]]<br /> *[[Bohn téglagyár (Békéscsaba)]]<br /> <br /> Tervezett:<br /> <br /> *Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szerkeszt%C5%91:Soma 2014-04-11T14:59:48Z

<p>Soma: A lap tartalmának cseréje erre: Szócikkeim: *Alföldi Kisvasút *Vasútállomás (Békéscsaba) *Bohn Téglagyár (Békéscsaba) Tervezett: *Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Béké…</p> <hr /> <div>Szócikkeim:<br /> *[[Alföldi Kisvasút]]<br /> *[[Vasútállomás (Békéscsaba)]]<br /> *[[Bohn Téglagyár (Békéscsaba)]]<br /> <br /> Tervezett:<br /> <br /> *Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szerkeszt%C5%91:Soma 2014-04-11T14:58:58Z

<p>Soma: /* Építéstől az államosításig */</p> <hr /> <div>Szócikkeim:<br /> *[[Alföldi Kisvasút]]<br /> *[[Vasútállomás (Békéscsaba)]]<br /> <br /> Tervezett:<br /> *Bohn Téglagyár (Békéscsaba)<br /> *Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)<br /> <br /> A békéscsabai '''Bohn téglagyár''' a város déli részén, [[Jamina]] városrészben található, jelenleg már nem működő vállalat. A központi gyártelep megmaradt részei a Fúmei út, Orosházi út, Tégla utca által közbezárt területen tekinthetők meg.<br /> <br /> <br /> ==A téglagyár építése==<br /> A gyár telepítésének elsődleges tényezője a mennyiségében és minőségében is megfelelő alapanyag. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg amelyiket az ősidőktől fogva használtak és alkalmas az nagyipari szintű tégla- és cserépgyártásra.<br /> <br /> A téglagyár alapításához 1907. évben Bohn Mihály, nagykikindai és zsombolyai téglagyáros 68 kat. h. földterületet vásárolt. A munkálatok 1908. kora tavaszán kezdődtek. Kijelölték az első körkemence helyét, a téglaveréshez és felállítottak egy tábori kemencét. Az első 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence építését egy zsombolyai építési vállalkozó végezte. A kemence építésével párhuzamosan gyártulajdonosi lakást és irodát is építettek. Még ebben az évben elkészült a stabil gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház. 1908 őszére az első kemence építése elkészült. A kemence égetőtere fölött két szintes műszárítót alakítottak ki a kemencéből eltávozó hő hasznosítására. 1909-ben elkészült a másik, ugyancsak 120 méter hosszú körkemence is, ami az elsőként építettel azonos tervek szerint annak szinte tükörképeként épült meg.<br /> <br /> ==Építéstől az államosításig==<br /> A gyárban 1909-ben új szárítók épültek, majd 1910-ben növelték a cserépprések számát. 1911-ben pedig forgalomba hozták a „253-as Bohn Patent” nevű, később nagy sikerre szert tevő cseréptípust. Az [[első világháború]] alatt a termelés csökkent. Ennek okai elsősorban a munkaerőhiány és a szállítási nehézségek voltak. 1919. július 29-én az I. sz kemence fölötti műszárító kigyulladt és csak 1920 elejére sikerült helyrehozni.<br /> <br /> 1927-ben Bohn Mihály betegeskedni kezdett, ezért legkisebb fiát, Józsefet hívatta segítségül, aki addig a budapesti téglagyárukban tevékenykedett. József bevezette a gyár területére és a rakodóra a villanyvilágítást, kiépítették az üzemen belüli távbeszélőt. 1928-29 években pedig újabb kotrógépet állítottak munkába és emellett egy nagyobb teljesítményű gőzgépet is beszereztek. Ezek következtében a termelékenység további 10%-ot javult. A munkáslétszám az 1924-ben volt 500 főről 1000 főre emelkedett.<br /> <br /> A gyár 1930-ban részvénytársasággá alakult. A világgazdasági válság alatt a termelés 50%-al visszaesett. A válság után a mérnökként alkalmazott Kirchknopf István vezetésével modernizálták a gyárat. A vasúti anyagmozgatás terén ekkor tértek át a lóvontatásról a villamos vontatásra. 1935 és 1938 között a kisvasúti síneket teljesen kicserélték, az egész gyárudvart mérnöki szintezéssel kiegyenlítették, a II. sz. kemence alatt évenként jelentkező vizet elvezették, amivel jelentős szénmennyiséget takarítottak meg.<br /> <br /> A második világháború alatt a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. Az anyagok beszerzése nehézkessé vált és a besorozások miatt ismét megjelent a munkaerőhiány.<br /> <br /> A tulajdonos a háború utáni kezdeti időszakban a termelés felfuttatását és a gyár bővítését irányozta elő. Megvásárolta a közeli versenytársat, a Suk-Wagner téglagyárat, de ezek után rövidesen bekövetkezett az államosítás.<br /> <br /> ==Az államosítás után==<br /> Az 1948-ban bekövetkezett államosítást követően határozat született a megye téglagyárainak üzembe helyezésére, amivel a békéscsabai téglagyárat bízták meg. Az ’50-es években elsősorban szociális beruházások történtek, majd 1958-ban erőművet, benne új kazánt és turbinaházat építettek. Az erőmű termelte áram lehetővé tette a présgépek egyedi hajtásúra való átállítását, a gőzgépet és a transzmissziós hajtást leszerelték. Az éles gőz villamos energiát termelt, a fáradt gőzt szárításra használták fel. Megszüntették a villamos vontatást, helyettük MIB és Zetor motoros vontatókat alkalmaztak. Az üzem ekkor már saját öntődével is rendelkezik. Az újítások lehetővé tették, hogy 1967-ben már 73 millió égetett téglát és 67 millió égetett cserepet gyártott az egykori Bohn és Suk-Wagner gyár. <br /> 1969-től hosszú tervezés után megkezdték az olcsóbb, gázégős égetésre való átállást. Emiatt az üzem gőzigénye is csökkent, ezért az ekkor már gázüzemű erőművet 1981-ben leállították.<br /> A ’70-es évek elején az egykori Suk-Wagner féle téglagyárból egy modern gyárat alakítottak ki, a Bohn téglagyár azonban egyelőre változatlan formában üzemelt. 1982-ben azonban statikai okok miatt le kellett bontani a Bohn II. sz. kemencéjét, majd 1986-ban a teljes üzem leállt. A gyár megszűnésének oka elsősorban a gyártási technológia természetes elöregedése, a megújulási készség hiánya volt.<br /> <br /> ==Szakirodalom==<br /> * Szigeti Lajos: Békéscsabai Téglagyár 1908-1968. Békés megyei Nyomdaipari Vállalt, Gyula, 1968.<br /> * Zelenyánszki András: Erzsébethely Jamina regénye. Békéscsaba, 2005.</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Erzs%C3%A9bethelyi_Dalosk%C3%B6r 2014-04-11T12:44:23Z

<p>Soma: /* 1930-as évek */</p> <hr /> <div>[[Fájl:DSC01914.JPG|bélyegkép|Erzsébet helyi dalegylet zászlója]]<br /> <br /> <br /> A [[Békéscsaba]] Erzsébethelyi Daloskör 1913-ban alakult Droppa Gyula elnök és Povázsay Endre evangélikus tanító karnagy vezetése mellett. 1914-es alapszabály szerint kezdett működni, Sass István elnök és Tantó Józsefet elemi iskolai tanítót bízták meg a tagok az egyesület vezetésével. Az alapszabály elfogadó nyilatkozat célja, a dal művelése, a több szólamú éneklés művészi kiképezése és magyar zeneirodalmi művek támogatása és terjesztése. Mint kezdő egyesület 28 taggal kezdte meg a működését.. A háború alatt több tagját vesztette el, úgy hogy a legyengült testület csak 1920-ban kezdhette el a működését. Tantó József karnagyi tisztségét Péterffi Sándor állami elemi iskolai tanító vett át, majd 1924-ben a testület működésének a végéig Lestyán Mihály oktató karnagy vette át. Az Erzsébethelyi Daloskör 1944-ig folytatta tevékenységét és jogutód nélkül szünt meg.<br /> <br /> <br /> == '''Vezetőség''' ==<br /> <br /> <br /> Elnöki tisztségben nem sok változás volt az egyesületnél. Saas István városi jegyző utóda Peti Béla lett, majd 1930 Darida Mihály vette át az elnöki tisztséget majd rövid időre 1931-ben Péter Ignác és még ebben az évben újra Peti Béla lett az elnök.<br /> <br /> <br /> == '''1920-as évek''' ==<br /> <br /> <br /> Az 1920-1927 év között évek közötti időszakot az egyesület fejlődésre fordította. A létszám folyamatosan növekedett és Lestyán Mihály színre lépésével, minőségi fejlődésen esett át. A tagok egyénileg is képezték magukat és ezzel az énekkar is új szintet lépett. 1923-ban az egyesület belépett az Országos Magyar Dalszövetségbe és ez megfelelő háttér támogatáshoz segítette az egyesületet. Az országos szövetség lényegében egy közösségi háló volt, ahol a tagok egymás között tudtak kottákat csereberélni, egymás fellépéseit meg tudták szervezni. Trianon utáni sokk után a dalosszövetségnek nem csak az anyaországon belül, hanem az elcsatolt területeken magyar dalegyleteket is felkarolta. 1926-ban az egylet csatlakozott a Trianon elleni tiltakozáshullámhoz. Az egyesület tagjainak nagy része tót nemzetiségű volt, de mindegyik magyar hazafinak tartotta magát. Amikor a Magyar Nemzeti Szövetség Békéscsabai Köre nagyszabású tiltakozó gyűlést szervezett 1927.december 31-én a Rudolf főgimnázium tornatermében, az Erzsébethelyi Daloskört kérték fel szereplésre, ahol nemzeti érzelmű dalokat adtak elő. Az egyesület nevezett be az 1927 évi Szegeden tartott Országos Dalosversenyre, ahol a kezdők csoportjában vett részt és a 3/b díjat nyerte el. 1928-ban augusztus havában részt vett a Debreceni Országos dalversenyen, a férfi karral és az 1927-ben alakult vegyeskarral. Mind a két karnak sikere volt és és mind két kar ajándékot érdemelt ki. <br /> <br /> <br /> <br /> == '''1930-as évek''' ==<br /> <br /> <br /> 1931-ben részt vett mindkét kar az 1931 évi Budapesti Országos dalversenyen. Ugyanebben az évben Bohn János úr által adományozott - aki a [[Bohn téglagyár (Békéscsaba)|Bohn téglagyár]] tulajdonosa volt - 200 pengőből elkészítették az egylet másik zászlóját, amit a vegyeskar hivatalos zászlója volt, egyben az egyesület egészének a hivatalos zászlója is lett. A zászló egyik lapját és a zászlóanya szalagját Éberl Ilona hímezte, míg a zászló másik lapját Bartos Dóra hímezte. Az 1930-as évek egyértelműen a dalegylet fénykora volt. Az egylet nem csak énekléssel foglalkozott, hanem kisebb színdarabokat is előadtak, amatőr színjátszás keretében. Az Aurora Körrel teljes együtt működésben dolgozott és az Aurora körben tevékenykedő írók műveit adták elő. Az Aurora kör országos hírneve jótékony hatással volt az egylet felemelkedésében és egyre többet léptek fel vidéki városokban.<br /> <br /> A Wenkcheim család patronálta az egyesület működését és Gróf Wenkcheim Józsefné volt az egyesület zászlóanyája. Mivel a család volt a legbefolyásosabb családja a vármegyében így az egyesület a kezdeti anyagi nehézségek után egyre több támogatóra tett szerte a városban. Az egyesület tagjai nem éltek nagy jólétben, sőt az iratok szerint tisztes szegénységben éltek, de a donációk révén az egyesület költségeit tudták fedezni, így a 30-as években a tagoknak nem kellett tagdíjat fizetni és ez egyre több embert vonzott az egyesületbe. Ebben az időszakban az egyesületnek 230 aktív tagja volt. Az egyesületbe csak úgy lehetett bekerülni, hogy ha volt ajánlása.<br /> <br /> == '''Kodály Zoltán és a Dalegylet''' ==<br /> <br /> <br /> [[Fájl:DSC01941.JPG|bélyegkép|Kodály Zoltán az Erzsébethelyi Dalegylettel az előadás után]]<br /> <br /> <br /> Az 1935.április 7-ei koncert volt az Erzsébethelyi Daloskör működésének a csúcspontja. Gyakorlatilag az esemény Kodály Zoltán későbbi munkásságára is erőteljes hatást gyakorolt és később minden megemlékezésében megemlítette. Sok helyen megjelent az, hogy a dalegylet milyen sokat köszönhet Kodály Zoltán, Kodály Zoltán meg azt emlegeti, hogy milyen sokat köszönhet a Dalegyletnek. Ez kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolat volt. Kodály Zoltán számára azért volt fontos ez az esemény, mivel visszaadta a hitét, a magyar karéneklésben és világossá vált számára, hogy a magyar karéneklés oktatásának jó példája, az Erzsébethelyi dalegylet, ahol önmagából megszületve új, későbbiekben meghatározó stílusteremtést hajtott végre. Gyakorlatilag innen kezdve, Kodály Zoltán szívügye lett a karéneklés és a tapasztaltak alapján, új pedagógiai módszert is teremtett.<br /> <br /> <br /> == '''Forrás:''' ==<br /> <br /> <br /> * Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum adattára<br /> <br /> [http://youtu.be/1iyWdT4ThPA] Szócikk író versenyre elkészített videó</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Bohn_t%C3%A9glagy%C3%A1r_(B%C3%A9k%C3%A9scsaba) 2014-04-11T12:41:33Z

<p>Soma: Új oldal, tartalma: „A békéscsabai '''Bohn téglagyár''', később '''I-es sz. téglagyár''' a város déli részén, Jamina városrészben található, jelenleg már nem működő vá…”</p> <hr /> <div>A békéscsabai '''Bohn téglagyár''', később '''I-es sz. téglagyár''' a város déli részén, [[Jamina]] városrészben található, jelenleg már nem működő vállalat. A központi gyártelep megmaradt részei a Fúmei út, Orosházi út, Tégla utca által közbezárt területen tekinthetők meg.<br /> <br /> <br /> ==A téglagyár építése==<br /> A gyár telepítésének elsődleges tényezője a mennyiségében és minőségében is megfelelő alapanyag. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg amelyiket az ősidőktől fogva használtak és alkalmas az nagyipari szintű tégla- és cserépgyártásra.<br /> <br /> A téglagyár alapításához 1907. évben Bohn Mihály, nagykikindai és zsombolyai téglagyáros 68 kat. h. földterületet vásárolt. A munkálatok 1908. kora tavaszán kezdődtek. Kijelölték az első körkemence helyét, a téglaveréshez és felállítottak egy tábori kemencét. Az első 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence építését egy zsombolyai építési vállalkozó végezte. A kemence építésével párhuzamosan gyártulajdonosi lakást és irodát is építettek. Még ebben az évben elkészült a stabil gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház. 1908 őszére az első kemence építése elkészült. A kemence égetőtere fölött két szintes műszárítót alakítottak ki a kemencéből eltávozó hő hasznosítására. 1909-ben elkészült a másik, ugyancsak 120 méter hosszú körkemence is, ami az elsőként építettel azonos tervek szerint annak szinte tükörképeként épült meg.<br /> <br /> ==Építéstől az államosításig==<br /> A gyárban 1909-ben új szárítók épültek, majd 1910-ben növelték a cserépprések számát. 1911-ben pedig forgalomba hozták a „253-as Bohn Patent” nevű, később nagy sikerre szert tevő cseréptípust. Az [[első világháború]] alatt a termelés csökkent. Ennek okai elsősorban a munkaerőhiány és a szállítási nehézségek voltak. 1919. július 29-én az I. sz kemence fölötti műszárító kigyulladt és csak 1920 elejére sikerült helyrehozni.<br /> <br /> 1927-ben Bohn Mihály betegeskedni kezdett, ezért legkisebb fiát, Józsefet hívatta segítségül, aki addig a budapesti téglagyárukban tevékenykedett. József sokat változtatott a termelést illetően. Bevezette a gyár területére és a rakodóra a villanyvilágítást, kiépítették az üzemen belüli távbeszélőt. 1928-29 években pedig újabb kotrógépet állítottak munkába és emellett egy nagyobb teljesítményű gőzgépet is beszereztek. Ezek következtében a termelékenység további 10%-ot javult. A munkáslétszám az 1924-ben volt 500 főről 1000 főre emelkedett.<br /> <br /> A gyár 1930-ban részvénytársasággá alakult. A világgazdasági válság alatt a termelés 50%-al visszaesett. A válság után a mérnökként alkalmazott Kirchknopf István vezetésével modernizálták a gyárat. A vasúti anyagmozgatás terén ekkor tértek át a lóvontatásról a villamos vontatásra. 1935 és 1938 között a kisvasúti síneket teljesen kicserélték, az egész gyárudvart mérnöki szintezéssel kiegyenlítették, a II. sz. kemence alatt évenként jelentkező vizet elvezették, amivel jelentős szénmennyiséget takarítottak meg.<br /> <br /> A második világháború alatt a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. Az anyagok beszerzése nehézkessé vált és a besorozások miatt ismét megjelent a munkaerőhiány.<br /> <br /> A tulajdonos a háború utáni kezdeti időszakban a termelés felfuttatását és a gyár bővítését irányozta elő. Megvásárolta a közeli versenytársat, a Suk-Wagner téglagyárat, de ezek után rövidesen bekövetkezett az államosítás.<br /> <br /> ==Az államosítás után==<br /> Az 1948-ban bekövetkezett államosítást követően határozat született a megye téglagyárainak üzembe helyezésére, amivel a békéscsabai téglagyárat bízták meg. Az ’50-es években elsősorban szociális beruházások történtek, majd 1958-ban erőművet, benne új kazánt és turbinaházat építettek. Az erőmű termelte áram lehetővé tette a présgépek egyedi hajtásúra való átállítását, a gőzgépet és a transzmissziós hajtást leszerelték. Az éles gőz villamos energiát termelt, a fáradt gőzt szárításra használták fel. Megszüntették a villamos vontatást, helyettük MIB és Zetor motoros vontatókat alkalmaztak. Az üzem ekkor már saját öntődével is rendelkezik. Az újítások lehetővé tették, hogy 1967-ben már 73 millió égetett téglát és 67 millió égetett cserepet gyártott az egykori Bohn és Suk-Wagner gyár. <br /> 1969-től hosszú tervezés után megkezdték az olcsóbb, gázégős égetésre való átállást. Emiatt az üzem gőzigénye is csökkent, ezért az ekkor már gázüzemű erőművet 1981-ben leállították.<br /> A ’70-es évek elején az egykori Suk-Wagner féle téglagyárból egy modern gyárat alakítottak ki, a Bohn téglagyár azonban egyelőre változatlan formában üzemelt. 1982-ben azonban statikai okok miatt le kellett bontani a Bohn II. sz. kemencéjét, majd 1986-ban a teljes üzem leállt. A gyár megszűnésének oka elsősorban a gyártási technológia természetes elöregedése, a megújulási készség hiánya volt.<br /> <br /> ==Szakirodalom==<br /> *Szigeti Lajos: Békéscsabai Téglagyár 1908-1968. Békés megyei Nyomdaipari Vállalt, Gyula, 1968.<br /> *Zelenyánszki András: Erzsébethely Jamina regénye. Békéscsaba, 2005.</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szerkeszt%C5%91:Soma 2014-04-11T12:40:58Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>Szócikkeim:<br /> *[[Alföldi Kisvasút]]<br /> *[[Vasútállomás (Békéscsaba)]]<br /> <br /> Tervezett:<br /> *Bohn Téglagyár (Békéscsaba)<br /> *Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)<br /> <br /> A békéscsabai '''Bohn téglagyár''' a város déli részén, [[Jamina]] városrészben található, jelenleg már nem működő vállalat. A központi gyártelep megmaradt részei a Fúmei út, Orosházi út, Tégla utca által közbezárt területen tekinthetők meg.<br /> <br /> <br /> ==A téglagyár építése==<br /> A gyár telepítésének elsődleges tényezője a mennyiségében és minőségében is megfelelő alapanyag. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg amelyiket az ősidőktől fogva használtak és alkalmas az nagyipari szintű tégla- és cserépgyártásra.<br /> <br /> A téglagyár alapításához 1907. évben Bohn Mihály, nagykikindai és zsombolyai téglagyáros 68 kat. h. földterületet vásárolt. A munkálatok 1908. kora tavaszán kezdődtek. Kijelölték az első körkemence helyét, a téglaveréshez és felállítottak egy tábori kemencét. Az első 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence építését egy zsombolyai építési vállalkozó végezte. A kemence építésével párhuzamosan gyártulajdonosi lakást és irodát is építettek. Még ebben az évben elkészült a stabil gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház. 1908 őszére az első kemence építése elkészült. A kemence égetőtere fölött két szintes műszárítót alakítottak ki a kemencéből eltávozó hő hasznosítására. 1909-ben elkészült a másik, ugyancsak 120 méter hosszú körkemence is, ami az elsőként építettel azonos tervek szerint annak szinte tükörképeként épült meg.<br /> <br /> ==Építéstől az államosításig==<br /> A gyárban 1909-ben új szárítók épültek, majd 1910-ben növelték a cserépprések számát. 1911-ben pedig forgalomba hozták a „253-as Bohn Patent” nevű, később nagy sikerre szert tevő cseréptípust. Az [[első világháború]] alatt a termelés csökkent. Ennek okai elsősorban a munkaerőhiány és a szállítási nehézségek voltak. 1919. július 29-én az I. sz kemence fölötti műszárító kigyulladt és csak 1920 elejére sikerült helyrehozni.<br /> <br /> 1927-ben Bohn Mihály betegeskedni kezdett, ezért legkisebb fiát, Józsefet hívatta segítségül, aki addig a budapesti téglagyárukban tevékenykedett. József sokat változtatott a termelést illetően. Bevezette a gyár területére és a rakodóra a villanyvilágítást, kiépítették az üzemen belüli távbeszélőt. 1928-29 években pedig újabb kotrógépet állítottak munkába és emellett egy nagyobb teljesítményű gőzgépet is beszereztek. Ezek következtében a termelékenység további 10%-ot javult. A munkáslétszám az 1924-ben volt 500 főről 1000 főre emelkedett.<br /> <br /> A gyár 1930-ban részvénytársasággá alakult. A világgazdasági válság alatt a termelés 50%-al visszaesett. A válság után a mérnökként alkalmazott Kirchknopf István vezetésével modernizálták a gyárat. A vasúti anyagmozgatás terén ekkor tértek át a lóvontatásról a villamos vontatásra. 1935 és 1938 között a kisvasúti síneket teljesen kicserélték, az egész gyárudvart mérnöki szintezéssel kiegyenlítették, a II. sz. kemence alatt évenként jelentkező vizet elvezették, amivel jelentős szénmennyiséget takarítottak meg.<br /> <br /> A második világháború alatt a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. Az anyagok beszerzése nehézkessé vált és a besorozások miatt ismét megjelent a munkaerőhiány.<br /> <br /> A tulajdonos a háború utáni kezdeti időszakban a termelés felfuttatását és a gyár bővítését irányozta elő. Megvásárolta a közeli versenytársat, a Suk-Wagner téglagyárat, de ezek után rövidesen bekövetkezett az államosítás.<br /> <br /> ==Az államosítás után==<br /> Az 1948-ban bekövetkezett államosítást követően határozat született a megye téglagyárainak üzembe helyezésére, amivel a békéscsabai téglagyárat bízták meg. Az ’50-es években elsősorban szociális beruházások történtek, majd 1958-ban erőművet, benne új kazánt és turbinaházat építettek. Az erőmű termelte áram lehetővé tette a présgépek egyedi hajtásúra való átállítását, a gőzgépet és a transzmissziós hajtást leszerelték. Az éles gőz villamos energiát termelt, a fáradt gőzt szárításra használták fel. Megszüntették a villamos vontatást, helyettük MIB és Zetor motoros vontatókat alkalmaztak. Az üzem ekkor már saját öntődével is rendelkezik. Az újítások lehetővé tették, hogy 1967-ben már 73 millió égetett téglát és 67 millió égetett cserepet gyártott az egykori Bohn és Suk-Wagner gyár. <br /> 1969-től hosszú tervezés után megkezdték az olcsóbb, gázégős égetésre való átállást. Emiatt az üzem gőzigénye is csökkent, ezért az ekkor már gázüzemű erőművet 1981-ben leállították.<br /> A ’70-es évek elején az egykori Suk-Wagner féle téglagyárból egy modern gyárat alakítottak ki, a Bohn téglagyár azonban egyelőre változatlan formában üzemelt. 1982-ben azonban statikai okok miatt le kellett bontani a Bohn II. sz. kemencéjét, majd 1986-ban a teljes üzem leállt. A gyár megszűnésének oka elsősorban a gyártási technológia természetes elöregedése, a megújulási készség hiánya volt.<br /> <br /> ==Szakirodalom==<br /> * Szigeti Lajos: Békéscsabai Téglagyár 1908-1968. Békés megyei Nyomdaipari Vállalt, Gyula, 1968.<br /> * Zelenyánszki András: Erzsébethely Jamina regénye. Békéscsaba, 2005.</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szerkeszt%C5%91:Soma 2014-04-11T12:40:36Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>Szócikkeim:<br /> *[[Alföldi Kisvasút]]<br /> *[[Vasútállomás (Békéscsaba)]]<br /> <br /> Tervezett:<br /> *Bohn Téglagyár (Békéscsaba)<br /> *Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)<br /> <br /> A békéscsabai '''Bohn téglagyár''' a város déli részén, [[Jamina]] városrészben található, jelenleg már nem működő vállalat. A központi gyártelep megmaradt részei a Fúmei út, Orosházi út, Tégla utca által közbezárt területen tekinthetők meg.<br /> <br /> <br /> ==A téglagyár építése==<br /> A gyár telepítésének elsődleges tényezője a mennyiségében és minőségében is megfelelő alapanyag. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg amelyiket az ősidőktől fogva használtak és alkalmas az nagyipari szintű tégla- és cserépgyártásra.<br /> <br /> A téglagyár alapításához 1907. évben Bohn Mihály, nagykikindai és zsombolyai téglagyáros 68 kat. h. földterületet vásárolt. A munkálatok 1908. kora tavaszán kezdődtek. Kijelölték az első körkemence helyét, a téglaveréshez és felállítottak egy tábori kemencét. Az első 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence építését egy zsombolyai építési vállalkozó végezte. A kemence építésével párhuzamosan gyártulajdonosi lakást és irodát is építettek. Még ebben az évben elkészült a stabil gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház. 1908 őszére az első kemence építése elkészült. A kemence égetőtere fölött két szintes műszárítót alakítottak ki a kemencéből eltávozó hő hasznosítására. 1909-ben elkészült a másik, ugyancsak 120 méter hosszú körkemence is, ami az elsőként építettel azonos tervek szerint annak szinte tükörképeként épült meg.<br /> <br /> ==Építéstől az államosításig==<br /> A gyárban 1909-ben új szárítók épültek, majd 1910-ben növelték a cserépprések számát. 1911-ben pedig forgalomba hozták a „253-as Bohn Patent” nevű, később nagy sikerre szert tevő cseréptípust. Az [[első világháború]] alatt a termelés csökkent. Ennek okai elsősorban a munkaerőhiány és a szállítási nehézségek voltak. 1919. július 29-én az I. sz kemence fölötti műszárító kigyulladt és csak 1920 elejére sikerült helyrehozni.<br /> <br /> 1927-ben Bohn Mihály betegeskedni kezdett, ezért legkisebb fiát, Józsefet hívatta segítségül, aki addig a budapesti téglagyárukban tevékenykedett. József sokat változtatott a termelést illetően. Bevezette a gyár területére és a rakodóra a villanyvilágítást, kiépítették az üzemen belüli távbeszélőt. 1928-29 években pedig újabb kotrógépet állítottak munkába és emellett egy nagyobb teljesítményű gőzgépet is beszereztek. Ezek következtében a termelékenység további 10%-ot javult. A munkáslétszám az 1924-ben volt 500 főről 1000 főre emelkedett.<br /> <br /> A gyár 1930-ban részvénytársasággá alakult. A világgazdasági válság alatt a termelés 50%-al visszaesett. A válság után a mérnökként alkalmazott Kirchknopf István vezetésével modernizálták a gyárat. A vasúti anyagmozgatás terén ekkor tértek át a lóvontatásról a villamos vontatásra. 1935 és 1938 között a kisvasúti síneket teljesen kicserélték, az egész gyárudvart mérnöki szintezéssel kiegyenlítették, a II. sz. kemence alatt évenként jelentkező vizet elvezették, amivel jelentős szénmennyiséget takarítottak meg.<br /> <br /> A második világháború alatt a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. Az anyagok beszerzése nehézkessé vált és a besorozások miatt ismét megjelent a munkaerőhiány.<br /> <br /> A tulajdonos a háború utáni kezdeti időszakban a termelés felfuttatását és a gyár bővítését irányozta elő. Megvásárolta a közeli versenytársat, a Suk-Wagner téglagyárat, de ezek után rövidesen bekövetkezett az államosítás.<br /> <br /> ==Az államosítás után==<br /> Az 1948-ban bekövetkezett államosítást követően határozat született a megye téglagyárainak üzembe helyezésére, amivel a békéscsabai téglagyárat bízták meg. Az ’50-es években elsősorban szociális beruházások történtek, majd 1958-ban erőművet, benne új kazánt és turbinaházat építettek. Az erőmű termelte áram lehetővé tette a présgépek egyedi hajtásúra való átállítását, a gőzgépet és a transzmissziós hajtást leszerelték. Az éles gőz villamos energiát termelt, a fáradt gőzt szárításra használták fel. Megszüntették a villamos vontatást, helyettük MIB és Zetor motoros vontatókat alkalmaztak. Az üzem ekkor már saját öntődével is rendelkezik. Az újítások lehetővé tették, hogy 1967-ben már 73 millió égetett téglát és 67 millió égetett cserepet gyártott az egykori Bohn és Suk-Wagner gyár. <br /> 1969-től hosszú tervezés után megkezdték az olcsóbb, gázégős égetésre való átállást. Emiatt az üzem gőzigénye is csökkent, ezért az ekkor már gázüzemű erőművet 1981-ben leállították.<br /> A ’70-es évek elején az egykori Suk-Wagner féle téglagyárból egy modern gyárat alakítottak ki, a Bohn téglagyár azonban egyelőre változatlan formában üzemelt. 1982-ben azonban statikai okok miatt le kellett bontani a Bohn II. sz. kemencéjét, majd 1986-ban a teljes üzem leállt. A gyár megszűnésének oka elsősorban a gyártási technológia természetes elöregedése, a megújulási készség hiánya volt.<br /> <br /> ==A bezárás után==<br /> <br /> ==Szakirodalom==<br /> * Szigeti Lajos: Békéscsabai Téglagyár 1908-1968. Békés megyei Nyomdaipari Vállalt, Gyula, 1968.<br /> * Zelenyánszki András: Erzsébethely Jamina regénye. Békéscsaba, 2005.</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szerkeszt%C5%91:Soma 2014-04-11T12:34:41Z

<p>Soma: /* A téglagyár építése */</p> <hr /> <div>Szócikkeim:<br /> *[[Alföldi Kisvasút]]<br /> *[[Vasútállomás (Békéscsaba)]]<br /> <br /> Tervezett:<br /> *Bohn Téglagyár (Békéscsaba)<br /> *Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)<br /> <br /> A békéscsabai '''Bohn téglagyár''' a város déli részén, [[Jamina]] városrészben található, jelenleg már nem működő vállalat. A központi gyártelep megmaradt részei a Fúmei út, Orosházi út, Tégla utca által közbezárt területen tekinthetők meg.<br /> <br /> <br /> ==A téglagyár építése==<br /> A gyár telepítésének elsődleges tényezője a mennyiségében és minőségében is megfelelő alapanyag. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg amelyiket az ősidőktől fogva használtak és alkalmas az nagyipari szintű tégla- és cserépgyártásra.<br /> <br /> A téglagyár alapításához 1907. évben Bohn Mihály, nagykikindai és zsombolyai téglagyáros 68 kat. h. földterületet vásárolt. A munkálatok 1908. kora tavaszán kezdődtek. Kijelölték az első körkemence helyét, a téglaveréshez és felállítottak egy tábori kemencét. Az első 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence építését egy zsombolyai építési vállalkozó végezte. A kemence építésével párhuzamosan gyártulajdonosi lakást és irodát is építettek. Még ebben az évben elkészült a stabil gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház. 1908 őszére az első kemence építése elkészült. A kemence égetőtere fölött két szintes műszárítót alakítottak ki a kemencéből eltávozó hő hasznosítására. 1909-ben elkészült a másik, ugyancsak 120 méter hosszú körkemence is, ami az elsőként építettel azonos tervek szerint annak szinte tükörképeként épült meg.<br /> <br /> ==Építéstől az államosításig==<br /> A gyárban 1909-ben új szárítók épültek, majd 1910-ben növelték a cserépprések számát. 1911-ben pedig forgalomba hozták a „253-as Bohn Patent” nevű, később nagy sikerre szert tevő cseréptípust. Az [[első világháború]] alatt a termelés csökkent. Ennek okai elsősorban a munkaerőhiány és a szállítási nehézségek voltak. 1919. július 29-én az I. sz kemence fölötti műszárító kigyulladt és csak 1920 elejére sikerült helyrehozni.<br /> <br /> 1927-ben Bohn Mihály betegeskedni kezdett, ezért legkisebb fiát, Józsefet hívatta segítségül, aki addig a budapesti téglagyárukban tevékenykedett. József sokat változtatott a termelést illetően. Bevezette a gyár területére és a rakodóra a villanyvilágítást, kiépítették az üzemen belüli távbeszélőt. 1928-29 években pedig újabb kotrógépet állítottak munkába és emellett egy nagyobb teljesítményű gőzgépet is beszereztek. Ezek következtében a termelékenység további 10%-ot javult. A munkáslétszám az 1924-ben volt 500 főről 1000 főre emelkedett.<br /> <br /> A gyár 1930-ban részvénytársasággá alakult. A világgazdasági válság alatt a termelés 50%-al visszaesett. A válság után a mérnökként alkalmazott Kirchknopf István vezetésével modernizálták a gyárat. A vasúti anyagmozgatás terén ekkor tértek át a lóvontatásról a villamos vontatásra. 1935 és 1938 között a kisvasúti síneket teljesen kicserélték, az egész gyárudvart mérnöki szintezéssel kiegyenlítették, a II. sz. kemence alatt évenként jelentkező vizet elvezették, amivel jelentős szénmennyiséget takarítottak meg.<br /> <br /> A második világháború alatt a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. Az anyagok beszerzése nehézkessé vált és a besorozások miatt ismét megjelent a munkaerőhiány.<br /> <br /> A tulajdonos a háború utáni kezdeti időszakban a termelés felfuttatását és a gyár bővítését irányozta elő. Megvásárolta a közeli versenytársat, a Suk-Wagner téglagyárat, de ezek után rövidesen bekövetkezett az államosítás.<br /> <br /> ==Az államosítás után==<br /> Az 1948-ban bekövetkezett államosítást követően határozat született a megye téglagyárainak üzembe helyezésére, amivel a békéscsabai téglagyárat bízták meg. Az ’50-es években elsősorban szociális beruházások történtek, majd 1958-ban erőművet, benne új kazánt és turbinaházat építettek. Az erőmű termelte áram lehetővé tette a présgépek egyedi hajtásúra való átállítását, a gőzgépet és a transzmissziós hajtást leszerelték. Az éles gőz villamos energiát termelt, a fáradt gőzt szárításra használták fel. Megszüntették a villamos vontatást, helyettük MIB és Zetor motoros vontatókat alkalmaztak. Az üzem ekkor már saját öntődével is rendelkezik. Az újítások lehetővé tették, hogy 1967-ben már 73 millió égetett téglát és 67 millió égetett cserepet gyártott az egykori Bohn és Suk-Wagner gyár. <br /> 1969-től hosszú tervezés után megkezdték az olcsóbb, gázégős égetésre való átállást. Emiatt az üzem gőzigénye is csökkent, ezért az ekkor már gázüzemű erőművet 1981-ben leállították.<br /> A ’70-es évek elején az egykori Suk-Wagner féle téglagyárból egy modern gyárat alakítottak ki, a Bohn téglagyár azonban egyelőre változatlan formában üzemelt. 1982-ben azonban statikai okok miatt le kellett bontani a Bohn II. sz. kemencéjét, majd 1986-ban a teljes üzem leállt. A gyár megszűnésének oka elsősorban a gyártási technológia természetes elöregedése, a megújulási készség hiánya volt.<br /> <br /> ==A bezárás után==<br /> <br /> ==Szakirodalom==</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szerkeszt%C5%91:Soma 2014-04-11T12:33:08Z

<p>Soma: /* Az államosítás után */</p> <hr /> <div>Szócikkeim:<br /> *[[Alföldi Kisvasút]]<br /> *[[Vasútállomás (Békéscsaba)]]<br /> <br /> Tervezett:<br /> *Bohn Téglagyár (Békéscsaba)<br /> *Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)<br /> <br /> A békéscsabai '''Bohn téglagyár''' a város déli részén, [[Jamina]] városrészben található, jelenleg már nem működő vállalat. A központi gyártelep megmaradt részei a Fúmei út, Orosházi út, Tégla utca által közbezárt területen tekinthetők meg.<br /> <br /> <br /> ==A téglagyár építése==<br /> A gyár telepítésének elsődleges tényezője a mennyiségében és minőségében is megfelelő alapanyag. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg amelyiket az ősidőktől fogva használtak és alkalmas az nagyipari szintű tégla- és cserépgyártásra.<br /> <br /> A téglagyár alapításához 1907. évben Bohn Mihály, nagykikindai és zsombolyai téglagyáros 68 kat. h. földterületet vásárolt. A frissen vásárolt területen a munkálatok 1908. kora tavaszán kezdődtek. Kijelölték az első körkemence helyét, kimérték a területet a téglaveréshez és felállítottak egy tábori kemencét. Az első 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence építését egy zsombolyai építési vállalkozó végezte. A kemence építésével párhuzamosan gyártulajdonosi lakást és irodát is építettek. Még ebben az évben elkészült a stabil gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház. 1908 őszére az első kemence építése elkészült. A kemence égetőtere fölött két szintes műszárítót alakítottak ki a kemencéből eltávozó hő hasznosítására. 1909-ben elkészült a másik, ugyancsak 120 méter hosszú körkemence is, ami az elsőként építettel azonos tervek szerint annak szinte tükörképeként épült meg.<br /> <br /> ==Építéstől az államosításig==<br /> A gyárban 1909-ben új szárítók épültek, majd 1910-ben növelték a cserépprések számát. 1911-ben pedig forgalomba hozták a „253-as Bohn Patent” nevű, később nagy sikerre szert tevő cseréptípust. Az [[első világháború]] alatt a termelés csökkent. Ennek okai elsősorban a munkaerőhiány és a szállítási nehézségek voltak. 1919. július 29-én az I. sz kemence fölötti műszárító kigyulladt és csak 1920 elejére sikerült helyrehozni.<br /> <br /> 1927-ben Bohn Mihály betegeskedni kezdett, ezért legkisebb fiát, Józsefet hívatta segítségül, aki addig a budapesti téglagyárukban tevékenykedett. József sokat változtatott a termelést illetően. Bevezette a gyár területére és a rakodóra a villanyvilágítást, kiépítették az üzemen belüli távbeszélőt. 1928-29 években pedig újabb kotrógépet állítottak munkába és emellett egy nagyobb teljesítményű gőzgépet is beszereztek. Ezek következtében a termelékenység további 10%-ot javult. A munkáslétszám az 1924-ben volt 500 főről 1000 főre emelkedett.<br /> <br /> A gyár 1930-ban részvénytársasággá alakult. A világgazdasági válság alatt a termelés 50%-al visszaesett. A válság után a mérnökként alkalmazott Kirchknopf István vezetésével modernizálták a gyárat. A vasúti anyagmozgatás terén ekkor tértek át a lóvontatásról a villamos vontatásra. 1935 és 1938 között a kisvasúti síneket teljesen kicserélték, az egész gyárudvart mérnöki szintezéssel kiegyenlítették, a II. sz. kemence alatt évenként jelentkező vizet elvezették, amivel jelentős szénmennyiséget takarítottak meg.<br /> <br /> A második világháború alatt a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. Az anyagok beszerzése nehézkessé vált és a besorozások miatt ismét megjelent a munkaerőhiány.<br /> <br /> A tulajdonos a háború utáni kezdeti időszakban a termelés felfuttatását és a gyár bővítését irányozta elő. Megvásárolta a közeli versenytársat, a Suk-Wagner téglagyárat, de ezek után rövidesen bekövetkezett az államosítás.<br /> <br /> ==Az államosítás után==<br /> Az 1948-ban bekövetkezett államosítást követően határozat született a megye téglagyárainak üzembe helyezésére, amivel a békéscsabai téglagyárat bízták meg. Az ’50-es években elsősorban szociális beruházások történtek, majd 1958-ban erőművet, benne új kazánt és turbinaházat építettek. Az erőmű termelte áram lehetővé tette a présgépek egyedi hajtásúra való átállítását, a gőzgépet és a transzmissziós hajtást leszerelték. Az éles gőz villamos energiát termelt, a fáradt gőzt szárításra használták fel. Megszüntették a villamos vontatást, helyettük MIB és Zetor motoros vontatókat alkalmaztak. Az üzem ekkor már saját öntődével is rendelkezik. Az újítások lehetővé tették, hogy 1967-ben már 73 millió égetett téglát és 67 millió égetett cserepet gyártott az egykori Bohn és Suk-Wagner gyár. <br /> 1969-től hosszú tervezés után megkezdték az olcsóbb, gázégős égetésre való átállást. Emiatt az üzem gőzigénye is csökkent, ezért az ekkor már gázüzemű erőművet 1981-ben leállították.<br /> A ’70-es évek elején az egykori Suk-Wagner féle téglagyárból egy modern gyárat alakítottak ki, a Bohn téglagyár azonban egyelőre változatlan formában üzemelt. 1982-ben azonban statikai okok miatt le kellett bontani a Bohn II. sz. kemencéjét, majd 1986-ban a teljes üzem leállt. A gyár megszűnésének oka elsősorban a gyártási technológia természetes elöregedése, a megújulási készség hiánya volt.<br /> <br /> ==A bezárás után==<br /> <br /> ==Szakirodalom==</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szerkeszt%C5%91:Soma 2014-04-11T12:31:18Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>Szócikkeim:<br /> *[[Alföldi Kisvasút]]<br /> *[[Vasútállomás (Békéscsaba)]]<br /> <br /> Tervezett:<br /> *Bohn Téglagyár (Békéscsaba)<br /> *Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)<br /> <br /> A békéscsabai '''Bohn téglagyár''' a város déli részén, [[Jamina]] városrészben található, jelenleg már nem működő vállalat. A központi gyártelep megmaradt részei a Fúmei út, Orosházi út, Tégla utca által közbezárt területen tekinthetők meg.<br /> <br /> <br /> ==A téglagyár építése==<br /> A gyár telepítésének elsődleges tényezője a mennyiségében és minőségében is megfelelő alapanyag. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg amelyiket az ősidőktől fogva használtak és alkalmas az nagyipari szintű tégla- és cserépgyártásra.<br /> <br /> A téglagyár alapításához 1907. évben Bohn Mihály, nagykikindai és zsombolyai téglagyáros 68 kat. h. földterületet vásárolt. A frissen vásárolt területen a munkálatok 1908. kora tavaszán kezdődtek. Kijelölték az első körkemence helyét, kimérték a területet a téglaveréshez és felállítottak egy tábori kemencét. Az első 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence építését egy zsombolyai építési vállalkozó végezte. A kemence építésével párhuzamosan gyártulajdonosi lakást és irodát is építettek. Még ebben az évben elkészült a stabil gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház. 1908 őszére az első kemence építése elkészült. A kemence égetőtere fölött két szintes műszárítót alakítottak ki a kemencéből eltávozó hő hasznosítására. 1909-ben elkészült a másik, ugyancsak 120 méter hosszú körkemence is, ami az elsőként építettel azonos tervek szerint annak szinte tükörképeként épült meg.<br /> <br /> ==Építéstől az államosításig==<br /> A gyárban 1909-ben új szárítók épültek, majd 1910-ben növelték a cserépprések számát. 1911-ben pedig forgalomba hozták a „253-as Bohn Patent” nevű, később nagy sikerre szert tevő cseréptípust. Az [[első világháború]] alatt a termelés csökkent. Ennek okai elsősorban a munkaerőhiány és a szállítási nehézségek voltak. 1919. július 29-én az I. sz kemence fölötti műszárító kigyulladt és csak 1920 elejére sikerült helyrehozni.<br /> <br /> 1927-ben Bohn Mihály betegeskedni kezdett, ezért legkisebb fiát, Józsefet hívatta segítségül, aki addig a budapesti téglagyárukban tevékenykedett. József sokat változtatott a termelést illetően. Bevezette a gyár területére és a rakodóra a villanyvilágítást, kiépítették az üzemen belüli távbeszélőt. 1928-29 években pedig újabb kotrógépet állítottak munkába és emellett egy nagyobb teljesítményű gőzgépet is beszereztek. Ezek következtében a termelékenység további 10%-ot javult. A munkáslétszám az 1924-ben volt 500 főről 1000 főre emelkedett.<br /> <br /> A gyár 1930-ban részvénytársasággá alakult. A világgazdasági válság alatt a termelés 50%-al visszaesett. A válság után a mérnökként alkalmazott Kirchknopf István vezetésével modernizálták a gyárat. A vasúti anyagmozgatás terén ekkor tértek át a lóvontatásról a villamos vontatásra. 1935 és 1938 között a kisvasúti síneket teljesen kicserélték, az egész gyárudvart mérnöki szintezéssel kiegyenlítették, a II. sz. kemence alatt évenként jelentkező vizet elvezették, amivel jelentős szénmennyiséget takarítottak meg.<br /> <br /> A második világháború alatt a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. Az anyagok beszerzése nehézkessé vált és a besorozások miatt ismét megjelent a munkaerőhiány.<br /> <br /> A tulajdonos a háború utáni kezdeti időszakban a termelés felfuttatását és a gyár bővítését irányozta elő. Megvásárolta a közeli versenytársat, a Suk-Wagner téglagyárat, de ezek után rövidesen bekövetkezett az államosítás.<br /> <br /> ==Az államosítás után==<br /> Az 1948-ban bekövetkezett államosítást követően határozat született a megye téglagyárainak üzembe helyezésére, amivel a békéscsabai téglagyárat bízták meg. Az ’50-es években elsősorban szociális beruházások történtek, majd 1958-ban erőművet, benne új kazánt és turbinaházat építettek. A turbina egy nagy teljesítményű generátort hajtott, ami lehetővé tette a présgépek egyedi hajtásúra való átállítását, a gőzgépet és a transzmissziós hajtást leszerelték. Az éles gőz villamos energiát termelt, a fáradt gőzt szárításra használták fel. Megszüntették a villamos vontatást, helyettük MIB és Zetor motoros vontatókat alkalmaztak. Az üzem ekkor már saját öntődével is rendelkezik. Az újítások lehetővé tették, hogy 1967-ben már 73 millió égetett téglát és 67 millió égetett cserepet gyártott az egykori Bohn és Suk-Wagner gyár. <br /> 1969-től hosszú tervezés után megkezdték az olcsóbb, gázégős égetésre való átállást. Emiatt az üzem gőzigénye is csökkent, ezért az ekkor már gázüzemű erőművet 1981-ben leállították.<br /> A ’70-es évek elején az egykori Suk-Wagner féle téglagyárból egy modern gyárat alakítottak ki, a Bohn téglagyár azonban egyelőre változatlan formában üzemelt. 1982-ben azonban statikai okok miatt le kellett bontani a Bohn II. sz. kemencéjét, majd 1986-ban a teljes üzem leállt. A gyár megszűnésének oka elsősorban a gyártási technológia természetes elöregedése, a megújulási készség hiánya volt.<br /> <br /> ==A bezárás után==<br /> <br /> ==Szakirodalom==</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szerkeszt%C5%91:Soma 2014-04-11T12:31:00Z

<p>Soma: /* A téglagyár építése */</p> <hr /> <div>Szócikkeim:<br /> *[[Alföldi Kisvasút]]<br /> *[[Vasútállomás (Békéscsaba)]]<br /> <br /> Tervezett:<br /> *Bohn Téglagyár (Békéscsaba)<br /> *Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)<br /> <br /> A békéscsabai '''Bohn téglagyár''' a város déli részén, [[Jamina]] városrészben található, jelenleg már nem működő vállalat. A központi gyártelep megmaradt részei a Fúmei út, Orosházi út, Tégla utca által közbezárt területen tekinthetők meg.<br /> <br /> ==Ipartelepítő tényezők==<br /> A Békéscsaba területén fekvő agyaglelőhelyeket már az ősidőktől fogva használták. A Körös-kultúra agyagedényei is a környéken található jó minőségű alapanyagból készültek. Mivel a téglagyártáshoz nagy mennyiségű alapanyagra van szükség, a gyár telepítésének elsődleges tényezője a mennyiségében és minőségében is megfelelő alapanyag. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg amelyik alkalmas az nagyipari szintű tégla- és cserépgyártásra. További fontos tényezők: a terület éghajlata, közlekedési és demográfiai adottságai mind lehetővé tették a kerámiaipar megtelepedését.<br /> <br /> <br /> ==A téglagyár építése==<br /> A gyár telepítésének elsődleges tényezője a mennyiségében és minőségében is megfelelő alapanyag. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg amelyiket az ősidőktől fogva használtak és alkalmas az nagyipari szintű tégla- és cserépgyártásra.<br /> <br /> A téglagyár alapításához 1907. évben Bohn Mihály, nagykikindai és zsombolyai téglagyáros 68 kat. h. földterületet vásárolt. A frissen vásárolt területen a munkálatok 1908. kora tavaszán kezdődtek. Kijelölték az első körkemence helyét, kimérték a területet a téglaveréshez és felállítottak egy tábori kemencét. Az első 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence építését egy zsombolyai építési vállalkozó végezte. A kemence építésével párhuzamosan gyártulajdonosi lakást és irodát is építettek. Még ebben az évben elkészült a stabil gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház. 1908 őszére az első kemence építése elkészült. A kemence égetőtere fölött két szintes műszárítót alakítottak ki a kemencéből eltávozó hő hasznosítására. 1909-ben elkészült a másik, ugyancsak 120 méter hosszú körkemence is, ami az elsőként építettel azonos tervek szerint annak szinte tükörképeként épült meg.<br /> <br /> ==Építéstől az államosításig==<br /> A gyárban 1909-ben új szárítók épültek, majd 1910-ben növelték a cserépprések számát. 1911-ben pedig forgalomba hozták a „253-as Bohn Patent” nevű, később nagy sikerre szert tevő cseréptípust. Az [[első világháború]] alatt a termelés csökkent. Ennek okai elsősorban a munkaerőhiány és a szállítási nehézségek voltak. 1919. július 29-én az I. sz kemence fölötti műszárító kigyulladt és csak 1920 elejére sikerült helyrehozni.<br /> <br /> 1927-ben Bohn Mihály betegeskedni kezdett, ezért legkisebb fiát, Józsefet hívatta segítségül, aki addig a budapesti téglagyárukban tevékenykedett. József sokat változtatott a termelést illetően. Bevezette a gyár területére és a rakodóra a villanyvilágítást, kiépítették az üzemen belüli távbeszélőt. 1928-29 években pedig újabb kotrógépet állítottak munkába és emellett egy nagyobb teljesítményű gőzgépet is beszereztek. Ezek következtében a termelékenység további 10%-ot javult. A munkáslétszám az 1924-ben volt 500 főről 1000 főre emelkedett.<br /> <br /> A gyár 1930-ban részvénytársasággá alakult. A világgazdasági válság alatt a termelés 50%-al visszaesett. A válság után a mérnökként alkalmazott Kirchknopf István vezetésével modernizálták a gyárat. A vasúti anyagmozgatás terén ekkor tértek át a lóvontatásról a villamos vontatásra. 1935 és 1938 között a kisvasúti síneket teljesen kicserélték, az egész gyárudvart mérnöki szintezéssel kiegyenlítették, a II. sz. kemence alatt évenként jelentkező vizet elvezették, amivel jelentős szénmennyiséget takarítottak meg.<br /> <br /> A második világháború alatt a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. Az anyagok beszerzése nehézkessé vált és a besorozások miatt ismét megjelent a munkaerőhiány.<br /> <br /> A tulajdonos a háború utáni kezdeti időszakban a termelés felfuttatását és a gyár bővítését irányozta elő. Megvásárolta a közeli versenytársat, a Suk-Wagner téglagyárat, de ezek után rövidesen bekövetkezett az államosítás.<br /> <br /> ==Az államosítás után==<br /> Az 1948-ban bekövetkezett államosítást követően határozat született a megye téglagyárainak üzembe helyezésére, amivel a békéscsabai téglagyárat bízták meg. Az ’50-es években elsősorban szociális beruházások történtek, majd 1958-ban erőművet, benne új kazánt és turbinaházat építettek. A turbina egy nagy teljesítményű generátort hajtott, ami lehetővé tette a présgépek egyedi hajtásúra való átállítását, a gőzgépet és a transzmissziós hajtást leszerelték. Az éles gőz villamos energiát termelt, a fáradt gőzt szárításra használták fel. Megszüntették a villamos vontatást, helyettük MIB és Zetor motoros vontatókat alkalmaztak. Az üzem ekkor már saját öntődével is rendelkezik. Az újítások lehetővé tették, hogy 1967-ben már 73 millió égetett téglát és 67 millió égetett cserepet gyártott az egykori Bohn és Suk-Wagner gyár. <br /> 1969-től hosszú tervezés után megkezdték az olcsóbb, gázégős égetésre való átállást. Emiatt az üzem gőzigénye is csökkent, ezért az ekkor már gázüzemű erőművet 1981-ben leállították.<br /> A ’70-es évek elején az egykori Suk-Wagner féle téglagyárból egy modern gyárat alakítottak ki, a Bohn téglagyár azonban egyelőre változatlan formában üzemelt. 1982-ben azonban statikai okok miatt le kellett bontani a Bohn II. sz. kemencéjét, majd 1986-ban a teljes üzem leállt. A gyár megszűnésének oka elsősorban a gyártási technológia természetes elöregedése, a megújulási készség hiánya volt.<br /> <br /> ==A bezárás után==<br /> <br /> ==Szakirodalom==</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szerkeszt%C5%91:Soma 2014-04-11T12:28:29Z

<p>Soma: /* Építéstől az államosításig */</p> <hr /> <div>Szócikkeim:<br /> *[[Alföldi Kisvasút]]<br /> *[[Vasútállomás (Békéscsaba)]]<br /> <br /> Tervezett:<br /> *Bohn Téglagyár (Békéscsaba)<br /> *Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)<br /> <br /> A békéscsabai '''Bohn téglagyár''' a város déli részén, [[Jamina]] városrészben található, jelenleg már nem működő vállalat. A központi gyártelep megmaradt részei a Fúmei út, Orosházi út, Tégla utca által közbezárt területen tekinthetők meg.<br /> <br /> ==Ipartelepítő tényezők==<br /> A Békéscsaba területén fekvő agyaglelőhelyeket már az ősidőktől fogva használták. A Körös-kultúra agyagedényei is a környéken található jó minőségű alapanyagból készültek. Mivel a téglagyártáshoz nagy mennyiségű alapanyagra van szükség, a gyár telepítésének elsődleges tényezője a mennyiségében és minőségében is megfelelő alapanyag. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg amelyik alkalmas az nagyipari szintű tégla- és cserépgyártásra. További fontos tényezők: a terület éghajlata, közlekedési és demográfiai adottságai mind lehetővé tették a kerámiaipar megtelepedését.<br /> <br /> <br /> ==A téglagyár építése==<br /> A téglagyár alapításához 1907. évben Bohn Mihály, nagykikindai és zsombolyai téglagyáros 68 kat. h. földterületet vásárolt. A frissen vásárolt területen a munkálatok 1908. kora tavaszán kezdődtek. Kijelölték az első körkemence helyét, kimérték a területet a téglaveréshez és felállítottak egy tábori kemencét. Az első 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence építését egy zsombolyai építési vállalkozó végezte. A kemence építésével párhuzamosan gyártulajdonosi lakást és irodát is építettek. Még ebben az évben elkészült a stabil gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház. 1908 őszére az első kemence építése elkészült. A kemence égetőtere fölött két szintes műszárítót alakítottak ki a kemencéből eltávozó hő hasznosítására. 1909-ben elkészült a másik, ugyancsak 120 méter hosszú körkemence is, ami az elsőként építettel azonos tervek szerint annak szinte tükörképeként épült meg.<br /> <br /> ==Építéstől az államosításig==<br /> A gyárban 1909-ben új szárítók épültek, majd 1910-ben növelték a cserépprések számát. 1911-ben pedig forgalomba hozták a „253-as Bohn Patent” nevű, később nagy sikerre szert tevő cseréptípust. Az [[első világháború]] alatt a termelés csökkent. Ennek okai elsősorban a munkaerőhiány és a szállítási nehézségek voltak. 1919. július 29-én az I. sz kemence fölötti műszárító kigyulladt és csak 1920 elejére sikerült helyrehozni.<br /> <br /> 1927-ben Bohn Mihály betegeskedni kezdett, ezért legkisebb fiát, Józsefet hívatta segítségül, aki addig a budapesti téglagyárukban tevékenykedett. József sokat változtatott a termelést illetően. Bevezette a gyár területére és a rakodóra a villanyvilágítást, kiépítették az üzemen belüli távbeszélőt. 1928-29 években pedig újabb kotrógépet állítottak munkába és emellett egy nagyobb teljesítményű gőzgépet is beszereztek. Ezek következtében a termelékenység további 10%-ot javult. A munkáslétszám az 1924-ben volt 500 főről 1000 főre emelkedett.<br /> <br /> A gyár 1930-ban részvénytársasággá alakult. A világgazdasági válság alatt a termelés 50%-al visszaesett. A válság után a mérnökként alkalmazott Kirchknopf István vezetésével modernizálták a gyárat. A vasúti anyagmozgatás terén ekkor tértek át a lóvontatásról a villamos vontatásra. 1935 és 1938 között a kisvasúti síneket teljesen kicserélték, az egész gyárudvart mérnöki szintezéssel kiegyenlítették, a II. sz. kemence alatt évenként jelentkező vizet elvezették, amivel jelentős szénmennyiséget takarítottak meg.<br /> <br /> A második világháború alatt a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. Az anyagok beszerzése nehézkessé vált és a besorozások miatt ismét megjelent a munkaerőhiány.<br /> <br /> A tulajdonos a háború utáni kezdeti időszakban a termelés felfuttatását és a gyár bővítését irányozta elő. Megvásárolta a közeli versenytársat, a Suk-Wagner téglagyárat, de ezek után rövidesen bekövetkezett az államosítás.<br /> <br /> ==Az államosítás után==<br /> Az 1948-ban bekövetkezett államosítást követően határozat született a megye téglagyárainak üzembe helyezésére, amivel a békéscsabai téglagyárat bízták meg. Az ’50-es években elsősorban szociális beruházások történtek, majd 1958-ban erőművet, benne új kazánt és turbinaházat építettek. A turbina egy nagy teljesítményű generátort hajtott, ami lehetővé tette a présgépek egyedi hajtásúra való átállítását, a gőzgépet és a transzmissziós hajtást leszerelték. Az éles gőz villamos energiát termelt, a fáradt gőzt szárításra használták fel. Megszüntették a villamos vontatást, helyettük MIB és Zetor motoros vontatókat alkalmaztak. Az üzem ekkor már saját öntődével is rendelkezik. Az újítások lehetővé tették, hogy 1967-ben már 73 millió égetett téglát és 67 millió égetett cserepet gyártott az egykori Bohn és Suk-Wagner gyár. <br /> 1969-től hosszú tervezés után megkezdték az olcsóbb, gázégős égetésre való átállást. Emiatt az üzem gőzigénye is csökkent, ezért az ekkor már gázüzemű erőművet 1981-ben leállították.<br /> A ’70-es évek elején az egykori Suk-Wagner féle téglagyárból egy modern gyárat alakítottak ki, a Bohn téglagyár azonban egyelőre változatlan formában üzemelt. 1982-ben azonban statikai okok miatt le kellett bontani a Bohn II. sz. kemencéjét, majd 1986-ban a teljes üzem leállt. A gyár megszűnésének oka elsősorban a gyártási technológia természetes elöregedése, a megújulási készség hiánya volt.<br /> <br /> ==A bezárás után==<br /> <br /> ==Szakirodalom==</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szerkeszt%C5%91:Soma 2014-04-11T12:20:55Z

<p>Soma: /* Az államosítás után */</p> <hr /> <div>Szócikkeim:<br /> *[[Alföldi Kisvasút]]<br /> *[[Vasútállomás (Békéscsaba)]]<br /> <br /> Tervezett:<br /> *Bohn Téglagyár (Békéscsaba)<br /> *Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)<br /> <br /> A békéscsabai '''Bohn téglagyár''' a város déli részén, [[Jamina]] városrészben található, jelenleg már nem működő vállalat. A központi gyártelep megmaradt részei a Fúmei út, Orosházi út, Tégla utca által közbezárt területen tekinthetők meg.<br /> <br /> ==Ipartelepítő tényezők==<br /> A Békéscsaba területén fekvő agyaglelőhelyeket már az ősidőktől fogva használták. A Körös-kultúra agyagedényei is a környéken található jó minőségű alapanyagból készültek. Mivel a téglagyártáshoz nagy mennyiségű alapanyagra van szükség, a gyár telepítésének elsődleges tényezője a mennyiségében és minőségében is megfelelő alapanyag. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg amelyik alkalmas az nagyipari szintű tégla- és cserépgyártásra. További fontos tényezők: a terület éghajlata, közlekedési és demográfiai adottságai mind lehetővé tették a kerámiaipar megtelepedését.<br /> <br /> <br /> ==A téglagyár építése==<br /> A téglagyár alapításához 1907. évben Bohn Mihály, nagykikindai és zsombolyai téglagyáros 68 kat. h. földterületet vásárolt. A frissen vásárolt területen a munkálatok 1908. kora tavaszán kezdődtek. Kijelölték az első körkemence helyét, kimérték a területet a téglaveréshez és felállítottak egy tábori kemencét. Az első 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence építését egy zsombolyai építési vállalkozó végezte. A kemence építésével párhuzamosan gyártulajdonosi lakást és irodát is építettek. Még ebben az évben elkészült a stabil gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház. 1908 őszére az első kemence építése elkészült. A kemence égetőtere fölött két szintes műszárítót alakítottak ki a kemencéből eltávozó hő hasznosítására. 1909-ben elkészült a másik, ugyancsak 120 méter hosszú körkemence is, ami az elsőként építettel azonos tervek szerint annak szinte tükörképeként épült meg.<br /> <br /> ==Építéstől az államosításig==<br /> A gyárban 1909-ben új szárítók épültek, majd 1910-ben növelték a cserépprések számát. 1911-ben pedig forgalomba hozták a „253-as Bohn Patent” nevű, később nagy sikerre szert tevő cseréptípust. Az [[első világháború]] alatt a termelés csökkent. Ennek okai elsősorban a munkaerőhiány és a szállítási nehézségek voltak. 1919. július 29-én az I. sz kemence fölötti műszárító kigyulladt. Mivel biztosítva volt, következő év elejére sikerült befejezni a helyreállítást. Az 1920. év végül az infláció okozta felvásárlás miatt rekord termeléssel zárult. <br /> <br /> 1927-ben Bohn Mihály betegeskedni kezdett, ezért legkisebb fiát, Józsefet hívatta segítségül, aki addig a budapesti téglagyárukban tevékenykedett. József sokat változtatott a termelést illetően. Bevezette a gyár területére és a rakodóra a villanyvilágítást, kiépítették az üzemen belüli távbeszélőt. 1928-29 években pedig újabb kotrógépet állítottak munkába és emellett egy nagyobb teljesítményű gőzgépet is beszereztek. Ezek következtében a termelékenység további 10%-ot javult. A munkáslétszám az 1924-ben volt 500 főről 1000 főre emelkedett.<br /> <br /> A gyár 1930-ban részvénytársasággá alakult. A világgazdasági válság alatt a termelés 50%-al visszaesett. A válság után a mérnökként alkalmazott Kirchknopf István vezetésével modernizálták a gyárat. A vasúti anyagmozgatás terén ekkor tértek át a lóvontatásról a villamos vontatásra. 1935 és 1938 között a kisvasúti síneket teljesen kicserélték, az egész gyárudvart mérnöki szintezéssel kiegyenlítették, a II. sz. kemence alatt évenként jelentkező vizet elvezették, amivel jelentős szénmennyiséget takarítottak meg.<br /> <br /> A második világháború alatt a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. Az anyagok beszerzése (azok zárolása miatt) nehézkessé vált és ismét megjelent a munkaerőhiány, egyre több dolgozó kapta meg a behívóját.<br /> <br /> A tulajdonos a háború utáni kezdeti időszakban a termelés felfuttatását és a gyár bővítését irányozta elő. Megvásárolta a közeli versenytársat, a Suk-Wagner téglagyárat, de ezek után rövidesen bekövetkezett az államosítás.<br /> <br /> ==Az államosítás után==<br /> Az 1948-ban bekövetkezett államosítást követően határozat született a megye téglagyárainak üzembe helyezésére, amivel a békéscsabai téglagyárat bízták meg. Az ’50-es években elsősorban szociális beruházások történtek, majd 1958-ban erőművet, benne új kazánt és turbinaházat építettek. A turbina egy nagy teljesítményű generátort hajtott, ami lehetővé tette a présgépek egyedi hajtásúra való átállítását, a gőzgépet és a transzmissziós hajtást leszerelték. Az éles gőz villamos energiát termelt, a fáradt gőzt szárításra használták fel. Megszüntették a villamos vontatást, helyettük MIB és Zetor motoros vontatókat alkalmaztak. Az üzem ekkor már saját öntődével is rendelkezik. Az újítások lehetővé tették, hogy 1967-ben már 73 millió égetett téglát és 67 millió égetett cserepet gyártott az egykori Bohn és Suk-Wagner gyár. <br /> 1969-től hosszú tervezés után megkezdték az olcsóbb, gázégős égetésre való átállást. Emiatt az üzem gőzigénye is csökkent, ezért az ekkor már gázüzemű erőművet 1981-ben leállították.<br /> A ’70-es évek elején az egykori Suk-Wagner féle téglagyárból egy modern gyárat alakítottak ki, a Bohn téglagyár azonban egyelőre változatlan formában üzemelt. 1982-ben azonban statikai okok miatt le kellett bontani a Bohn II. sz. kemencéjét, majd 1986-ban a teljes üzem leállt. A gyár megszűnésének oka elsősorban a gyártási technológia természetes elöregedése, a megújulási készség hiánya volt.<br /> <br /> ==A bezárás után==<br /> <br /> ==Szakirodalom==</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szerkeszt%C5%91:Soma 2014-04-11T12:05:49Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>Szócikkeim:<br /> *[[Alföldi Kisvasút]]<br /> *[[Vasútállomás (Békéscsaba)]]<br /> <br /> Tervezett:<br /> *Bohn Téglagyár (Békéscsaba)<br /> *Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)<br /> <br /> A békéscsabai '''Bohn téglagyár''' a város déli részén, [[Jamina]] városrészben található, jelenleg már nem működő vállalat. A központi gyártelep megmaradt részei a Fúmei út, Orosházi út, Tégla utca által közbezárt területen tekinthetők meg.<br /> <br /> ==Ipartelepítő tényezők==<br /> A Békéscsaba területén fekvő agyaglelőhelyeket már az ősidőktől fogva használták. A Körös-kultúra agyagedényei is a környéken található jó minőségű alapanyagból készültek. Mivel a téglagyártáshoz nagy mennyiségű alapanyagra van szükség, a gyár telepítésének elsődleges tényezője a mennyiségében és minőségében is megfelelő alapanyag. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg amelyik alkalmas az nagyipari szintű tégla- és cserépgyártásra. További fontos tényezők: a terület éghajlata, közlekedési és demográfiai adottságai mind lehetővé tették a kerámiaipar megtelepedését.<br /> <br /> <br /> ==A téglagyár építése==<br /> A téglagyár alapításához 1907. évben Bohn Mihály, nagykikindai és zsombolyai téglagyáros 68 kat. h. földterületet vásárolt. A frissen vásárolt területen a munkálatok 1908. kora tavaszán kezdődtek. Kijelölték az első körkemence helyét, kimérték a területet a téglaveréshez és felállítottak egy tábori kemencét. Az első 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence építését egy zsombolyai építési vállalkozó végezte. A kemence építésével párhuzamosan gyártulajdonosi lakást és irodát is építettek. Még ebben az évben elkészült a stabil gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház. 1908 őszére az első kemence építése elkészült. A kemence égetőtere fölött két szintes műszárítót alakítottak ki a kemencéből eltávozó hő hasznosítására. 1909-ben elkészült a másik, ugyancsak 120 méter hosszú körkemence is, ami az elsőként építettel azonos tervek szerint annak szinte tükörképeként épült meg.<br /> <br /> ==Építéstől az államosításig==<br /> A gyárban 1909-ben új szárítók épültek, majd 1910-ben növelték a cserépprések számát. 1911-ben pedig forgalomba hozták a „253-as Bohn Patent” nevű, később nagy sikerre szert tevő cseréptípust. Az [[első világháború]] alatt a termelés csökkent. Ennek okai elsősorban a munkaerőhiány és a szállítási nehézségek voltak. 1919. július 29-én az I. sz kemence fölötti műszárító kigyulladt. Mivel biztosítva volt, következő év elejére sikerült befejezni a helyreállítást. Az 1920. év végül az infláció okozta felvásárlás miatt rekord termeléssel zárult. <br /> <br /> 1927-ben Bohn Mihály betegeskedni kezdett, ezért legkisebb fiát, Józsefet hívatta segítségül, aki addig a budapesti téglagyárukban tevékenykedett. József sokat változtatott a termelést illetően. Bevezette a gyár területére és a rakodóra a villanyvilágítást, kiépítették az üzemen belüli távbeszélőt. 1928-29 években pedig újabb kotrógépet állítottak munkába és emellett egy nagyobb teljesítményű gőzgépet is beszereztek. Ezek következtében a termelékenység további 10%-ot javult. A munkáslétszám az 1924-ben volt 500 főről 1000 főre emelkedett.<br /> <br /> A gyár 1930-ban részvénytársasággá alakult. A világgazdasági válság alatt a termelés 50%-al visszaesett. A válság után a mérnökként alkalmazott Kirchknopf István vezetésével modernizálták a gyárat. A vasúti anyagmozgatás terén ekkor tértek át a lóvontatásról a villamos vontatásra. 1935 és 1938 között a kisvasúti síneket teljesen kicserélték, az egész gyárudvart mérnöki szintezéssel kiegyenlítették, a II. sz. kemence alatt évenként jelentkező vizet elvezették, amivel jelentős szénmennyiséget takarítottak meg.<br /> <br /> A második világháború alatt a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. Az anyagok beszerzése (azok zárolása miatt) nehézkessé vált és ismét megjelent a munkaerőhiány, egyre több dolgozó kapta meg a behívóját.<br /> <br /> A tulajdonos a háború utáni kezdeti időszakban a termelés felfuttatását és a gyár bővítését irányozta elő. Megvásárolta a közeli versenytársat, a Suk-Wagner téglagyárat, de ezek után rövidesen bekövetkezett az államosítás.<br /> <br /> ==Az államosítás után==<br /> Az 1948-ban bekövetkezett államosítást követően határozat született a megye téglagyárainak üzembe helyezésére, amivel a békéscsabai téglagyárat bízták meg. Az ’50-es években elsősorban szociális beruházások történtek, majd 1958-ban erőművet, benne új kazánt és turbinaházat építettek. A turbina egy nagy teljesítményű generátort hajtott, ami lehetővé tette a présgépek egyedi hajtásúra való átállítását, a gőzgépet és a transzmissziós hajtást leszerelték. Az éles gőz villamos energiát termelt, a fáradt gőzt szárításra használták fel. Megszüntették a villamos vontatást, helyettük MIB és Zetor motoros vontatókat alkalmaztak. Az üzem ekkor már saját öntődével is rendelkezik. Az újítások lehetővé tették, hogy 1967-ben már 73 millió égetett téglát és 67 millió égetett cserepet gyártott az egykori Bohn és Suk-Wagner gyár. <br /> 1969-ben hosszú tervezés után a téglagyár II. sz. kemencéjében gázégőket helyeztek üzembe. Mivel Békéscsaba távol esik a hazai szénlelőhelyektől, a szénköltségekre jelentős szállítási költség rakódott. A gáz olcsóbb és tisztább megoldásnak bizonyult. A gázra való átállás miatt az üzem gőzigénye is csökkent, ezért az ekkor már gázüzemű erőművet 1981-ben leállították.<br /> A ’70-es évek elején az egykori Suk-Wagner féle téglagyárból egy modern, alagútkemencével üzemelő gyárat alakítottak ki, a Bohn téglagyár azonban egyelőre változatlan formában üzemelt. 1982-ben azonban statikai okok miatt le kellett bontani a Bohn II. sz. kemencéjét, majd 1986-ban a teljes üzem leállt. A gyár megszűnésének oka elsősorban a gyártási technológia természetes elöregedése, a megújulási készség hiánya volt.<br /> <br /> ==A bezárás után==<br /> <br /> ==Szakirodalom==</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szerkeszt%C5%91:Soma 2014-04-11T12:04:00Z

<p>Soma: /* Az államosítás után */</p> <hr /> <div>Szócikkeim:<br /> *[[Alföldi Kisvasút]]<br /> *[[Vasútállomás (Békéscsaba)]]<br /> <br /> Tervezett:<br /> *Bohn Téglagyár (Békéscsaba)<br /> *Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)<br /> <br /> A békéscsabai '''Bohn téglagyár''' a város déli részén, [[Jamina]] városrészben található, jelenleg már nem működő vállalat. A központi gyártelep megmaradt részei a Fúmei út, Orosházi út, Tégla utca által közbezárt területen tekinthetők meg.<br /> <br /> ==Ipartelepítő tényezők==<br /> A Békéscsaba területén fekvő agyaglelőhelyeket már az ősidőktől fogva használták. A Körös-kultúra agyagedényei is a környéken található jó minőségű alapanyagból készültek. Mivel a téglagyártáshoz nagy mennyiségű alapanyagra van szükség, a gyár telepítésének elsődleges tényezője a mennyiségében és minőségében is megfelelő alapanyag. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg amelyik alkalmas az nagyipari szintű tégla- és cserépgyártásra. További fontos tényezők: a terület éghajlata, közlekedési és demográfiai adottságai mind lehetővé tették a kerámiaipar megtelepedését.<br /> <br /> <br /> ==A téglagyár építése==<br /> A téglagyár alapításához 1907. évben Bohn Mihály, nagykikindai és zsombolyai téglagyáros 68 kat. h. földterületet vásárolt. A frissen vásárolt területen a munkálatok 1908. kora tavaszán kezdődtek. Kijelölték az első körkemence helyét, kimérték a területet a téglaveréshez és felállítottak egy tábori kemencét. Az első 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence építését egy zsombolyai építési vállalkozó végezte. A kemence építésével párhuzamosan gyártulajdonosi lakást és irodát is építettek. Még ebben az évben elkészült a stabil gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház. 1908 őszére az első kemence építése elkészült. A kemence égetőtere fölött két szintes műszárítót alakítottak ki a kemencéből eltávozó hő hasznosítására. 1909-ben elkészült a másik, ugyancsak 120 méter hosszú körkemence is, ami az elsőként építettel azonos tervek szerint annak szinte tükörképeként épült meg.<br /> <br /> ==Építéstől az államosításig==<br /> A gyárban 1909-ben új szárítók épültek, majd 1910-ben növelték a cserépprések számát. 1911-ben pedig forgalomba hozták a „253-as Bohn Patent” nevű, később nagy sikerre szert tevő cseréptípust. Az [[első világháború]] alatt a termelés csökkent. Ennek okai elsősorban a munkaerőhiány és a szállítási nehézségek voltak. 1919. július 29-én az I. sz kemence fölötti műszárító kigyulladt. Mivel biztosítva volt, következő év elejére sikerült befejezni a helyreállítást. Az 1920. év végül az infláció okozta felvásárlás miatt rekord termeléssel zárult. <br /> <br /> 1927-ben Bohn Mihály betegeskedni kezdett, ezért legkisebb fiát, Józsefet hívatta segítségül, aki addig a budapesti téglagyárukban tevékenykedett. József sokat változtatott a termelést illetően. Bevezette a gyár területére és a rakodóra a villanyvilágítást, kiépítették az üzemen belüli távbeszélőt. 1928-29 években pedig újabb kotrógépet állítottak munkába és emellett egy nagyobb teljesítményű gőzgépet is beszereztek. Ezek következtében a termelékenység további 10%-ot javult. A munkáslétszám az 1924-ben volt 500 főről 1000 főre emelkedett.<br /> <br /> A gyár 1930-ban részvénytársasággá alakult. Ekkor már Bohn Mihály betegsége miatt teljes egészében a fia vezette a gyárat. A világgazdasági válság alatt a termelés 50%-al visszaesett. A válság után a mérnökként alkalmazott Kirchknopf István vezetésével modernizálták a gyárat. A vasúti anyagmozgatás terén ekkor tértek át a lóvontatásról a villamos vontatásra. 1935 és 1938 között a kisvasúti síneket teljesen kicserélték, az egész gyárudvart mérnöki szintezéssel kiegyenlítették, a II. sz. kemence alatt évenként jelentkező vizet elvezették, amivel jelentős szénmennyiséget takarítottak meg.<br /> <br /> A második világháború alatt a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. Az anyagok beszerzése (azok zárolása miatt) nehézkessé vált és ismét megjelent a munkaerőhiány, egyre több dolgozó kapta meg a behívóját.<br /> <br /> A tulajdonos a háború utáni kezdeti időszakban a termelés felfuttatását és a gyár bővítését irányozta elő. Megvásárolta a közeli versenytársat, a Suk-Wagner téglagyárat, de ezek után rövidesen bekövetkezett az államosítás.<br /> <br /> ==Az államosítás után==<br /> Az 1948-ban bekövetkezett államosítást követően határozat született a megye téglagyárainak üzembe helyezésére, amivel a békéscsabai téglagyárat bízták meg. Az ’50-es években elsősorban szociális beruházások történtek, majd 1958-ban erőművet, benne új kazánt és turbinaházat építettek. A turbina egy nagy teljesítményű generátort hajtott, ami lehetővé tette a présgépek egyedi hajtásúra való átállítását, a gőzgépet és a transzmissziós hajtást leszerelték. Az éles gőz villamos energiát termelt, a fáradt gőzt szárításra használták fel. Megszüntették a villamos vontatást, helyettük MIB és Zetor motoros vontatókat alkalmaztak. Az üzem ekkor már saját öntődével is rendelkezik. Az újítások lehetővé tették, hogy 1967-ben már 73 millió égetett téglát és 67 millió égetett cserepet gyártott az egykori Bohn és Suk-Wagner gyár. <br /> 1969-ben hosszú tervezés után a téglagyár II. sz. kemencéjében gázégőket helyeztek üzembe. Mivel Békéscsaba távol esik a hazai szénlelőhelyektől, a szénköltségekre jelentős szállítási költség rakódott. A gáz olcsóbb és tisztább megoldásnak bizonyult. A gázra való átállás miatt az üzem gőzigénye is csökkent, ezért az ekkor már gázüzemű erőművet 1981-ben leállították.<br /> A ’70-es évek elején az egykori Suk-Wagner féle téglagyárból egy modern, alagútkemencével üzemelő gyárat alakítottak ki, a Bohn téglagyár azonban egyelőre változatlan formában üzemelt. 1982-ben azonban statikai okok miatt le kellett bontani a Bohn II. sz. kemencéjét, majd 1986-ban a teljes üzem leállt. A gyár megszűnésének oka elsősorban a gyártási technológia természetes elöregedése, a megújulási készség hiánya volt.<br /> <br /> ==A bezárás után==<br /> <br /> ==Szakirodalom==</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szerkeszt%C5%91:Soma 2014-04-11T11:59:56Z

<p>Soma: /* Az államosítás után */</p> <hr /> <div>Szócikkeim:<br /> *[[Alföldi Kisvasút]]<br /> *[[Vasútállomás (Békéscsaba)]]<br /> <br /> Tervezett:<br /> *Bohn Téglagyár (Békéscsaba)<br /> *Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)<br /> <br /> A békéscsabai '''Bohn téglagyár''' a város déli részén, [[Jamina]] városrészben található, jelenleg már nem működő vállalat. A központi gyártelep megmaradt részei a Fúmei út, Orosházi út, Tégla utca által közbezárt területen tekinthetők meg.<br /> <br /> ==Ipartelepítő tényezők==<br /> A Békéscsaba területén fekvő agyaglelőhelyeket már az ősidőktől fogva használták. A Körös-kultúra agyagedényei is a környéken található jó minőségű alapanyagból készültek. Mivel a téglagyártáshoz nagy mennyiségű alapanyagra van szükség, a gyár telepítésének elsődleges tényezője a mennyiségében és minőségében is megfelelő alapanyag. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg amelyik alkalmas az nagyipari szintű tégla- és cserépgyártásra. További fontos tényezők: a terület éghajlata, közlekedési és demográfiai adottságai mind lehetővé tették a kerámiaipar megtelepedését.<br /> <br /> <br /> ==A téglagyár építése==<br /> A téglagyár alapításához 1907. évben Bohn Mihály, nagykikindai és zsombolyai téglagyáros 68 kat. h. földterületet vásárolt. A frissen vásárolt területen a munkálatok 1908. kora tavaszán kezdődtek. Kijelölték az első körkemence helyét, kimérték a területet a téglaveréshez és felállítottak egy tábori kemencét. Az első 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence építését egy zsombolyai építési vállalkozó végezte. A kemence építésével párhuzamosan gyártulajdonosi lakást és irodát is építettek. Még ebben az évben elkészült a stabil gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház. 1908 őszére az első kemence építése elkészült. A kemence égetőtere fölött két szintes műszárítót alakítottak ki a kemencéből eltávozó hő hasznosítására. 1909-ben elkészült a másik, ugyancsak 120 méter hosszú körkemence is, ami az elsőként építettel azonos tervek szerint annak szinte tükörképeként épült meg.<br /> <br /> ==Építéstől az államosításig==<br /> A gyárban 1909-ben új szárítók épültek, majd 1910-ben növelték a cserépprések számát. 1911-ben pedig forgalomba hozták a „253-as Bohn Patent” nevű, később nagy sikerre szert tevő cseréptípust. Az [[első világháború]] alatt a termelés csökkent. Ennek okai elsősorban a munkaerőhiány és a szállítási nehézségek voltak. 1919. július 29-én az I. sz kemence fölötti műszárító kigyulladt. Mivel biztosítva volt, következő év elejére sikerült befejezni a helyreállítást. Az 1920. év végül az infláció okozta felvásárlás miatt rekord termeléssel zárult. <br /> <br /> 1927-ben Bohn Mihály betegeskedni kezdett, ezért legkisebb fiát, Józsefet hívatta segítségül, aki addig a budapesti téglagyárukban tevékenykedett. József sokat változtatott a termelést illetően. Bevezette a gyár területére és a rakodóra a villanyvilágítást, kiépítették az üzemen belüli távbeszélőt. 1928-29 években pedig újabb kotrógépet állítottak munkába és emellett egy nagyobb teljesítményű gőzgépet is beszereztek. Ezek következtében a termelékenység további 10%-ot javult. A munkáslétszám az 1924-ben volt 500 főről 1000 főre emelkedett.<br /> <br /> A gyár 1930-ban részvénytársasággá alakult. Ekkor már Bohn Mihály betegsége miatt teljes egészében a fia vezette a gyárat. A világgazdasági válság alatt a termelés 50%-al visszaesett. A válság után a mérnökként alkalmazott Kirchknopf István vezetésével modernizálták a gyárat. A vasúti anyagmozgatás terén ekkor tértek át a lóvontatásról a villamos vontatásra. 1935 és 1938 között a kisvasúti síneket teljesen kicserélték, az egész gyárudvart mérnöki szintezéssel kiegyenlítették, a II. sz. kemence alatt évenként jelentkező vizet elvezették, amivel jelentős szénmennyiséget takarítottak meg.<br /> <br /> A második világháború alatt a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. Az anyagok beszerzése (azok zárolása miatt) nehézkessé vált és ismét megjelent a munkaerőhiány, egyre több dolgozó kapta meg a behívóját.<br /> <br /> A tulajdonos a háború utáni kezdeti időszakban a termelés felfuttatását és a gyár bővítését irányozta elő. Megvásárolta a közeli versenytársat, a Suk-Wagner téglagyárat, de ezek után rövidesen bekövetkezett az államosítás.<br /> <br /> ==Az államosítás után==<br /> z 1948-ban bekövetkezett államosítást követően határozat született a megye téglagyárainak üzembe helyezésére, amivel a békéscsabai téglagyárat bízták meg. Az ’50-es években elsősorban szociális beruházások történtek, majd 1958-ban erőművet, benne új kazánt és turbinaházat építettek. A turbina egy nagy teljesítményű generátort hajtott, ami lehetővé tette a présgépek egyedi hajtásúra való átállítását, a gőzgépet és a transzmissziós hajtást leszerelték. Az éles gőz villamos energiát termelt, a fáradt gőzt szárításra használták fel. Ennek során a kemence felett kialakított szárítókban áttértek a thermo-ventillátoros szárításra. Megszüntették a villamos vontatást, helyettük MIB és Zetor motoros vontatókat alkalmaztak. A Zetor motoros mozdonyokat a gyár maga építette saját műhelyében. Az üzem ekkor már saját öntődével is rendelkezik. Az újítások lehetővé tették, hogy 1967-ben már 73 millió égetett téglát és 67 millió égetett cserepet gyártott az egykori Bohn és Suk-Wagner gyár. <br /> 1969-ben hosszú tervezés után a téglagyár II. sz. kemencéjében üzembe helyezték a Miskolci Tüzeléstechnikai Kutatóintézet által kifejlesztett gázégőket. Ettől fogva rohamléptekben folyik a gyár gáztüzelésűre való átállítása. Mivel Békéscsaba távol esik a hazai szénlelőhelyektől, a szénköltségekre jelentős szállítási költség rakódott. A gáz olcsóbb és tisztább megoldásnak bizonyult. Gáztüzelésűre állították át az erőművet is, azonban az éjszaka jelentkező villamos energia többletet az áramszolgáltató 1970-től nem vette át. A gázra való átállás miatt az üzem gőzigénye is csökkent, ezért az erőművet 1981-ben leállították.<br /> A ’70-es évek elején az egykori Suk-Wagner féle téglagyárból egy modern, alagútkemencével üzemelő gyárat alakítottak ki, a Bohn téglagyár azonban egyelőre alapjait tekintve változatlan formában üzemelt. 1982-ben azonban statikai okok miatt le kellett bontani a Bohn II. sz. kemencéjét, majd 1986-ban a teljes üzem leállt. A gyár megszűnésének oka elsősorban a gyártási technológia természetes elöregedése, a megújulási készség hiánya volt.<br /> <br /> ==A bezárás után==<br /> <br /> ==Szakirodalom==</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szerkeszt%C5%91:Soma 2014-04-11T11:55:21Z

<p>Soma: /* Az államosítás után */</p> <hr /> <div>Szócikkeim:<br /> *[[Alföldi Kisvasút]]<br /> *[[Vasútállomás (Békéscsaba)]]<br /> <br /> Tervezett:<br /> *Bohn Téglagyár (Békéscsaba)<br /> *Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)<br /> <br /> A békéscsabai '''Bohn téglagyár''' a város déli részén, [[Jamina]] városrészben található, jelenleg már nem működő vállalat. A központi gyártelep megmaradt részei a Fúmei út, Orosházi út, Tégla utca által közbezárt területen tekinthetők meg.<br /> <br /> ==Ipartelepítő tényezők==<br /> A Békéscsaba területén fekvő agyaglelőhelyeket már az ősidőktől fogva használták. A Körös-kultúra agyagedényei is a környéken található jó minőségű alapanyagból készültek. Mivel a téglagyártáshoz nagy mennyiségű alapanyagra van szükség, a gyár telepítésének elsődleges tényezője a mennyiségében és minőségében is megfelelő alapanyag. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg amelyik alkalmas az nagyipari szintű tégla- és cserépgyártásra. További fontos tényezők: a terület éghajlata, közlekedési és demográfiai adottságai mind lehetővé tették a kerámiaipar megtelepedését.<br /> <br /> <br /> ==A téglagyár építése==<br /> A téglagyár alapításához 1907. évben Bohn Mihály, nagykikindai és zsombolyai téglagyáros 68 kat. h. földterületet vásárolt. A frissen vásárolt területen a munkálatok 1908. kora tavaszán kezdődtek. Kijelölték az első körkemence helyét, kimérték a területet a téglaveréshez és felállítottak egy tábori kemencét. Az első 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence építését egy zsombolyai építési vállalkozó végezte. A kemence építésével párhuzamosan gyártulajdonosi lakást és irodát is építettek. Még ebben az évben elkészült a stabil gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház. 1908 őszére az első kemence építése elkészült. A kemence égetőtere fölött két szintes műszárítót alakítottak ki a kemencéből eltávozó hő hasznosítására. 1909-ben elkészült a másik, ugyancsak 120 méter hosszú körkemence is, ami az elsőként építettel azonos tervek szerint annak szinte tükörképeként épült meg.<br /> <br /> ==Építéstől az államosításig==<br /> A gyárban 1909-ben új szárítók épültek, majd 1910-ben növelték a cserépprések számát. 1911-ben pedig forgalomba hozták a „253-as Bohn Patent” nevű, később nagy sikerre szert tevő cseréptípust. Az [[első világháború]] alatt a termelés csökkent. Ennek okai elsősorban a munkaerőhiány és a szállítási nehézségek voltak. 1919. július 29-én az I. sz kemence fölötti műszárító kigyulladt. Mivel biztosítva volt, következő év elejére sikerült befejezni a helyreállítást. Az 1920. év végül az infláció okozta felvásárlás miatt rekord termeléssel zárult. <br /> <br /> 1927-ben Bohn Mihály betegeskedni kezdett, ezért legkisebb fiát, Józsefet hívatta segítségül, aki addig a budapesti téglagyárukban tevékenykedett. József sokat változtatott a termelést illetően. Bevezette a gyár területére és a rakodóra a villanyvilágítást, kiépítették az üzemen belüli távbeszélőt. 1928-29 években pedig újabb kotrógépet állítottak munkába és emellett egy nagyobb teljesítményű gőzgépet is beszereztek. Ezek következtében a termelékenység további 10%-ot javult. A munkáslétszám az 1924-ben volt 500 főről 1000 főre emelkedett.<br /> <br /> A gyár 1930-ban részvénytársasággá alakult. Ekkor már Bohn Mihály betegsége miatt teljes egészében a fia vezette a gyárat. A világgazdasági válság alatt a termelés 50%-al visszaesett. A válság után a mérnökként alkalmazott Kirchknopf István vezetésével modernizálták a gyárat. A vasúti anyagmozgatás terén ekkor tértek át a lóvontatásról a villamos vontatásra. 1935 és 1938 között a kisvasúti síneket teljesen kicserélték, az egész gyárudvart mérnöki szintezéssel kiegyenlítették, a II. sz. kemence alatt évenként jelentkező vizet elvezették, amivel jelentős szénmennyiséget takarítottak meg.<br /> <br /> A második világháború alatt a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. Az anyagok beszerzése (azok zárolása miatt) nehézkessé vált és ismét megjelent a munkaerőhiány, egyre több dolgozó kapta meg a behívóját.<br /> <br /> A tulajdonos a háború utáni kezdeti időszakban a termelés felfuttatását és a gyár bővítését irányozta elő. Megvásárolta a közeli versenytársat, a Suk-Wagner téglagyárat, de ezek után rövidesen bekövetkezett az államosítás.<br /> <br /> ==Az államosítás után==<br /> <br /> ==A bezárás után==<br /> <br /> ==Szakirodalom==</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szerkeszt%C5%91:Soma 2014-04-11T11:55:10Z

<p>Soma: /* Építéstől az államosításig */</p> <hr /> <div>Szócikkeim:<br /> *[[Alföldi Kisvasút]]<br /> *[[Vasútállomás (Békéscsaba)]]<br /> <br /> Tervezett:<br /> *Bohn Téglagyár (Békéscsaba)<br /> *Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)<br /> <br /> A békéscsabai '''Bohn téglagyár''' a város déli részén, [[Jamina]] városrészben található, jelenleg már nem működő vállalat. A központi gyártelep megmaradt részei a Fúmei út, Orosházi út, Tégla utca által közbezárt területen tekinthetők meg.<br /> <br /> ==Ipartelepítő tényezők==<br /> A Békéscsaba területén fekvő agyaglelőhelyeket már az ősidőktől fogva használták. A Körös-kultúra agyagedényei is a környéken található jó minőségű alapanyagból készültek. Mivel a téglagyártáshoz nagy mennyiségű alapanyagra van szükség, a gyár telepítésének elsődleges tényezője a mennyiségében és minőségében is megfelelő alapanyag. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg amelyik alkalmas az nagyipari szintű tégla- és cserépgyártásra. További fontos tényezők: a terület éghajlata, közlekedési és demográfiai adottságai mind lehetővé tették a kerámiaipar megtelepedését.<br /> <br /> <br /> ==A téglagyár építése==<br /> A téglagyár alapításához 1907. évben Bohn Mihály, nagykikindai és zsombolyai téglagyáros 68 kat. h. földterületet vásárolt. A frissen vásárolt területen a munkálatok 1908. kora tavaszán kezdődtek. Kijelölték az első körkemence helyét, kimérték a területet a téglaveréshez és felállítottak egy tábori kemencét. Az első 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence építését egy zsombolyai építési vállalkozó végezte. A kemence építésével párhuzamosan gyártulajdonosi lakást és irodát is építettek. Még ebben az évben elkészült a stabil gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház. 1908 őszére az első kemence építése elkészült. A kemence égetőtere fölött két szintes műszárítót alakítottak ki a kemencéből eltávozó hő hasznosítására. 1909-ben elkészült a másik, ugyancsak 120 méter hosszú körkemence is, ami az elsőként építettel azonos tervek szerint annak szinte tükörképeként épült meg.<br /> <br /> ==Építéstől az államosításig==<br /> A gyárban 1909-ben új szárítók épültek, majd 1910-ben növelték a cserépprések számát. 1911-ben pedig forgalomba hozták a „253-as Bohn Patent” nevű, később nagy sikerre szert tevő cseréptípust. Az [[első világháború]] alatt a termelés csökkent. Ennek okai elsősorban a munkaerőhiány és a szállítási nehézségek voltak. 1919. július 29-én az I. sz kemence fölötti műszárító kigyulladt. Mivel biztosítva volt, következő év elejére sikerült befejezni a helyreállítást. Az 1920. év végül az infláció okozta felvásárlás miatt rekord termeléssel zárult. <br /> <br /> 1927-ben Bohn Mihály betegeskedni kezdett, ezért legkisebb fiát, Józsefet hívatta segítségül, aki addig a budapesti téglagyárukban tevékenykedett. József sokat változtatott a termelést illetően. Bevezette a gyár területére és a rakodóra a villanyvilágítást, kiépítették az üzemen belüli távbeszélőt. 1928-29 években pedig újabb kotrógépet állítottak munkába és emellett egy nagyobb teljesítményű gőzgépet is beszereztek. Ezek következtében a termelékenység további 10%-ot javult. A munkáslétszám az 1924-ben volt 500 főről 1000 főre emelkedett.<br /> <br /> A gyár 1930-ban részvénytársasággá alakult. Ekkor már Bohn Mihály betegsége miatt teljes egészében a fia vezette a gyárat. A világgazdasági válság alatt a termelés 50%-al visszaesett. A válság után a mérnökként alkalmazott Kirchknopf István vezetésével modernizálták a gyárat. A vasúti anyagmozgatás terén ekkor tértek át a lóvontatásról a villamos vontatásra. 1935 és 1938 között a kisvasúti síneket teljesen kicserélték, az egész gyárudvart mérnöki szintezéssel kiegyenlítették, a II. sz. kemence alatt évenként jelentkező vizet elvezették, amivel jelentős szénmennyiséget takarítottak meg.<br /> <br /> A második világháború alatt a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. Az anyagok beszerzése (azok zárolása miatt) nehézkessé vált és ismét megjelent a munkaerőhiány, egyre több dolgozó kapta meg a behívóját.<br /> <br /> A tulajdonos a háború utáni kezdeti időszakban a termelés felfuttatását és a gyár bővítését irányozta elő. Megvásárolta a közeli versenytársat, a Suk-Wagner téglagyárat, de ezek után rövidesen bekövetkezett az államosítás.<br /> <br /> ==Az államosítás után==<br /> <br /> ==Az államosítás után==<br /> <br /> ==A bezárás után==<br /> <br /> ==Szakirodalom==</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szerkeszt%C5%91:Soma 2014-04-11T11:51:43Z

<p>Soma: /* Építéstől az államosításig */</p> <hr /> <div>Szócikkeim:<br /> *[[Alföldi Kisvasút]]<br /> *[[Vasútállomás (Békéscsaba)]]<br /> <br /> Tervezett:<br /> *Bohn Téglagyár (Békéscsaba)<br /> *Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)<br /> <br /> A békéscsabai '''Bohn téglagyár''' a város déli részén, [[Jamina]] városrészben található, jelenleg már nem működő vállalat. A központi gyártelep megmaradt részei a Fúmei út, Orosházi út, Tégla utca által közbezárt területen tekinthetők meg.<br /> <br /> ==Ipartelepítő tényezők==<br /> A Békéscsaba területén fekvő agyaglelőhelyeket már az ősidőktől fogva használták. A Körös-kultúra agyagedényei is a környéken található jó minőségű alapanyagból készültek. Mivel a téglagyártáshoz nagy mennyiségű alapanyagra van szükség, a gyár telepítésének elsődleges tényezője a mennyiségében és minőségében is megfelelő alapanyag. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg amelyik alkalmas az nagyipari szintű tégla- és cserépgyártásra. További fontos tényezők: a terület éghajlata, közlekedési és demográfiai adottságai mind lehetővé tették a kerámiaipar megtelepedését.<br /> <br /> <br /> ==A téglagyár építése==<br /> A téglagyár alapításához 1907. évben Bohn Mihály, nagykikindai és zsombolyai téglagyáros 68 kat. h. földterületet vásárolt. A frissen vásárolt területen a munkálatok 1908. kora tavaszán kezdődtek. Kijelölték az első körkemence helyét, kimérték a területet a téglaveréshez és felállítottak egy tábori kemencét. Az első 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence építését egy zsombolyai építési vállalkozó végezte. A kemence építésével párhuzamosan gyártulajdonosi lakást és irodát is építettek. Még ebben az évben elkészült a stabil gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház. 1908 őszére az első kemence építése elkészült. A kemence égetőtere fölött két szintes műszárítót alakítottak ki a kemencéből eltávozó hő hasznosítására. 1909-ben elkészült a másik, ugyancsak 120 méter hosszú körkemence is, ami az elsőként építettel azonos tervek szerint annak szinte tükörképeként épült meg.<br /> <br /> ==Építéstől az államosításig==<br /> A gyárban 1909-ben új szárítók épültek, majd 1910-ben növelték a cserépprések számát. 1911-ben pedig forgalomba hozták a „253-as Bohn Patent” nevű, később nagy sikerre szert tevő cseréptípust. Az [[első világháború]] alatt a termelés csökkent. Ennek okai elsősorban a munkaerőhiány és a szállítási nehézségek voltak. 1919. július 29-én az I. sz kemence fölötti műszárító kigyulladt. Mivel biztosítva volt, következő év elejére sikerült befejezni a helyreállítást. Az 1920. év végül az infláció okozta felvásárlás miatt rekord termeléssel zárult. <br /> <br /> 1927-ben Bohn Mihály betegeskedni kezdett, ezért legkisebb fiát, Józsefet hívatta segítségül, aki addig a budapesti téglagyárukban tevékenykedett. József sokat változtatott a termelést illetően. Bevezette a gyár területére és a rakodóra a villanyvilágítást, kiépítették az üzemen belüli távbeszélőt. 1928-29 években pedig újabb kotrógépet állítottak munkába és emellett egy nagyobb teljesítményű gőzgépet is beszereztek. Ezek következtében a termelékenység további 10%-ot javult. A munkáslétszám az 1924-ben volt 500 főről 1000 főre emelkedett.<br /> <br /> A gyár 1930-ban részvénytársasággá alakult. Ekkor már Bohn Mihály betegsége miatt teljes egészében a fia vezette a gyárat. A világgazdasági válság alatt a termelés 50%-al visszaesett. A válság után a mérnökként alkalmazott Kirchknopf István vezetésével modernizálták a gyárat. A vasúti anyagmozgatás terén ekkor tértek át a lóvontatásról a villamos vontatásra. 1935 és 1938 között a kisvasúti síneket teljesen kicserélték, az egész gyárudvart mérnöki szintezéssel kiegyenlítették, a II. sz. kemence alatt évenként jelentkező vizet elvezették, amivel jelentős szénmennyiséget takarítottak meg.<br /> <br /> ==Az államosítás után==<br /> <br /> ==A bezárás után==<br /> <br /> ==Szakirodalom==</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szerkeszt%C5%91:Soma 2014-04-11T11:29:05Z

<p>Soma: /* Építéstől az államosításig */</p> <hr /> <div>Szócikkeim:<br /> *[[Alföldi Kisvasút]]<br /> *[[Vasútállomás (Békéscsaba)]]<br /> <br /> Tervezett:<br /> *Bohn Téglagyár (Békéscsaba)<br /> *Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)<br /> <br /> A békéscsabai '''Bohn téglagyár''' a város déli részén, [[Jamina]] városrészben található, jelenleg már nem működő vállalat. A központi gyártelep megmaradt részei a Fúmei út, Orosházi út, Tégla utca által közbezárt területen tekinthetők meg.<br /> <br /> ==Ipartelepítő tényezők==<br /> A Békéscsaba területén fekvő agyaglelőhelyeket már az ősidőktől fogva használták. A Körös-kultúra agyagedényei is a környéken található jó minőségű alapanyagból készültek. Mivel a téglagyártáshoz nagy mennyiségű alapanyagra van szükség, a gyár telepítésének elsődleges tényezője a mennyiségében és minőségében is megfelelő alapanyag. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg amelyik alkalmas az nagyipari szintű tégla- és cserépgyártásra. További fontos tényezők: a terület éghajlata, közlekedési és demográfiai adottságai mind lehetővé tették a kerámiaipar megtelepedését.<br /> <br /> <br /> ==A téglagyár építése==<br /> A téglagyár alapításához 1907. évben Bohn Mihály, nagykikindai és zsombolyai téglagyáros 68 kat. h. földterületet vásárolt. A frissen vásárolt területen a munkálatok 1908. kora tavaszán kezdődtek. Kijelölték az első körkemence helyét, kimérték a területet a téglaveréshez és felállítottak egy tábori kemencét. Az első 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence építését egy zsombolyai építési vállalkozó végezte. A kemence építésével párhuzamosan gyártulajdonosi lakást és irodát is építettek. Még ebben az évben elkészült a stabil gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház. 1908 őszére az első kemence építése elkészült. A kemence égetőtere fölött két szintes műszárítót alakítottak ki a kemencéből eltávozó hő hasznosítására. 1909-ben elkészült a másik, ugyancsak 120 méter hosszú körkemence is, ami az elsőként építettel azonos tervek szerint annak szinte tükörképeként épült meg.<br /> <br /> ==Építéstől az államosításig==<br /> A gyárban 1909-ben új szárítók épültek, majd 1910-ben növelték a cserépprések számát. 1911-ben pedig forgalomba hozták a „253-as Bohn Patent” nevű, később nagy sikerre szert tevő cseréptípust. Az [[első világháború]] alatt a termelés csökkent. Ennek okai elsősorban a munkaerőhiány és a szállítási nehézségek voltak. 1919. július 29-én az I. sz kemence fölötti műszárító kigyulladt. Mivel biztosítva volt, következő év elejére sikerült befejezni a helyreállítást. Az 1920. év végül az infláció okozta felvásárlás miatt rekord termeléssel zárult. <br /> <br /> 1927-ben Bohn Mihály betegeskedni kezdett, ezért legkisebb fiát, Józsefet hívatta segítségül, aki addig a budapesti téglagyárukban tevékenykedett. József sokat változtatott a termelést illetően. Bevezette a gyár területére és a rakodóra a villanyvilágítást, kiépítették az üzemen belüli távbeszélőt. 1928-29 években pedig újabb kotrógépet állítottak munkába és emellett egy nagyobb teljesítményű gőzgépet is beszereztek. Ezek következtében a termelékenység további 10%-ot javult.<br /> <br /> ==Az államosítás után==<br /> <br /> ==A bezárás után==<br /> <br /> ==Szakirodalom==</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Alf%C3%B6ldi_Kisvas%C3%BAt 2014-03-19T13:48:04Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>[[Fájl:Bekescsaba tehervonat a Kossuth teren.jpg|bélyegkép|350px|490-es gőzmozdony hosszú tehervonatával a békéscsabai [[Kossuth tér (Békéscsaba)|Kossuth téren]]]]<br /> [[Fájl:Bcsaba kepeslap 00121.jpg|bélyegkép|250px|Vasúti pálya az [[Andrássy út (Békéscsaba)|Andrássy úton]] a Jókai Színház előtt]] <br /> [[Fájl:Bekescsaba Sztalin uti kitero.jpg|bélyegkép|250px|A Sztálin úti (ma Andrássy út) kitérő kisvasúti szerelvénnyel]]<br /> Az '''Alföldi Kisvasút, MÁV AK''' (régebbi nevén '''Alföldi Első Gazdasági Vasút''', '''AEGV''') országos szinten is kiemelkedő hosszúságú, 156 kilométeres (1956) hálózati hosszával Békés megye legkiterjedtebb keskeny nyomközű hálózata volt 1894 és 1971 között. Gazdasági jelentősége mellett városkép alakító tényezővé is vált Békéscsabán, Békésen és Vésztőn.<br /> <br /> ==Története==<br /> Az Alföldi Kisvasút története 1894-ben kezdődött, amikor az Arad és Csanádi Egyesült Vasutak leányvállalataként működő Alföldi Első Gazdasági Vasút átadta első vonalát [[Mezőkovácsháza|Kovácsháza]] és Kupapuszta között. A forgalom ekkor két gőzmozdonnyal indult meg a vonalon. Az új vasút kezdetben csak árufuvarozást végzett, a [[Mezőkovácsháza|Kovácsháza]]–[[Békéscsaba|Csaba]]-vasútvonal viszont már közforgalmú vasútvonalként épült 1899-ben. Az új vonal kiépítését már a megye és a városi szervek is támogatták pénzügyileg. A hálózat kiépülése a [[Békéscsaba|Csaba]]–[[Békés]]-vonallal folytatódott, aminek átadására 1903-ban került sor. Az új vasút üzemelését (hazánkban először) teljesen motoros üzeműre tervezték. A forgalmat benzin-villamos és gőzmotoros motorkocsik, illetve mozdonyok bonyolították le. A gerincvonal építésének utolsó szakaszaként 1904-re megtörtént a [[Békés]]–[[Vésztő]] szakasz átadása is.<br /> <br /> A vasúthoz számos uradalmi vasút csatlakozott. 1905-ben fejeződött be a [[Tótkomlós]] és [[Kaszaper|Géza megálló]] közötti szárnyvonal építése, majd hosszú tervezés után 1925-ben a [[Tótkomlós]]–[[Orosháza]] vonal kiépülésével a vasút elérte [[Orosháza|Orosházát]]. Egy évvel később, 1926-ban megépült Orosházáról a hálózatba [[Gyopárosfürdő]]t bekötő vonal is. Ezzel kialakult az AEGV teljes hálózata, a két világháború között ezután már csak a meglévő hálózatot fejlesztették.<br /> <br /> Az AEGV önálló vállalattá vált, független lett korábbi anyavállalatának jogutódjától, a [[Szeged-Csanádi Vasút]]tól. A [[második világháború]]s hadműveletek és bombázások során a vasúti pályában és járművekben is komoly károk keletkeztek, azonban a forgalmat [[1945]]. [[november 23.|november 23-áig]] fenn tudták tartani. A vállalat ekkorra csődbe ment, sem a dolgozók bérét, sem a mozdonyokhoz szükséges szenet nem tudták megvásárolni. A kisvasút leállt.<br /> <br /> === A MÁV Alföldi Kisvasút ===<br /> <br /> A leállt vasútüzemet [[1945]]. [[december 1.|december 1-jén]] a MÁV vette át. Ezzel megszületett a ''MÁV Alföldi Kisvasút''.<br /> <br /> Az államosítás után a kezdeti időszakban jelentős fejlesztések történtek. 1948-ban megnyílt a forgalomnak a [[Tótkomlós]]–[[Békéssámson]] vonalszakasz, majd 1949-ben a [[Ludad]] és [[Vizesfás]] közötti szakaszt tették közforgalmúvá. Végül megépült a [[Gyopárosfürdő]]t [[Rákóczitelep]]pel összekötő vonal és a [[pusztaföldvár]]i szárnyvonal is.<br /> <br /> A forgalmat eleinte a [[második világháború]]ban zsákmányolt gőzmozdonyokkal bonyolították le, majd 1949-től jugoszláv exportból visszamaradt mozdonyok kerültek a vasútra. Később, a '60-as évek elejére már dízelmozdonyok, korszerű légfékes személy- és teherkocsik közlekedtek a vasútvonalon. A gőzvontatás 1964-ben szűnt meg.<br /> <br /> === A megszüntetés ===<br /> [[Fájl:Illyes gergely szabadkigyos utolso vonatjarat inditasa.jpg|bélyegkép|250px|Az utolsó vonat indul Szabadkígyós állomásról]]<br /> Az [[1960-as évek]]ben kezdődött el Magyarországon a vasutak térvesztése, amely kezdetben néhány gazdasági vasút és határ közeli nagyvasút elbontásával járt, később azonban lendületet kapott az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció megszületésével, mely a forgalom mindinkább közútra terelését tűzte ki célul. Az Alföldi Kisvasút hálózatát 1960 és 1971 között szüntették meg és bontották el, a következő években pedig a kisvasúthoz kapcsolódó [[gazdasági vasút|gazdasági vasutak]] is az enyészeté lettek. Az első megszűnt szakasz a Békéscsaba–Vésztő vonal volt. [[1960]] október elsején a Békéscsaba belvárosán is átvezető Békéscsaba AK–Békés szakaszon szűnt meg a forgalom, majd [[1962]] január elsején a vésztői vonal maradékát is felhagyták. Békés és Vésztő között a pályát 1963-ban szedték fel. A vonallal együtt elbontották a Ludad–Vizesfás szárnyvonal egy részét is. A vasúthálózat bontása tovább folytatódott, 1967-ben megszűnt az Orosházát Rákócziteleppel összekötő szárnyvonal, majd a Pusztaföldvári elágazás–Orosháza közötti vonalrész is. 1969-ben az Orosházi vonal maradékát és a hozzá kapcsolódó Pusztaföldvári szárnyvonalat is megszüntették, majd felbontották. A Békéscsaba–Békéssámson közötti vonalon 1971-ig maradt meg a forgalom, de [[augusztus 31.|augusztus 31-én]] a teher-, majd [[október 30.|október 30-án]] a személyforgalmat is megszüntették. A vonalat decemberben és januárban az előírt egy éves türelmi idő be nem tartásával kezdték el felbontani.<br /> <br /> ==Utóélete==<br /> [[Fájl:AEGV viztorony es futohaz.JPG|bélyegkép|250px|A békéscsabai kisvasúti fűtőház víztornya háttérben a körcikkfűtőházzal]]<br /> Békéscsabán és több érintett településen emléktáblát avattak a kisvasút emlékére. Kaszaperen vasúttörténeti kiállítás, Vésztőn kisvasúti emlékhely létesült. Békéscsabán 2014-ben elkészül Békéscsaba Turisztikai Főpályaudvara, ahol kiállított járművek és vasúttörténeti gyűjtemény fog emlékeztetni az Alföldi Kisvasút múltjára.<br /> <br /> == Források ==<br /> * Felek Ferenc: Kisvasutak a Viharsarokban – Indóház Vasúti magazin, III/12.–IV/1. 2007. december–2008. január<br /> * Dr. Horváth Ferenc: Az Alföldi Első Gazdasági Vasút – A MÁV Alföldi Kisvasút története (1894–1971), Vasúthistória könyvek, Kiadja a MÁV Rt. Vezérigazgatósága, Budapest, 1999.<br /> * Felek Ferenc: Az elfeledett békéscsabai Traktorok – Indóház Vasúti magazin, III/2. 2007. február<br /> * Felek Ferenc: Az ókígyósi uradalmi vasút – KBK füzetek XLV–XLVI, 2000/4 és 2000/5, Megjelent 2000. november, kiadja a Kisvasutak Baráti Köre Egyesület.<br /> * A magyar vasúthálózat csomóponti kilométertérképe<br /> * [http://www.kisvasut.hu kisvasut.hu]<br /> * Urbán Lajos: Vasúti Lexikon, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1984.<br /> * Közlekedési Dokumentációs Vállalat: Gazdasági vasutak c. film – Rendezte: Zákonyi Rudolf<br /> * [http://kaszaper.hu/vasutallomas.htm A kaszaperi vasúttörténeti gyűjtemény oldala] (Látogatva: 2014. március 12.)<br /> * [http://www.beol.hu/bekes/kultura/vasuti-emlekhely-veszto-hataraban-299192 Cikk a vésztői vasúti emlékhelyről] (Látogatva: 2014. március 12.)<br /> <br /> <br /> [[Kategória:Békéscsaba közlekedése]]</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/F%C3%A1jl:AEGV_viztorony_es_futohaz.JPG 2014-03-19T13:39:49Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>Az [[Alföldi Kisvasút|Alföldi Első Gazdasági Vasút]] fűtőházának víztornya Békéscsabán.<br /> <br /> Fotó: Erky-Nagy Dániel<br /> <br /> Forrás: <br /> http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:AEGV_v%C3%ADztorony_%C3%A9s_f%C5%B1t%C5%91h%C3%A1z.JPG<br /> <br /> 2007.07.06.<br /> <br /> [[Kategória:Békéscsaba közlekedése]]</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Alf%C3%B6ldi_Kisvas%C3%BAt 2014-03-19T13:38:52Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>[[Fájl:Bekescsaba tehervonat a Kossuth teren.jpg|bélyegkép|350px|490-es gőzmozdony hosszú tehervonatával a békéscsabai [[Kossuth tér (Békéscsaba)|Kossuth téren]]]]<br /> [[Fájl:Bcsaba kepeslap 00121.jpg|bélyegkép|250px|Vasúti pálya az [[Andrássy út (Békéscsaba)|Andrássy úton]] a Jókai Színház előtt]] <br /> [[Fájl:Bekescsaba Sztalin uti kitero.jpg|bélyegkép|250px|A Sztálin úti (ma Andrássy út) kitérő kisvasúti szerelvénnyel]]<br /> Az '''Alföldi Kisvasút''' (régebbi nevén '''Alföldi Első Gazdasági Vasút''', '''AEGV''') országos szinten is kiemelkedő hosszúságú, 156 kilométeres (1956) hálózati hosszával Békés megye legkiterjedtebb keskeny nyomközű hálózata volt 1894 és 1971 között. Gazdasági jelentősége mellett városkép alakító tényezővé is vált Békéscsabán, Békésen és Vésztőn.<br /> <br /> ==Története==<br /> Az Alföldi Kisvasút története 1894-ben kezdődött, amikor az Arad és Csanádi Egyesült Vasutak leányvállalataként működő Alföldi Első Gazdasági Vasút átadta első vonalát [[Mezőkovácsháza|Kovácsháza]] és Kupapuszta között. A forgalom ekkor két gőzmozdonnyal indult meg a vonalon. Az új vasút kezdetben csak árufuvarozást végzett, a [[Mezőkovácsháza|Kovácsháza]]–[[Békéscsaba|Csaba]]-vasútvonal viszont már közforgalmú vasútvonalként épült 1899-ben. Az új vonal kiépítését már a megye és a városi szervek is támogatták pénzügyileg. A hálózat kiépülése a [[Békéscsaba|Csaba]]–[[Békés]]-vonallal folytatódott, aminek átadására 1903-ban került sor. Az új vasút üzemelését (hazánkban először) teljesen motoros üzeműre tervezték. A forgalmat benzin-villamos és gőzmotoros motorkocsik, illetve mozdonyok bonyolították le. A gerincvonal építésének utolsó szakaszaként 1904-re megtörtént a [[Békés]]–[[Vésztő]] szakasz átadása is.<br /> <br /> A vasúthoz számos uradalmi vasút csatlakozott. 1905-ben fejeződött be a [[Tótkomlós]] és [[Kaszaper|Géza megálló]] közötti szárnyvonal építése, majd hosszú tervezés után 1925-ben a [[Tótkomlós]]–[[Orosháza]] vonal kiépülésével a vasút elérte [[Orosháza|Orosházát]]. Egy évvel később, 1926-ban megépült Orosházáról a hálózatba [[Gyopárosfürdő]]t bekötő vonal is. Ezzel kialakult az AEGV teljes hálózata, a két világháború között ezután már csak a meglévő hálózatot fejlesztették.<br /> <br /> Az AEGV önálló vállalattá vált, független lett korábbi anyavállalatának jogutódjától, a [[Szeged-Csanádi Vasút]]tól. A [[második világháború]]s hadműveletek és bombázások során a vasúti pályában és járművekben is komoly károk keletkeztek, azonban a forgalmat [[1945]]. [[november 23.|november 23-áig]] fenn tudták tartani. A vállalat ekkorra csődbe ment, sem a dolgozók bérét, sem a mozdonyokhoz szükséges szenet nem tudták megvásárolni. A kisvasút leállt.<br /> <br /> === A MÁV Alföldi Kisvasút ===<br /> <br /> A leállt vasútüzemet [[1945]]. [[december 1.|december 1-jén]] a MÁV vette át. Ezzel megszületett a ''MÁV Alföldi Kisvasút''.<br /> <br /> Az államosítás után a kezdeti időszakban jelentős fejlesztések történtek. 1948-ban megnyílt a forgalomnak a [[Tótkomlós]]–[[Békéssámson]] vonalszakasz, majd 1949-ben a [[Ludad]] és [[Vizesfás]] közötti szakaszt tették közforgalmúvá. Végül megépült a [[Gyopárosfürdő]]t [[Rákóczitelep]]pel összekötő vonal és a [[pusztaföldvár]]i szárnyvonal is.<br /> <br /> A forgalmat eleinte a [[második világháború]]ban zsákmányolt gőzmozdonyokkal bonyolították le, majd 1949-től jugoszláv exportból visszamaradt mozdonyok kerültek a vasútra. Később, a '60-as évek elejére már dízelmozdonyok, korszerű légfékes személy- és teherkocsik közlekedtek a vasútvonalon. A gőzvontatás 1964-ben szűnt meg.<br /> <br /> === A megszüntetés ===<br /> [[Fájl:Illyes gergely szabadkigyos utolso vonatjarat inditasa.jpg|bélyegkép|250px|Az utolsó vonat indul Szabadkígyós állomásról]]<br /> Az [[1960-as évek]]ben kezdődött el Magyarországon a vasutak térvesztése, amely kezdetben néhány gazdasági vasút és határ közeli nagyvasút elbontásával járt, később azonban lendületet kapott az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció megszületésével, mely a forgalom mindinkább közútra terelését tűzte ki célul. Az Alföldi Kisvasút hálózatát 1960 és 1971 között szüntették meg és bontották el, a következő években pedig a kisvasúthoz kapcsolódó [[gazdasági vasút|gazdasági vasutak]] is az enyészeté lettek. Az első megszűnt szakasz a Békéscsaba–Vésztő vonal volt. [[1960]] október elsején a Békéscsaba belvárosán is átvezető Békéscsaba AK–Békés szakaszon szűnt meg a forgalom, majd [[1962]] január elsején a vésztői vonal maradékát is felhagyták. Békés és Vésztő között a pályát 1963-ban szedték fel. A vonallal együtt elbontották a Ludad–Vizesfás szárnyvonal egy részét is. A vasúthálózat bontása tovább folytatódott, 1967-ben megszűnt az Orosházát Rákócziteleppel összekötő szárnyvonal, majd a Pusztaföldvári elágazás–Orosháza közötti vonalrész is. 1969-ben az Orosházi vonal maradékát és a hozzá kapcsolódó Pusztaföldvári szárnyvonalat is megszüntették, majd felbontották. A Békéscsaba–Békéssámson közötti vonalon 1971-ig maradt meg a forgalom, de [[augusztus 31.|augusztus 31-én]] a teher-, majd [[október 30.|október 30-án]] a személyforgalmat is megszüntették. A vonalat decemberben és januárban az előírt egy éves türelmi idő be nem tartásával kezdték el felbontani.<br /> <br /> ==Utóélete==<br /> [[Fájl:AEGV viztorony es futohaz.JPG|bélyegkép|250px|A békéscsabai kisvasúti fűtőház víztornya háttérben a körcikkfűtőházzal]]<br /> Békéscsabán és több érintett településen emléktáblát avattak a kisvasút emlékére. Kaszaperen vasúttörténeti kiállítás, Vésztőn kisvasúti emlékhely létesült. Békéscsabán 2014-ben elkészül Békéscsaba Turisztikai Főpályaudvara, ahol kiállított járművek és vasúttörténeti gyűjtemény fog emlékeztetni az Alföldi Kisvasút múltjára.<br /> <br /> == Források ==<br /> * Felek Ferenc: Kisvasutak a Viharsarokban – Indóház Vasúti magazin, III/12.–IV/1. 2007. december–2008. január<br /> * Dr. Horváth Ferenc: Az Alföldi Első Gazdasági Vasút – A MÁV Alföldi Kisvasút története (1894–1971), Vasúthistória könyvek, Kiadja a MÁV Rt. Vezérigazgatósága, Budapest, 1999.<br /> * Felek Ferenc: Az elfeledett békéscsabai Traktorok – Indóház Vasúti magazin, III/2. 2007. február<br /> * Felek Ferenc: Az ókígyósi uradalmi vasút – KBK füzetek XLV–XLVI, 2000/4 és 2000/5, Megjelent 2000. november, kiadja a Kisvasutak Baráti Köre Egyesület.<br /> * A magyar vasúthálózat csomóponti kilométertérképe<br /> * [http://www.kisvasut.hu kisvasut.hu]<br /> * Urbán Lajos: Vasúti Lexikon, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1984.<br /> * Közlekedési Dokumentációs Vállalat: Gazdasági vasutak c. film – Rendezte: Zákonyi Rudolf<br /> * [http://kaszaper.hu/vasutallomas.htm A kaszaperi vasúttörténeti gyűjtemény oldala] (Látogatva: 2014. március 12.)<br /> * [http://www.beol.hu/bekes/kultura/vasuti-emlekhely-veszto-hataraban-299192 Cikk a vésztői vasúti emlékhelyről] (Látogatva: 2014. március 12.)<br /> <br /> <br /> [[Kategória:Békéscsaba közlekedése]]</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/F%C3%A1jl:AEGV_viztorony_es_futohaz.JPG 2014-03-19T13:37:05Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>Az [[Alföldi Kisvasút|Alföldi Első Gazdasági Vasút]] fűtőházának víztornya Békéscsabán.<br /> <br /> Fotó: Erky-Nagy Dániel<br /> <br /> Forrás: <br /> http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:AEGV_v%C3%ADztorony_%C3%A9s_f%C5%B1t%C5%91h%C3%A1z.JPG<br /> <br /> 2007.07.06.</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/F%C3%A1jl:AEGV_viztorony_es_futohaz.JPG 2014-03-19T13:35:18Z

<p>Soma: Az Alföldi Első Gazdasági Vasút fűtőházának víztornya Békéscsabán.</p> <hr /> <div>Az [[Alföldi Kisvasút|Alföldi Első Gazdasági Vasút]] fűtőházának víztornya Békéscsabán.</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szerkeszt%C5%91:Soma 2014-03-17T12:56:22Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>Szócikkeim:<br /> *[[Alföldi Kisvasút]]<br /> *[[Vasútállomás (Békéscsaba)]]<br /> <br /> Tervezett:<br /> *Bohn Téglagyár (Békéscsaba)<br /> *Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)<br /> <br /> A békéscsabai '''Bohn téglagyár''' a város déli részén, [[Jamina]] városrészben található, jelenleg már nem működő vállalat. A központi gyártelep megmaradt részei a Fúmei út, Orosházi út, Tégla utca által közbezárt területen tekinthetők meg.<br /> <br /> ==Ipartelepítő tényezők==<br /> A Békéscsaba területén fekvő agyaglelőhelyeket már az ősidőktől fogva használták. A Körös-kultúra agyagedényei is a környéken található jó minőségű alapanyagból készültek. Mivel a téglagyártáshoz nagy mennyiségű alapanyagra van szükség, a gyár telepítésének elsődleges tényezője a mennyiségében és minőségében is megfelelő alapanyag. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg amelyik alkalmas az nagyipari szintű tégla- és cserépgyártásra. További fontos tényezők: a terület éghajlata, közlekedési és demográfiai adottságai mind lehetővé tették a kerámiaipar megtelepedését.<br /> <br /> <br /> ==A téglagyár építése==<br /> A téglagyár alapításához 1907. évben Bohn Mihály, nagykikindai és zsombolyai téglagyáros 68 kat. h. földterületet vásárolt. A frissen vásárolt területen a munkálatok 1908. kora tavaszán kezdődtek. Kijelölték az első körkemence helyét, kimérték a területet a téglaveréshez és felállítottak egy tábori kemencét. Az első 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence építését egy zsombolyai építési vállalkozó végezte. A kemence építésével párhuzamosan gyártulajdonosi lakást és irodát is építettek. Még ebben az évben elkészült a stabil gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház. 1908 őszére az első kemence építése elkészült. A kemence égetőtere fölött két szintes műszárítót alakítottak ki a kemencéből eltávozó hő hasznosítására. 1909-ben elkészült a másik, ugyancsak 120 méter hosszú körkemence is, ami az elsőként építettel azonos tervek szerint annak szinte tükörképeként épült meg.<br /> <br /> ==Építéstől az államosításig==<br /> <br /> <br /> ==Az államosítás után==<br /> <br /> ==A bezárás után==<br /> <br /> ==Szakirodalom==</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szerkeszt%C5%91:Soma 2014-03-17T12:27:21Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>Szócikkeim:<br /> *[[Alföldi Kisvasút]]<br /> *[[Vasútállomás (Békéscsaba)]]<br /> <br /> Tervezett:<br /> *Bohn Téglagyár (Békéscsaba)<br /> *Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)<br /> <br /> A békéscsabai '''Bohn téglagyár''' a város déli részén, [[Jamina]] városrészben található, jelenleg már nem működő vállalat. A központi gyártelep megmaradt részei a Fúmei út, Orosházi út, Tégla utca által közbezárt területen tekinthetők meg.<br /> <br /> ==Ipartelepítő tényezők==<br /> A Békéscsaba területén fekvő agyaglelőhelyeket már az ősidőktől fogva használták. A Körös-kultúra agyagedényei is a környéken található jó minőségű alapanyagból készültek. Mivel a téglagyártáshoz nagy mennyiségű alapanyagra van szükség, a gyár telepítésének elsődleges tényezője a mennyiségében és minőségében is megfelelő alapanyag. A Körösök vidékén a lapos, mocsaras ártereken nagy mennyiségben keletkezett olyan üledékes réteg amelyik alkalmas az nagyipari szintű tégla- és cserépgyártásra. További fontos tényezők: a terület éghajlata, közlekedési és demográfiai adottságai mind lehetővé tették a kerámiaipar megtelepedését.<br /> <br /> <br /> ==A téglagyár építése==<br /> A téglagyár alapításához 1907. évben Bohn Mihály, nagykikindai és zsombolyai téglagyáros 68 kat. h. földterületet vásárolt. A frissen vásárolt területen a munkálatok 1908. kora tavaszán kezdődtek. Kijelölték az első körkemence helyét, kimérték a területet a téglaveréshez és felállítottak egy tábori kemencét. Az első 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence építését egy zsombolyai építési vállalkozó végezte. A kemence építésével párhuzamosan gyártulajdonosi lakást és irodát is építettek. Még ebben az évben elkészült a stabil gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház.<br /> <br /> ==Építéstől az államosításig==<br /> <br /> ==Az államosítás után==<br /> <br /> ==A bezárás után==<br /> <br /> ==Szakirodalom==</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szerkeszt%C5%91:Soma 2014-03-14T13:55:07Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>Szócikkeim:<br /> *[[Alföldi Kisvasút]]<br /> *[[Vasútállomás (Békéscsaba)]]<br /> <br /> Tervezett:<br /> *Bohn Téglagyár (Békéscsaba)<br /> *Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Szerkeszt%C5%91:Soma 2014-03-14T13:50:05Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>Szócikkeim:<br /> *[[Alföldi Kisvasút]]<br /> *[[Vasútállomás (Békéscsaba)]]<br /> <br /> Tervezett:<br /> Bohn Téglagyár (Békéscsaba)<br /> Suk, Wagner és Fiai Téglagyár (Békéscsaba)</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Kateg%C3%B3ria:Kast%C3%A9lyok 2014-03-14T12:42:01Z

<p>Soma: Eltávolította a lap teljes tartalmát</p> <hr /> <div></div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Kateg%C3%B3ria:Kast%C3%A9lyok_%C3%A9s_k%C3%BAri%C3%A1k 2014-03-14T12:41:29Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>Békés megye kastélyai és kúriái.<br /> <br /> [[Kategória:Épített értékek]]</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Kateg%C3%B3ria:Sz%C3%A9chenyi-Wenckheim_kast%C3%A9ly_(P%C3%B3stelek) 2014-03-14T12:41:05Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>[[Kategória:Kastélyok és kúriák]]</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Sz%C3%A9chenyi%E2%80%93Wenckheim-kast%C3%A9ly_(P%C3%B3stelek) 2014-03-14T12:40:42Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>[[Fájl:Postelek_kastely.jpg|bélyegkép|300px|Széchenyi-Wenckheim kastély]]<br /> <br /> A megye legfiatalabb s egyben talán legromosabb kastélya a pósteleki '''Széchenyi-Wenckheim kastély'''. A kastélyromot a pósteleki szabadidőpark központjában találják meg az érdeklődők. '''[[Póstelek]] [[Gyula]], [[Békéscsaba]], [[Gerla]]''' között helyezkedik el. Műúton és földutakon (is!) autóval, kerékpárral, gyalog több irányból is megközelíthető. A sárga jelzésű turista útvonal '''[[Gerla|Gerlán]]''' át vezet Póstelekre, a kastélyromhoz. <br /> <br /> == A kastély története ==<br /> [[Fájl:Postelek.jpg||bélyegkép|250px|A kastély romjai az 1970-es években]]<br /> Feltételezések szerint a '''neobarokk stílusú 72 szobás kastély'''t Siedek Viktor tervezte. Egyes források szerint a kastélyt [[Wenckheim Frigyes (1842-1912)|gróf Wenckheim Frigyes]] és neje építette 1906-1909 között leányuknak Krisztina és vejük Széchenyi Antal részére. Más források szerint '''a megrendelő gróf Széchenyi Antalné [[Wenckheim Krisztina (1874-1970)|gróf Wenckheim Krisztina]] volt'''. Tény, hogy a birtokot a grófnő szüleitől kapta ajándékba. A kastély a kígyósihoz hasonlóan '''alápincézett'''. A pincéből kikerült földet szétterítették, így azt a látszatot kelti, mintha a kastély a környezeténél magasabb helyen állna. A kastély '''három szin'''tre tagolódik: '''mélyített földszint (alagsor), magasföldszint és emelet'''. A alagsor ablakait díszes kivitelű vasrácsok védték. Az alagsorban a kastély urainak kiszolgálásához szükséges helységek, tárolók voltak. Az épület homlokzatának két fő dísze a két ovális alakú két grófi címer volt. A '''manzárd tető'''t cserép borította. A tető még 1952-ben viszonylag épp volt. '''A külső falakat japán vadszőlővel futtatták be.''' A kastélynak '''két bejárat'''a volt. A díszes kapuk kovácsolt vasból készültek. Az épület főbejárata a szalonba vezetett, ahol mindkét oldalon márvány kandalló díszlett. Innen az emeletre két lépcső vezetett fel. A lakosztályok '''falait különböző színű plüss tapétával borították'''. A szobákat a fal színéről nevezték el. Valamennyi szobában a csempekályha színe megegyezett a tapéta színével. '''A kastélyban gáz- és villanyvilágítást használtak.''' A kastélyhoz [[Kastélypark (Póstelek)|impozáns kert és park]] létesült. '''1944 őszén a kastély tulajdonosai elmenekültek, a kastély lakatlanná vált.''' Az ínséges időket élő környékbeliek leszaggatták a falról a tapétákat és ruhákat készítettek belőle. <br /> <br /> A II. világháború után '''a kastélyt államosították'''. Gyógypedagógiai intézetet szerettek volna létesíteni a kastélyban, de mindez csak elképzelés maradt. A lakatlan kastély állapota folyamatosan romlott. A 60-as években a Földműves Szövetkezet nagy hordókban zsírt tárolt az alagsorban, majd azt azt követő esztendőkben a kastélyparkot a honvédség tisztjei számára pihenőparkként használták. Egyes források szerint robbantási gyakorlatokat is tartottak.<br /> '''1970-ben a megyei tanács kezelésébe és felügyelete alá''', majd '''a rendszerváltás során önkormányzati tulajdonba került'''. 1983-ban polgárvédelmi gyakorlat feladataként a kéményeket és az omladozó falakat lebontották.<br /> <br /> == Képgaléria ==<br /> <br /> == Lásd még ==<br /> <br /> * [[Póstelek]] <br /> * [[Wenckheim Frigyes (1842-1912)]]<br /> * [[Wenckheim Krisztina (1874-1970)]]<br /> <br /> == Források ==<br /> <br /> * A Gyulai Termelési Bizottság levele az alispánhoz a pósteleki kastély ügyében. Irat. 1945. Lelőhely: Békés Megyei Levéltár, [http://europeanalocal.bmk.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=38164&amp;secID=88141 EuropeanaLocal] (digitalizált változat)<br /> * Busa László: Békés megyei kastélyok állapota és parkjaik növényállományának taxanómiai felmérése II. 1988. 306-323 p. (kézirat) Lelőhely: Békés Megyei Levéltár, Gyula<br /> * Határozat Dr. Bokross Elemérnek a pósteleki kastély ügyében tett bejelentéséről. Irat. 1945. Lelőhely: Békés Megyei Levéltár, [http://europeanalocal.bmk.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=38166&amp;secID=88143 EuropeanLocal] (digitalizált változat)<br /> * Szelekovszky László: Kastélyok és kúriák Békés megyében. Békéscsaba : Körös-Maros Parkért Egyesület, 2008. Lelőhely: Békés Megyei Tudásház és Könyvtár, [http://ek.bmk.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=667&amp;secID=4445 Békés Megyei Elektronikus Könyvtár] (digitalizált változat)<br /> * Pósteleki volt grófi kastély juttatása a gyógypedagógiai intézet részére. Irat. 1947. Lelőhely: Békés Megyei Levéltár, [http://europeanalocal.bmk.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=38165&amp;secID=88142 EuropeanaLocal] (digitalizált változat)<br /> * [http://www.wenckheim.hu/postelek.htm Pósteleki Wenckheim kastély.] [online] In: Wenckheim.hu (Az oldal megtekintve: 2011.11.27.)<br /> <br /> == Kapcsolódó irodalom ==<br /> <br /> == Térképek, birtokvázlatok ==<br /> <br /> * Póstelek. Birtokvázlat. 1923. Lelőhely: Békéscsabai Földhivatal<br /> * [http://maps.google.com/maps?q=Gerla&amp;hl=hu&amp;ie=UTF8&amp;ll=46.687606,21.196977&amp;spn=0.00198,0.003449&amp;sll=46.686646,21.194062&amp;sspn=0.00099,0.001725&amp;vpsrc=6&amp;hnear=B%C3%A9k%C3%A9scsaba,+Gerla,+Magyarorsz%C3%A1g&amp;t=h&amp;z=18 Széchenyi-Wenckheim kastély. Műholdfelvétel. In: Google]<br /> <br /> == Külső hivatkozások ==<br /> <br /> * [http://europeanalocal.bmk.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=24079&amp;secID=45268 A pósteleki kastély romjai] (digitalizált fotó) (Az oldal megtekintve: 2011.12.16.)<br /> * [http://europeanalocal.bmk.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=23233&amp;secID=44422 Pósteleki kastély] (digitalizált fotó) (Az oldal megtekintve: 2011.12.16.)<br /> * [http://europeanalocal.bmk.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=24082&amp;secID=45271 Pósteleki kastély] (digitalizált fotó) (Az oldal megtekintve: 2011.12.16.)<br /> * [http://europeanalocal.bmk.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=24081&amp;secID=45270 Pósteleki kastély] (digitalizált fotó) (Az oldal megtekintve: 2011.12.16.)<br /> * [http://europeanalocal.bmk.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=24080&amp;secID=45269 Pósteleki kastély] (digitalizált fotó, 1932) (Az oldal megtekintve: 2011.12.16.)<br /> * [http://wenckheim.hu Wenckheim.hu] (Az oldal megtekintve: 2011.11.27.)<br /> * [http://muemlekek.info/muemlek/postelek-wenckheim-kastely.php Wenckheim kastély. In. Műemlékek Info]˙(Az oldal megtekintve: 2012.01.06.)<br /> <br /> [[Kategória:Békéscsaba]] [[Kategória:Épített értékek]] [[Kategória:Kastélyok és kúriák]] [[Kategória:Széchenyi-Wenckheim kastély (Póstelek)]]</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/F%C3%A1jl:Postelek.jpg 2014-03-14T12:39:39Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>A pósteleki kastély romjai az 1970-es években.<br /> <br /> FOTO:FORTEPAN / Varga János <br /> <br /> Forrás: http://www.fortepan.hu/_photo/download/fortepan_40350.jpg<br /> <br /> [[Kategória:Széchenyi-Wenckheim kastély (Póstelek)]]</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/F%C3%A1jl:Postelek.jpg 2014-03-14T12:39:09Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>A pósteleki kastély romjai az 1970-es években.<br /> <br /> FOTO:FORTEPAN / Varga János <br /> <br /> Forrás: http://www.fortepan.hu/_photo/download/fortepan_40350.jpg<br /> <br /> [[Kategória:Széchenyi-Wenckheim kastély (Póstelek]]</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Kateg%C3%B3ria:Kast%C3%A9lyok 2014-03-14T12:38:00Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>[[Kategória:Épített értékek]]</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Kateg%C3%B3ria:Kast%C3%A9lyok 2014-03-14T12:37:38Z

<p>Soma: Új oldal, tartalma: „Kategória:Kastélyok”</p> <hr /> <div>[[Kategória:Kastélyok]]</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Kateg%C3%B3ria:Sz%C3%A9chenyi-Wenckheim_kast%C3%A9ly_(P%C3%B3stelek) 2014-03-14T12:36:10Z

<p>Soma: Új oldal, tartalma: „Kategória:Kastélyok”</p> <hr /> <div>[[Kategória:Kastélyok]]</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/F%C3%A1jl:Postelek_kastely.jpg 2014-03-14T12:35:51Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>Széchenyi-Wenckheim kastély, Békéscsaba, Póstelek<br /> <br /> A digitalizált fotó forrása: http://europeanalocal.bmk.hu:80/?docId=23233<br /> <br /> Az eredeti fotó a Békés Megyei Levéltár tulajdonát képezi.<br /> <br /> [[Kategória:Széchenyi-Wenckheim kastély (Póstelek)]]</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Sz%C3%A9chenyi%E2%80%93Wenckheim-kast%C3%A9ly_(P%C3%B3stelek) 2014-03-14T12:33:52Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>[[Fájl:Postelek_kastely.jpg|bélyegkép|300px|Széchenyi-Wenckheim kastély]]<br /> <br /> A megye legfiatalabb s egyben talán legromosabb kastélya a pósteleki '''Széchenyi-Wenckheim kastély'''. A kastélyromot a pósteleki szabadidőpark központjában találják meg az érdeklődők. '''[[Póstelek]] [[Gyula]], [[Békéscsaba]], [[Gerla]]''' között helyezkedik el. Műúton és földutakon (is!) autóval, kerékpárral, gyalog több irányból is megközelíthető. A sárga jelzésű turista útvonal '''[[Gerla|Gerlán]]''' át vezet Póstelekre, a kastélyromhoz. <br /> <br /> == A kastély története ==<br /> [[Fájl:Postelek.jpg||bélyegkép|250px|A kastély romjai az 1970-es években]]<br /> Feltételezések szerint a '''neobarokk stílusú 72 szobás kastély'''t Siedek Viktor tervezte. Egyes források szerint a kastélyt [[Wenckheim Frigyes (1842-1912)|gróf Wenckheim Frigyes]] és neje építette 1906-1909 között leányuknak Krisztina és vejük Széchenyi Antal részére. Más források szerint '''a megrendelő gróf Széchenyi Antalné [[Wenckheim Krisztina (1874-1970)|gróf Wenckheim Krisztina]] volt'''. Tény, hogy a birtokot a grófnő szüleitől kapta ajándékba. A kastély a kígyósihoz hasonlóan '''alápincézett'''. A pincéből kikerült földet szétterítették, így azt a látszatot kelti, mintha a kastély a környezeténél magasabb helyen állna. A kastély '''három szin'''tre tagolódik: '''mélyített földszint (alagsor), magasföldszint és emelet'''. A alagsor ablakait díszes kivitelű vasrácsok védték. Az alagsorban a kastély urainak kiszolgálásához szükséges helységek, tárolók voltak. Az épület homlokzatának két fő dísze a két ovális alakú két grófi címer volt. A '''manzárd tető'''t cserép borította. A tető még 1952-ben viszonylag épp volt. '''A külső falakat japán vadszőlővel futtatták be.''' A kastélynak '''két bejárat'''a volt. A díszes kapuk kovácsolt vasból készültek. Az épület főbejárata a szalonba vezetett, ahol mindkét oldalon márvány kandalló díszlett. Innen az emeletre két lépcső vezetett fel. A lakosztályok '''falait különböző színű plüss tapétával borították'''. A szobákat a fal színéről nevezték el. Valamennyi szobában a csempekályha színe megegyezett a tapéta színével. '''A kastélyban gáz- és villanyvilágítást használtak.''' A kastélyhoz [[Kastélypark (Póstelek)|impozáns kert és park]] létesült. '''1944 őszén a kastély tulajdonosai elmenekültek, a kastély lakatlanná vált.''' Az ínséges időket élő környékbeliek leszaggatták a falról a tapétákat és ruhákat készítettek belőle. <br /> <br /> A II. világháború után '''a kastélyt államosították'''. Gyógypedagógiai intézetet szerettek volna létesíteni a kastélyban, de mindez csak elképzelés maradt. A lakatlan kastély állapota folyamatosan romlott. A 60-as években a Földműves Szövetkezet nagy hordókban zsírt tárolt az alagsorban, majd azt azt követő esztendőkben a kastélyparkot a honvédség tisztjei számára pihenőparkként használták. Egyes források szerint robbantási gyakorlatokat is tartottak.<br /> '''1970-ben a megyei tanács kezelésébe és felügyelete alá''', majd '''a rendszerváltás során önkormányzati tulajdonba került'''. 1983-ban polgárvédelmi gyakorlat feladataként a kéményeket és az omladozó falakat lebontották.<br /> <br /> == Képgaléria ==<br /> <br /> == Lásd még ==<br /> <br /> * [[Póstelek]] <br /> * [[Wenckheim Frigyes (1842-1912)]]<br /> * [[Wenckheim Krisztina (1874-1970)]]<br /> <br /> == Források ==<br /> <br /> * A Gyulai Termelési Bizottság levele az alispánhoz a pósteleki kastély ügyében. Irat. 1945. Lelőhely: Békés Megyei Levéltár, [http://europeanalocal.bmk.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=38164&amp;secID=88141 EuropeanaLocal] (digitalizált változat)<br /> * Busa László: Békés megyei kastélyok állapota és parkjaik növényállományának taxanómiai felmérése II. 1988. 306-323 p. (kézirat) Lelőhely: Békés Megyei Levéltár, Gyula<br /> * Határozat Dr. Bokross Elemérnek a pósteleki kastély ügyében tett bejelentéséről. Irat. 1945. Lelőhely: Békés Megyei Levéltár, [http://europeanalocal.bmk.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=38166&amp;secID=88143 EuropeanLocal] (digitalizált változat)<br /> * Szelekovszky László: Kastélyok és kúriák Békés megyében. Békéscsaba : Körös-Maros Parkért Egyesület, 2008. Lelőhely: Békés Megyei Tudásház és Könyvtár, [http://ek.bmk.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=667&amp;secID=4445 Békés Megyei Elektronikus Könyvtár] (digitalizált változat)<br /> * Pósteleki volt grófi kastély juttatása a gyógypedagógiai intézet részére. Irat. 1947. Lelőhely: Békés Megyei Levéltár, [http://europeanalocal.bmk.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=38165&amp;secID=88142 EuropeanaLocal] (digitalizált változat)<br /> * [http://www.wenckheim.hu/postelek.htm Pósteleki Wenckheim kastély.] [online] In: Wenckheim.hu (Az oldal megtekintve: 2011.11.27.)<br /> <br /> == Kapcsolódó irodalom ==<br /> <br /> == Térképek, birtokvázlatok ==<br /> <br /> * Póstelek. Birtokvázlat. 1923. Lelőhely: Békéscsabai Földhivatal<br /> * [http://maps.google.com/maps?q=Gerla&amp;hl=hu&amp;ie=UTF8&amp;ll=46.687606,21.196977&amp;spn=0.00198,0.003449&amp;sll=46.686646,21.194062&amp;sspn=0.00099,0.001725&amp;vpsrc=6&amp;hnear=B%C3%A9k%C3%A9scsaba,+Gerla,+Magyarorsz%C3%A1g&amp;t=h&amp;z=18 Széchenyi-Wenckheim kastély. Műholdfelvétel. In: Google]<br /> <br /> == Külső hivatkozások ==<br /> <br /> * [http://europeanalocal.bmk.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=24079&amp;secID=45268 A pósteleki kastély romjai] (digitalizált fotó) (Az oldal megtekintve: 2011.12.16.)<br /> * [http://europeanalocal.bmk.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=23233&amp;secID=44422 Pósteleki kastély] (digitalizált fotó) (Az oldal megtekintve: 2011.12.16.)<br /> * [http://europeanalocal.bmk.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=24082&amp;secID=45271 Pósteleki kastély] (digitalizált fotó) (Az oldal megtekintve: 2011.12.16.)<br /> * [http://europeanalocal.bmk.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=24081&amp;secID=45270 Pósteleki kastély] (digitalizált fotó) (Az oldal megtekintve: 2011.12.16.)<br /> * [http://europeanalocal.bmk.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=24080&amp;secID=45269 Pósteleki kastély] (digitalizált fotó, 1932) (Az oldal megtekintve: 2011.12.16.)<br /> * [http://wenckheim.hu Wenckheim.hu] (Az oldal megtekintve: 2011.11.27.)<br /> * [http://muemlekek.info/muemlek/postelek-wenckheim-kastely.php Wenckheim kastély. In. Műemlékek Info]˙(Az oldal megtekintve: 2012.01.06.)<br /> <br /> [[Kategória:Békéscsaba]] [[Kategória:Épített értékek]] [[Kategória:Kastélyok és kúriák]]</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/F%C3%A1jl:Postelek.jpg 2014-03-14T12:31:14Z

<p>Soma: A pósteleki kastély romjai az 1970-es években. FOTO:FORTEPAN / Varga János Forrás: http://www.fortepan.hu/_photo/download/fortepan_40350.jpg</p> <hr /> <div>A pósteleki kastély romjai az 1970-es években.<br /> <br /> FOTO:FORTEPAN / Varga János <br /> <br /> Forrás: http://www.fortepan.hu/_photo/download/fortepan_40350.jpg</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Vas%C3%BAt%C3%A1llom%C3%A1s_(B%C3%A9k%C3%A9scsaba) 2014-03-14T12:21:20Z

<p>Soma: /* További épületek, építmények */</p> <hr /> <div>[[Fájl:Békéscsaba MÁV állomás.JPG|bélyegkép|right|300px|A békéscsabai vasútállomás 1933-ban átadott neobarokk épületének indulási csarnoka]]A békéscsabai '''vasútállomás''' az Andrássy út végén, a történelmi Csaba és Jamina városrészek között található. A városból és a környező településekről könnyen megközelíthető közúton. Az autóbusz pályaudvar a vasútállomás mellett található.<br /> <br /> ==Története==<br /> ===A Tiszavidéki Vasút épülete===<br /> [[Fájl:Bcsaba vasutallomas kepeslap 00113.jpg|bélyegkép|250px|A Tiszavidék Vasút felvételi épülete]]<br /> Békéscsaba első vasútvonalát a Tiszavidéki Vasút építette. A teljes Szajol–Arad közötti vonalat 1858. október 25-én adták át a forgalomnak. A vonal kiszolgálására Békéscsabán a Tiszavidéki Vasút típusterveitől eltérő, de azokhoz illeszkedő, romantikus stílusjegyekkel díszített vasútállomás épült. Az épületet a Karcag és Forró-Encs állomásokon típusterv szerint készült emeletes, rizalitos, oromzatos felvételi épületek hosszú oldalszárnyakkal bővített terveinek felhasználásával építették. A földszinten az utasforgalom és a vasúti szolgálat részére alakítottak ki helységeket, míg az emeleten a szolgálati lakások kaptak helyet. A Tiszavidéki Vasút az épület alaprajzát úgy alakította ki, hogy az utasok az utcáról a pénztárak érintésével a legrövidebb úton juthassanak a vágányokhoz. Az épület 1880-ban a Tiszavidéki Vasút államosítása után a MÁV kezelésébe került. Utasforgalmi szerepe az 1933-ban elkészült új épület építését követően megszűnt, de vasútüzemi funkciója jelenleg is él.<br /> <br /> ===A Magyar Államvasutak épülete===<br /> [[Fájl:Bcsaba vasutallomas kepeslap 00241.jpg|bélyegkép|250px|A MÁV felvételi épülete]]<br /> Az első világháborút követő ínséges időkben az olcsón kivitelezhető, modern, racionalista és puritán épületek térhódítása volt jellemző. Ez azonban sokak ellenérzését váltotta ki, ezért neoreneszánsz, neobarokk stílusú épületek készültek. Historizáló, neobarokk stílusban épült a Goszleth Béla által tervezett új vasútállomás is. Az épület központi része a timpanonos homlokzatú, kupolás tornyok által határolt indulási csarnok. A csarnok előtt dupla oszlopsor található, belső tere dongaboltozatos, hevederívekkel tagolt. A központi részhez két oldalszárny kapcsolódik. Az oldalpavilonok eredetileg manzárdtetőt kaptak. Az épület bal oldali oldalszárnyában található az érkezési váró, ami előtt az 1944-es bombázásokban elpusztult szimpla oszlopsor állt.<br /> <br /> ===Az épületek Békéscsaba bombázása után===<br /> Békéscsaba vasútállomása 1944. szeptember 21-én szenvedte el a legsúlyosabb szövetséges bombázást. Az állomás régi és új felvételi épülete nem pusztult el, de súlyosan sérült. Az végleges helyreállítás, és a későbbi átépítések során a Tiszavidéki Vasút épületét közbetoldásokkal összeépítették a posta és a MÁV épületeivel, díszeitől megfosztották, tetejét pedig lapos tetővel fedték be. A MÁV épülete elvesztette az érkezési váró oszlopsorát, az oldalpavilonok manzárdteteje helyére pedig szintén lapos tető került. A timpanon közepén elhelyezett kiscímerről lekerült a korona. <br /> <br /> ==Átépítés==<br /> [[Fájl:Bekescsaba vasutallomas latvanyterv.jpg|bélyegkép|250px|A TVV és a MÁV épület az átépítés látványtervén]]<br /> A vasútállomás átépítése 2014-ben megkezdődött. A műemlékké nyilvánított épületegyüttest 2015-ig az eredeti terveknek megfelelően fogják felújítani.<br /> Ismét különválasztják a Tiszavidéki Vasút és MÁV épületeket, a MÁV épületen újjáépítik oldalpavilonjainak manzárdtetejét, az érkezési váró előtti oszlopsorát. A TVV épület visszakapja díszeit, a kontyolt nyeregtetejét és a rizalitok fölötti oromzatokat.<br /> A környék közúti közlekedése a Franklin utcán kialakítandó aluljáró, a teljesen újjáépített Orosházi úti felüljáró és az állomás mellé tervezett P+R, K+R és B+R parkolók által válik könnyebbé. Az állomás és a peronok megközelíthetősége javulni fog. Az autóbusz pályaudvar aluljárójával egybenyitva új aluljárón át közelíthető majd meg az indulási csarnok és a peronok.<br /> A kellemes környezetet térburkolás, parkosítás és szökőkút telepítés segítségével igyekeznek biztosítani a tervezők.<br /> Az átépítés várhatóan 2015 év végére fejeződik be.<br /> <br /> ==További épületek, építmények==<br /> * [[Alföldi Kisvasút|AEGV]] felvételi épület (lebontva)<br /> * Körcikk fűtőház<br /> * Raktárépület<br /> * Vízházak<br /> * Repülőhíd<br /> * Orosházi úti felüljáró<br /> <br /> == Képgaléria ==<br /> <br /> &lt;gallery&gt;<br /> Fájl:Bekescsaba bombazas.jpg|A vasútállomás bombázása<br /> Fájl:Bekescsaba bombazas utan.jpg|Porfelhők a bombázás után<br /> Fájl:Vizhazak a vasutallomasnal.JPG|Vízházak<br /> &lt;/gallery&gt;<br /> <br /> == Forrás ==<br /> * Frisnyák Zsuzsa: A magyarországi közlekedés krónikája 1750-2000<br /> * Kubinszky Mihály: Régi magyar vasútállomások<br /> * Kubinszky Mihály, Gombár György: Vasútállomások Magyarországon<br /> * [http://www.nif.hu/hu/hirek/Modern_korszeru_utasbarat_allomassa_valik_a_bekescsabai_vasutall Modern, korszerű,utasbarát állomássá válik a békéscsabai vasútállomás]<br /> * [http://www.csabaimerleg.hu/index.php?page=hir&amp;hir_id=6737 Vasútfejlesztés: A beruházás mindnyájunk életét befolyásolja]<br /> <br /> [[Kategória:Békéscsaba]]<br /> [[Kategória:Békéscsaba közlekedése]]<br /> [[Kategória:Épített értékek]]</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/F%C3%A1jl:Tanacskoztarsasag_utja_(Andrassy_ut).jpg 2014-03-12T13:46:09Z

<p>Soma: </p> <hr /> <div>Forgalom a Tanácsköztársaság útján (ma Andrássy út) a 15. szám előtt a Kinizsi utca közelében.<br /> <br /> FOTO:FORTEPAN / Kádas Tibor<br /> <br /> Forrás: http://www.fortepan.hu/_photo/download/fortepan_4362.jpg</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Andr%C3%A1ssy_%C3%BAt_(B%C3%A9k%C3%A9scsaba) 2014-03-12T13:00:32Z

<p>Soma: /* Képgaléria */</p> <hr /> <div>[[Békéscsaba]] egyik legfontosabb útja, az Andrássy út, amely a város közepét nyugat-keleti irányban szeli át. Az utat a 19. század közepéig a város közepétől a Trefort utcáig építették be. Az út bal oldala a Szigligeti utcáig épült ki, majd a vasút megépülése után az út mindkét oldalát elkezdték beépíteni. Az Andrássy út volt [[Békéscsaba]] első kövezett utcája. Az út 1869-ben kapott először kőburkolatot. Az út felülete hamar megkopott, ezért 1884 körül az utat újra kövezték. Az út jobb oldalán végig húzódó, a helyben gyártott klinker téglából készült járdát 50 év használat után újították fel. Baukó András városi főmérnök vezetésével, az általa készített tervek alapján 1925-ben újabb felújítási munkákat végeztek az Andrássy úton. <br /> <br /> ''Ezen az utcán haladt át az [[Alföldi Első Gazdasági Vasút]] Békéscsaba-Békés vonalának belvárosi szakasza'', melynek személyforgalma 1903. augusztus 8-án indult el, majd 1960 október elsején szűnt meg. Az út 1990 óta ismét '''gróf [http://hu.wikipedia.org/wiki/Andr%C3%A1ssy_Gyula_%28politikus,_1823%E2%80%931890%29 Andrássy Gyula (1823-1890) politikus]''' nevét viseli.<br /> <br /> == Az út korábbi nevei ==<br /> <br /> * Orosházi országút (1851)<br /> * Orosházi út (1865)<br /> * Vasút utca (1884)<br /> * Andrássy út (1910)<br /> * Sztálin út (1949)<br /> * Tanácsköztársaság útja (1962)<br /> * Andrássy út (1990)<br /> <br /> == Képgaléria ==<br /> <br /> &lt;gallery&gt;<br /> <br /> File:Bcsaba_kepeslap_00019.jpg‎|Nádor Hotel (1900 körül)<br /> File:Bcsaba_kepeslap_00121.jpg‎|Városi színház (1918)<br /> File:Bcsaba_kepeslap_00097.jpg<br /> File:Bcsaba_kepeslap_00091.jpg<br /> File:Bcsaba_kepeslap_00203.jpg‎<br /> File:Bcsaba_kepeslap_00117.jpg‎|Gyalogsági laktanya<br /> File:Bcsaba_kepeslap_00111.jpg‎|Járásbíróság épülete (később KÖZGÉ)<br /> Fájl:Bekescsaba Sztalin uti kitero.jpg|A [[Alföldi Kisvasút|kisvasút]] Sztálin úti forgalmi kitérője<br /> File:Bekescsaba_kozge_60-as_evek_nanasi_matyasne.jpg‎|A mai Ibsen Ház épülete (egykor KÖZGÉ) 1960 körül<br /> Fájl:Tanacskoztarsasag utja (Andrassy ut).jpg|Forgalom a mai sétálóutca területén<br /> File:Bcs_20040722_16.jpg|Ivókút a sétálóutca elején (2004)<br /> File:Bcsaba_foto_va_00014.jpg‎|A KÖZGÉ és a 100-as ABC előtti utcarész (2004)<br /> File:Bcsaba_foto_va_00012.jpg‎|Csaba Center (2004)<br /> File:Bcsaba_foto_va_00019.jpg‎|A Rózsa Ferenc Gimnázium főbejárata (2004)<br /> &lt;/gallery&gt;<br /> <br /> == Forrás ==<br /> <br /> * Ádám Gusztáv: Békéscsaba műszaki vonatkozása, alkotásai. Ádám Gusztáv, 1930. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár, Békés Megyei Elektronikus Könyvtár (A [http://ek.bmk.hu:80/?docId=613 digitalizált változat] látogatva: 2013.06.13.)<br /> * Czeglédi Imre: Békéscsaba megyei jogú város közterületi nevei. Békéscsaba : Önkorm. Hiv., 2000. 33-34. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár<br /> * Czeglédi Imre: Békéscsaba utcanevei. Békéscsaba : Városi Tanács, 1981. 127 p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár<br /> * Rell Lajos: Az Alföldi Első Gazdasági Vasút vonalhálózatának kiépítése. In.: Békési Élet 7. évf. (1972) 2.sz. 212-224. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár<br /> <br /> == Kapcsolódó irodalom ==<br /> <br /> * Üdvözlet Békés-Csabáról : Chaba-városa régi képes üdvözlőlapokon, 1897-1935. Békéscsaba : Typografika, 2005. 11., 29-46., 48-55., 92, 105. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár<br /> <br /> == Külső hivatkozások ==<br /> <br /> * [https://maps.google.com/maps?q=B%C3%A9k%C3%A9scsaba,+Andr%C3%A1ssy+%C3%BAt,+Magyarorsz%C3%A1g&amp;hl=hu&amp;ie=UTF8&amp;sll=46.67584,21.088793&amp;sspn=0.009069,0.026157&amp;hnear=5600+B%C3%A9k%C3%A9scsaba,+Andr%C3%A1ssy+%C3%BAt,+Magyarorsz%C3%A1g&amp;t=m&amp;z=15 Békéscsaba, Andrássy út.] In.: Google térkép. (Látogatva: 2013.04.06)<br /> <br /> [[Kategória:Békéscsaba]] [[Kategória:Békéscsaba közterületei]]</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/F%C3%A1jl:Tanacskoztarsasag_utja_(Andrassy_ut).jpg 2014-03-12T12:59:32Z

<p>Soma: Forgalom a Tanácsköztársaság útján (ma Andrássy út) a 15. szám előtt a Kinizsi utca közelében. FOTO:FORTEPAN / National Archives Forrás: http://www.fortepan.hu/_photo/download/fortepan_4362.jpg</p> <hr /> <div>Forgalom a Tanácsköztársaság útján (ma Andrássy út) a 15. szám előtt a Kinizsi utca közelében.<br /> <br /> FOTO:FORTEPAN / National Archives<br /> <br /> Forrás: http://www.fortepan.hu/_photo/download/fortepan_4362.jpg</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Andr%C3%A1ssy_%C3%BAt_(B%C3%A9k%C3%A9scsaba) 2014-03-12T12:26:58Z

<p>Soma: /* Képgaléria */</p> <hr /> <div>[[Békéscsaba]] egyik legfontosabb útja, az Andrássy út, amely a város közepét nyugat-keleti irányban szeli át. Az utat a 19. század közepéig a város közepétől a Trefort utcáig építették be. Az út bal oldala a Szigligeti utcáig épült ki, majd a vasút megépülése után az út mindkét oldalát elkezdték beépíteni. Az Andrássy út volt [[Békéscsaba]] első kövezett utcája. Az út 1869-ben kapott először kőburkolatot. Az út felülete hamar megkopott, ezért 1884 körül az utat újra kövezték. Az út jobb oldalán végig húzódó, a helyben gyártott klinker téglából készült járdát 50 év használat után újították fel. Baukó András városi főmérnök vezetésével, az általa készített tervek alapján 1925-ben újabb felújítási munkákat végeztek az Andrássy úton. <br /> <br /> ''Ezen az utcán haladt át az [[Alföldi Első Gazdasági Vasút]] Békéscsaba-Békés vonalának belvárosi szakasza'', melynek személyforgalma 1903. augusztus 8-án indult el, majd 1960 október elsején szűnt meg. Az út 1990 óta ismét '''gróf [http://hu.wikipedia.org/wiki/Andr%C3%A1ssy_Gyula_%28politikus,_1823%E2%80%931890%29 Andrássy Gyula (1823-1890) politikus]''' nevét viseli.<br /> <br /> == Az út korábbi nevei ==<br /> <br /> * Orosházi országút (1851)<br /> * Orosházi út (1865)<br /> * Vasút utca (1884)<br /> * Andrássy út (1910)<br /> * Sztálin út (1949)<br /> * Tanácsköztársaság útja (1962)<br /> * Andrássy út (1990)<br /> <br /> == Képgaléria ==<br /> <br /> &lt;gallery&gt;<br /> <br /> File:Bcsaba_kepeslap_00019.jpg‎|Nádor Hotel (1900 körül)<br /> File:Bcsaba_kepeslap_00121.jpg‎|Városi színház (1918)<br /> File:Bcsaba_kepeslap_00097.jpg<br /> File:Bcsaba_kepeslap_00091.jpg<br /> File:Bcsaba_kepeslap_00203.jpg‎<br /> File:Bcsaba_kepeslap_00117.jpg‎|Gyalogsági laktanya<br /> File:Bcsaba_kepeslap_00111.jpg‎|Járásbíróság épülete (később KÖZGÉ)<br /> Fájl:Bekescsaba Sztalin uti kitero.jpg|A [[Alföldi Kisvasút|kisvasút]] Sztálin úti forgalmi kitérője<br /> File:Bekescsaba_kozge_60-as_evek_nanasi_matyasne.jpg‎|A mai Ibsen Ház épülete (egykor KÖZGÉ) 1960 körül<br /> File:Bcs_20040722_16.jpg|Ivókút a sétálóutca elején (2004)<br /> File:Bcsaba_foto_va_00014.jpg‎|A KÖZGÉ és a 100-as ABC előtti utcarész (2004)<br /> File:Bcsaba_foto_va_00012.jpg‎|Csaba Center (2004)<br /> File:Bcsaba_foto_va_00019.jpg‎|A Rózsa Ferenc Gimnázium főbejárata (2004)<br /> &lt;/gallery&gt;<br /> <br /> == Forrás ==<br /> <br /> * Ádám Gusztáv: Békéscsaba műszaki vonatkozása, alkotásai. Ádám Gusztáv, 1930. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár, Békés Megyei Elektronikus Könyvtár (A [http://ek.bmk.hu:80/?docId=613 digitalizált változat] látogatva: 2013.06.13.)<br /> * Czeglédi Imre: Békéscsaba megyei jogú város közterületi nevei. Békéscsaba : Önkorm. Hiv., 2000. 33-34. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár<br /> * Czeglédi Imre: Békéscsaba utcanevei. Békéscsaba : Városi Tanács, 1981. 127 p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár<br /> * Rell Lajos: Az Alföldi Első Gazdasági Vasút vonalhálózatának kiépítése. In.: Békési Élet 7. évf. (1972) 2.sz. 212-224. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár<br /> <br /> == Kapcsolódó irodalom ==<br /> <br /> * Üdvözlet Békés-Csabáról : Chaba-városa régi képes üdvözlőlapokon, 1897-1935. Békéscsaba : Typografika, 2005. 11., 29-46., 48-55., 92, 105. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár<br /> <br /> == Külső hivatkozások ==<br /> <br /> * [https://maps.google.com/maps?q=B%C3%A9k%C3%A9scsaba,+Andr%C3%A1ssy+%C3%BAt,+Magyarorsz%C3%A1g&amp;hl=hu&amp;ie=UTF8&amp;sll=46.67584,21.088793&amp;sspn=0.009069,0.026157&amp;hnear=5600+B%C3%A9k%C3%A9scsaba,+Andr%C3%A1ssy+%C3%BAt,+Magyarorsz%C3%A1g&amp;t=m&amp;z=15 Békéscsaba, Andrássy út.] In.: Google térkép. (Látogatva: 2013.04.06)<br /> <br /> [[Kategória:Békéscsaba]] [[Kategória:Békéscsaba közterületei]]</div>

Soma http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Andr%C3%A1ssy_%C3%BAt_(B%C3%A9k%C3%A9scsaba) 2014-03-12T12:25:47Z

<p>Soma: /* Képgaléria */</p> <hr /> <div>[[Békéscsaba]] egyik legfontosabb útja, az Andrássy út, amely a város közepét nyugat-keleti irányban szeli át. Az utat a 19. század közepéig a város közepétől a Trefort utcáig építették be. Az út bal oldala a Szigligeti utcáig épült ki, majd a vasút megépülése után az út mindkét oldalát elkezdték beépíteni. Az Andrássy út volt [[Békéscsaba]] első kövezett utcája. Az út 1869-ben kapott először kőburkolatot. Az út felülete hamar megkopott, ezért 1884 körül az utat újra kövezték. Az út jobb oldalán végig húzódó, a helyben gyártott klinker téglából készült járdát 50 év használat után újították fel. Baukó András városi főmérnök vezetésével, az általa készített tervek alapján 1925-ben újabb felújítási munkákat végeztek az Andrássy úton. <br /> <br /> ''Ezen az utcán haladt át az [[Alföldi Első Gazdasági Vasút]] Békéscsaba-Békés vonalának belvárosi szakasza'', melynek személyforgalma 1903. augusztus 8-án indult el, majd 1960 október elsején szűnt meg. Az út 1990 óta ismét '''gróf [http://hu.wikipedia.org/wiki/Andr%C3%A1ssy_Gyula_%28politikus,_1823%E2%80%931890%29 Andrássy Gyula (1823-1890) politikus]''' nevét viseli.<br /> <br /> == Az út korábbi nevei ==<br /> <br /> * Orosházi országút (1851)<br /> * Orosházi út (1865)<br /> * Vasút utca (1884)<br /> * Andrássy út (1910)<br /> * Sztálin út (1949)<br /> * Tanácsköztársaság útja (1962)<br /> * Andrássy út (1990)<br /> <br /> == Képgaléria ==<br /> <br /> &lt;gallery&gt;<br /> <br /> File:Bcsaba_kepeslap_00019.jpg‎|Nádor Hotel (1900 körül)<br /> File:Bcsaba_kepeslap_00121.jpg‎|Városi színház (1918)<br /> File:Bcsaba_kepeslap_00097.jpg<br /> File:Bcsaba_kepeslap_00091.jpg<br /> File:Bcsaba_kepeslap_00203.jpg‎<br /> File:Bcsaba_kepeslap_00117.jpg‎|Gyalogsági laktanya<br /> File:Bcsaba_kepeslap_00111.jpg‎|Járásbíróság épülete (később KÖZGÉ)<br /> Fájl:Bekescsaba Sztalin uti kitero.jpg|A kisvasút Sztálin úti forgalmi kitérője<br /> File:Bekescsaba_kozge_60-as_evek_nanasi_matyasne.jpg‎|A mai Ibsen Ház épülete (egykor KÖZGÉ) 1960 körül<br /> File:Bcs_20040722_16.jpg|Ivókút a sétálóutca elején (2004)<br /> File:Bcsaba_foto_va_00014.jpg‎|A KÖZGÉ és a 100-as ABC előtti utcarész (2004)<br /> File:Bcsaba_foto_va_00012.jpg‎|Csaba Center (2004)<br /> File:Bcsaba_foto_va_00019.jpg‎|A Rózsa Ferenc Gimnázium főbejárata (2004)<br /> &lt;/gallery&gt;<br /> <br /> == Forrás ==<br /> <br /> * Ádám Gusztáv: Békéscsaba műszaki vonatkozása, alkotásai. Ádám Gusztáv, 1930. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár, Békés Megyei Elektronikus Könyvtár (A [http://ek.bmk.hu:80/?docId=613 digitalizált változat] látogatva: 2013.06.13.)<br /> * Czeglédi Imre: Békéscsaba megyei jogú város közterületi nevei. Békéscsaba : Önkorm. Hiv., 2000. 33-34. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár<br /> * Czeglédi Imre: Békéscsaba utcanevei. Békéscsaba : Városi Tanács, 1981. 127 p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár<br /> * Rell Lajos: Az Alföldi Első Gazdasági Vasút vonalhálózatának kiépítése. In.: Békési Élet 7. évf. (1972) 2.sz. 212-224. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár<br /> <br /> == Kapcsolódó irodalom ==<br /> <br /> * Üdvözlet Békés-Csabáról : Chaba-városa régi képes üdvözlőlapokon, 1897-1935. Békéscsaba : Typografika, 2005. 11., 29-46., 48-55., 92, 105. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár<br /> <br /> == Külső hivatkozások ==<br /> <br /> * [https://maps.google.com/maps?q=B%C3%A9k%C3%A9scsaba,+Andr%C3%A1ssy+%C3%BAt,+Magyarorsz%C3%A1g&amp;hl=hu&amp;ie=UTF8&amp;sll=46.67584,21.088793&amp;sspn=0.009069,0.026157&amp;hnear=5600+B%C3%A9k%C3%A9scsaba,+Andr%C3%A1ssy+%C3%BAt,+Magyarorsz%C3%A1g&amp;t=m&amp;z=15 Békéscsaba, Andrássy út.] In.: Google térkép. (Látogatva: 2013.04.06)<br /> <br /> [[Kategória:Békéscsaba]] [[Kategória:Békéscsaba közterületei]]</div>

Soma