BékésWiki - Szerkesztő közreműködései [hu]

Szerkesztő:Lodiszilvi

2015-02-27T15:46:11Z

Lodiszilvi:

Létrehozott szócikkek:
* [[Andrássy-(Lukács)-Almásy-kastély (Kétegyháza)]]
* [[Áchim L(iker) András (1871-1911)]]
* [[Árvaház (Gyula)]]
* [[Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886-1944)]]
* [[Banner Benedek (1884-1968)]]
* [[Barha Lajos (1916-1992)]]
* [[Batthyány-Geist (Gyula)-kastély (Kondoros-Csákópuszta/Nagymajor)]]
* [[Becsey Oszkár (1889-1979)]]
* [[Beliczey Géza (1863-1938)]]
* [[Benka Gyula (1838-1923)]]
* [[Békési (Bartik) Mihály (1908-2000)]]
* [[Bukovszky János (1859-1917)]]
* [[Dedinszky Gyula (1905-1994)]]
* [[Domokos Imre (1922-1997)]]
* [[Donner Lajos (1849-1923)]]
* [[Dubszky Ferenc (1914-2003)]]
* [[Fábry Károly (1851-1925)]]
* [[Gaburek Károly (1936-1986)]]
* [[Gyóni Géza (1884-1917)]]
* [[Gyöngyösi János (1893-1951)]]
* [[Haan János (1779-1855)]]
* [[Harruckern János György (1664-1742)]]
* [[Kner Imre (1890-1944)]]
* [[Korompai Viktor (1895-1982)]]
* [[Korosy László (1863-1938)]]
* [[Kulich Gyula (1914-1944)]]
* [[Kvasz András (1883-1974)]]
* [[Linder László (1893-1980)]]
* [[Lipták Pál (1874-1926)]]
* [[Magtár (Csabacsűd, Nagyrátamajor)]]
* [[Mazán László (1899-1949)]]
* [[Mokry Sámuel (1832-1909)]]
* [[Mohácsy Mátyás (1881-1970)]]
* [[Munkácsy Mihály Múzeum]]
* [[Pándy István (1867-1937)]]
* [[Pátkai Ervin (1936-1985)]]
* [[Perlrott-Csaba Vilmos (1880-1955)]]
* [[Rábai Miklós (1921-1974)]]
* [[Reisz Miksa (1853-1928)]]
* [[Rell Lajos (1874-1952)]]
* [[Remenár Elek (1876-1959)]]
* [[Réthy Pál (1809-1896)]]
* [[Sailer Vilmos (1859-1937)]]
* [[Szeberényi János (1896-1961)]]
* [[Szeberényi Lajos (1820-1875)]]
* [[Sztraka Ernő (1830-1906)]]
* [[Tarján Tibor (1879-1945)]]
* [[Tessedik Sámuel, id. (1710-1749)]]
* [[Urszinyi Andor (1814-1887)]]
* [[Vály László (alezredes)]]
* [[Vidovszky Béla (1883-1973)]]
* [[Vidovszky Kálmán (1888-1932)]]
* [[Wenckheim-Hoyos-Wenckheim-kastély (Bélmegyer-Fáspuszta)]]
* [[Wenckheim-kastély (Szabadkígyós)]]
* [[Wilim János (1800-1871)]]
* [[Zsilinszky Endre (1852-1919)]]
* [[Zsilinszky Mihály (1838-1925)]]
* [[Ybl Miklós (1814-1891)]]

Zsilinszky Endre (1852–1919)

2015-02-27T15:42:12Z

Lodiszilvi: kategóriák szerkesztése

tanár, gazdálkodó

'''Békéscsabán született [[1852]]. [[június 12.|június 12]]-én szlovák eredetű''', evangélikus vallású paraszt '''szülők gyermekeként'''. Apja Zsilinszky Mihály - [[1869]] előtt községi bíró Csabán -, anyja Patai Ilona. Bajcsy Máriával kötött házasságából négy gyermek született: Endre, Gábor, Margit és Eszter. Testvére a történetíró Zsilinszky Mihály volt.

'''Alsóbb iskoláit szülő városában, a középiskolát Szarvason végezte.''' A budapesti '''egyetem elvégzése után''' a kassai Állami Főreáliskola helyettes tanárává nevezték ki. Innen '''a békéscsabai Polgári Leányiskolába került'''. Két év múlva külföldi tanulmányútra indult, s fél évig a heidelbergi egyetemen tanult. Hazatérése után '''gazdálkodással foglalkozott''', s a Békésmegyei Lapok című hetilapot szerkesztette [[1879]] és [[1881]] között. '''[[1883]]-tól a szarvasi gimnázium történelem és irodalom szakos tanára lett.''' '''[[1887]]-ben lemondott tanári állásáról, visszatért Csabára, ahol ismét gazdálkodással foglalkozott, valamint a Békésmegyei Közlöny szerkesztői teendőit is ellátta''' ([[1887]]-[[1889]], [[1891]]-[[1893]]).

Apai örökségét kívánta gazdagítani, amikor '''[[1889]]-ben részt vett''' az Arad megyei jószágigazgatósághoz tartozó kincstári birtokon - '''Medgyesen és környékén - folyó parcellázásban'''. A '''parcellázás révén''' a Sarkad melletti Pusztapándon közel '''kétezer holdas''' -jobbára szikes - '''földterülethez jutott, ahol''' barátjával, az európai hírű '''Treitz Péterrel szikjavító kísérletekbe fogott'''. Éveken keresztül gyűjtötte a szikesekre vonatkozó adatokat, naplót készített saját kutatásairól. (Az e témában Treitz Péterrel készített tanulmányt Gábor fia 1924-ben jelentette meg.) '''[[1908]]-ban eladósodott''', így a pándi földet eladta, és '''Csabán vett kisebb birtokot, ahol a kísérleteket folytatva gazdálkodott'''.

'''Békéscsabán bekapcsolódott a helyi közéletbe. Az evangélikus egyház felügyelői tisztét töltötte be, s a gimnázium kormánybizottsági tagja volt.''' Beliczey István lemondása után a '''Békésmegyei Gazdasági Egylet igazgató-elnökének választották meg'''. Kiemelkedő tevékenységet folytatott a növénytermelési és műtrágyázási szakosztály élén. '''A városi képviselő-testületnek is tagja volt'''.

E változatos '''életpályának Békéscsabán, [[1919]]. [[augusztus 28.|augusztus 28]]-án bekövetkezett váratlan halála vetett véget'''. A Vasúti temetőben helyezték örök nyugalomra.

== Művei ==

* Polemikus irodalmunk a XVI. és XVII. században. Vázlat a magyar irodalomtörténetéből. Budapest: Bartalits ny., 1882. p.39.
* Sós és szikes talajok természetrajza és javításuk módozatai. Írta Zsilinszky Endre és Treitz Péter. 1. rész. Budapest: Stádium, 1924. p. 311. (A 2. rész nem jelent meg.)

== Kapcsolódó irodalom ==

* Arcképek. Zsilinszky Endre dr. In: Békésmegyei Közlöny. 32. évf. (1905. január 19.) 12. sz. p. 1.
* Szabó Ferenc: Dr. Zsilinszky Endre. In: Medgyesegyházi Hírlap. 1. évf. (1993.) 11. sz. p. 5-6.
* Szabó Ferenc: Dr. Zsilinszky Endre. In: Medgyesegyházi Hírlap. 1. évf. (1993.) 11. sz. p. 5. (Kép)
* Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 14. köt. Budapest: Hornyánszky, 1914. p. 1938.
* Tóth Lajos: Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékfüzet születésének 100. évfordulójára. Szarvas: Hazafias Népfront és Városi Tanács, 1986. p. 14-15.
* Tóth Lajos: Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékfüzet születésének 100. évfordulójára. Szarvas: Hazafias Népfront és Városi Tanács, 1986. p. 14. (Kép)
* Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre. 1886-1944. Budapest: Szépirodalmi K., 1992. p. 12-14., 56.

[[Kategória:Békéscsaba]]
[[Kategória:Földbirtokos]]
[[Kategória:Pedagógus]]
[[Kategória:Szarvas]]
[[Kategória:Személyek]]

Zsilinszky Endre (1852–1919)

2015-02-27T15:40:01Z

Lodiszilvi: belső hivatkozás szerkesztése

Zsilinszky Endre (1852–1919)

2015-02-27T15:33:54Z

Lodiszilvi: kapcsolódó irodalom szerkesztése

tanár, gazdálkodó

Békéscsaba, 1852. június 12. - Békéscsaba, 1919. augusztus 28.

Szlovák eredetű, evangélikus vallású paraszt szülők gyermeke. Apja Zsilinszky Mihály - 1869 előtt községi bíró Csabán -, anyja Patai Ilona. Bajcsy Máriával kötött házasságából négy gyermek született: Endre, Gábor, Margit és Eszter. Testvére a történetíró Zsilinszky Mihály volt.

Alsóbb iskoláit szülő városában, a középiskolát Szarvason végezte. A budapesti egyetem elvégzése után a kassai Állami Főreáliskola helyettes tanárává nevezték ki. Innen a békéscsabai Polgári Leányiskolába került. Két év múlva külföldi tanulmányútra indult, s fél évig a heidelbergi egyetemen tanult. Hazatérése után gazdálkodással foglalkozott, s a Békésmegyei Lapok című hetilapot szerkesztette 1879 és 1881 között. 1883-tól a szarvasi gimnázium történelem és irodalom szakos tanára lett. 1887-ben lemondott tanári állásáról, visszatért Csabára, ahol ismét gazdálkodással foglalkozott, valamint a Békésmegyei Közlöny szerkesztői teendőit is ellátta (1887-1889, 1891-1893).

Apai örökségét kívánta gazdagítani, amikor 1889-ben részt vett az Arad megyei jószágigazgatósághoz tartozó kincstári birtokon - Medgyesen és környékén - folyó parcellázásban. A parcellázás révén a Sarkad melletti Pusztapándon közel kétezer holdas -jobbára szikes - földterülethez jutott, ahol barátjával, az európai hírű Treitz Péterrel szikjavító kísérletekbe fogott. Éveken keresztül gyűjtötte a szikesekre vonatkozó adatokat, naplót készített saját kutatásairól. (Az e témában Treitz Péterrel készített tanulmányt Gábor fia 1924-ben jelentette meg.) 1908-ban eladósodott, így a pándi földet eladta, és Csabán vett kisebb birtokot, ahol a kísérleteket folytatva gazdálkodott.

Békéscsabán bekapcsolódott a helyi közéletbe. Az evangélikus egyház felügyelői tisztét töltötte be, s a gimnázium kormánybizottsági tagja volt. Beliczey István lemondása után a Békésmegyei Gazdasági Egylet igazgató-elnökének választották meg. Kiemelkedő tevékenységet folytatott a növénytermelési és műtrágyázási szakosztály élén. A városi képviselő-testületnek is tagja volt.

E változatos életpályának 1919-ben bekövetkezett váratlan halála vetett véget. A Vasúti temetőben helyezték örök nyugalomra.

== Művei ==

* Polemikus irodalmunk a XVI. és XVII. században. Vázlat a magyar irodalomtörténetéből. Budapest: Bartalits ny., 1882. p.39.
* Sós és szikes talajok természetrajza és javításuk módozatai. Írta Zsilinszky Endre és Treitz Péter. 1. rész. Budapest: Stádium, 1924. p. 311. (A 2. rész nem jelent meg.)

== Kapcsolódó irodalom ==

* Arcképek. Zsilinszky Endre dr. In: Békésmegyei Közlöny. 32. évf. (1905. január 19.) 12. sz. p. 1.
* Szabó Ferenc: Dr. Zsilinszky Endre. In: Medgyesegyházi Hírlap. 1. évf. (1993.) 11. sz. p. 5-6.
* Szabó Ferenc: Dr. Zsilinszky Endre. In: Medgyesegyházi Hírlap. 1. évf. (1993.) 11. sz. p. 5. (Kép)
* Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 14. köt. Budapest: Hornyánszky, 1914. p. 1938.
* Tóth Lajos: Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékfüzet születésének 100. évfordulójára. Szarvas: Hazafias Népfront és Városi Tanács, 1986. p. 14-15.
* Tóth Lajos: Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékfüzet születésének 100. évfordulójára. Szarvas: Hazafias Népfront és Városi Tanács, 1986. p. 14. (Kép)
* Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre. 1886-1944. Budapest: Szépirodalmi K., 1992. p. 12-14., 56.

Zsilinszky Endre (1852–1919)

2015-02-27T15:24:40Z

Lodiszilvi: szócikk létrehozása

tanár, gazdálkodó. Békéscsaba, 1852. június 12. - Békéscsaba, 1919. augusztus 28.
Szlovák eredetű, evangélikus vallású paraszt szülők gyermeke. Apja Zsilinszky Mihály - 1869 előtt községi bíró Csabán -, anyja Patai Ilona. Bajcsy Máriával kötött házasságából négy gyermek született: Endre, Gábor, Margit és Eszter. Testvére a történetíró Zsilinszky Mihály volt. Alsóbb iskoláit szülő városában, a középiskolát Szarvason végezte. A budapesti egyetem elvégzése után a kassai Állami Főreáliskola helyettes tanárává nevezték ki. Innen a békéscsabai Polgári Leányiskolába került. Két év múlva külföldi tanulmányútra indult, s fél évig a heidelbergi egyetemen tanult. Hazatérése után gazdálkodással foglalkozott, s a Békésmegyei Lapok című hetilapot szerkesztette 1879 és 1881 között. 1883-tól a szarvasi gimnázium történelem és irodalom szakos tanára lett. 1887-ben lemondott tanári állásáról, visszatért Csabára, ahol ismét gazdálkodással foglalkozott, valamint a Békésmegyei Közlöny
szerkesztői teendőit is ellátta (1887-1889, 1891-1893). Apai örökségét kívánta gazdagítani, amikor 1889-ben részt vett az Arad megyei jószágigazgatósághoz tartozó kincstári birtokon - Medgyesen és környékén - folyó parcellázásban. A parcellázás révén a Sarkad melletti Pusztapándon közel kétezer holdas -jobbára szikes - földterülethez jutott, ahol barátjával, az európai hírű Treitz Péterrel szikjavító kísérletekbe fogott. Éveken keresztül gyűjtötte a szikesekre vonatkozó adatokat, naplót készített saját kutatásairól. (Az e témában Treitz Péterrel készített tanulmányt Gábor fia 1924-ben jelentette meg.) 1908-ban eladósodott, így a pándi földet eladta, és Csabán vett kisebb birtokot, ahol a kísérleteket folytatva gazdálkodott. Békéscsabán bekapcsolódott a helyi közéletbe. Az evangélikus egyház felügyelői tisztét töltötte be, s a gimnázium kormánybizottsági tagja volt. Beliczey István lemondása után a Békésmegyei Gazdasági Egylet igazgató-elnökének választották meg. Kiemelkedő tevékenységet folytatott a növénytermelési és műtrágyázási szakosztály élén. A városi képviselő-testületnek is tagja volt. E változatos életpályának 1919-ben bekövetkezett váratlan halála vetett véget. A Vasúti temetőben helyezték örök nyugalomra.
MŰVEI:
Polemikus irodalmunk a XVI. és XVII. században. Vázlat a magyar irodalomtörténetéből. Bp. 1882. Bartalits ny. 39 p.
Sós és szikes talajok természetrajza és javításuk módozatai. Írta Zsilinszky Endre és Treitz Péter. 1. rész. Bp. 1924. Stádium.
311 p. (A 2. rész nem jelent meg.)
IRODALOM:
Arcképek. Zsilinszky Endre dr. = Békésmegyei Közlöny. 32. évf. 1905. január 19. 12. sz. 1. p.
Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékfüzet születésének 100. évfordulójára. Szerk. Tóth Lajos. Szarvas. 1986. Hazafias Népfront és Városi Tanács. 14-15. p.
SZABÓ Ferenc Dr. Zsilinszky Endre = Medgyesegyházi Hírlap. 1. évf. 1993. 11. sz. 5-6. p.
SZINNYEI József Magyar írók élete és munkái. 14. köt. Bp. 1914. Hornyánszky. 1938. p.
VIGH Károly Bajcsy-Zsilinszky Endre. 1886-1944. Bp. 1992. Szépirodalmi K. 12-14., 56. p.
KÉP:
Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékfüzet születésének 100. évfordulójára. Szerk. Tóth Lajos. Szarvas. 1986. Hazafias Népfront és Városi Tanács. 14. p.
SZABÓ Ferenc Dr. Zsilinszky Endre = Medgyesegyházi Hírlap. 1. évf. 1993. 11. sz. 5. p.

Gyóni Géza (1884–1917)

2015-02-27T15:13:10Z

Lodiszilvi: kategória szerkesztése

költő

'''Gyónon (Pest megye) született '''1884'''. [[június 25.|június 25]]-én.''' '''Eredeti neve Áchim Géza''', a Gyóni nevet szülőfalujáról vette fel. '''A család [[Békéscsaba|békéscsabai]] eredetű, a költő másod-unokatestvére a legendás hírű paraszt-politikusnak, [[Áchim L(iker) András (1871-1911)|Áchim Andrásnak]].''' Apja, Áchim Mihály, Gyón község evangélikus lelkésze volt. Édesanyját - aki hat gyermeknek adott életet - tízéves korában vesztette el.

Gyóni Géza '''gyermekkorát a szülői házban töltötte'''. '''[[1894]]-ben került Szarvasra''', ahol apai nagybátyja, Áchim Ádám evangélikus esperes gondjaira bízva '''végezte el a gimnázium I-VI. osztályát'''. Szarvason Kemény Gáborral együtt diáklapot szerkesztett Sic itur ad astra címmel. A nagybácsi halála után, '''[[1900]] szeptemberében került Csabára'''. Középiskolai tanulmányait a város gimnáziumában fejezte be, '''[[1902]]-ben tett érettségi vizsgát'''. Gyóni '''költői fejlődésében jelentős szerepet játszott a [[Rell Lajos (1874-1952)|Rell Lajos]] által irányított Önképzőkör'''. Számos önképzőköri dicséret, iskolai szereplés és országos nyilvánosság (az Új Idők-ben és a Képes Családi Lapok-ban jelentek meg versei) fűződött a békéscsabai évekhez.

Tanulmányait a pozsonyi evangélikus teológiai akadémián folytatta. Másodéves teológus korában munkatársa volt a Nyugat-magyarországi Híradónak ([[1903]]), s '''[[1904]] januárjában megjelent első kötete Versek címmel'''. A teológiáról azonban öngyilkossági kísérlete miatt -mely máig tisztázatlan amerikai párbaj következménye volt - távoznia kellett.

Felépülése után Gyónón volt jegyző gyakornok. Itt lapot indított Alsódabas és Vidéke címmel, melyet másfél év múlva anyagi gondok miatt kénytelen volt beszüntetni. [[1906]]-tól [[1908]]-ig Budapesten közigazgatási tanfolyamot végzett. '''[[1910]]-től újságírással foglalkozott''': a Soproni Napló, majd a Sopron című lap szerkesztője lett. '''Közben [[1909]]-ben és [[1912]]-ben néhány hónapra behívták katonának.''' [[1913]] februárjában Szabadkára, a Bácskai Hírlaphoz került segédszerkesztőnek, emellett pedig a Színházi Újság szerkesztőjeként tevékenykedett.

'''[[1914]]. [[augusztus l.|augusztus l]]-jén''', mint a korneuburgi pionírezred póttartalékos közlegénye, '''indult el a lengyelországi Przemyslbe'''. Kezdetben hatottak rá a háborús propaganda szólamai, később azonban egyre jobban kiábrándult a háborúból, és '''a harctéren szenvedő katonák kétségbeesését és vágyait szólaltatta meg verseiben'''. '''[[1915]]-ben orosz fogságba esett''', s a krasznojarszki fogolytáborba került. '''Háborodott elmével halt meg 33. születésnapján [[1917]]. [[június 25.|június 25]]-én a szülőföldjétől távol eső fogolytáborban.'''

Emlékét több helyen őrzi Békéscsaba: az [[Auróra Kör|Aurora Kör]] indítványára [[1927]]-ben, halálának 10. évfordulója alkalmából utcát neveztek el róla. A Rudolf Gimnázium falán az [[1930]]-as években elhelyezett emléktábla az egykori tanítvány emléke előtt tiszteleg. Az [[1975]]-ben felavatott szoborsétányon Pátzay Pál Gyónit ábrázoló alkotása tekinthető meg. [[1992]]-ben a [[Munkácsy Mihály Múzeum|Munkácsy Mihály Múzeumban]] kiállítást rendeztek emlékére.

== Művei ==

* Az élet szeretője. Budapest: Szépirod. K., 1984. p. 229.
* Csak egy éjszakára. Válogatott versek. Budapest: Szépirod. K., 1959. p. 237. Több kiad.
* Élet szeretője. Versek. 1909-1914. Budapest: Athenaeum, 1917. p. 127. Több kiad.
* Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Budapest: Orsz. Hadsegélyező Biz., 1915. p. 64. Több kiad.
* Levelek a Kálváriáról és más költemények. Budapest: Athenaeum, 1915. p. 72.
* Összes versei. Budapest: MEFHOSZ K., 1941. p. 317. Több kiad.
* Rabságban. Utolsó versek. (1915-1917). Budapest: Athenaeum, 1919. p. 160.
* Válogatott versei. Békéscsaba: Városi T.; HNF Városi Biz.; Rózsa F. Gimn., 1964. p. 100.
* Versek. Béke, háború, fogság. Budapest: Athenaeum, 1923. p. 196. Több kiad.
* Versek. Pozsony: Wigand ny., 1904. p. 143.

== Kapcsolódó irodalom ==

* Balogh István: Gyóni Géza szibériai életrajza. Budapest: A Szerző, 1927. p. 192.
* Beck Zoltán: Gyóni Géza diákévei Békés megyében. A csabai évek. In: Békés Megyei Népújság. 19. évf. (1964. május 17.) 114. sz. p. 9.
* Beck Zoltán: Gyóni Géza diákévei Békés megyében. A szarvasi évek. In: Békés Megyei Népújság. 19. évf. (1964. május 10.) 108. sz. p. 8.
* Benedek Marcell: Magyar irodalmi lexikon. 1. köt. Budapest: Akadémiai K., 1963. p. 415.
* Fábián Miklós: Gyóni Géza, 1884-1917. Tanulmány és bibliográfia. Dabas: Dabas Nagyközs. Tanács, PMKK., 1984. p. 126.
* Fábián Miklós: Gyóni Géza, 1884-1917. Tanulmány és bibliográfia. Dabas: Dabas Nagyközs. Tanács,PMKK., 1984. p. 5., 8., 9. tábla (Kép)
* Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. 1. köt. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyes., 1990. p. 57-62. (Áchim Géza)
* Gyóni Géza: Az élet szeretője. Budapest: Szépirod. K., 1984. p. 3. (Kép)
* Gyóni Géza: Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Budapest: Orsz. Hadsegélyező Biz., 1915. Előzéklap (Kép)
* Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. 1. köt. Budapest: Akadémiai K., 1967. p. 639.
* Kispéter András: Gyóni Géza kálváriája. In: Irodalomtörténet. 47. évf. (1985.) 1. sz. p. 61-78.
* Költő a viharban. Gyóni Gézáról. Syposs Zoltán: Alkonyi órák. Életrajzok. Budapest: Szépirod. K., 1980. p. 32-53.
* Papp János: Gyóni Géza szarvasi és csabai évei. In: Békés Megyei Népújság. 25. évf. (1970. március 18.) 65.sz. p. 5.

[[Kategória:Békéscsaba]]
[[Kategória:Költő]]
[[Kategória:Szarvas]]
[[Kategória:Személyek]]

Gyóni Géza (1884–1917)

2015-02-27T15:11:56Z

Lodiszilvi: belső hivatkozás szerkesztése

Gyóni Géza (1884–1917)

2015-02-27T15:01:14Z

Lodiszilvi: kapcsolódó irodalom szerkesztése

költő

Gyón (Pest megye), 1884. június 25. - Krasznojarszk (Oroszország), 1917. június 25.

Eredeti neve Áchim Géza, a Gyóni nevet szülőfalujáról vette fel. A család békéscsabai eredetű, a költő másod-unokatestvére a legendás hírű paraszt-politikusnak, Áchim Andrásnak. Apja, Áchim Mihály, Gyón község evangélikus lelkésze volt. Édesanyját - aki hat gyermeknek adott életet - tízéves korában vesztette el.

Gyóni Géza gyermekkorát a szülői házban töltötte. 1894-ben került Szarvasra, ahol apai nagybátyja, Áchim Ádám evangélikus esperes gondjaira bízva végezte el a gimnázium I-VI. osztályát. Szarvason Kemény Gáborral együtt diáklapot szerkesztett Sic itur ad astra címmel. A nagybácsi halála után, 1900 szeptemberében került Csabára. Középiskolai tanulmányait a város gimnáziumában fejezte be, 1902-ben tett érettségi vizsgát. Gyóni költői fejlődésében jelentős szerepet játszott a Rell Lajos által irányított Önképzőkör. Számos önképzőköri dicséret, iskolai szereplés és országos nyilvánosság (az Új Idők-ben és a Képes Családi Lapok-ban jelentek meg versei) fűződött a békéscsabai évekhez.

Tanulmányait a pozsonyi evangélikus teológiai akadémián folytatta. Másodéves teológus korában munkatársa volt a Nyugat-magyarországi Híradónak (1903), s 1904 januárjában megjelent első kötete Versek címmel. A teológiáról azonban öngyilkossági kísérlete miatt -mely máig tisztázatlan amerikai párbaj következménye volt - távoznia kellett.

Felépülése után Gyónón volt jegyző gyakornok. Itt lapot indított Alsódabas és Vidéke címmel, melyet másfél év múlva anyagi gondok miatt kénytelen volt beszüntetni. 1906-tól 1908-ig Budapesten közigazgatási tanfolyamot végzett. 1910-től újságírással foglalkozott: a Soproni Napló, majd a Sopron című lap szerkesztője lett. Közben 1909-ben és 1912-ben néhány hónapra behívták katonának. 1913 februárjában Szabadkára, a Bácskai Hírlaphoz került segédszerkesztőnek, emellett pedig a Színházi Újság szerkesztőjeként tevékenykedett.

1914. augusztus l-jén, mint a korneuburgi pionírezred póttartalékos közlegénye, indult el a lengyelországi Przemyslbe. Kezdetben hatottak rá a háborús propaganda szólamai, később azonban egyre jobban kiábrándult a háborúból, és a harctéren szenvedő katonák kétségbeesését és vágyait szólaltatta meg verseiben. 1915-ben orosz fogságba esett, s a krasznojarszki fogolytáborba került. Háborodott elmével halt meg 33. születésnapján a szülőföldjétől távol eső fogolytáborban.

Emlékét több helyen őrzi Békéscsaba: az Aurora Kör indítványára 1927-ben, halálának 10. évfordulója alkalmából utcát neveztek el róla. A Rudolf Gimnázium falán az 1930-as években elhelyezett emléktábla az egykori tanítvány emléke előtt tiszteleg. Az 1975-ben felavatott szoborsétányon Pátzay Pál Gyónit ábrázoló alkotása tekinthető meg. 1992-ben a Munkácsy Mihály Múzeumban kiállítást rendeztek emlékére.

== Művei ==

* Az élet szeretője. Budapest: Szépirod. K., 1984. p. 229.
* Csak egy éjszakára. Válogatott versek. Budapest: Szépirod. K., 1959. p. 237. Több kiad.
* Élet szeretője. Versek. 1909-1914. Budapest: Athenaeum, 1917. p. 127. Több kiad.
* Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Budapest: Orsz. Hadsegélyező Biz., 1915. p. 64. Több kiad.
* Levelek a Kálváriáról és más költemények. Budapest: Athenaeum, 1915. p. 72.
* Összes versei. Budapest: MEFHOSZ K., 1941. p. 317. Több kiad.
* Rabságban. Utolsó versek. (1915-1917). Budapest: Athenaeum, 1919. p. 160.
* Válogatott versei. Békéscsaba: Városi T.; HNF Városi Biz.; Rózsa F. Gimn., 1964. p. 100.
* Versek. Béke, háború, fogság. Budapest: Athenaeum, 1923. p. 196. Több kiad.
* Versek. Pozsony: Wigand ny., 1904. p. 143.

== Kapcsolódó irodalom ==

* Balogh István: Gyóni Géza szibériai életrajza. Budapest: A Szerző, 1927. p. 192.
* Beck Zoltán: Gyóni Géza diákévei Békés megyében. A csabai évek. In: Békés Megyei Népújság. 19. évf. (1964. május 17.) 114. sz. p. 9.
* Beck Zoltán: Gyóni Géza diákévei Békés megyében. A szarvasi évek. In: Békés Megyei Népújság. 19. évf. (1964. május 10.) 108. sz. p. 8.
* Benedek Marcell: Magyar irodalmi lexikon. 1. köt. Budapest: Akadémiai K., 1963. p. 415.
* Fábián Miklós: Gyóni Géza, 1884-1917. Tanulmány és bibliográfia. Dabas: Dabas Nagyközs. Tanács, PMKK., 1984. p. 126.
* Fábián Miklós: Gyóni Géza, 1884-1917. Tanulmány és bibliográfia. Dabas: Dabas Nagyközs. Tanács,PMKK., 1984. p. 5., 8., 9. tábla (Kép)
* Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. 1. köt. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyes., 1990. p. 57-62. (Áchim Géza)
* Gyóni Géza: Az élet szeretője. Budapest: Szépirod. K., 1984. p. 3. (Kép)
* Gyóni Géza: Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Budapest: Orsz. Hadsegélyező Biz., 1915. Előzéklap (Kép)
* Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. 1. köt. Budapest: Akadémiai K., 1967. p. 639.
* Kispéter András: Gyóni Géza kálváriája. In: Irodalomtörténet. 47. évf. (1985.) 1. sz. p. 61-78.
* Költő a viharban. Gyóni Gézáról. Syposs Zoltán: Alkonyi órák. Életrajzok. Budapest: Szépirod. K., 1980. p. 32-53.
* Papp János: Gyóni Géza szarvasi és csabai évei. In: Békés Megyei Népújság. 25. évf. (1970. március 18.) 65.sz. p. 5.

Gyóni Géza (1884–1917)

2015-02-27T14:44:13Z

Lodiszilvi: szócikk létrehozása

költő. Gyón (Pest megye), 1884. június 25. - Krasznojarszk (Oroszország), 1917. június 25.
Eredeti neve Áchim Géza, a Gyóni nevet szülőfalujáról vette fel. A család békéscsabai eredetű, a költő másod-unokatestvére a legendás hírű paraszt-politikusnak, Áchim Andrásnak. Apja, Áchim Mihály, Gyón község evangélikus lelkésze volt. Édesanyját - aki hat gyermeknek adott életet - tízéves korában vesztette el.
Gyóni Géza gyermekkorát a szülői házban töltötte. 1894-ben került Szarvasra, ahol apai nagybátyja, Áchim Ádám evangélikus esperes gondjaira bízva végezte el a gimnázium I-VI. osztályát. Szarvason Kemény Gáborral együtt diáklapot szerkesztett Sic itur ad astra címmel. A nagybácsi halála után, 1900 szeptemberében került Csabára. Középiskolai tanulmányait a város gimnáziumában fejezte be, 1902-ben tett érettségi vizsgát. Gyóni költői fejlődésében jelentős szerepet játszott a Rell Lajos által irányított Önképzőkör. Számos önképzőköri dicséret, iskolai szereplés és országos nyilvánosság (az Új Idők-ben és a Képes Családi Lapok-ban jelentek meg versei) fűződött a békéscsabai évekhez. Tanulmányait a pozsonyi evangélikus teológiai akadémián folytatta. Másodéves teológus
korában munkatársa volt a Nyugat-magyarországi Híradónak (1903), s 1904 januárjában megjelent első kötete Versek címmel. A teológiáról azonban öngyilkossági kísérlete miatt -mely máig tisztázatlan amerikai párbaj következménye volt - távoznia kellett.
Felépülése után Gyónón volt jegyző gyakornok. Itt lapot indított Alsódabas és Vidéke címmel, melyet másfél év múlva anyagi gondok miatt kénytelen volt beszüntetni. 1906-tól 1908-ig Budapesten közigazgatási tanfolyamot végzett. 1910-től újságírással foglalkozott: a Soproni Napló, majd a Sopron című lap szerkesztője lett. Közben 1909-ben és 1912-ben néhány hónapra behívták katonának. 1913 februárjában Szabadkára, a Bácskai Hírlaphoz került segédszerkesztőnek, emellett pedig a Színházi Újság szerkesztőjeként tevékenykedett. 1914. augusztus l-jén, mint a korneuburgi pionírezred póttartalékos közlegénye, indult el a
lengyelországi Przemyslbe. Kezdetben hatottak rá a háborús propaganda szólamai, később azonban egyre jobban kiábrándult a háborúból, és a harctéren szenvedő katonák kétségbeesését és vágyait szólaltatta meg verseiben. 1915-ben orosz fogságba esett, s a
krasznojarszki fogolytáborba került. Háborodott elmével halt meg 33. születésnapján a szülőföldjétől távol eső fogolytáborban.
Emlékét több helyen ő rzi Békéscsaba: az Aurora Kör indítványára 1927-ben, halálának 10. évfordulója alkalmából utcát neveztek el róla. A Rudolf Gimnázium falán az 1930-as években elhelyezett emléktábla az egykori tanítvány emléke előtt tiszteleg. Az 1975-ben felavatott szoborsétányon Pátzay Pál Gyónit ábrázoló alkotása tekinthető meg. 1992-ben a Munkácsy Mihály Múzeumban kiállítást rendeztek emlékére.
MŰVEI:
Versek. Pozsony. 1904. Wigand ny. 143 p.
Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Bp. 1915. Orsz. Hadsegélyező Biz. 64 p. Több kiad.
Levelek a Kálváriáról és más költemények. Bp. 1915. Athenaeum. 72 p.
Élet szeretője. Versek. 1909-1914. Bp. 1917. Athenaeum. 127 p. Több kiad.
Rabságban. Utolsó versek. (1915-1917). Bp. 1919. Athenaeum. 160 p.
Versek. Béke, háború, fogság. Bp. 1923. Athenaeum. 196 p. Több kiad.
Összes versei. Bp. 1941. MEFHOSZ K. 317 p. Több kiad.
Csak egy éjszakára. Válogatott versek. Bp. 1959. Szépirod. K. 237 p. Több kiad.
Válogatott versei. Bcs. 1964. Városi T.; HNF Városi Biz.; Rózsa F. Gimn. 100 p.
Az élet szeretője. Bp. 1984. Szépirod. K. 229 p.
IRODALOM:
BALOGH István Gyóni Géza szibériai életrajza. Bp. 1927. A Szerző. 192 p.
BECK Zoltán Gyóni Géza diákévei Békés megyében. A csabai évek = Békés Megyei Népújság. 19. évf.1964. május 17. 114. sz. 9. p.
BECK Zoltán Gyóni Géza diákévei Békés megyében. A szarvasi évek = Békés Megyei Népújság. 19. évf.1964. május 10. 108. sz. 8. p.
FÁBIÁN Miklós Gyóni Géza, 1884-1917. Tanulmány és bibliográfia. Dabas. 1984. Dabas Nagyközs. Tanács, PMKK. 126 p.
GULYÁS Pál Magyar írók élete és munkái. 1. köt. Bp. 1990. Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyes. 57-62. p. (Áchim Géza)
KISPÉTER András Gyóni Géza kálváriája = Irodalomtörténet. 47. évf. 1985. 1. sz. 61-78. p.
Költő a viharban. Gyóni Gézáról = Syposs Zoltán: Alkonyi órák. Életrajzok. Bp. 1980.Szépirod. K. 32-53. p.
Magyar életrajzi lexikon. 1. köt. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp. 1967. Akadémiai K. 639. p.
Magyar irodalmi lexikon. 1. köt. Főszerk. Benedek Marcell. Bp. 1963. Akadémiai K. 415. p.
PAPP János Gyóni Géza szarvasi és csabai évei = Békés Megyei Népújság. 25. évf. 1970. március 18. 65.sz. 5. p.
KÉP:
FÁBIÁN Miklós Gyóni Géza, 1884-1917. Tanulmány és bibliográfia. Dabas. 1984. Dabas Nagyközs. Tanács,PMKK. 5. p., 8., 9. tábla.
GYÓNI Géza Az élet szeretője. Bp. 1984. Szépirod. K. 3. p.
GYÓNI Géza Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Bp. 1915. Orsz. Hadsegélyező Biz. Előzéklap.

Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886–1944)

2015-02-27T14:33:01Z

Lodiszilvi: kategóriák szerkesztése

politikus, publicista

'''Szarvason született [[1886]]. [[június 6.|június 6]]-án.''' '''Apja, dr. Zsilinszky Endre, gimnáziumi tanár, édesanyja Bajcsy Mária.''' Bajcsy-Zsilinszky Endrének két leány (Margit és Erzsébet) és egy fiú (Gábor) testvére volt.

'''Alig volt egyéves, amikor a család [[Békéscsaba|Csabára]] költözött.''' A gyermek Endre szellemi fejlődésére meghatározó hatást gyakoroltak azok az évek, amelyeket a békéscsabai evangélikus gimnáziumban töltött. Gyakran szerepelt iskolai ünnepségeken, hiszen ő volt az önképzőkör elnöke is. '''[[1904]]-ben érettségizett.''' Egyetemi tanulmányait ez év őszén kezdte meg a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem jogi karán, de a filozófia karra is beiratkozott, ahol történelmet hallgatott. Közben két szemesztert töltött a lipcsei és heidelbergi egyetemen. Már ekkortól jelentek meg cikkei (pl. a Békésmegyei Közlönyben). [[1907]] szeptemberében ismét Kolozsvárra iratkozott be a 4. évfolyamra, ahol '''[[1908]]. [[április 24.|április 24]]-én megszerezte az államtudományi, majd [[december 5.|december 5]]-én a jogtudományi doktorátust.'''

'''[[1909]] őszén bevonult a bécsi 1. császári és királyi huszárezredhez. Leszerelése után [[1910]]. október elején érkezett Csabára, ahol ügyvédjelölt lett [[Linder László (1893-1980)|dr. Linder Károly]] ügyvédi irodájában.''' Emellett előadásokat tartott a Polgári Körben és a Nőegyletben, cikkeket írt a helyi lapokba. Békéscsabán '''a kiéleződő politikai, társadalmi és személyi ellentétek miatt került sor a Zsilinszky Endre édesapja és [[Áchim L(iker) András (1871-1911)|Áchim L. András]] közötti sajtópolémiára'''. '''A''' szabadságukat éppen Békéscsabán töltő '''Zsilinszky-fiúk felelősségre vonták Áchimot az apjukat ért inzultusért''' és a becsületbe vágó vádakért. '''Verekedésre került sor közöttük, melynek során halálosan megsebesítették a parasztvezért, aki másnap, [[1911]]. [[május 15.|május 15]]-én belehalt sérüléseibe.''' A bírósági tárgyalás eredményeképpen a gyilkosság vádja és következményeinek terhe alól '''fölmentették a Zsilinszky-testvéreket'''.

'''Ezután rövid vármegyei szolgálat következett''' (főispáni titkár volt Árvában), '''aminek a világháború vetett véget'''.
'''Ő is a frontra került.''' '''[[1918]] novemberében hazatért''', és részt vett a Magyar Országos Véderő Egylet nevű ellenforradalmi jellegű szervezet megalapításában. Mindkét forradalmat elutasította, így amikor Szegeden szerveződött az ellenforradalom, Zsilinszky a Külügyminisztérium Sajtóosztályára került, politikai téren pedig '''a Gömbös-csoporthoz csatlakozott'''. [[1922]]-ben Derecske országgyűlési képviselőjévé választották, amikor is a kormánypárti Egységes Párt listáján indult. Egy év múlva a Gömbös-csoporttal együtt kilépett a kormánypártból, és megalakította velük a Fajvédő Pártot.

Zsilinszky Endre - aki [[1925]]-től, vitézzé avatásától kezdve anyja leánykori nevét felvéve már a kettős Bajcsy-Zsilinszky vezetéknevet használta - '''[[1928]]. [[március 15.|március 15]]-én megindította Előőrs című lapját. Ettől kezdve fokozatosan haladt balra egy demokratikus ellenzéki politika útján.''' Pártja politikai programját kifejtő munkájában (Nemzeti radikalizmus. 1930) az agrárprogram áll központban: elodázhatatlannak tekinti a földbirtokreformot.

Miután '''nem fogadta el a Gömbös által felajánlott honvédelmi államtitkárságot''', illetve egyéb mandátumokat (melyekért cserébe fel kellett volna adnia ellenzéki magatartását), a miniszterelnök a legkíméletlenebb hatósági és csendőrterrorral sújtott le. A terror és a választási csalások sorozatának következtében Bajcsy-Zsilinszky híveinek '''[[1935]]-ben egyetlen képviselői helyet sem sikerült szereznie''' -ő maga is megbukott Tarpán. Politikai küzdelmeit megalkuvás nélkül folytatta. Külpolitikai nézeteiben a német kérdést, belpolitikai téren a parasztság megoldatlan gazdasági és szociális problémáit tartotta a legfontosabbnak. '''Felismerte a demokratikus ellenzéki erők tömörülésének szükségességét, ezért fuzionált [[1936]]-ban pártja, a Nemzeti Radikális Párt a Független Kisgazdapárttal.''' [[1939]]-ben Tarpán már '''ennek a pártnak lett országgyűlési képviselője'''.

'''A II. világháború''' kitörésével egybeesett a Független Magyarország című, főleg külpolitikai arculatú hetilapjának megindítása. Egyre közelebbinek érezte az országra leselkedő német veszélyt, ezért nem csupán szóban hirdette a délkelet-európai népek összefogását: Belgrádba utazott, ahol nem hivatalos tárgyalásokat folytatott a baráti együttműködésről. Bajcsy-Zsilinszky a háború '''éveiben vált igazán nagy formátumú politikussá, az antifasiszta nemzeti ellenállás központi alakjává'''. Fontos szerepet játszott az antifasiszta harcban a Szabad Szó című napilap, melynek főszerkesztői tisztét [[1941]]-ben Zsilinszkynek ajánlották fel.

'''[[1944]]. [[március 19.|március 19]]-ének reggelén lakásába németek törtek be''', ő súlyosan megsebesült. '''A rabkórházból hét hónapra börtönbe került, a Gestapo foglya lett.''' Októberi '''szabadulása után a Magyar Front az ellenállási mozgalom vezetésére kérte fel'''. [[november 5.|November 5]]-én Budapestre utazott, és a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottság élére állt. Társaival kidolgozta a fegyveres felkelés tervét. '''November végén az ellenállási mozgalom egész vezérkara lebukott, Bajcsy-Zsilinszkyt [[november 23.|november 23]]-án letartóztatták. [[december 11.|December 11]]-én Sopronkőhidára vitték. E hó 23-án a hadbíróság kötél általi halálra ítélte, amit 24-én reggel végre is hajtottak.'''

[[1945]]. [[május 27.|május 27]]-én ünnepélyes gyászpompával temették el, majd végakaratának megfelelően hamvait Tarpán helyezték örök nyugalomra.

== Művei ==

* Egyetlen út: a magyar paraszt. Budapest: Kelet Népe, 1938. p. 152.
* Helyünk és sorsunk Európában. Budapest: 1941.
* Mátyás király. Budapest: Athenaeum, 1939. p. 222.
* Nemzeti radikalizmus. A Nemzeti Radikális Párt teljes programja. Budapest: Stádium, 1931. p. 173.
* Nemzeti újjászületés és sajtó. Budapest: Táltos, 1920. p. 123.
* Német világ Magyarországon. Budapest: Stephaneum ny., 1937. p. 16.
* Transsylvania Past and Future. Genova: 1944.
* Újévi nyílt levele a derecskei választókerület polgáraihoz. Budapest: Stádium ny., 1924. p. 35.

== Kapcsolódó irodalom ==

* Borsi József: Bajcsy-Zsilinszky Endre a történeti irodalomban, 1957-1985. Válogatott, annotált bibliográfia. Békéscsaba: Megyei Könyvtár, 1986. (!1987). p. 53.
* Borsi József: Bajcsy-Zsilinszky Endre egyetemi éveiről. Klny. Történelmi Szemle. 1987-88. 1. sz. Budapest: Akadémiai K., 1988. p. 41-60.
* Dernői Kocsis László: Bajcsy-Zsilinszky. Budapest: Kossuth K., 1966. p. 334.
* Dernői Kocsis László: Bajcsy-Zsilinszky. Budapest: Kossuth K., 1966. 1. tábla. (Kép)
* Domokos József: Két per egy kötetben. Visszaemlékezések. Budapest: Magvető, 1978. p. 437.
* Illés György: Kivégzés karácsonykor. Budapest: ILK., 1986. p. 117.
* Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. 1. köt. Budapest: Akadémiai K., 1967. p. 71-72.
* Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky. Írások tőle és róla. Budapest: Kossuth K., 1986. p. 252.
* Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky irataiból. Békéscsaba: Békés M. Tanács Tud.-Koord. Szakbiz., 1986. p. 38. Bibliogr. p. 33-38.
* Tóth Lajos: Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékfüzet születésének 100. évfordulójára. Szarvas: Hazafias Népfront és Városi Tanács, 1986. p. 42.
* Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre. 1886-1944. Budapest: Szépirodalmi K., 1992. p. 276. Bibliogr. p. 274-276.
* Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre. 1886-1944. Budapest: Szépirodalmi K., 1992. Borító. (Kép)
* Vigh Károly: Kortársak Bajcsy-Zsilinszky Endréről. Budapest: Magvető, 1984. p. 492.

[[Kategória:Békéscsaba]]
[[Kategória:Politikusok]]
[[Kategória:Szarvas]]
[[Kategória:Személyek]]

Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886–1944)

2015-02-27T14:31:09Z

Lodiszilvi: belső hivatkozás szerkesztése

Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886–1944)

2015-02-27T14:17:44Z

Lodiszilvi: kapcsolódó irodalom szerkesztése

politikus, publicista

Szarvason született 1886. június 6-án. Apja, dr. Zsilinszky Endre, gimnáziumi tanár, édesanyja Bajcsy Mária. Bajcsy-Zsilinszky Endrének két leány (Margit és Erzsébet) és egy fiú (Gábor) testvére volt.

Alig volt egyéves, amikor a család Csabára költözött. A gyermek Endre szellemi fejlődésére meghatározó hatást gyakoroltak azok az évek, amelyeket a békéscsabai evangélikus gimnáziumban töltött. Gyakran szerepelt iskolai ünnepségeken, hiszen ő volt az önképzőkör elnöke is. 1904-ben érettségizett. Egyetemi tanulmányait ez év őszén kezdte meg a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem jogi karán, de a filozófia karra is beiratkozott, ahol történelmet hallgatott. Közben két szemesztert töltött a lipcsei és heidelbergi egyetemen. Már ekkortól jelentek meg cikkei (pl. a Békésmegyei Közlönyben). 1907 szeptemberében ismét Kolozsvárra iratkozott be a 4. évfolyamra, ahol 1908. április 24-én megszerezte az államtudományi, majd december 5-én a jogtudományi doktorátust.

1909 őszén bevonult a bécsi 1. császári és királyi huszárezredhez. Leszerelése után 1910. október elején érkezett Csabára, ahol ügyvédjelölt lett dr. Linder Károly ügyvédi irodájában. Emellett előadásokat tartott a Polgári Körben és a Nőegyletben, cikkeket írt a helyi lapokba. Békéscsabán a kiéleződő politikai, társadalmi és személyi ellentétek miatt került sor a Zsilinszky Endre édesapja és ÁchimL. András közötti sajtópolémiára. A szabadságukat éppen Békéscsabán töltő Zsilinszky-fiúk felelősségre vonták Áchimot az apjukat ért inzultusért és a becsületbe vágó vádakért. Verekedésre került sor közöttük, melynek során halálosan megsebesítették a parasztvezért, aki másnap, 1911. május 15-én belehalt sérüléseibe. A bírósági tárgyalás eredményeképpen a gyilkosság vádja és következményeinek terhe alól fölmentették a Zsilinszky-testvéreket.

Ezután rövid vármegyei szolgálat következett (főispáni titkár volt Árvában), aminek a világháború vetett véget.
Ő is a frontra került. 1918 novemberében hazatért, és részt vett a Magyar Országos Véderő Egylet nevű ellenforradalmi jellegű
szervezet megalapításában. Mindkét forradalmat elutasította, így amikor Szegeden szerveződött az ellenforradalom,
Zsilinszky a Külügyminisztérium Sajtóosztályára került, politikai téren pedig a Gömbös-csoporthoz csatlakozott.
1922-ben Derecske országgyűlési képviselőjévé választották, amikor is a kormánypárti Egységes Párt listáján indult. Egy év múlva a Gömbös-csoporttal együtt kilépett a kormánypártból, és megalakította velük a Fajvédő Pártot.

Zsilinszky Endre - aki 1925-től, vitézzé avatásától kezdve anyja leánykori nevét felvéve már a kettős Bajcsy-Zsilinszky vezetéknevet használta - 1928. március 15-én megindította Előőrs című lapját. Ettől kezdve fokozatosan haladt balra egy demokratikus ellenzéki politika útján. Pártja politikai programját kifejtő munkájában (Nemzeti radikalizmus. 1930) az agrárprogram áll központban: elodázhatatlannak tekinti a földbirtokreformot.

Miután nem fogadta el a Gömbös által felajánlott honvédelmi államtitkárságot, illetve egyéb mandátumokat (melyekért cserébe fel kellett volna adnia ellenzéki magatartását), a miniszterelnök a legkíméletlenebb hatósági és csendőrterrorral sújtott le. A terror és a választási csalások sorozatának következtében Bajcsy-Zsilinszky híveinek 1935-ben egyetlen képviselői helyet sem sikerült szereznie -ő maga is megbukott Tarpán. Politikai küzdelmeit megalkuvás nélkül folytatta. Külpolitikai nézeteiben a német kérdést, belpolitikai téren a parasztság megoldatlan gazdasági és szociális problémáit tartotta a legfontosabbnak. Felismerte a demokratikus ellenzéki erők tömörülésének szükségességét, ezért fuzionált 1936-ban pártja, a Nemzeti Radikális Párt a Független Kisgazdapárttal. 1939-ben Tarpán már ennek a pártnak lett országgyűlési képviselője.

A II. világháború kitörésével egybeesett a Független Magyarország című, főleg külpolitikai arculatú hetilapjának megindítása. Egyre
közelebbinek érezte az országra leselkedő német veszélyt, ezért nem csupán szóban hirdette a délkelet-európai népek összefogását: Belgrádba utazott, ahol nem hivatalos tárgyalásokat folytatott a baráti együttműködésről. Bajcsy-Zsilinszky a háború éveiben vált igazán nagy formátumú politikussá, az antifasiszta nemzeti ellenállás központi alakjává. Fontos szerepet játszott az antifasiszta harcban a Szabad Szó című napilap, melynek főszerkesztői tisztét 1941-ben Zsilinszkynek ajánlották fel.

1944. március 19-ének reggelén lakásába németek törtek be, ő súlyosan megsebesült. A rabkórházból hét hónapra börtönbe került, a Gestapo foglya lett. Októberi szabadulása után a Magyar Front az ellenállási mozgalom vezetésére kérte fel. November 5-én Budapestre utazott, és a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottság élére állt. Társaival kidolgozta a fegyveres felkelés tervét. November végén az ellenállási mozgalom egész vezérkara lebukott, Bajcsy-Zsilinszkyt november 23-án letartóztatták. December 11-én Sopronkőhidára vitték. E hó 23-án a hadbíróság kötél általi halálra ítélte, amit 24-én reggel végre is hajtottak.

1945. május 27-én ünnepélyes gyászpompával temették el, majd végakaratának megfelelően hamvait Tarpán helyezték örök nyugalomra.

== Művei ==

* Egyetlen út: a magyar paraszt. Budapest: Kelet Népe, 1938. p. 152.
* Helyünk és sorsunk Európában. Budapest: 1941.
* Mátyás király. Budapest: Athenaeum, 1939. p. 222.
* Nemzeti radikalizmus. A Nemzeti Radikális Párt teljes programja. Budapest: Stádium, 1931. p. 173.
* Nemzeti újjászületés és sajtó. Budapest: Táltos, 1920. p. 123.
* Német világ Magyarországon. Budapest: Stephaneum ny., 1937. p. 16.
* Transsylvania Past and Future. Genova: 1944.
* Újévi nyílt levele a derecskei választókerület polgáraihoz. Budapest: Stádium ny., 1924. p. 35.

== Kapcsolódó irodalom ==

* Borsi József: Bajcsy-Zsilinszky Endre a történeti irodalomban, 1957-1985. Válogatott, annotált bibliográfia. Békéscsaba: Megyei Könyvtár, 1986. (!1987). p. 53.
* Borsi József: Bajcsy-Zsilinszky Endre egyetemi éveiről. Klny. Történelmi Szemle. 1987-88. 1. sz. Budapest: Akadémiai K., 1988. p. 41-60.
* Dernői Kocsis László: Bajcsy-Zsilinszky. Budapest: Kossuth K., 1966. p. 334.
* Dernői Kocsis László: Bajcsy-Zsilinszky. Budapest: Kossuth K., 1966. 1. tábla. (Kép)
* Domokos József: Két per egy kötetben. Visszaemlékezések. Budapest: Magvető, 1978. p. 437.
* Illés György: Kivégzés karácsonykor. Budapest: ILK., 1986. p. 117.
* Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. 1. köt. Budapest: Akadémiai K., 1967. p. 71-72.
* Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky. Írások tőle és róla. Budapest: Kossuth K., 1986. p. 252.
* Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky irataiból. Békéscsaba: Békés M. Tanács Tud.-Koord. Szakbiz., 1986. p. 38. Bibliogr. p. 33-38.
* Tóth Lajos: Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékfüzet születésének 100. évfordulójára. Szarvas: Hazafias Népfront és Városi Tanács, 1986. p. 42.
* Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre. 1886-1944. Budapest: Szépirodalmi K., 1992. p. 276. Bibliogr. p. 274-276.
* Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre. 1886-1944. Budapest: Szépirodalmi K., 1992. Borító. (Kép)
* Vigh Károly: Kortársak Bajcsy-Zsilinszky Endréről. Budapest: Magvető, 1984. p. 492.

Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886–1944)

2015-02-27T14:02:02Z

Lodiszilvi: szócikk létrehozása

politikus, publicista. Szarvas, 1886. június 6. - Sopronkőhida, 1944. december 24.
Apja, dr. Zsilinszky Endre, gimnáziumi tanár, édesanyja Bajcsy Mária. Bajcsy-Zsilinszky Endrének két leány (Margit és Erzsébet) és egy fiú (Gábor) testvére volt. Alig volt egyéves, amikor a család Csabára költözött. A gyermek Endre szellemi fejlődésére meghatározó hatást gyakoroltak azok az évek, amelyeket a békéscsabai evangélikus gimnáziumban töltött. Gyakran szerepelt iskolai ünnepségeken, hiszen ő volt az önképzőkör elnöke is. 1904-ben érettségizett. Egyetemi tanulmányait ez év őszén kezdte meg a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem jogi karán, de a filozófia karra is beiratkozott, ahol történelmet hallgatott. Közben két szemesztert töltött a lipcsei és heidelbergi egyetemen. Már ekkortól jelentek meg cikkei (pl. a Békésmegyei Közlönyben). 1907 szeptemberében ismét Kolozsvárra iratkozott be a 4. évfolyamra, ahol 1908. április 24-én megszerezte az államtudományi, majd december 5-én a jogtudományi doktorátust. 1909 őszén bevonult a bécsi 1. császári és királyi huszárezredhez. Leszerelése után 1910.
október elején érkezett Csabára, ahol ügyvédjelölt lett dr. Linder Károly ügyvédi irodájában. Emellett előadásokat tartott a Polgári Körben és a Nőegyletben, cikkeket írt a helyi lapokba. Békéscsabán a kiéleződő politikai, társadalmi és személyi ellentétek miatt került sor a Zsilinszky Endre édesapja és ÁchimL. András közötti sajtópolémiára. A szabadságukat éppen Békéscsabán töltő Zsilinszky-fiúk felelősségre vonták Áchimot az apjukat ért inzultusért és a becsületbe vágó vádakért. Verekedésre került sor közöttük, melynek során halálosan megsebesítették a parasztvezért, aki másnap, 1911. május 15-én belehalt
sérüléseibe. A bírósági tárgyalás eredményeképpen a gyilkosság vádja és következményeinek terhe alól fölmentették a Zsilinszky-testvéreket. Ezután rövid vármegyei szolgálat következett (főispáni titkár volt Árvában), aminek a világháború vetett véget.
Ő is a frontra került. 1918 novemberében hazatért, és részt vett a Magyar Országos Véderő Egylet nevű ellenforradalmi jellegű
szervezet megalapításában. Mindkét forradalmat elutasította, így amikor Szegeden szerveződött az ellenforradalom,
Zsilinszky a Külügyminisztérium Sajtóosztályára került, politikai téren pedig a Gömbös-csoporthoz csatlakozott.
1922-ben Derecske országgyűlési képviselőjévé választották, amikor is a kormánypárti Egységes Párt listáján indult. Egy év múlva a Gömbös-csoporttal együtt kilépett a kormánypártból, és megalakította velük a Fajvédő Pártot. Zsilinszky Endre - aki 1925-től, vitézzé avatásától kezdve anyja leánykori nevét felvéve már a kettős Bajcsy-Zsilinszky vezetéknevet használta - 1928. március 15-én megindította Előőrs című lapját. Ettől kezdve fokozatosan haladt balra egy demokratikus ellenzéki politika útján.
Pártja politikai programját kifejtő munkájában (Nemzeti radikalizmus. 1930) az agrárprogram áll központban: elodázhatatlannak
tekinti a földbirtokreformot. Miután nem fogadta el a Gömbös által felajánlott honvédelmi államtitkárságot, illetve egyéb mandátumokat (melyekért cserébe fel kellett volna adnia ellenzéki magatartását), a miniszterelnök a legkíméletlenebb hatósági és csendőrterrorral sújtott le. A terror és a választási csalások sorozatának következtében Bajcsy-Zsilinszky híveinek 1935-ben egyetlen képviselői helyet sem sikerült szereznie -ő maga is megbukott Tarpán. Politikai küzdelmeit megalkuvás nélkül folytatta. Külpolitikai nézeteiben a német kérdést, belpolitikai téren a parasztság megoldatlan gazdasági és szociális problémáit tartotta a legfontosabbnak. Felismerte a demokratikus ellenzéki erők tömörülésének szükségességét, ezért fuzionált 1936-ban pártja, a Nemzeti Radikális Párt a Független Kisgazdapárttal. 1939-ben Tarpán már ennek a pártnak lett országgyűlési képviselője.
A II. világháború kitörésével egybeesett a Független Magyarország című, főleg külpolitikai arculatú hetilapjának megindítása. Egyre
közelebbinek érezte az országra leselkedő német veszélyt, ezért nem csupán szóban hirdette a délkelet-európai népek összefogását: Belgrádba utazott, ahol nem hivatalos tárgyalásokat folytatott a baráti együttműködésről. Bajcsy-Zsilinszky a háború éveiben vált igazán nagy formátumú politikussá, az antifasiszta nemzeti ellenállás központi alakjává. Fontos szerepet játszott az antifasiszta harcban a Szabad Szó című napilap, melynek főszerkesztői tisztét 1941-ben Zsilinszkynek ajánlották fel. 1944. március 19-ének reggelén lakásába németek törtek be, ő súlyosan megsebesült. A rabkórházból hét hónapra börtönbe került, a Gestapo foglya lett. Októberi szabadulása után a Magyar Front az ellenállási mozgalom vezetésére kérte fel. November 5-én Budapestre utazott, és a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottság élére állt. Társaival kidolgozta a fegyveres felkelés tervét. November végén az ellenállási mozgalom egész vezérkara lebukott, Bajcsy-Zsilinszkyt november 23-án letartóztatták. December 11-én Sopronkőhidára
vitték. E hó 23-án a hadbíróság kötél általi halálra ítélte, amit 24-én reggel végre is hajtottak. 1945. május 27-én ünnepélyes gyászpompával temették el, majd végakaratának megfelelően hamvait Tarpán helyezték örök nyugalomra.
MŰVEI:
Nemzeti újjászületés és sajtó. Bp. 1920. Táltos. 123 p.
Újévi nyílt levele a derecskei választókerület polgáraihoz. Bp. 1924. Stádium ny. 35 p.
Nemzeti radikalizmus. A Nemzeti Radikális Párt teljes programja. Bp. 1931. Stádium. 173 p.
Német világ Magyarországon. Bp. 1937. Stephaneum ny. 16 p.
Egyetlen út: a magyar paraszt. Bp. 1938. Kelet Népe. 152 p.
Mátyás király. Bp. 1939. Athenaeum. 222 p.
Helyünk és sorsunk Európában. Bp. 1941.
Transsylvania Past and Future. Genova. 1944.
IRODALOM:
Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékfüzet születésének 100. évfordulójára. Szerk. Tóth Lajos.Szarvas. 1986. Hazafias Népfront és Városi Tanács. 42 p.
BORSI József Bajcsy-Zsilinszky Endre a történeti irodalomban, 1957-1985. Válogatott, annotált bibliográfia. Bcs. 1986. (!1987). Megyei Könyvtár. 53 p.
BORSI József Bajcsy-Zsilinszky Endre egyetemi éveiről. Bp. 1988 Akadémiai K. 41-60. p.
Klny. Történelmi Szemle. 1987-88. 1. sz.
DERNŐI KOCSIS László Bajcsy-Zsilinszky. Bp. 1966. Kossuth K. 334 p.
DOMOKOS József Két per egy kötetben. Visszaemlékezések. Bp. 1978. Magvető. 437 p.
ILLÉS György Kivégzés karácsonykor. Bp. 1986. ILK. 117 p.
Kortársak Bajcsy-Zsilinszky Endréről. Szerk. Vigh Károly. Bp. 1984. Magvető. 492 p.
Magyar életrajzi lexikon. 1. köt. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp. 1967. Akadémiai K. 71-72. p.
TILKOVSZKY Lóránt Bajcsy-Zsilinszky. Írások tőle és róla. Bp. 1986. Kossuth K. 252 p.
TILKOVSZKY Lóránt Bajcsy-Zsilinszky irataiból. Bcs. 1986. Békés M. Tanács Tud.-Koord. Szakbiz. 38 p. Bibliogr. 33-38. p.
VIGH Károly Bajcsy-Zsilinszky Endre. 1886-1944. Bp. 1992. Szépirodalmi K. 276 p.
Bibliogr. 274-276. p.
KÉP:
DERNŐI KOCSIS László Bajcsy-Zsilinszky. Bp. 1966. Kossuth K. 1. tábla.
VIGH Károly Bajcsy-Zsilinszky Endre. 1886-1944. Bp. 1992. SzépirodalmiK. Borító.

Mokry Sámuel (1832–1909)

2015-02-27T13:41:30Z

Lodiszilvi: kategória javítása

tanár, búzanemesítő

'''Monostorszegen (Bács megye) született [[1832.]] [[május 8.|május 8]]-án.''' Apja Mokry Sámuel, anyja Ágoston Vilma. Felesége Mikolay Janka, Tessedik Sámuel unokája.

Iskoláit Újverbászon és Pozsonyban végezte. Két évig nevelősködött, majd teológiai tanulmányokat folytatott Halléban, illetve elvégezte a keszthelyi gazdasági taniskolát.

'''[[1854]] és [[1858]] között Orosházán lelkész, [[1858]]-tól a [[Békéscsaba|békéscsabai]] középfokú reáliskola vezetője volt.''' '''[[1860]]-tól a reálgimnázium tanára, majd igazgatója lett.''' Tanári tevékenysége mellett '''[[1860]]-[[1864]] között a békéscsabai evangélikus egyházban magyar nyelvű hitszónok is volt'''. '''[[1863]]-ban''' írta első művét: '''a presbitérium megbízta egy olyan tervezet elkészítésével, amely''' a békéscsabai '''evangélikus egyház nevelésügyének emelését tűzte ki célul'''. Bátor véleménynyilvánítása már ebben a munkájában is kidomborodik, így nem véletlen, hogy "súlyos szembaja" miatt ott is kellett hagynia a pedagógusi hivatást: '''[[1864]]-ben nem választották meg ismét tanárnak'''.

'''Ettől kezdve gerendási bérelt birtokán''' gazdálkodott, s '''búzanemesítéssel kísérletezett'''. Az [[1863]]. évi nagy aszály után a szárazságnak jobban ellenálló, jól bokrosodó és nagy kalászt fejlesztő búzát igyekezett előállítani. Nemesítési munkájának eredményei [[1875]]-re értek be, melyeket előbb szaklapokban közölt, majd az első magyar búzanemesítési szakkönyvben foglalt össze. A '''búzanemesítő tevékenység nagy vagyonhoz juttatta, országos hírnévvel örvendeztette meg''' Mokry Sámuelt, aki vagyonát egy Békéscsabán létesítendő egyetem alapítására ajánlotta fel. [[1867]]-ben a Békésmegyei Gazdasági Egylet titkára és az egylet értesítőjének szerkesztője lett. [[1882]]-ben meghalt Emma lánya, [[1894]]-ben pedig feleségét is elvesztette.

'''[[1900]]-ban''' nem újította meg a birtok bérleti szerződését, hanem '''Budapestre költözött''' Bokréta utcai házába (időközben ugyanis vagyonát ingatlanokba fektette, s ekkor már két hétemeletes bérháza volt a fővárosban). Itt mint magánzó szerényen, visszavonultan élt. Látása gyengülni kezdett, de a tudományos eredmények iránti érdeklődése változatlan maradt, ezért felolvasót alkalmazott. Régi szenvedélyei közül csupán egyet űzött már: sakkozott, s igen jó játékos hírében állt.

'''Az első magyar búzanemesítő [[1909]]. [[június 10.|június 10]]-én szívszélhűdésben hunyt el Budapesten.''' Családja kívánságára '''Orosházán temették el'''.

'''Békéscsabán utcát ([[1911]]) és lakótelepet neveztek el róla.'''

== Művei ==

* Beszélgetések a búzatúltermelés káros volta felett Gyula. 1871. Dobay ny. p. 62.
* Búzanemesítés. Gyula. 1875. Dobay ny. p. 64.
* Mezei gazdaságunk reformjáról. Gyula. 1881.
* A mezőhegyesi Szemle 1874-ben. Gyula. 1875. Dobay ny. p. 65.

== Kapcsolódó irodalom ==

* A békéscsabai gimnázium első évtizedei. (1855-1897). (Mokry Sámuel, Horváth János és Bukovszky János írásaiból.) Békéscsaba: Rózsa F.Gimn., 1980. p. 5-6.
* Lelley János: Az első magyar búzanemesítő. Mokry Sámuel. In: Élet és Tudomány. 24. évf. (1969.) 30. sz. p. 1422-1425.
* Lelley János: Emlékezés Mokry Sámuel születésének 150. évfordulójára. In: Békési Élet. 17. évf. (1982.) 2. sz. p. 180-188.
* Magyar agrártörténeti életrajzok. 2. köt. Budapest: Magyar Mezőgazd. Múzeum, 1988. p. 559-563.
* Magyar életrajzi lexikon. 2. köt. Budapest: Akadémiai K., 1969. p. 228.
* Mokry Sámuel emlékkötet. Békéscsaba; Orosháza: Békés M. Tanács Mezőgazd. és Élelm. Oszt., 1982. p. 98.
* Mokry Sámuel emlékkötet. Békéscsaba; Orosháza: Békés M. Tanács Mezőgazd. és Élelm. Oszt., 1982. p. 3., 29. (Kép)
* Papp János: Adalékok Mokry Sámuel életéhez. In: Békési Élet. 7. évf. (1972.) 3. sz. p. 491-494.
* Papp János: Adalékok Mokry Sámuel életéhez. In: Békési Élet. 7. évf. (1972.) 3. sz. p. 491. (Kép)
* Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 9. köt. Budapest: Hornyánszky, 1903. p. 120-121.

[[Kategória:Békéscsaba]]
[[Kategória:Egyházi személy]]
[[Kategória:Földbirtokos]]
[[Kategória:Pedagógus]]
[[Kategória:Személyek]]

Szeberényi Lajos (1820–1875)

2015-02-27T13:40:52Z

Lodiszilvi: kategóriák szerkesztése

egyházi és pedagógiai író, teológiai tanár

'''Maglódon (Pest megye) született [[1820]]. [[augusztus 15.|augusztus 15]]-én.''' Gyermekkorát szülőhelyén töltötte. A magyar nyelvet csak 7-8 éves korában, rákoscsabai tanulmányai során sajátította el. Apját, Szeberényi Andrást - aki evangélikus lelkész volt -korán elvesztette. '''A gimnáziumot Selmecbányán végezte''' ([[1830]]-[[1939]]), ahová nagybátyja, Szeberényi János vitte magával. '''Itt, az Önképzőkörben kötött ismeretséget Petőfi Sándorral.''' Barátságuknak [[1845]]-ben egy irodalmi vita vetett véget. '''A teológiát [[1841]]-ben Pozsonyban végezte el''', ahol [[1839]]-[[1840|40]]-ben országgyűlési beszédeket másolt az Országgyűlési Tudósításokba. '''Ezt követően jogi tanulmányokat folytatott Pápán.'''

'''[[1846]]-ban Pestre költözött, és főleg újságírással foglalkozott.''' [[1848]]-ban munkatársa lett Kossuth Hírlapjának, majd szerkesztője a Népbarát szlovák kiadásának, a Prjat el ludu című forradalmi újságnak. Később az országos rendőrségnél alkalmazták mint fogalmazót. Itt jutott hozzá azokhoz az útlevelekhez, amelyekkel sok társát és önmagát is megmentette.

A szabadságharc bukása után Hódmezővásárhelyen bujkált. '''[[1851]] őszén a [[Békéscsaba.|békéscsabai]] magyar tannyelvű reáliskola tanára lett.''' Hamarosan elfogták, de fél év után amnesztiát kapott, s Csabára internálták. A tanítás mellett pedagógiai irodalommal foglalkozott. Több tankönyvet adott ki elemi és reál iskolák számára.

'''A tanítók részére indította [[1855]]-ben megyénk első szaklapját, a Néptanítók Könyvét, melyet [[1861]]-ben Iskolai Lap címmel folytatott.''' A Néptanítók Könyvéhez [[1856]]-ban Kis Kert címmel gyermekek számára készült szépirodalmi melléklap is társult. Az önkényuralom időszakának legjelentősebb Békés megyei pedagógiai vállalkozása a Néptanítók Könyve, mivel elsőként próbálkozott azzal, hogy mértékadó és korszerű szakmai irányítást adjon a népiskolai tanítóknak. A folyóirat középpontjában a sokoldalúan művelt pedagógus és a népiskola áll. '''A kiadvány ellen [[1856]]. [[január 4.|január 4]]-én a hatóságok vizsgálatot rendeltek el alaptalan vádak alapján.''' Az [[1855]]-ös évfolyamot elkobozták, [[1856]]-tól pedig szigorú ellenőrzés alá vetették. '''A sorozatos zaklatások miatt Szeberényi elköltözött Békés megyéből.'''

'''[[1857]] őszén Makóra távozott lelkésznek.''' A Néptanítók Könyvét innen szerkesztette tovább Vince Sándorral együtt. Makói tevékenységéhez kapcsolódik a Protestáns Népkönyvtár című folyóirat szerkesztése. '''[[1860]] és [[1864]] között a szegedi evangélikus egyháznak volt lelkipásztora.''' '''[[1864]]-ben Pozsonyba került magyar-szlovák papnak és a gyakorlati teológia tanárának.''' [[1865]]-ben a Kisfaludy Társaság - mely két évvel később tagjai közé választotta -felhívására lefordított néhány száz szlovák népdalt. A dunáninneni evangélikus egyházkerület ez évben jegyzővé választotta, mely tisztséget, valamint a dunáninneni kerületi gyámintézet elnöki tisztét haláláig viselte. '''Pozsonyban halt meg [[1875]]. [[június 4.|június 4]]-én.'''

== Művei ==

* Búzavirágok. Pest: Heckenast, 1848.
* Forradalmi szikrák. Pest: 1848.
* Magyar olvasókönyv a tót ifjúság számára. Pest: Heckenast, 1848. p. 121.
* Néhány év Petőfi életéből. Szeged: Burger Zs., 1861. p. 35.
* Politikai szónoklattan. Alapos útmutatás nyilvános beszédekben és vitatkozásokban. Pest: Heckenast, 1849.
* Tanítók és anyák könyve. Gyula: 1854.
* Tót népdalok. Ford. Szeberényi Lajos, Lehoczky Tivadar, Törs Kálmán. Pest: Kisfaludy-Társaság, 1866. p. 263.

== Kapcsolódó irodalom ==

* Benedek Marcell: Magyar irodalmi lexikon. 3. köt. Budapest: Akadémiai K., 1965. p. 160-161.
* Haan Lajos: Békés vármegye hajdana. 1. köt. Történelmi rész. Pest: Lauffer, 1870. p. 97-98.
* Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. 2. köt. Budapest: Akadémiai K., 1969. p. 717.
* Kovács Endréné: Néptanítók könyve. Repertórium. Békéscsaba: A Szerző, 1988. p. 7-12. (Kézirat.)
* Szeberényi Lajos, Békés megye első folyóiratának: a Néptanítók Könyvének szerkesztője. In: Elek László: Művelődés, irodalom Békés megyében. 2. köt. A 19. század derekától az 1880-as évekig. Békéscsaba: Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1988. p. 147-205., Bibliogr. p. 359-360.
* Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 13. köt. Budapest: Hornyánszky, 1909. p. 487-490.

[[Kategória:Békéscsaba]]
[[Kategória:Egyházi személy]]
[[Kategória:Pedagógus]]
[[Kategória:Személyek]]

Szeberényi Lajos (1820–1875)

2015-02-27T13:37:31Z

Lodiszilvi: belső hivatkozás szerkesztése

Szeberényi Lajos (1820–1875)

2015-02-27T13:28:02Z

Lodiszilvi: kapcsolódó irodalom szerkesztése

egyházi és pedagógiai író, teológiai tanár

Maglódon (Pest megye) született 1820. augusztus 15-én. Gyermekkorát szülőhelyén töltötte. A magyar nyelvet csak 7-8 éves korában, rákoscsabai tanulmányai során sajátította el. Apját, Szeberényi Andrást - aki evangélikus lelkész volt -korán elvesztette. A gimnáziumot Selmecbányán végezte (1830-1939), ahová nagybátyja, Szeberényi János vitte magával. Itt, az Önképzőkörben kötött ismeretséget Petőfi Sándorral. Barátságuknak 1845-ben egy irodalmi vita vetett véget. A teológiát 1841-ben Pozsonyban végezte el, ahol 1839-40-ben országgyűlési beszédeket másolt az Országgyűlési Tudósításokba. Ezt követően jogi tanulmányokat folytatott Pápán.

1846-ban Pestre költözött, és főleg újságírással foglalkozott. 1848-ban munkatársa lett Kossuth Hírlapjának, majd szerkesztője a Népbarát szlovák kiadásának, a Prjat el ludu című forradalmi újságnak. Később az országos rendőrségnél alkalmazták mint fogalmazót. Itt jutott hozzá azokhoz az útlevelekhez, amelyekkel sok társát és önmagát is megmentette.

A szabadságharc bukása után Hódmezővásárhelyen bujkált. 1851 őszén a békéscsabai magyar tannyelvű reáliskola tanára lett. Hamarosan elfogták, de fél év után amnesztiát kapott, s Csabára internálták. A tanítás mellett pedagógiai irodalommal foglalkozott. Több tankönyvet adott ki elemi és reál iskolák számára.

A tanítók részére indította 1855-ben megyénk első szaklapját, a Néptanítók Könyvét, melyet 1861-ben Iskolai Lap címmel folytatott. A Néptanítók Könyvéhez 1856-ban Kis Kert címmel gyermekek számára készült szépirodalmi melléklap is társult. Az önkényuralom időszakának legjelentősebb Békés megyei pedagógiai vállalkozása a Néptanítók Könyve, mivel elsőként próbálkozott azzal, hogy mértékadó és korszerű szakmai irányítást adjon a népiskolai tanítóknak. A folyóirat középpontjában a sokoldalúan művelt pedagógus és a népiskola áll. A kiadvány ellen 1856. január 4-én a hatóságok vizsgálatot rendeltek el alaptalan vádak alapján. Az 1855-ös évfolyamot elkobozták, 1856-tól pedig szigorú ellenőrzés alá vetették. A sorozatos zaklatások miatt Szeberényi elköltözött Békés megyéből.

1857 őszén Makóra távozott lelkésznek. A Néptanítók Könyvét innen szerkesztette tovább Vince Sándorral együtt. Makói tevékenységéhez kapcsolódik a Protestáns Népkönyvtár című folyóirat szerkesztése. 1860 és 1864 között a szegedi evangélikus egyháznak volt lelkipásztora. 1864-ben Pozsonyba került magyar-szlovák papnak és a gyakorlati teológia tanárának. 1865-ben a Kisfaludy Társaság - mely két évvel később tagjai közé választotta -felhívására lefordított néhány száz szlovák népdalt. A dunáninneni evangélikus egyházkerület ez évben jegyzővé választotta, mely tisztséget, valamint a dunáninneni kerületi gyámintézet elnöki tisztét haláláig viselte. Pozsonyban halt meg 1875. június 4-én.

== Művei ==

* Búzavirágok. Pest: Heckenast, 1848.
* Forradalmi szikrák. Pest: 1848.
* Magyar olvasókönyv a tót ifjúság számára. Pest: Heckenast, 1848. p. 121.
* Néhány év Petőfi életéből. Szeged: Burger Zs., 1861. p. 35.
* Politikai szónoklattan. Alapos útmutatás nyilvános beszédekben és vitatkozásokban. Pest: Heckenast, 1849.
* Tanítók és anyák könyve. Gyula: 1854.
* Tót népdalok. Ford. Szeberényi Lajos, Lehoczky Tivadar, Törs Kálmán. Pest: Kisfaludy-Társaság, 1866. p. 263.

== Kapcsolódó irodalom ==

* Benedek Marcell: Magyar irodalmi lexikon. 3. köt. Budapest: Akadémiai K., 1965. p. 160-161.
* Haan Lajos: Békés vármegye hajdana. 1. köt. Történelmi rész. Pest: Lauffer, 1870. p. 97-98.
* Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. 2. köt. Budapest: Akadémiai K., 1969. p. 717.
* Kovács Endréné: Néptanítók könyve. Repertórium. Békéscsaba: A Szerző, 1988. p. 7-12. (Kézirat.)
* Szeberényi Lajos, Békés megye első folyóiratának: a Néptanítók Könyvének szerkesztője. In: Elek László: Művelődés, irodalom Békés megyében. 2. köt. A 19. század derekától az 1880-as évekig. Békéscsaba: Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1988. p. 147-205., Bibliogr. p. 359-360.
* Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 13. köt. Budapest: Hornyánszky, 1909. p. 487-490.

Szerkesztő:Lodiszilvi

2015-02-26T17:13:56Z

Lodiszilvi:

Létrehozott szócikkek:
* [[Andrássy-(Lukács)-Almásy-kastély (Kétegyháza)]]
* [[Áchim L(iker) András (1871-1911)]]
* [[Árvaház (Gyula)]]
* [[Banner Benedek (1884-1968)]]
* [[Barha Lajos (1916-1992)]]
* [[Batthyány-Geist (Gyula)-kastély (Kondoros-Csákópuszta/Nagymajor)]]
* [[Becsey Oszkár (1889-1979)]]
* [[Beliczey Géza (1863-1938)]]
* [[Benka Gyula (1838-1923)]]
* [[Békési (Bartik) Mihály (1908-2000)]]
* [[Bukovszky János (1859-1917)]]
* [[Dedinszky Gyula (1905-1994)]]
* [[Domokos Imre (1922-1997)]]
* [[Donner Lajos (1849-1923)]]
* [[Dubszky Ferenc (1914-2003)]]
* [[Fábry Károly (1851-1925)]]
* [[Gaburek Károly (1936-1986)]]
* [[Gyöngyösi János (1893-1951)]]
* [[Haan János (1779-1855)]]
* [[Harruckern János György (1664-1742)]]
* [[Kner Imre (1890-1944)]]
* [[Korompai Viktor (1895-1982)]]
* [[Korosy László (1863-1938)]]
* [[Kulich Gyula (1914-1944)]]
* [[Kvasz András (1883-1974)]]
* [[Linder László (1893-1980)]]
* [[Lipták Pál (1874-1926)]]
* [[Magtár (Csabacsűd, Nagyrátamajor)]]
* [[Mazán László (1899-1949)]]
* [[Mokry Sámuel (1832-1909)]]
* [[Mohácsy Mátyás (1881-1970)]]
* [[Munkácsy Mihály Múzeum]]
* [[Pándy István (1867-1937)]]
* [[Pátkai Ervin (1936-1985)]]
* [[Perlrott-Csaba Vilmos (1880-1955)]]
* [[Rábai Miklós (1921-1974)]]
* [[Reisz Miksa (1853-1928)]]
* [[Rell Lajos (1874-1952)]]
* [[Remenár Elek (1876-1959)]]
* [[Réthy Pál (1809-1896)]]
* [[Sailer Vilmos (1859-1937)]]
* [[Szeberényi János (1896-1961)]]
* [[Szeberényi Lajos (1820-1875)]]
* [[Sztraka Ernő (1830-1906)]]
* [[Tarján Tibor (1879-1945)]]
* [[Tessedik Sámuel, id. (1710-1749)]]
* [[Urszinyi Andor (1814-1887)]]
* [[Vály László (alezredes)]]
* [[Vidovszky Béla (1883-1973)]]
* [[Vidovszky Kálmán (1888-1932)]]
* [[Wenckheim-Hoyos-Wenckheim-kastély (Bélmegyer-Fáspuszta)]]
* [[Wenckheim-kastély (Szabadkígyós)]]
* [[Wilim János (1800-1871)]]
* [[Zsilinszky Mihály (1838-1925)]]
* [[Ybl Miklós (1814-1891)]]

Szeberényi Lajos (1820–1875)

2015-02-26T17:13:30Z

Lodiszilvi: szócikk létrehozása

egyházi és pedagógiai író, teológiai tanár. Maglód (Pest megye), 1820. augusztus 15. -Pozsony, 1875. június 4.
Gyermekkorát szülőhelyén töltötte. A magyar nyelvet csak 7-8 éves korában, rákoscsabai tanulmányai során sajátította el. Apját, Szeberényi Andrást - aki evangélikus lelkész volt -korán elvesztette. A gimnáziumot Selmecbányán végezte (1830-1939), ahová nagybátyja, Szeberényi János vitte magával. Itt, az Önképzőkörben kötött ismeretséget Petőfi Sándorral. Barátságuknak 1845-ben egy irodalmi vita vetett véget. A teológiát 1841-ben Pozsonyban végezte el, ahol 1839-40-ben országgyűlési beszédeket másolt az Országgyűlési Tudósításokba. Ezt követően jogi tanulmányokat folytatott Pápán. 1846-ban Pestre költözött, és főleg újságírással foglalkozott. 1848-ban munkatársa lett Kossuth Hírlapjának, majd szerkesztője a Népbarát szlovák kiadásának, a Prjat el ludu című
forradalmi újságnak. Később az országos rendőrségnél alkalmazták mint fogalmazót. Itt jutott hozzá azokhoz az útlevelekhez, amelyekkel sok társát és önmagát is megmentette. A szabadságharc bukása után Hódmezővásárhelyen bujkált. 1851 őszén a békéscsabai magyar tannyelvű reáliskola tanára lett. Hamarosan elfogták, de fél év után amnesztiát kapott, s Csabára internálták. A tanítás mellett pedagógiai irodalommal foglalkozott. Több tankönyvet adott ki elemi és reál iskolák számára. A tanítók részére indította 1855-ben megyénk első szaklapját, a Néptanítók Könyvét, melyet 1861-ben Iskolai Lap címmel folytatott. A Néptanítók Könyvéhez 1856-ban Kis Kert címmel gyermekek számára készült szépirodalmi melléklap is társult. Az önkényuralom időszakának legjelentősebb Békés megyei pedagógiai vállalkozása a Néptanítók Könyve, mivel elsőként próbálkozott azzal, hogy mértékadó és korszerű szakmai irányítást adjon a népiskolai tanítóknak. A folyóirat középpontjában a sokoldalúan művelt pedagógus és a népiskola áll. A kiadvány ellen 1856. január 4-én a hatóságok vizsgálatot rendeltek el alaptalan vádak alapján. Az 1855-ös évfolyamot elkobozták, 1856-tól pedig szigorú ellenőrzés alá vetették. A sorozatos zaklatások miatt Szeberényi elköltözött Békés megyéből. 1857 őszén Makóra távozott lelkésznek. A Néptanítók Könyvét innen szerkesztette tovább Vince Sándorral együtt. Makói tevékenységéhez kapcsolódik a Protestáns Népkönyvtár című folyóirat szerkesztése. 1860 és 1864 között a szegedi evangélikus egyháznak volt lelkipásztora. 1864-ben Pozsonyba került magyar-szlovák papnak és a gyakorlati teológia tanárának. 1865-ben a Kisfaludy Társaság - mely két évvel később tagjai közé választotta -felhívására lefordított néhány száz szlovák népdalt. A dunáninneni evangélikus egyházkerület
ez évben jegyzővé választotta, mely tisztséget, valamint a dunáninneni kerületi gyámintézet elnöki tisztét haláláig viselte.
MŰVEI:
Búzavirágok. Pest. 1848. Heckenast.
Forradalmi szikrák. Pest. 1848.
Magyar olvasókönyv a tót ifjúság számára. Pest. 1848. Heckenast. 121 p.
Politikai szónoklattan. Alapos útmutatás nyilvános beszédekben és vitatkozásokban. Pest. 1849. Heckenast.
Tanítók és anyák könyve. Gyula. 1854.
Néhány év Petőfi életéből. Szeged. 1861. Burger Zs. 35 p.
Tót népdalok. Ford. Szeberényi Lajos, Lehoczky Tivadar, Törs Kálmán. Pest. 1866. Kisfaludy-Társaság. 263 p.
IRODALOM:
HAAN Lajos Békés vármegye hajdana. Pest. 1870. Lauffer. 1. köt. Történelmi rész. 97-98. p.
KOVÁCS Endréné Néptanítók könyve. Repertórium.Bcs. 1988. A Szerző. 7-12. p. (Kézirat.)
Magyar életrajzi lexikon. 2. köt. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp. 1969. Akadémiai K. 717. p.
Magyar irodalmi lexikon. 3. köt. Főszerk. Benedek Marcell. Bp. 1965. Akadémiai K. 160-161. p.
Szeberényi Lajos, Békés megye első folyóiratának: a Néptanítók Könyvének szerkesztője =Elek László: Művelődés, irodalom Békés megyében. 2. köt. A 19. század derekától az 1880-as évekig. Bcs. 1988. Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága. 147-205. p. Bibliogr. 359-360. p.
SZINNYEI József Magyar írók élete és munkái. 13. köt. Bp. 1909. Hornyánszky. 487-490. p.

Szerkesztő:Lodiszilvi

2015-02-26T15:00:13Z

Lodiszilvi:

Létrehozott szócikkek:
* [[Andrássy-(Lukács)-Almásy-kastély (Kétegyháza)]]
* [[Áchim L(iker) András (1871-1911)]]
* [[Árvaház (Gyula)]]
* [[Banner Benedek (1884-1968)]]
* [[Barha Lajos (1916-1992)]]
* [[Batthyány-Geist (Gyula)-kastély (Kondoros-Csákópuszta/Nagymajor)]]
* [[Becsey Oszkár (1889-1979)]]
* [[Beliczey Géza (1863-1938)]]
* [[Benka Gyula (1838-1923)]]
* [[Békési (Bartik) Mihály (1908-2000)]]
* [[Bukovszky János (1859-1917)]]
* [[Dedinszky Gyula (1905-1994)]]
* [[Domokos Imre (1922-1997)]]
* [[Donner Lajos (1849-1923)]]
* [[Dubszky Ferenc (1914-2003)]]
* [[Fábry Károly (1851-1925)]]
* [[Gaburek Károly (1936-1986)]]
* [[Gyöngyösi János (1893-1951)]]
* [[Haan János (1779-1855)]]
* [[Harruckern János György (1664-1742)]]
* [[Kner Imre (1890-1944)]]
* [[Korompai Viktor (1895-1982)]]
* [[Korosy László (1863-1938)]]
* [[Kulich Gyula (1914-1944)]]
* [[Kvasz András (1883-1974)]]
* [[Linder László (1893-1980)]]
* [[Lipták Pál (1874-1926)]]
* [[Magtár (Csabacsűd, Nagyrátamajor)]]
* [[Mazán László (1899-1949)]]
* [[Mokry Sámuel (1832-1909)]]
* [[Mohácsy Mátyás (1881-1970)]]
* [[Munkácsy Mihály Múzeum]]
* [[Pándy István (1867-1937)]]
* [[Pátkai Ervin (1936-1985)]]
* [[Perlrott-Csaba Vilmos (1880-1955)]]
* [[Rábai Miklós (1921-1974)]]
* [[Reisz Miksa (1853-1928)]]
* [[Rell Lajos (1874-1952)]]
* [[Remenár Elek (1876-1959)]]
* [[Réthy Pál (1809-1896)]]
* [[Sailer Vilmos (1859-1937)]]
* [[Szeberényi János (1896-1961)]]
* [[Sztraka Ernő (1830-1906)]]
* [[Tarján Tibor (1879-1945)]]
* [[Tessedik Sámuel, id. (1710-1749)]]
* [[Urszinyi Andor (1814-1887)]]
* [[Vály László (alezredes)]]
* [[Vidovszky Béla (1883-1973)]]
* [[Vidovszky Kálmán (1888-1932)]]
* [[Wenckheim-Hoyos-Wenckheim-kastély (Bélmegyer-Fáspuszta)]]
* [[Wenckheim-kastély (Szabadkígyós)]]
* [[Wilim János (1800-1871)]]
* [[Zsilinszky Mihály (1838-1925)]]
* [[Ybl Miklós (1814-1891)]]

Zsilinszky Mihály (1838–1925)

2015-02-26T14:55:44Z

Lodiszilvi: kategóriák szerkesztése

tanár, történetíró

'''[[Békéscsaba|Békéscsabán]] született [[1838]]. [[május 1.|május 1]]-jén''' szlovák eredetű, evangélikus vallású paraszt szülők gyermeként. Apja Zsilinszky Mihály - [[1869]] előtt községi bíró Csabán-, anyja Patai Ilona. '''Zsilinszky tehetségére tanítója, [[Wilim János (1800-1871)|Wilim János]] figyelt fel.''' '''Elemi iskoláit Békéscsabán és Orosházán, a gimnáziumot Szarvason végezte, majd a pesti protestáns teológiai akadémia hallgatója lett''', mivel apja óhaja az volt, hogy fia pap vagy tanár legyen. Ezzel egy időben Fabiny Teofil családjánál nevelősködött. Később a hallei, majd a berlini egyetem hallgatója lett. Beutazta Németországot, Svájcot, Franciaországot és Olaszországot. A magyaron és szlovákon kívül négy nyelvet sajátított el.

'''[[1861]]-ben a szarvasi főgimnázium tanára lett''', ahol magyar irodalmat és történelmet tanított. A tanítás mellett ismeretterjesztő előadásokat tartott, tankönyveket írt, történelmi munkákat fordított francia és angol nyelvből.

[[1874]]-ben családi okok miatt (elvesztette fiatal feleségét, egyik gyermekét és édesapját) lemondta tanári állását, idejét a tudománynak, a megyének és az egyháznak szentelte. '''[[1875]]-ben hét hónapig a Gyulán kiadott Békés című társadalmi és ismeretterjesztő hetilap szerkesztője volt.''' Előbb a csabai egyház, majd a bányakerületi evangélikus egyházkerület felügyelőjévé választották. '''[[1875]]-ben szabadelvű párti programmal elnyerte a gyomai járás, majd [[1881]]-től [[1889]]-ig Békéscsaba képviselői mandátumát.''' Részt vett a tanügyi és gazdasági kérdések megvitatásában, tagja volt a horvát regnikoláris deputációnak, az alapok és alapítványok jogi természetének meghatározására kiküldött bizottságnak. [[1889]]-ben Csongrád, [[1892]]-ben Zólyom vármegye főispánjává, '''[[1895]]. [[február 20|február 20]]-án vallás-és közoktatásügyi államtitkárrá nevezték ki.''' [[1901]]-ben ismét képviselővé választották; [[1910]]-ben pedig mint a nemzeti munkáspárt tagja, Szarvas és Liptószentmiklós képviselője lett.

Tízévi államtitkári munkássága után elnyerte a belső titkos tanácsosi méltóságot, közéleti tevékenységéért pedig a Lipót Rend középkeresztjével tüntették ki. Továbbá a Békésvármegyei Régészeti és és Művelődéstörténelmi Társulatnak egyik megalkotója, 12
éven át pedig titkára és évkönyvének szerkesztője volt, melyekbe az évek során 23 írását tette közzé: néhány tanulmányt, számos forrásközlést és több életrajzot, megemlékezést. Jelentősek a 16-17. századi magyar országgyűlések, valamint egyházi tanácskozások történetével foglalkozó munkái. Tanulmányok sorát írta magyar történetírókról, s jó néhány művész életrajza tanúskodik a művészet és általában az esztétikai kérdések iránti érdeklődéséről. Békés megye történetének feltárásához számos írásával járult hozzá.
[[1889]]-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta. [[1903]] és [[1909]] között a Magyar Történelmi Társulat alelnöke volt.

Képviselőként és államtitkári tisztségében igyekezett előmozdítani megyéje és szülővárosa fejlődését. '''Támogatásával épült fel a csabai Közművelődés Háza ([[1914]])''', melyben múzeumot és könyvtárat rendeztek be. Elősegítette a csabai iskolák fejlesztését is.

'''Budapesten hunyt el [[1925]]. [[október 4.|október]] 4-én.'''

'''Békéscsabán [[1910]] és [[1949]] között utcanév őrizte emlékét.'''

== Művei ==

* A magyar költészet és szónoklat kézikönyve. Pest: Kilián Gy., 1868. p. 539.
* Magyar hölgyek. Történelmiélet- és jellem rajzok. Pest: Heckenast, 1871. p. 223.
* Wilim János b.-csabai ev. tanító életrajza. Gyula: Dobay ny., 1871. p. 34.
* A keresztény hit- és erkölcstan vázlata. Főgymn. és főreáltan. prot. ifjúság szám. Pest: Kilián Gy., 1872. p. 81.
* Szarvas város történelme és jelen viszonyainak leírása. Pest: Aigner, 1872. p. 176.
* Az 1848-i francia forradalom történelme. Pest: 1873.
* Egy forradalmi zsinat története, 1707-1715. Budapest: 1889.
* Csongrád vármegye története. 1-3. köt. Budapest: 1897-1900.
* A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest: 1907.

== Kapcsolódó irodalom ==

* Dusnoki József: Egy csabai tanár, történész és művelődéspolitikus. 150 éve született Zsilinszky Mihály. (1838-1925). In: Körösök vidéke. Honismereti füzet. 1988. Békéscsaba: Békés Megyei Levéltár, 1988. p. 31-37.
* Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. 2. köt. Budapest: Akadémiai K., 1969. p. 1094.
* Korniss Géza: Zsilinszky Mihály emléke... Bcs. 1927. Corvina ny. 37 p.
* Sonkoly Kálmán: Hatvanöt éve hunyt el Zsilinszky Mihály Békéscsaba "Széchenyi Istvánja". In: Csabai Hírmondó. 5. évf. (1990.) 39. sz. p. 3.
* Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 14. köt. Budapest: Hornyánszky, 1914. p. 1939-1943.
* Tóth Lajos: Arcképek Szarvas múltjából. Szarvas: Szarvas Város Barátainak Köre, 1983. p. 51-54.
* Tóth Lajos: Arcképek Szarvas múltjából. Szarvas: Szarvas Város Barátainak Köre, 1893. p. 51. (Kép)
* Tóth Lajos: Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékfüzet születésének 100. évfordulójára. Szarvas: Hazafias Népfront és Városi Tanács, 1986. p. 11-14.
* Tóth Lajos: Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékfüzet születésének 100. évfordulójára. Szarvas: Hazafias Népfront és Városi Tanács, 1986. p. 13. (Kép)
* Tóth Lajos: Benka Gyula munkássága és a szarvasi nevelőképzés százéves története. Szarvas: Községi Tanács, 1964. p. 236. (Kép)
* Zsilinszky Mihály. In: Körösvidék. 6.évf. (1925. október 6.) 225. sz. p. 1.

[[Kategória:Békéscsaba]]
[[Kategória:Pedagógus]]
[[Kategória:Politikusok]]
[[Kategória:Szarvas]]
[[Kategória:Személyek]]

Zsilinszky Mihály (1838–1925)

2015-02-26T14:43:48Z

Lodiszilvi: kapcsolódó irodalom szerkesztése

Zsilinszky Mihály (1838–1925)

2015-02-26T14:23:19Z

Lodiszilvi: alfejezet szerkesztése

tanár, történetíró

'''[[Békéscsaba|Békéscsabán]] született [[1838]]. [[május 1.|május 1]]-jén''' szlovák eredetű, evangélikus vallású paraszt szülők gyermeként. Apja Zsilinszky Mihály - [[1869]] előtt községi bíró Csabán-, anyja Patai Ilona. '''Zsilinszky tehetségére tanítója, [[Wilim János (1800-1871)|Wilim János]] figyelt fel.''' '''Elemi iskoláit Békéscsabán és Orosházán, a gimnáziumot Szarvason végezte, majd a pesti protestáns teológiai akadémia hallgatója lett''', mivel apja óhaja az volt, hogy fia pap vagy tanár legyen. Ezzel egy időben Fabiny Teofil családjánál nevelősködött. Később a hallei, majd a berlini egyetem hallgatója lett. Beutazta Németországot, Svájcot, Franciaországot és Olaszországot. A magyaron és szlovákon kívül négy nyelvet sajátított el.

'''[[1861]]-ben a szarvasi főgimnázium tanára lett''', ahol magyar irodalmat és történelmet tanított. A tanítás mellett ismeretterjesztő előadásokat tartott, tankönyveket írt, történelmi munkákat fordított francia és angol nyelvből.

[[1874]]-ben családi okok miatt (elvesztette fiatal feleségét, egyik gyermekét és édesapját) lemondta tanári állását, idejét a tudománynak, a megyének és az egyháznak szentelte. '''[[1875]]-ben hét hónapig a Gyulán kiadott Békés című társadalmi és ismeretterjesztő hetilap szerkesztője volt.''' Előbb a csabai egyház, majd a bányakerületi evangélikus egyházkerület felügyelőjévé választották. '''[[1875]]-ben szabadelvű párti programmal elnyerte a gyomai járás, majd [[1881]]-től [[1889]]-ig Békéscsaba képviselői mandátumát.''' Részt vett a tanügyi és gazdasági kérdések megvitatásában, tagja volt a horvát regnikoláris deputációnak, az alapok és alapítványok jogi természetének meghatározására kiküldött bizottságnak. [[1889]]-ben Csongrád, [[1892]]-ben Zólyom vármegye főispánjává, '''[[1895]]. [[február 20|február 20]]-án vallás-és közoktatásügyi államtitkárrá nevezték ki.''' [[1901]]-ben ismét képviselővé választották; [[1910]]-ben pedig mint a nemzeti munkáspárt tagja, Szarvas és Liptószentmiklós képviselője lett.

Tízévi államtitkári munkássága után elnyerte a belső titkos tanácsosi méltóságot, közéleti tevékenységéért pedig a Lipót Rend középkeresztjével tüntették ki. Továbbá a Békésvármegyei Régészeti és és Művelődéstörténelmi Társulatnak egyik megalkotója, 12
éven át pedig titkára és évkönyvének szerkesztője volt, melyekbe az évek során 23 írását tette közzé: néhány tanulmányt, számos forrásközlést és több életrajzot, megemlékezést. Jelentősek a 16-17. századi magyar országgyűlések, valamint egyházi tanácskozások történetével foglalkozó munkái. Tanulmányok sorát írta magyar történetírókról, s jó néhány művész életrajza tanúskodik a művészet és általában az esztétikai kérdések iránti érdeklődéséről. Békés megye történetének feltárásához számos írásával járult hozzá.
[[1889]]-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta. [[1903]] és [[1909]] között a Magyar Történelmi Társulat alelnöke volt.

Képviselőként és államtitkári tisztségében igyekezett előmozdítani megyéje és szülővárosa fejlődését. '''Támogatásával épült fel a csabai Közművelődés Háza ([[1914]])''', melyben múzeumot és könyvtárat rendeztek be. Elősegítette a csabai iskolák fejlesztését is.

'''Budapesten hunyt el [[1925]]. [[október 4.|október]] 4-én.'''

'''Békéscsabán [[1910]] és [[1949]] között utcanév őrizte emlékét.'''

== Művei ==

* A magyar költészet és szónoklat kézikönyve. Pest: Kilián Gy., 1868. p. 539.
* Magyar hölgyek. Történelmiélet- és jellem rajzok. Pest: Heckenast, 1871. p. 223.
* Wilim János b.-csabai ev. tanító életrajza. Gyula: Dobay ny., 1871. p. 34.
* A keresztény hit- és erkölcstan vázlata. Főgymn. és főreáltan. prot. ifjúság szám. Pest: Kilián Gy., 1872. p. 81.
* Szarvas város történelme és jelen viszonyainak leírása. Pest: Aigner, 1872. p. 176.
* Az 1848-i francia forradalom történelme. Pest: 1873.
* Egy forradalmi zsinat története, 1707-1715. Budapest: 1889.
* Csongrád vármegye története. 1-3. köt. Budapest: 1897-1900.
* A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest: 1907.

IRODALOM:
Arcképek Szarvas múltjából. Írta és szerk. Tóth Lajos. Szarvas. 1983. Szarvas Város Barátainak Köre. 51-54. p.
Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékfüzet születésének 100. évfordulójára. Szerk. Tóth Lajos.Szarvas. 1986. Hazafias Népfront és Városi Tanács. 11-14. p.
DUSNOKI József Egy csabai tanár, történész és művelődéspolitikus. 150 éve született Zsilinszky Mihály. (1838-1925) = Körösök vidéke. Honismereti füzet. 1988. Bcs. 1988. Békés Megyei Levéltár. 31-37. p.
KORNISS Géza Zsilinszky Mihály emléke... Bcs. 1927. Corvina ny. 37 p.
Magyar életrajzi lexikon. 2. köt. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp. 1969. Akadémiai K. 1094. p.
SONKOLY Kálmán Hatvanöt éve hunyt el Zsilinszky Mihály Békéscsaba "Széchenyi Istvánja" = Csabai Hírmondó. 5. évf. 1990. 39. sz. 3. p.
SZINNYEI József Magyar írók élete és munkái. 14. köt. Bp. 1914. Hornyánszky. 1939-1943. p.
Zsilinszky Mihály = Körösvidék. 6.évf. 1925. október 6. 225. sz. 1. p.
KÉP:
Arcképek Szarvas múltjából. Írta és szerk. Tóth Lajos. Szarvas. 1893. Szarvas Város Barátainak Köre. 51. p.
Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékfüzet születésének 100. évfordulójára. Szerk. Tóth Lajos.Szarvas. 1986. Hazafias Népfront és Városi Tanács. 13. p.
TÓTH Lajos Benka Gyula munkássága és a szarvasi nevelőképzés százéves története. Szarvas. 1964.Községi Tanács. 236. p.

Zsilinszky Mihály (1838–1925)

2015-02-26T14:16:14Z

Lodiszilvi: belső hivatkozás szerkesztése

tanár, történetíró

'''[[Békéscsaba|Békéscsabán]] született [[1838]]. [[május 1.|május 1]]-jén''' szlovák eredetű, evangélikus vallású paraszt szülők gyermeként. Apja Zsilinszky Mihály - [[1869]] előtt községi bíró Csabán-, anyja Patai Ilona. '''Zsilinszky tehetségére tanítója, [[Wilim János (1800-1871)|Wilim János]] figyelt fel.''' '''Elemi iskoláit Békéscsabán és Orosházán, a gimnáziumot Szarvason végezte, majd a pesti protestáns teológiai akadémia hallgatója lett''', mivel apja óhaja az volt, hogy fia pap vagy tanár legyen. Ezzel egy időben Fabiny Teofil családjánál nevelősködött. Később a hallei, majd a berlini egyetem hallgatója lett. Beutazta Németországot, Svájcot, Franciaországot és Olaszországot. A magyaron és szlovákon kívül négy nyelvet sajátított el.

'''[[1861]]-ben a szarvasi főgimnázium tanára lett''', ahol magyar irodalmat és történelmet tanított. A tanítás mellett ismeretterjesztő előadásokat tartott, tankönyveket írt, történelmi munkákat fordított francia és angol nyelvből.

[[1874]]-ben családi okok miatt (elvesztette fiatal feleségét, egyik gyermekét és édesapját) lemondta tanári állását, idejét a tudománynak, a megyének és az egyháznak szentelte. '''[[1875]]-ben hét hónapig a Gyulán kiadott Békés című társadalmi és ismeretterjesztő hetilap szerkesztője volt.''' Előbb a csabai egyház, majd a bányakerületi evangélikus egyházkerület felügyelőjévé választották. '''[[1875]]-ben szabadelvű párti programmal elnyerte a gyomai járás, majd [[1881]]-től [[1889]]-ig Békéscsaba képviselői mandátumát.''' Részt vett a tanügyi és gazdasági kérdések megvitatásában, tagja volt a horvát regnikoláris deputációnak, az alapok és alapítványok jogi természetének meghatározására kiküldött bizottságnak. [[1889]]-ben Csongrád, [[1892]]-ben Zólyom vármegye főispánjává, '''[[1895]]. [[február 20|február 20]]-án vallás-és közoktatásügyi államtitkárrá nevezték ki.''' [[1901]]-ben ismét képviselővé választották; [[1910]]-ben pedig mint a nemzeti munkáspárt tagja, Szarvas és Liptószentmiklós képviselője lett.

Tízévi államtitkári munkássága után elnyerte a belső titkos tanácsosi méltóságot, közéleti tevékenységéért pedig a Lipót Rend középkeresztjével tüntették ki. Továbbá a Békésvármegyei Régészeti és és Művelődéstörténelmi Társulatnak egyik megalkotója, 12
éven át pedig titkára és évkönyvének szerkesztője volt, melyekbe az évek során 23 írását tette közzé: néhány tanulmányt, számos forrásközlést és több életrajzot, megemlékezést. Jelentősek a 16-17. századi magyar országgyűlések, valamint egyházi tanácskozások történetével foglalkozó munkái. Tanulmányok sorát írta magyar történetírókról, s jó néhány művész életrajza tanúskodik a művészet és általában az esztétikai kérdések iránti érdeklődéséről. Békés megye történetének feltárásához számos írásával járult hozzá.
[[1889]]-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta. [[1903]] és [[1909]] között a Magyar Történelmi Társulat alelnöke volt.

Képviselőként és államtitkári tisztségében igyekezett előmozdítani megyéje és szülővárosa fejlődését. '''Támogatásával épült fel a csabai Közművelődés Háza ([[1914]])''', melyben múzeumot és könyvtárat rendeztek be. Elősegítette a csabai iskolák fejlesztését is.

'''Budapesten hunyt el [[1925]]. [[október 4.|október]] 4-én.'''

'''Békéscsabán [[1910]] és [[1949]] között utcanév őrizte emlékét.'''

MŰVEI:
A magyar költészet és szónoklat kézikönyve. Pest. 1868. Kilián Gy. 539 p.
Magyar hölgyek. Történelmiélet- és jellem rajzok. Pest. 1871. Heckenast. 223 p.
WilimJános b.-csabai ev. tanító életrajza. Gyula. 1871. Dobay ny. 34 p.
A keresztény hit- és erkölcstan vázlata. Főgymn. és főreáltan. prot. ifjúság szám. Pest. 1872. Kilián Gy. 81 p.
Szarvas város történelme és jelen viszonyainak leírása. Pest. 1872. Aigner. 176 p.
Az 1848-i francia forradalom történelme. Pest. 1873. Egy forradalmi zsinat története, 1707-1715. Bp. 1889.
Csongrád vármegye története. 1-3. köt. Bp. 1897-1900.
A magyarhoni protestáns egyház története. Bp. 1907.
IRODALOM:
Arcképek Szarvas múltjából. Írta és szerk. Tóth Lajos. Szarvas. 1983. Szarvas Város Barátainak Köre. 51-54. p.
Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékfüzet születésének 100. évfordulójára. Szerk. Tóth Lajos.Szarvas. 1986. Hazafias Népfront és Városi Tanács. 11-14. p.
DUSNOKI József Egy csabai tanár, történész és művelődéspolitikus. 150 éve született Zsilinszky Mihály. (1838-1925) = Körösök vidéke. Honismereti füzet. 1988. Bcs. 1988. Békés Megyei Levéltár. 31-37. p.
KORNISS Géza Zsilinszky Mihály emléke... Bcs. 1927. Corvina ny. 37 p.
Magyar életrajzi lexikon. 2. köt. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp. 1969. Akadémiai K. 1094. p.
SONKOLY Kálmán Hatvanöt éve hunyt el Zsilinszky Mihály Békéscsaba "Széchenyi Istvánja" = Csabai Hírmondó. 5. évf. 1990. 39. sz. 3. p.
SZINNYEI József Magyar írók élete és munkái. 14. köt. Bp. 1914. Hornyánszky. 1939-1943. p.
Zsilinszky Mihály = Körösvidék. 6.évf. 1925. október 6. 225. sz. 1. p.
KÉP:
Arcképek Szarvas múltjából. Írta és szerk. Tóth Lajos. Szarvas. 1893. Szarvas Város Barátainak Köre. 51. p.
Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékfüzet születésének 100. évfordulójára. Szerk. Tóth Lajos.Szarvas. 1986. Hazafias Népfront és Városi Tanács. 13. p.
TÓTH Lajos Benka Gyula munkássága és a szarvasi nevelőképzés százéves története. Szarvas. 1964.Községi Tanács. 236. p.

Zsilinszky Mihály (1838–1925)

2015-02-26T13:57:46Z

Lodiszilvi: szócikk létrehozássa

tanár, történetíró. Békéscsaba, 1838. május 1. - Budapest, 1925. október 4. Szlovák eredetű, evangélikus vallású paraszt szülők gyermeke. Apja Zsilinszky Mihály - 1869 előtt községi bíró Csabán-, anyja Patai Ilona. Zsilinszky tehetségére tanítója, Wilim János
figyelt fel. Elemi iskoláit Békéscsabán és Orosházán, a gimnáziumot Szarvason végezte, majd a pesti protestáns teológiai akadémia hallgatója lett, mivel apja óhaja az volt, hogy fia pap vagy tanár legyen. Ezzel egy időben Fabiny Teofil családjánál nevelősködött. Később a hallei, majd a berlini egyetem hallgatója lett. Beutazta Németországot, Svájcot, Franciaországot és
Olaszországot. A magyaron és szlovákon kívül négy nyelvet sajátított el. 1861-ben a szarvasi főgimnázium tanára lett, ahol magyar irodalmat és történelmet tanított. A tanítás mellett ismeretterjesztő előadásokat tartott, tankönyveket írt, történelmi munkákat
fordított francia és angol nyelvből. 1874-ben családi okok miatt (elvesztette fiatal feleségét, egyik gyermekét és édesapját) lemondta tanári állását, idejét a tudománynak, a megyének és az egyháznak szentelte. 1875-ben hét hónapig a Gyulán kiadott Békés című társadalmi és ismeretterjesztő hetilap szerkesztője volt. Előbb a csabai egyház, majd a bányakerületi evangélikus egyházkerület felügyelőjévé választották. 1875-ben szabadelvű párti programmal elnyerte a gyomai járás, majd 1881-től 1889-ig Békéscsaba képviselői mandátumát. Részt vett a tanügyi és gazdasági kérdések megvitatásában, tagja volt a horvát regnikoláris deputációnak, az alapok és alapítványok jogi természetének meghatározására kiküldött bizottságnak. 1889-ben Csongrád,
1892-ben Zólyom vármegye főispánjává, 1895. február 20-án vallás-és közoktatásügyi államtitkárrá nevezték ki. 1901-ben ismét képviselővé választották; 1910-ben pedig mint a nemzeti munkáspárt tagja, Szarvas és Liptószentmiklós képviselője lett. Tízévi államtitkári munkássága után elnyerte a belső titkos tanácsosi méltóságot, közéleti tevékenységéért pedig a Lipót Rend középkeresztjével tüntették ki. Továbbá a Békésvármegyei Régészeti és és Művelődéstörténelmi Társulatnak egyik megalkotója, 12
éven át pedig titkára és évkönyvének szerkesztője volt, melyekbe az évek során 23 írását tette közzé: néhány tanulmányt, számos forrásközlést és több életrajzot, megemlékezést. Jelentősek a 16-17. századi magyar országgyűlések, valamint egyházi tanácskozások történetével foglalkozó munkái. Tanulmányok sorát írta magyar történetírókról, s jó néhány művész életrajza tanúskodik a művészet és általában az esztétikai kérdések iránti érdeklődéséről. Békés megye történetének feltárásához számos írásával járult hozzá.
1889-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta. 1903 és 1909 között a Magyar Történelmi Társulat alelnöke volt.
Képviselőként és államtitkári tisztségében igyekezett előmozdítani megyéje és szülővárosa fejlődését. Támogatásával épült fel a
csabai Közművelődés Háza (1914), melyben múzeumot és könyvtárat rendeztek be. Elősegítette a csabai iskolák fejlesztését is.
A városban 1910 és 1949 között utcanév őrizte emlékét.
MŰVEI:
A magyar költészet és szónoklat kézikönyve. Pest. 1868. Kilián Gy. 539 p.
Magyar hölgyek. Történelmiélet- és jellem rajzok. Pest. 1871. Heckenast. 223 p.
WilimJános b.-csabai ev. tanító életrajza. Gyula. 1871. Dobay ny. 34 p.
A keresztény hit- és erkölcstan vázlata. Főgymn. és főreáltan. prot. ifjúság szám. Pest. 1872. Kilián Gy. 81 p.
Szarvas város történelme és jelen viszonyainak leírása. Pest. 1872. Aigner. 176 p.
Az 1848-i francia forradalom történelme. Pest. 1873. Egy forradalmi zsinat története, 1707-1715. Bp. 1889.
Csongrád vármegye története. 1-3. köt. Bp. 1897-1900.
A magyarhoni protestáns egyház története. Bp. 1907.
IRODALOM:
Arcképek Szarvas múltjából. Írta és szerk. Tóth Lajos. Szarvas. 1983. Szarvas Város Barátainak Köre. 51-54. p.
Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékfüzet születésének 100. évfordulójára. Szerk. Tóth Lajos.Szarvas. 1986. Hazafias Népfront és Városi Tanács. 11-14. p.
DUSNOKI József Egy csabai tanár, történész és művelődéspolitikus. 150 éve született Zsilinszky Mihály. (1838-1925) = Körösök vidéke. Honismereti füzet. 1988. Bcs. 1988. Békés Megyei Levéltár. 31-37. p.
KORNISS Géza Zsilinszky Mihály emléke... Bcs. 1927. Corvina ny. 37 p.
Magyar életrajzi lexikon. 2. köt. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp. 1969. Akadémiai K. 1094. p.
SONKOLY Kálmán Hatvanöt éve hunyt el Zsilinszky Mihály Békéscsaba "Széchenyi Istvánja" = Csabai Hírmondó. 5. évf. 1990. 39. sz. 3. p.
SZINNYEI József Magyar írók élete és munkái. 14. köt. Bp. 1914. Hornyánszky. 1939-1943. p.
Zsilinszky Mihály = Körösvidék. 6.évf. 1925. október 6. 225. sz. 1. p.
KÉP:
Arcképek Szarvas múltjából. Írta és szerk. Tóth Lajos. Szarvas. 1893. Szarvas Város Barátainak Köre. 51. p.
Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékfüzet születésének 100. évfordulójára. Szerk. Tóth Lajos.Szarvas. 1986. Hazafias Népfront és Városi Tanács. 13. p.
TÓTH Lajos Benka Gyula munkássága és a szarvasi nevelőképzés százéves története. Szarvas. 1964.Községi Tanács. 236. p.

Szeberényi János (1896–1961)

2015-02-26T13:28:53Z

Lodiszilvi: kategória szerkesztése

orvos

'''[[Békéscsaba|Békéscsabán]] született [[1896]]. [[május 16.|május 16]]-án.''' Apja, Szeberényi Lajos Zsigmond, evangélikus lelkész, anyja Fürst Paula.

'''Békéscsabán a Rudolf Főgimnáziumban érettségizett, majd [[1914]]-től a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult tovább.''' '''A világháború''' miatt félbe kellett szakítania tanulmányait - harctéri szolgálatra hívták be: az orosz és a szerb fronton teljesített szolgálatot. Leszerelése '''után, [[1918]]-ban folytathatta csak az egyetemet'''. A román megszállás alatt -hazafias magatartása miatt -[[1919]]-ben négy hónapot Krassóban és Craiovában töltött fogságban. A több ízben megszakított tanulmányait befejezve '''[[1921]]-ben avatták doktorrá'''.

'''Négy évig''' a budapesti I. számú belgyógyászati klinikán dolgozott '''a nagy hírű Korányi Sándor akadémikus professzor mellett''' mint '''kinevezett gyakornok'''. Itt belgyógyász szakképesítést is szerzett.

[[1925]]-ben '''Békéscsabán''' a Munkás Biztosító Pénztár körzeti kezelő orvosa, '''[[1928]]-ban városi orvos lett'''. [[1945]]-től az OTI körzeti orvosi munkája mellett a rendelő intézet belgyógyász szakorvosi teendőit is ellátta.

Szeberényi János a város legkedveltebb, legnépszerűbb orvosa volt. Kitűnően beszélt szlovákul, így számos csabai család választotta háziorvosának. Minden betegét a legjobb tudása szerint kezelte, éjjel-nappal rendelkezésükre állt. '''Orvosi munkája mellett élénk társadalmi és kulturális tevékenységet folytatott''' a város közéletében. '''Békéscsabán hunyt el [[1961]]. [[november 26.|november 26]]-án.'''

== Kapcsolódó irodalom ==

* Gergely Gábor Arnold: Békésmegyei fejek. 1929. Békéscsaba: Corvina ny., 1929. p. 185.
* Sonkoly Kálmán: Egy régi háziorvos emlékére: Dr. Szeberényi János (1896-1961). In: Békés Megyei Hírlap. 48. évf. (1993. március 11.) 59. sz. p. 9.
* Sonkoly Kálmán: Egy régi háziorvos emlékére: Dr. Szeberényi János (1896-1961). In: Békés Megyei Hírlap. 48. évf. (1993. március 11.) 59. sz. p. 9. (Kép)

[[Kategória:Békéscsaba]]
[[Kategória:Orvosok]]
[[Kategória:Személyek]]

Szeberényi János (1896–1961)

2015-02-26T13:25:59Z

Lodiszilvi: belső hivatkozás szerkesztése

Szeberényi János (1896–1961)

2015-02-26T13:15:16Z

Lodiszilvi: szócikk létrehozása

orvos

Békéscsabán született 1896. május 16-án. Apja, Szeberényi Lajos Zsigmond, evangélikus lelkész, anyja Fürst Paula.

Békéscsabán a Rudolf Főgimnáziumban érettségizett, majd 1914-től a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult tovább. A világháború miatt félbe kellett szakítania tanulmányait - harctéri szolgálatra hívták be: az orosz és a szerb fronton teljesített szolgálatot. Leszerelése után, 1918-ban folytathatta csak az egyetemet. A román megszállás alatt -hazafias magatartása miatt -1919-ben négy hónapot Krassóban és Craiovában töltött fogságban. A több ízben megszakított tanulmányait befejezve 1921-ben avatták doktorrá.

Négy évig a budapesti I. számú belgyógyászati klinikán dolgozott a nagy hírű Korányi Sándor akadémikus professzor mellett mint kinevezett gyakornok. Itt belgyógyász szakképesítést is szerzett.

1925-ben Békéscsabán a Munkás Biztosító Pénztár körzeti kezelő orvosa, 1928-ban városi orvos lett. 1945-től az OTI körzeti orvosi munkája mellett a rendelő intézet belgyógyász szakorvosi teendőit is ellátta.

Szeberényi János a város legkedveltebb, legnépszerűbb orvosa volt. Kitűnően beszélt szlovákul, így számos csabai család választotta háziorvosának. Minden betegét a legjobb tudása szerint kezelte, éjjel-nappal rendelkezésükre állt. Orvosi munkája mellett élénk társadalmi és kulturális tevékenységet folytatott a város közéletében. Békéscsabán hunyt el 1961. november 26-án.

== Kapcsolódó irodalom ==

* Gergely Gábor Arnold: Békésmegyei fejek. 1929. Békéscsaba: Corvina ny., 1929. p. 185.
* Sonkoly Kálmán: Egy régi háziorvos emlékére: Dr. Szeberényi János (1896-1961). In: Békés Megyei Hírlap. 48. évf. (1993. március 11.) 59. sz. p. 9.
* Sonkoly Kálmán: Egy régi háziorvos emlékére: Dr. Szeberényi János (1896-1961). In: Békés Megyei Hírlap. 48. évf. (1993. március 11.) 59. sz. p. 9. (Kép)

Szerkesztő:Lodiszilvi

2015-02-25T19:42:36Z

Lodiszilvi:

Létrehozott szócikkek:
* [[Andrássy-(Lukács)-Almásy-kastély (Kétegyháza)]]
* [[Áchim L(iker) András (1871-1911)]]
* [[Árvaház (Gyula)]]
* [[Banner Benedek (1884-1968)]]
* [[Barha Lajos (1916-1992)]]
* [[Batthyány-Geist (Gyula)-kastély (Kondoros-Csákópuszta/Nagymajor)]]
* [[Becsey Oszkár (1889-1979)]]
* [[Beliczey Géza (1863-1938)]]
* [[Benka Gyula (1838-1923)]]
* [[Békési (Bartik) Mihály (1908-2000)]]
* [[Bukovszky János (1859-1917)]]
* [[Dedinszky Gyula (1905-1994)]]
* [[Domokos Imre (1922-1997)]]
* [[Donner Lajos (1849-1923)]]
* [[Dubszky Ferenc (1914-2003)]]
* [[Fábry Károly (1851-1925)]]
* [[Gaburek Károly (1936-1986)]]
* [[Gyöngyösi János (1893-1951)]]
* [[Haan János (1779-1855)]]
* [[Harruckern János György (1664-1742)]]
* [[Kner Imre (1890-1944)]]
* [[Korompai Viktor (1895-1982)]]
* [[Korosy László (1863-1938)]]
* [[Kulich Gyula (1914-1944)]]
* [[Kvasz András (1883-1974)]]
* [[Linder László (1893-1980)]]
* [[Lipták Pál (1874-1926)]]
* [[Magtár (Csabacsűd, Nagyrátamajor)]]
* [[Mazán László (1899-1949)]]
* [[Mokry Sámuel (1832-1909)]]
* [[Mohácsy Mátyás (1881-1970)]]
* [[Munkácsy Mihály Múzeum]]
* [[Pándy István (1867-1937)]]
* [[Pátkai Ervin (1936-1985)]]
* [[Perlrott-Csaba Vilmos (1880-1955)]]
* [[Rábai Miklós (1921-1974)]]
* [[Reisz Miksa (1853-1928)]]
* [[Rell Lajos (1874-1952)]]
* [[Remenár Elek (1876-1959)]]
* [[Réthy Pál (1809-1896)]]
* [[Sailer Vilmos (1859-1937)]]
* [[Sztraka Ernő (1830-1906)]]
* [[Tarján Tibor (1879-1945)]]
* [[Tessedik Sámuel, id. (1710-1749)]]
* [[Urszinyi Andor (1814-1887)]]
* [[Vály László (alezredes)]]
* [[Vidovszky Béla (1883-1973)]]
* [[Vidovszky Kálmán (1888-1932)]]
* [[Wenckheim-Hoyos-Wenckheim-kastély (Bélmegyer-Fáspuszta)]]
* [[Wenckheim-kastély (Szabadkígyós)]]
* [[Wilim János (1800-1871)]]
* [[Ybl Miklós (1814-1891)]]

Reisz Miksa (1853–1928)

2015-02-25T19:37:17Z

Lodiszilvi: szócikk létrehozása

orvos

'''[[Békéscsaba|Békéscsabán]] született [[1853]]-ban.''' Középiskoláit Békéscsabán, Szarvason és Nagyváradon, egyetemi tanulmányait pedig '''Bécsben''' végezte. Itt '''avatták orvossá [[1879]]-ben''', továbbá két évig ebben a városban báró Wiederhoffer klinikáján volt segédorvos.

'''[[1888]]-tól [[1926]]-ig állt Békéscsaba város szolgálatában'''''': 29 évig kerületi, később ügyvezető községi orvos, 10 éven keresztül pedig városi tiszti főorvos volt.''' [[1926]]-ban betegsége miatt kérte nyugdíjaztatását. '''Nevéhez fűződik a békéscsabai kórház bővítése és nyilvános közkórházzá fejlesztése.''' '''Az intézménynek [[1891]]-[[1906]] között igazgatója is volt.''' '''Megalapítója, valamint [[1926]]-ig főorvosa volt a Stefánia Országos Anya- és Csecsemővédő Szövetség békéscsabai kirendeltségének.''' '''A háború kitörésekor a Magyar Vörös-Kereszt Egylet helyi fiókjának is vezető főorvosa lett.''' Ezért a szolgálatáért a Vöröskereszt 2. osztályú díszjelvényével tüntették ki. Éveken keresztül a Békés vármegyei Orvos Szövetség alelnökeként tevékenykedett.

'''Orvosi munkája mellett sokat foglalkozott kulturális kérdésekkel''': alelnöke volt a Békéscsabai Múzeum-Egyesületnek; alapító elnöke, ([[1913]]-[[1924]]), majd később díszelnöke lett a helyi [[Auróra Kör|Aurora Zenei, Irodalmi és Képzőművészeti Körnek]]. Közéleti tevékenységéért I. Ferenc József a Koronás Arany Érdemkereszttel tüntette ki.

'''Békéscsabán hunyt el [[1928]]. [[május 12.|május 12]]-én. A városban [[1929]] és [[1939]] között utca őrizte emlékét.'''

MŰVE:
Békéscsaba közegészségügye. Bp. 1924. Reisz M. 15 p.
IRODALOM:
Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Főszerk. Korniss Géza. Bcs. 1930. Körösvidék ny. 440-441. p.
GZEGLÉDI Imre Békéscsaba utcanevei. Bcs. 1981. Városi Tanács V.B. 44. p.
Dr. Reisz Miksa = Békésmegyei Közlöny. 55. évf. 1928. május 13. 109. sz. 2-3. p.
Reisz Miksa dr. kitüntetése. Vasárnap adják át az érdemkeresztet = Békésmegyei Közlöny. 34. évf. 1907. július 11. 54. sz. 2. p.
Dr. Reisz Miksa ravatalánál = Korniss Géza: Mozaikok a mai Békéscsabáról. Beszédek, hirlapi cikkek, tanulmányok. Bcs. 1928. Corvina ny. 199-202. p.
KÉP:
Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Főszerk. Korniss Géza. Bcs. 1930. Körösvidék ny. 467. p.

Benka Gyula (1838–1923)

2015-02-25T19:27:43Z

Lodiszilvi: kategória javítása

tanár, pedagógiai író, újságíró

'''[[Békéscsaba|Békéscsabán]] született [[1838]]. [[április 8.|április 8]]-án.''' Apja, Benka György, a szarvasi főgimnázium tanára, anyja Szemian Johanna. '''Feleségével, Kollár Jolánnal''' - Kollár János szarvasi ügyvéd, országgyűlési képviselő lányával - '''[[1870]]-ben házasodtak össze.''' 10 gyermekük közül nyolcat temettek el a szülők.

'''Elemi iskoláit Szarvason végezte''', ahol nagy hatással volt fejlődésére, egyéniségének kialakulására tanára, Vajda Péter. '''Innen Sopronba, majd Pozsonyba került'''. Itt ismerkedett meg a bölcselet és a teológia tudományával. Tanulmányai közben maga is tanított elemi tárgyakat, zongorát, rajzot. Az így összegyűjtött pénzen Németországba ment, '''Berlinben és Göttingában töltött l-l félévet az egyetemen, ahol filozófiát és nyelvészetet tanult'''.

'''[[1862]]-ben került a szarvasi evangélikus gimnáziumhoz tanárnak, melynek [[1884]]-től [[1908]]-ig igazgatója volt.''' 24 évig a gimnáziumot, 45 évig a tanítóképzőt vezette. 40 éves tanári jubileuma alkalmából ([[1902]]-ben) királyi kitüntetést kapott. Az [[1862]]-[[1863.|63]]-as tanévben az iskola két mellékintézettel gyarapodott: '''a gimnázium felsőbb osztályaihoz kapcsolva''' Benka Gyula '''megszervezte a tanítóképzőt''', amely 1907-ben önállósult, '''illetve''' az ehhez és a gimnáziumhoz egyaránt szükséges '''zeneiskolát'''.

Benka Gyula a neveléstudomány majd minden területével foglalkozott. '''Már pályája elején felismerte a nevelői munka elméleti és gyakorlati egységének szükségességét.''' Szellemi szükségletnek tartotta, hogy az ének-zenét minden iskolatípusban tanítsák. Külön hangsúlyozta a társas éneklés személyiségformáló jelentőségét. Lelkes támogatója volt a hangszeres zenetanításnak is. Zongorán és orgonán maga is kitűnően játszott. [[1862]]-ben megszervezte a Szarvasi Dalárdát néhány lelkes gimnáziumi tanár és tanító közreműködésével, illetve a "jobb hangú iparosok" részvételével. A dalárda, amelynek Benka Gyula 24 éven át volt vezetője, többször újjáalakult. '''A nevelők pedagógiai továbbképzése céljából létrehozta a szarvasi tanítóegyletet.''' A társadalom felnőtt tagjainak nevelése és kulturálódása érdekében különféle egyesületeket szervezett (Társaskör, a Tulipán Egylet).

Bátor ellenzéki magatartása éltetője és példája lett a függetlenségi és '48-as hagyományok aktív ápolásának Szarvason. A tényleges '''pártélet mellett rendkívül élénk zsurnaliszta volt'''. A politikai és társadalmi élet szinte minden kérdéséről volt véleménye, és azt keményen meg is fogalmazta számtalan újságcikkében. '''[[1880]]-tól [[1906]]-ig két helyi lapban''' - Szarvasi Lapok, Szarvas és Vidéke - '''publikált''' ([[1906]]-[[1909]] között az előbbi szerkesztője is volt).

Szarvason halt meg [[1923]]. [[április 30.|április 30]]-án.

== Művei ==

* Kristóffy György élet- és jellemrajza. In: A Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat évkönyve. 1875/76. Gyula: A Társulat kiadása, 1876. p. 1-33.
* Tanítóképzés főgymnásiumunk kapcsában. In: Szarvasi Ág. H. Ev. Főgymnásium évi jelentése 188l/2-ről. Gyula: Főgymn., 1882. p. 3-17.
* Adalékok a szarvasi ág. hitv. ev. főgymnásium száz éves történetéhez. In: Szarvasi Ág. Ev. Főgymnásium értesítője az 1900-901-dik iskolai évről. Szarvas: Főgymn., 1901. p. 1-31.
* Adatok a szarvasi ág. h. ev. főgimnázium történetéhez. In: A szarvasi Ág. H. Ev. Főgimnázium értesítője az 1906-907-ik iskolai évről. Szarvas: Főgimn., 1907. p. 5-47.

== Kapcsolódó irodalom ==

* Benka Gyula emlékkönyv. A Szarvasi Evangélikus Főgimnázium volt tanára és igazgatója. 1838-1923. Budapest: Szarvasi Öregdiákok Szöv., 1928. p. 136.
* Benka Gyula emlékkönyv. A szarvasi Evangélikus Főgimnázium volt tanára és igazgatója. 1838-1923. Budapest: Szarvasi Öregdiákok Szöv., 1928. p. 17., 19., 21., 23., 25. (Kép)
* Liska János: Benka Gyula. Élet és jellemrajz. In: Szarvasi Ág. H. Ev. Főgimnázium értesítője. 1907/1908. Szarvas: Főgimn., 1908. p. 3-26.
* Magyar életrajzi lexikon. 1. köt. Budapest: Akadadémiai K., 1967. p. 177-178.
* Nádor Jenő: Egy pedagógus vallomásai. In: Körös népe. Történelmi és néprajzi antológia. 5. Békéscsaba: Városi Tanács V.B., 1965. p. 97-112.
* Tóth Lajos: Benka Gyula és az ének-zenei mozgalom Szarvason. In: Körös népe. Történelmi és néprajzi antológia. 5. Békéscsaba: Városi Tanács V.B., 1965. p. 60-96.
* Tóth Lajos: Benka Gyula munkássága és a szarvasi nevelő képzés százéves története. Szarvas: Községi Tanács. V.B., 1964. p. 60-96., 448.
* Tóth Lajos: Benka Gyula munkássága és a szarvasi nevelő képzés százéves története. Szarvas: Községi Tanács, 1964. p. 448., Bibliogr. p. 436-439.
* Tóth Lajos: Benka Gyula munkássága és a szarvasi nevelőképzés százéves története. Szarvas: Községi Tanács, 1964. p. 6. (Kép)

[[Kategória:Békéscsaba]]
[[Kategória:Szarvas]]
[[Kategória:Pedagógus]]
[[Kategória:Egyházi személy]]
[[Kategória:Személyek]]

Mokry Sámuel (1832–1909)

2015-02-25T19:26:40Z

Lodiszilvi: kategória létrehozássa

tanár, búzanemesítő

'''Monostorszegen (Bács megye) született [[1832.]] [[május 8.|május 8]]-án.''' Apja Mokry Sámuel, anyja Ágoston Vilma. Felesége Mikolay Janka, Tessedik Sámuel unokája.

Iskoláit Újverbászon és Pozsonyban végezte. Két évig nevelősködött, majd teológiai tanulmányokat folytatott Halléban, illetve elvégezte a keszthelyi gazdasági taniskolát.

'''[[1854]] és [[1858]] között Orosházán lelkész, [[1858]]-tól a [[Békéscsaba|békéscsabai]] középfokú reáliskola vezetője volt.''' '''[[1860]]-tól a reálgimnázium tanára, majd igazgatója lett.''' Tanári tevékenysége mellett '''[[1860]]-[[1864]] között a békéscsabai evangélikus egyházban magyar nyelvű hitszónok is volt'''. '''[[1863]]-ban''' írta első művét: '''a presbitérium megbízta egy olyan tervezet elkészítésével, amely''' a békéscsabai '''evangélikus egyház nevelésügyének emelését tűzte ki célul'''. Bátor véleménynyilvánítása már ebben a munkájában is kidomborodik, így nem véletlen, hogy "súlyos szembaja" miatt ott is kellett hagynia a pedagógusi hivatást: '''[[1864]]-ben nem választották meg ismét tanárnak'''.

'''Ettől kezdve gerendási bérelt birtokán''' gazdálkodott, s '''búzanemesítéssel kísérletezett'''. Az [[1863]]. évi nagy aszály után a szárazságnak jobban ellenálló, jól bokrosodó és nagy kalászt fejlesztő búzát igyekezett előállítani. Nemesítési munkájának eredményei [[1875]]-re értek be, melyeket előbb szaklapokban közölt, majd az első magyar búzanemesítési szakkönyvben foglalt össze. A '''búzanemesítő tevékenység nagy vagyonhoz juttatta, országos hírnévvel örvendeztette meg''' Mokry Sámuelt, aki vagyonát egy Békéscsabán létesítendő egyetem alapítására ajánlotta fel. [[1867]]-ben a Békésmegyei Gazdasági Egylet titkára és az egylet értesítőjének szerkesztője lett. [[1882]]-ben meghalt Emma lánya, [[1894]]-ben pedig feleségét is elvesztette.

'''[[1900]]-ban''' nem újította meg a birtok bérleti szerződését, hanem '''Budapestre költözött''' Bokréta utcai házába (időközben ugyanis vagyonát ingatlanokba fektette, s ekkor már két hétemeletes bérháza volt a fővárosban). Itt mint magánzó szerényen, visszavonultan élt. Látása gyengülni kezdett, de a tudományos eredmények iránti érdeklődése változatlan maradt, ezért felolvasót alkalmazott. Régi szenvedélyei közül csupán egyet űzött már: sakkozott, s igen jó játékos hírében állt.

'''Az első magyar búzanemesítő [[1909]]. [[június 10.|június 10]]-én szívszélhűdésben hunyt el Budapesten.''' Családja kívánságára '''Orosházán temették el'''.

'''Békéscsabán utcát ([[1911]]) és lakótelepet neveztek el róla.'''

== Művei ==

* Beszélgetések a búzatúltermelés káros volta felett Gyula. 1871. Dobay ny. p. 62.
* Búzanemesítés. Gyula. 1875. Dobay ny. p. 64.
* Mezei gazdaságunk reformjáról. Gyula. 1881.
* A mezőhegyesi Szemle 1874-ben. Gyula. 1875. Dobay ny. p. 65.

== Kapcsolódó irodalom ==

* A békéscsabai gimnázium első évtizedei. (1855-1897). (Mokry Sámuel, Horváth János és Bukovszky János írásaiból.) Békéscsaba: Rózsa F.Gimn., 1980. p. 5-6.
* Lelley János: Az első magyar búzanemesítő. Mokry Sámuel. In: Élet és Tudomány. 24. évf. (1969.) 30. sz. p. 1422-1425.
* Lelley János: Emlékezés Mokry Sámuel születésének 150. évfordulójára. In: Békési Élet. 17. évf. (1982.) 2. sz. p. 180-188.
* Magyar agrártörténeti életrajzok. 2. köt. Budapest: Magyar Mezőgazd. Múzeum, 1988. p. 559-563.
* Magyar életrajzi lexikon. 2. köt. Budapest: Akadémiai K., 1969. p. 228.
* Mokry Sámuel emlékkötet. Békéscsaba; Orosháza: Békés M. Tanács Mezőgazd. és Élelm. Oszt., 1982. p. 98.
* Mokry Sámuel emlékkötet. Békéscsaba; Orosháza: Békés M. Tanács Mezőgazd. és Élelm. Oszt., 1982. p. 3., 29. (Kép)
* Papp János: Adalékok Mokry Sámuel életéhez. In: Békési Élet. 7. évf. (1972.) 3. sz. p. 491-494.
* Papp János: Adalékok Mokry Sámuel életéhez. In: Békési Élet. 7. évf. (1972.) 3. sz. p. 491. (Kép)
* Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 9. köt. Budapest: Hornyánszky, 1903. p. 120-121.

[[Kategória:Békéscsaba]]
[[Kategória:Egyházi személyek]]
[[Kategória:Földbirtokos]]
[[Kategória:Pedagógus]]
[[Kategória:Személyek]]

Mokry Sámuel (1832–1909)

2015-02-25T19:20:34Z

Lodiszilvi: belső hivatkozások szerkesztése

Mokry Sámuel (1832–1909)

2015-02-25T18:38:17Z

Lodiszilvi: kapcsolódó irodalom javítása

tanár, búzanemesítő. Monostorszeg (Bács megye), 1832. május 8. - Budapest, 1909. június 10.
Apja Mokry Sámuel, anyja Ágoston Vilma. Felesége Mikolay Janka, Tessedik Sámuel unokája. Iskoláit Újverbászon és Pozsonyban végezte. Két évig nevelősködött, majd teológiai tanulmányokat folytatott Halléban, illetve elvégezte a keszthelyi gazdasági taniskolát. 1854 és 1858 között Orosházán lelkész, 1858-tól a békéscsabai középfokú reáliskola vezetője volt. 1860-tól a reálgimnázium tanára, majd igazgatója lett. Tanári tevékenysége mellett 1860-1864 között a békéscsabai evangélikus egyházban magyar nyelvű hitszónok is volt. 1863-ban írta első művét: a presbitérium megbízta egy olyan tervezet elkészítésével, amely a
békéscsabai evangélikus egyház nevelésügyének emelését tűzte ki célul. Bátor véleménynyilvánítása már ebben a munkájában
is kidomborodik, így nem véletlen, hogy "súlyos szembaja" miatt ott is kellett hagynia a pedagógusi hivatást: 1864-ben nem
választották meg ismét tanárnak. Ettől kezdve gerendási bérelt birtokán gazdálkodott, s búzanemesítéssel kísérletezett. Az 1863. évi nagy aszály után a szárazságnak jobban ellenálló, jól bokrosodó és nagy kalászt fejlesztő búzát igyekezett előállítani. Nemesítési munkájának eredményei 1875-re értek be, melyeket előbb szaklapokban közölt, majd az első magyar búzanemesítési szakkönyvben foglalt össze. A búzanemesítő tevékenység nagy vagyonhoz juttatta, országos hírnévvel örvendeztette meg Mokry Sámuelt, aki vagyonát egy Békéscsabán létesítendő egyetem alapítására ajánlotta fel. 1867-ben a Békésmegyei Gazdasági Egylet titkára és az egylet értesítőjének szerkesztője lett. 1882-ben meghalt Emma lánya, 1894-ben pedig feleségét is elvesztette.
1900-ban nem újította meg a birtok bérleti szerződését, hanem Budapestre költözött Bokréta utcai házába (időközben ugyanis vagyonát ingatlanokba fektette, s ekkor már két hétemeletes bérháza volt a fővárosban). Itt mint magánzó szerényen, visszavonultan élt. Látása gyengülni kezdett, de a tudományos eredmények iránti érdeklődése változatlan maradt, ezért felolvasót alkalmazott. Régi szenvedélyei közül csupán egyet űzött már: sakkozott, s igen jó játékos hírében állt. Az első magyar búzanemesítő 1909. június 10-én szívszélhűdésben hunyt el. Családja kívánságára Orosházán temették el. Békéscsabán utcát (1911) és lakótelepet neveztek el róla.

Művei

* Beszélgetések a búzatúltermelés káros volta felett Gyula. 1871. Dobay ny. p. 62.
* Búzanemesítés. Gyula. 1875. Dobay ny. p. 64.
* Mezei gazdaságunk reformjáról. Gyula. 1881.
* A mezőhegyesi Szemle 1874-ben. Gyula. 1875. Dobay ny. p. 65.

Kapcsolódó irodalom

* A békéscsabai gimnázium első évtizedei. (1855-1897). (Mokry Sámuel, Horváth János és Bukovszky János írásaiból.) Békéscsaba: Rózsa F.Gimn., 1980. p. 5-6.
* Lelley János: Az első magyar búzanemesítő. Mokry Sámuel. In: Élet és Tudomány. 24. évf. (1969.) 30. sz. p. 1422-1425.
* Lelley János: Emlékezés Mokry Sámuel születésének 150. évfordulójára. In: Békési Élet. 17. évf. (1982.) 2. sz. p. 180-188.
* Magyar agrártörténeti életrajzok. 2. köt. Budapest: Magyar Mezőgazd. Múzeum, 1988. p. 559-563.
* Magyar életrajzi lexikon. 2. köt. Budapest: Akadémiai K., 1969. p. 228.
* Mokry Sámuel emlékkötet. Békéscsaba; Orosháza: Békés M. Tanács Mezőgazd. és Élelm. Oszt., 1982. p. 98.
* Mokry Sámuel emlékkötet. Békéscsaba; Orosháza: Békés M. Tanács Mezőgazd. és Élelm. Oszt., 1982. p. 3., 29. (Kép)
* Papp János: Adalékok Mokry Sámuel életéhez. In: Békési Élet. 7. évf. (1972.) 3. sz. p. 491-494.
* Papp János: Adalékok Mokry Sámuel életéhez. In: Békési Élet. 7. évf. (1972.) 3. sz. p. 491. (Kép)
* Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 9. köt. Budapest: Hornyánszky, 1903. p. 120-121.

Mokry Sámuel (1832–1909)

2015-02-25T18:31:57Z

Lodiszilvi: kapcsolódó irodalom szerkesztése

tanár, búzanemesítő. Monostorszeg (Bács megye), 1832. május 8. - Budapest, 1909. június 10.
Apja Mokry Sámuel, anyja Ágoston Vilma. Felesége Mikolay Janka, Tessedik Sámuel unokája. Iskoláit Újverbászon és Pozsonyban végezte. Két évig nevelősködött, majd teológiai tanulmányokat folytatott Halléban, illetve elvégezte a keszthelyi gazdasági taniskolát. 1854 és 1858 között Orosházán lelkész, 1858-tól a békéscsabai középfokú reáliskola vezetője volt. 1860-tól a reálgimnázium tanára, majd igazgatója lett. Tanári tevékenysége mellett 1860-1864 között a békéscsabai evangélikus egyházban magyar nyelvű hitszónok is volt. 1863-ban írta első művét: a presbitérium megbízta egy olyan tervezet elkészítésével, amely a
békéscsabai evangélikus egyház nevelésügyének emelését tűzte ki célul. Bátor véleménynyilvánítása már ebben a munkájában
is kidomborodik, így nem véletlen, hogy "súlyos szembaja" miatt ott is kellett hagynia a pedagógusi hivatást: 1864-ben nem
választották meg ismét tanárnak. Ettől kezdve gerendási bérelt birtokán gazdálkodott, s búzanemesítéssel kísérletezett. Az 1863. évi nagy aszály után a szárazságnak jobban ellenálló, jól bokrosodó és nagy kalászt fejlesztő búzát igyekezett előállítani. Nemesítési munkájának eredményei 1875-re értek be, melyeket előbb szaklapokban közölt, majd az első magyar búzanemesítési szakkönyvben foglalt össze. A búzanemesítő tevékenység nagy vagyonhoz juttatta, országos hírnévvel örvendeztette meg Mokry Sámuelt, aki vagyonát egy Békéscsabán létesítendő egyetem alapítására ajánlotta fel. 1867-ben a Békésmegyei Gazdasági Egylet titkára és az egylet értesítőjének szerkesztője lett. 1882-ben meghalt Emma lánya, 1894-ben pedig feleségét is elvesztette.
1900-ban nem újította meg a birtok bérleti szerződését, hanem Budapestre költözött Bokréta utcai házába (időközben ugyanis vagyonát ingatlanokba fektette, s ekkor már két hétemeletes bérháza volt a fővárosban). Itt mint magánzó szerényen, visszavonultan élt. Látása gyengülni kezdett, de a tudományos eredmények iránti érdeklődése változatlan maradt, ezért felolvasót alkalmazott. Régi szenvedélyei közül csupán egyet űzött már: sakkozott, s igen jó játékos hírében állt. Az első magyar búzanemesítő 1909. június 10-én szívszélhűdésben hunyt el. Családja kívánságára Orosházán temették el. Békéscsabán utcát (1911) és lakótelepet neveztek el róla.

Művei

* Beszélgetések a búzatúltermelés káros volta felett Gyula. 1871. Dobay ny. p. 62.
* Búzanemesítés. Gyula. 1875. Dobay ny. p. 64.
* Mezei gazdaságunk reformjáról. Gyula. 1881.
* A mezőhegyesi Szemle 1874-ben. Gyula. 1875. Dobay ny. p. 65.

Kapcsolódó irodalom

* A békéscsabai gimnázium első évtizedei. (1855-1897). (Mokry Sámuel, Horváth János és Bukovszky János írásaiból.) Békéscsaba: Rózsa F.Gimn., 1980. p. 5-6.
* Lelley János: Az első magyar búzanemesítő. Mokry Sámuel. In: Élet és Tudomány. 24. évf. (1969.) 30. sz. p. 1422-1425.
* Lelley János: Emlékezés Mokry Sámuel születésének 150. évfordulójára. In: Békési Élet. 17. évf. (1982.) 2. sz. p. 180-188.
* Magyar agrártörténeti életrajzok. 2. köt. Budapest: Magyar Mezőgazd. Múzeum, 1988. p. 559-563.
* Magyar életrajzi lexikon. 2. köt. Budapest: Akadémiai K., 1969. p. 228.
* Mokry Sámuel emlékkötet. Békéscsaba; Orosháza: Békés M. Tanács Mezőgazd. és Élelm. Oszt., 1982. p. 98.
* Papp János: Adalékok Mokry Sámuel életéhez. In: Békési Élet. 7. évf. (1972.) 3. sz. p. 491-494.
SZINNYEI József Magyar írók élete és munkái. 9. köt. Bp. 1903. Hornyánszky. 120-121. p.
KÉP:
Mokry Sámuel emlékkötet. Szerk. Vasvári Mihály, Arató Istvánné. Bcs.; Orosháza. 1982.Békés M. Tanács Mezőgazd. és Élelm. Oszt. 3., 29. p.
PAPP János Adalékok Mokry Sámuel életéhez = Békési Élet. 7. évf. 1972. 3. sz. 491. p.

Linder László (1893–1980)

2015-02-25T17:51:29Z

Lodiszilvi: kapcsolódó irodalom javítása

evangélikus lelkész, néprajzkutató.

'''[[Békéscsaba|Békéscsabán]] született [[1893]]. [[szeptember 17.|szeptember 17]]-én.''' Ősei német bányamunkások voltak. Az [[1600]]-as években a vallásüldözések elől a Felvidékre vándoroltak, ahol a család egyik ága fokozatosan beleolvadt a szlovákságba, a másik pedig elmagyarosodott. A nagyapa a Túróc megyei Nagyszebenben volt lelkész, az '''édesapa - Linder Károly - több évtizeden át szolgált Békéscsabán, Jaminában evangélikus lelkészként'''.

Linder László az elemi és a középiskolát Békéscsabán végezte. 1912 szeptemberében a pozsonyi Evangélikus Theológiai Akadémiára iratkozott be, ahol 3 évet töltött el. Innen Eperjesre került.

'''[[1916]]. [[szeptember 11.|szeptember 11]]-én nyert teológiai képesítést. Ez év [[szeptember 30.|szeptember 30]]-án Budapesten lelkésszé szentelték.'''

A felszentelés napjától [[1917]] júliusáig segédlelkész volt Óturán. Ezt a helyet a szlovák nyelv elsajátítása céljából választotta.

'''[[1917]]. [[augusztus l.|augusztus l]]-jén a békéscsabai evangélikus egyház meghívta édesapja mellé segédlelkésznek, aki [[1920]]. [[november 7.|november 7]]-én idős korára hivatkozva lemondott hivataláról. Ekkor a csabai gyülekezet egyhangúlag megválasztotta Linder Lászlót az erzsébethelyi lelkészi állásra.''' A feladatokat fokozatosan vette át, majd '''[[1925]]-től''' -édesapja halálától -teljesen '''ráhárult''' a mintegy 9.000 lélekből álló '''gyülekezet lelki gondozása egészen [[1960]]-ig''', nyugdíjba vonulásáig.

Képzett orgonista és kiváló himnológus is volt. Szorgalmasan kutatott az egyes egyházi énekek eredeti dallama után. Szívesen foglalkozott az ifjúsággal. Az egyházi iskolában előadótermet alakított ki, ahol rendszeresen vezetett énekkart; műkedvelő előadásokat rendezett - maga is írt előadásra alkalmas rövid színdarabokat. Lelkészi munkája fontos területének tekintette a hívek rendszeres látogatását és a házi istentiszteletek tartását.

'''Az [[1920]]-as évek végén kezdett el érdeklődni a néprajzi tárgyak iránt''', melyekkel családlátogatásai alkalmával gyakran találkozott. '''Értékes néprajzi gyűjteményt hozott létre.''' [[1931]]-ben és [[1933]]-ban nagy sikerű néprajzi kiállítást rendezett a [[Munkácsy Mihály Múzeum|békéscsabai múzeumban]] főleg szlovák népviselet és tótkomlósi, mezőberényi, csabai szobabelsők bemutatásával. [[Doboz|Dobozi]] gyűjtéséből jelentősek a szép tányérok és egyéb kerámiák. '''[[1934]] októberében beválasztották a Múzeumi Bizottságba, és megbízták a néprajzi gyűjtemény kezelésével'''. Ezt a munkát '''[[1949]]-ig''' végezte. Elsődleges feladatának a tárgyak felkutatását, az azokhoz kapcsolódó adatok lejegyzését és a kiállítások rendezését tekintette. Az egyes darabokról készített - jobbára kéziratban maradt - feljegyzései alapján a modern néprajzi gyűjtés meghonosítójának tekinthetjük. A tárgyakat az esztétikai szempontokat figyelembe véve válogatta, így a Békés megyei népművészet -elsősorban festett és faragott bútorok - páratlanul szép darabjait gyűjtötte össze.

'''Szerkesztője volt a Békéscsabán megjelenő egyházi újságoknak''': a Békéscsabai Evangélikusok Lapjának és az Evanjelicky Hlásniknak, melyben cikkei is megjelentek. A Cabiansky Kalendárban és a helyi újságokban is megtalálható egy-egy írása. Átdolgozta az egykor [[Haan Lajos (1818-1891)|Haan Lajos]] szerkesztette békéscsabai magyar evangélikus énekeskönyv egyik kiadását.

[[1960]]-tól, nyugdíjazása után Budapest-Árpádfürdőn élt feleségével, majd annak halála után feladva otthonát a Hűvösvölgyi Evangélikus Szeretet Otthonba költözött. '''Pécsett hunyt el [[1980]]. [[május 13.|május 13]]-án''', itt is temették el felesége mellé.

'''[[1994]]. [[szeptember 28.|szeptember 28]]-án''' Békéscsabán, '''az erzsébethelyi evangélikus templomban emléktáblát avattak születésének 100. évfordulója alkalmából'''.

== Művei ==

* Erdei árvácska. Vallásos színmű 5 képben. Békéscsaba: Körösvidéki ny., 1930. p. 69.
* Doboz és környékének pásztorművészete. Népszerű ethnográfiai tanulmány. Békéscsaba: Városi Múzeum., 1940. p. 24.
* Emlékek, feljegyzések Kodály Zoltán békéscsabai látogatásairól. In: Békési Élet. 15. évf. (1980.) 1. sz. p. 100-104.

== Kapcsolódó irodalom ==

* Akikről utcát nevezhetnek el... Linder László. In: Csabai Hírmondó. 5. évf. (1990.) 51-52. sz. p. 2.
* Dedinszky Gyula: A Békéscsabán szolgált evangélikus lelkészek, segédlelkészek, vallástanárok és hitoktatók életrajzai 1718-1985-ig. Békéscsaba: Dedinszky Gy., 1985. p. 69-70. (Kézirat.)
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 434.
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 463. (Kép)
* Krupa, Ondrej: Pred sto rokmi sa narodil Ladislav Linder. In: Cabiansky Kalendár na rok 1994. Bcs. 1993. M. Samospráva Békésskej Caby; Nadácia " Prenárodné a etnické mensiny v Madarsku"; Cabianska Org. Slovákov. p. 33-37.
* Vass István, G.: A békéscsabai múzeum története. 1899-1979. Békéscsaba: Városi Tanács V.B., 1979. p. 47-48.
* Vass István, G.: A békéscsabai múzeumtörténete. 1899-1979. Békéscsaba: Városi Tanács V.B., 1979. p. 50. (Kép)
* Vass István, G.: Látogatóban Linder Lászlónál. In: Békési Élet. 15. évf. (1980.) 1. sz. p. 71-78.
* Vass István, G.: Látogatóban Linder Lászlónál. In: Békési Élet. 15. évf. (1980.) 1. sz. p. 71. (Kép)

[[Kategória:Békéscsaba]]
[[Kategória:Egyházi személy]]
[[Kategória:Személyek]]

Linder László (1893–1980)

2015-02-25T17:49:01Z

Lodiszilvi: kategóriák szerkesztése

evangélikus lelkész, néprajzkutató.

'''[[Békéscsaba|Békéscsabán]] született [[1893]]. [[szeptember 17.|szeptember 17]]-én.''' Ősei német bányamunkások voltak. Az [[1600]]-as években a vallásüldözések elől a Felvidékre vándoroltak, ahol a család egyik ága fokozatosan beleolvadt a szlovákságba, a másik pedig elmagyarosodott. A nagyapa a Túróc megyei Nagyszebenben volt lelkész, az '''édesapa - Linder Károly - több évtizeden át szolgált Békéscsabán, Jaminában evangélikus lelkészként'''.

Linder László az elemi és a középiskolát Békéscsabán végezte. 1912 szeptemberében a pozsonyi Evangélikus Theológiai Akadémiára iratkozott be, ahol 3 évet töltött el. Innen Eperjesre került.

'''[[1916]]. [[szeptember 11.|szeptember 11]]-én nyert teológiai képesítést. Ez év [[szeptember 30.|szeptember 30]]-án Budapesten lelkésszé szentelték.'''

A felszentelés napjától [[1917]] júliusáig segédlelkész volt Óturán. Ezt a helyet a szlovák nyelv elsajátítása céljából választotta.

'''[[1917]]. [[augusztus l.|augusztus l]]-jén a békéscsabai evangélikus egyház meghívta édesapja mellé segédlelkésznek, aki [[1920]]. [[november 7.|november 7]]-én idős korára hivatkozva lemondott hivataláról. Ekkor a csabai gyülekezet egyhangúlag megválasztotta Linder Lászlót az erzsébethelyi lelkészi állásra.''' A feladatokat fokozatosan vette át, majd '''[[1925]]-től''' -édesapja halálától -teljesen '''ráhárult''' a mintegy 9.000 lélekből álló '''gyülekezet lelki gondozása egészen [[1960]]-ig''', nyugdíjba vonulásáig.

Képzett orgonista és kiváló himnológus is volt. Szorgalmasan kutatott az egyes egyházi énekek eredeti dallama után. Szívesen foglalkozott az ifjúsággal. Az egyházi iskolában előadótermet alakított ki, ahol rendszeresen vezetett énekkart; műkedvelő előadásokat rendezett - maga is írt előadásra alkalmas rövid színdarabokat. Lelkészi munkája fontos területének tekintette a hívek rendszeres látogatását és a házi istentiszteletek tartását.

'''Az [[1920]]-as évek végén kezdett el érdeklődni a néprajzi tárgyak iránt''', melyekkel családlátogatásai alkalmával gyakran találkozott. '''Értékes néprajzi gyűjteményt hozott létre.''' [[1931]]-ben és [[1933]]-ban nagy sikerű néprajzi kiállítást rendezett a [[Munkácsy Mihály Múzeum|békéscsabai múzeumban]] főleg szlovák népviselet és tótkomlósi, mezőberényi, csabai szobabelsők bemutatásával. [[Doboz|Dobozi]] gyűjtéséből jelentősek a szép tányérok és egyéb kerámiák. '''[[1934]] októberében beválasztották a Múzeumi Bizottságba, és megbízták a néprajzi gyűjtemény kezelésével'''. Ezt a munkát '''[[1949]]-ig''' végezte. Elsődleges feladatának a tárgyak felkutatását, az azokhoz kapcsolódó adatok lejegyzését és a kiállítások rendezését tekintette. Az egyes darabokról készített - jobbára kéziratban maradt - feljegyzései alapján a modern néprajzi gyűjtés meghonosítójának tekinthetjük. A tárgyakat az esztétikai szempontokat figyelembe véve válogatta, így a Békés megyei népművészet -elsősorban festett és faragott bútorok - páratlanul szép darabjait gyűjtötte össze.

'''Szerkesztője volt a Békéscsabán megjelenő egyházi újságoknak''': a Békéscsabai Evangélikusok Lapjának és az Evanjelicky Hlásniknak, melyben cikkei is megjelentek. A Cabiansky Kalendárban és a helyi újságokban is megtalálható egy-egy írása. Átdolgozta az egykor [[Haan Lajos (1818-1891)|Haan Lajos]] szerkesztette békéscsabai magyar evangélikus énekeskönyv egyik kiadását.

[[1960]]-tól, nyugdíjazása után Budapest-Árpádfürdőn élt feleségével, majd annak halála után feladva otthonát a Hűvösvölgyi Evangélikus Szeretet Otthonba költözött. '''Pécsett hunyt el [[1980]]. [[május 13.|május 13]]-án''', itt is temették el felesége mellé.

'''[[1994]]. [[szeptember 28.|szeptember 28]]-án''' Békéscsabán, '''az erzsébethelyi evangélikus templomban emléktáblát avattak születésének 100. évfordulója alkalmából'''.

== Művei ==

* Erdei árvácska. Vallásos színmű 5 képben. Békéscsaba: Körösvidéki ny., 1930. p. 69.
* Doboz és környékének pásztorművészete. Népszerű ethnográfiai tanulmány. Békéscsaba: Városi Múzeum., 1940. p. 24.
* Emlékek, feljegyzések Kodály Zoltán békéscsabai látogatásairól. In: Békési Élet. 15. évf. (1980.) 1. sz. p. 100-104.

== Kapcsolódó irodalom ==

* Akikről utcát nevezhetnek el... Linder László. In: Csabai Hírmondó. 5. évf. (1990.) 51-52. sz. p. 2.
* Dedinszky Gyula: A Békéscsabán szolgált evangélikus lelkészek, segédlelkészek, vallástanárok és hitoktatók életrajzai 1718-1985-ig. Békéscsaba: Dedinszky Gy., 1985. p. 69-70. (Kézirat.)
* Krupa, Ondrej: Pred sto rokmi sa narodil Ladislav Linder. In: Cabiansky Kalendár na rok 1994. Bcs. 1993. M. Samospráva Békésskej Caby; Nadácia " Prenárodné a etnické mensiny v Madarsku"; Cabianska Org. Slovákov. p. 33-37.
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 434.
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 463. (Kép)
* Vass István, G.: A békéscsabai múzeum története. 1899-1979. Békéscsaba: Városi Tanács V.B., 1979. p. 47-48.
* Vass István, G.: A békéscsabai múzeumtörténete. 1899-1979. Békéscsaba: Városi Tanács V.B., 1979. p. 50. (Kép)
* Vass István, G.: Látogatóban Linder Lászlónál. In: Békési Élet. 15. évf. (1980.) 1. sz. p. 71-78.
* Vass István, G.: Látogatóban Linder Lászlónál. In: Békési Élet. 15. évf. (1980.) 1. sz. p. 71. (Kép)

[[Kategória:Békéscsaba]]
[[Kategória:Egyházi személy]]
[[Kategória:Személyek]]

Linder László (1893–1980)

2015-02-25T17:46:25Z

Lodiszilvi: belső hivatkozások szerkesztése

evangélikus lelkész, néprajzkutató.

'''[[Békéscsaba|Békéscsabán]] született [[1893]]. [[szeptember 17.|szeptember 17]]-én.''' Ősei német bányamunkások voltak. Az [[1600]]-as években a vallásüldözések elől a Felvidékre vándoroltak, ahol a család egyik ága fokozatosan beleolvadt a szlovákságba, a másik pedig elmagyarosodott. A nagyapa a Túróc megyei Nagyszebenben volt lelkész, az '''édesapa - Linder Károly - több évtizeden át szolgált Békéscsabán, Jaminában evangélikus lelkészként'''.

Linder László az elemi és a középiskolát Békéscsabán végezte. 1912 szeptemberében a pozsonyi Evangélikus Theológiai Akadémiára iratkozott be, ahol 3 évet töltött el. Innen Eperjesre került.

'''[[1916]]. [[szeptember 11.|szeptember 11]]-én nyert teológiai képesítést. Ez év [[szeptember 30.|szeptember 30]]-án Budapesten lelkésszé szentelték.'''

A felszentelés napjától [[1917]] júliusáig segédlelkész volt Óturán. Ezt a helyet a szlovák nyelv elsajátítása céljából választotta.

'''[[1917]]. [[augusztus l.|augusztus l]]-jén a békéscsabai evangélikus egyház meghívta édesapja mellé segédlelkésznek, aki [[1920]]. [[november 7.|november 7]]-én idős korára hivatkozva lemondott hivataláról. Ekkor a csabai gyülekezet egyhangúlag megválasztotta Linder Lászlót az erzsébethelyi lelkészi állásra.''' A feladatokat fokozatosan vette át, majd '''[[1925]]-től''' -édesapja halálától -teljesen '''ráhárult''' a mintegy 9.000 lélekből álló '''gyülekezet lelki gondozása egészen [[1960]]-ig''', nyugdíjba vonulásáig.

Képzett orgonista és kiváló himnológus is volt. Szorgalmasan kutatott az egyes egyházi énekek eredeti dallama után. Szívesen foglalkozott az ifjúsággal. Az egyházi iskolában előadótermet alakított ki, ahol rendszeresen vezetett énekkart; műkedvelő előadásokat rendezett - maga is írt előadásra alkalmas rövid színdarabokat. Lelkészi munkája fontos területének tekintette a hívek rendszeres látogatását és a házi istentiszteletek tartását.

'''Az [[1920]]-as évek végén kezdett el érdeklődni a néprajzi tárgyak iránt''', melyekkel családlátogatásai alkalmával gyakran találkozott. '''Értékes néprajzi gyűjteményt hozott létre.''' [[1931]]-ben és [[1933]]-ban nagy sikerű néprajzi kiállítást rendezett a [[Munkácsy Mihály Múzeum|békéscsabai múzeumban]] főleg szlovák népviselet és tótkomlósi, mezőberényi, csabai szobabelsők bemutatásával. [[Doboz|Dobozi]] gyűjtéséből jelentősek a szép tányérok és egyéb kerámiák. '''[[1934]] októberében beválasztották a Múzeumi Bizottságba, és megbízták a néprajzi gyűjtemény kezelésével'''. Ezt a munkát '''[[1949]]-ig''' végezte. Elsődleges feladatának a tárgyak felkutatását, az azokhoz kapcsolódó adatok lejegyzését és a kiállítások rendezését tekintette. Az egyes darabokról készített - jobbára kéziratban maradt - feljegyzései alapján a modern néprajzi gyűjtés meghonosítójának tekinthetjük. A tárgyakat az esztétikai szempontokat figyelembe véve válogatta, így a Békés megyei népművészet -elsősorban festett és faragott bútorok - páratlanul szép darabjait gyűjtötte össze.

'''Szerkesztője volt a Békéscsabán megjelenő egyházi újságoknak''': a Békéscsabai Evangélikusok Lapjának és az Evanjelicky Hlásniknak, melyben cikkei is megjelentek. A Cabiansky Kalendárban és a helyi újságokban is megtalálható egy-egy írása. Átdolgozta az egykor [[Haan Lajos (1818-1891)|Haan Lajos]] szerkesztette békéscsabai magyar evangélikus énekeskönyv egyik kiadását.

[[1960]]-tól, nyugdíjazása után Budapest-Árpádfürdőn élt feleségével, majd annak halála után feladva otthonát a Hűvösvölgyi Evangélikus Szeretet Otthonba költözött. '''Pécsett hunyt el [[1980]]. [[május 13.|május 13]]-án''', itt is temették el felesége mellé.

'''[[1994]]. [[szeptember 28.|szeptember 28]]-án''' Békéscsabán, '''az erzsébethelyi evangélikus templomban emléktáblát avattak születésének 100. évfordulója alkalmából'''.

== Művei ==

* Erdei árvácska. Vallásos színmű 5 képben. Békéscsaba: Körösvidéki ny., 1930. p. 69.
* Doboz és környékének pásztorművészete. Népszerű ethnográfiai tanulmány. Békéscsaba: Városi Múzeum., 1940. p. 24.
* Emlékek, feljegyzések Kodály Zoltán békéscsabai látogatásairól. In: Békési Élet. 15. évf. (1980.) 1. sz. p. 100-104.

== Kapcsolódó irodalom ==

* Akikről utcát nevezhetnek el... Linder László. In: Csabai Hírmondó. 5. évf. (1990.) 51-52. sz. p. 2.
* Dedinszky Gyula: A Békéscsabán szolgált evangélikus lelkészek, segédlelkészek, vallástanárok és hitoktatók életrajzai 1718-1985-ig. Békéscsaba: Dedinszky Gy., 1985. p. 69-70. (Kézirat.)
* Krupa, Ondrej: Pred sto rokmi sa narodil Ladislav Linder. In: Cabiansky Kalendár na rok 1994. Bcs. 1993. M. Samospráva Békésskej Caby; Nadácia " Prenárodné a etnické mensiny v Madarsku"; Cabianska Org. Slovákov. p. 33-37.
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 434.
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 463. (Kép)
* Vass István, G.: A békéscsabai múzeum története. 1899-1979. Békéscsaba: Városi Tanács V.B., 1979. p. 47-48.
* Vass István, G.: A békéscsabai múzeumtörténete. 1899-1979. Békéscsaba: Városi Tanács V.B., 1979. p. 50. (Kép)
* Vass István, G.: Látogatóban Linder Lászlónál. In: Békési Élet. 15. évf. (1980.) 1. sz. p. 71-78.
* Vass István, G.: Látogatóban Linder Lászlónál. In: Békési Élet. 15. évf. (1980.) 1. sz. p. 71. (Kép)

Linder László (1893–1980)

2015-02-25T15:13:19Z

Lodiszilvi: kapcsolódó irodalom szerkesztése

evangélikus lelkész, néprajzkutató.
Békéscsaba, 1893. szeptember 17. - Pécs, 1980. május 13.

Ősei német bányamunkások voltak. Az 1600-as években a vallásüldözések elől a Felvidékre vándoroltak, ahol a család egyik ága fokozatosan beleolvadt a szlovákságba, a másik pedig elmagyarosodott. A nagyapa a Túróc megyei Nagyszebenben volt lelkész,
az édesapa - Linder Károly - több évtizeden át szolgált Békéscsabán, Jaminában evangélikus lelkészként.

Linder László az elemi és a középiskolát Békéscsabán végezte. 1912 szeptemberében a pozsonyi Evangélikus Theológiai Akadémiára iratkozott be, ahol 3 évet töltött el. Innen Eperjesre került.

1916. szeptember 11-én nyert teológiai képesítést. Ez év szeptember 30-án Budapesten lelkésszé szentelték.

A felszentelés napjától 1917 júliusáig segédlelkész volt Óturán. Ezt a helyet a szlovák nyelv elsajátítása céljából választotta.

1917. augusztus l-jén a békéscsabai evangélikus egyház meghívta édesapja mellé segédlelkésznek, aki 1920. november 7-én idős korára hivatkozva lemondott hivataláról. Ekkor a csabai gyülekezet egyhangúlag megválasztotta Linder Lászlót az erzsébethelyi lelkészi állásra. A feladatokat fokozatosan vette át, majd 1925-től -édesapja halálától -teljesen ráhárult a mintegy 9.000 lélekből álló gyülekezet lelki gondozása egészen 1960-ig, nyugdíjba vonulásáig.

Képzett orgonista és kiváló himnológus is volt. Szorgalmasan kutatott az egyes egyházi énekek eredeti dallama után. Szívesen foglalkozott az ifjúsággal. Az egyházi iskolában előadótermet alakított ki, ahol rendszeresen vezetett énekkart; műkedvelő előadásokat rendezett - maga is írt előadásra alkalmas rövid színdarabokat. Lelkészi munkája fontos területének tekintette a hívek rendszeres látogatását és a házi istentiszteletek tartását.

Az 1920-as évek végén kezdett el érdeklődni a néprajzi tárgyak iránt, melyekkel családlátogatásai alkalmával gyakran találkozott. Értékes néprajzi gyűjteményt hozott létre. 1931-ben és 1933-ban nagy sikerű néprajzi kiállítást rendezett a békéscsabai múzeumban főleg szlovák népviselet és tótkomlósi, mezőberényi, csabai szobabelsők bemutatásával. Dobozi gyűjtéséből jelentősek a szép tányérok és egyéb kerámiák. 1934 októberében beválasztották a Múzeumi Bizottságba, és megbízták a néprajzi gyűjtemény kezelésével. Ezt a munkát 1949-ig végezte. Elsődleges feladatának a tárgyak felkutatását, az azokhoz kapcsolódó adatok lejegyzését és a kiállítások rendezését tekintette. Az egyes darabokról készített - jobbára kéziratban maradt - feljegyzései alapján a modern néprajzi gyűjtés meghonosítójának tekinthetjük. A tárgyakat az esztétikai szempontokat figyelembe véve válogatta, így a Békés megyei népművészet -elsősorban festett és faragott bútorok - páratlanul szép darabjait gyűjtötte össze.

Szerkesztője volt a Békéscsabán megjelenő egyházi újságoknak: a Békéscsabai Evangélikusok Lapjának és az Evanjelicky Hlásniknak, melyben cikkei is megjelentek. A Cabiansky Kalendárban és a helyi újságokban is megtalálható egy-egy írása. Átdolgozta az egykor Haan Lajos szerkesztette békéscsabai magyar evangélikus énekeskönyv egyik kiadását.

1960-tól, nyugdíjazása után Budapest-Árpádfürdőn élt feleségével, majd annak halála után feladva otthonát a Hűvösvölgyi Evangélikus Szeretet Otthonba költözött. Halála után Pécsett temették el felesége mellé.

1994. szeptember 28-án Békéscsabán, az erzsébethelyi evangélikus templomban emléktáblát avattak születésének 100. évfordulója alkalmából.

== Művei ==

* Erdei árvácska. Vallásos színmű 5 képben. Békéscsaba: Körösvidéki ny., 1930. p. 69.
* Doboz és környékének pásztorművészete. Népszerű ethnográfiai tanulmány. Békéscsaba: Városi Múzeum., 1940. p. 24.
* Emlékek, feljegyzések Kodály Zoltán békéscsabai látogatásairól. In: Békési Élet. 15. évf. (1980.) 1. sz. p. 100-104.

== Kapcsolódó irodalom ==

* Akikről utcát nevezhetnek el... Linder László. In: Csabai Hírmondó. 5. évf. (1990.) 51-52. sz. p. 2.
* Dedinszky Gyula: A Békéscsabán szolgált evangélikus lelkészek, segédlelkészek, vallástanárok és hitoktatók életrajzai 1718-1985-ig. Békéscsaba: Dedinszky Gy., 1985. p. 69-70. (Kézirat.)
* Krupa, Ondrej: Pred sto rokmi sa narodil Ladislav Linder. In: Cabiansky Kalendár na rok 1994. Bcs. 1993. M. Samospráva Békésskej Caby; Nadácia " Prenárodné a etnické mensiny v Madarsku"; Cabianska Org. Slovákov. p. 33-37.
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 434.
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 463. (Kép)
* Vass István, G.: A békéscsabai múzeum története. 1899-1979. Békéscsaba: Városi Tanács V.B., 1979. p. 47-48.
* Vass István, G.: A békéscsabai múzeumtörténete. 1899-1979. Békéscsaba: Városi Tanács V.B., 1979. p. 50. (Kép)
* Vass István, G.: Látogatóban Linder Lászlónál. In: Békési Élet. 15. évf. (1980.) 1. sz. p. 71-78.
* Vass István, G.: Látogatóban Linder Lászlónál. In: Békési Élet. 15. évf. (1980.) 1. sz. p. 71. (Kép)

Linder László (1893–1980)

2015-02-25T15:02:59Z

Lodiszilvi: szócikk létrehozása

evangélikus lelkész, néprajzkutató. Békéscsaba, 1893. szeptember 17. - Pécs, 1980. május 13.
Ősei német bányamunkások voltak. Az 1600-as években a vallásüldözések elől a Felvidékre vándoroltak, ahol a család egyik ága fokozatosan beleolvadt a szlovákságba, a másik pedig elmagyarosodott. A nagyapa a Túróc megyei Nagyszebenben volt lelkész,
az édesapa - Linder Károly - több évtizeden át szolgált Békéscsabán, Jaminában evangélikus lelkészként. Linder László az elemi és a középiskolát Békéscsabán végezte. 1912 szeptemberében a pozsonyi Evangélikus Theológiai Akadémiára iratkozott be, ahol 3 évet töltött el. Innen Eperjesre került. 1916. szeptember 11-én nyert teológiai képesítést. Ez év szeptember 30-án Budapesten lelkésszé szentelték. A felszentelés napjától 1917 júliusáig segédlelkész volt Óturán. Ezt a helyet a szlovák nyelv elsajátítása céljából választotta. 1917. augusztus l-jén a békéscsabai evangélikus egyház meghívta édesapja mellé segédlelkésznek, aki 1920. november 7-én idős korára hivatkozva lemondott hivataláról. Ekkor a csabai gyülekezet egyhangúlag megválasztotta Linder Lászlót az erzsébethelyi lelkészi állásra. A feladatokat fokozatosan vette át, majd 1925-től -édesapja halálától -teljesen ráhárult a mintegy 9.000 lélekből álló gyülekezet lelki gondozása egészen 1960-ig, nyugdíjba vonulásáig. Képzett orgonista és kiváló himnológus is volt. Szorgalmasan kutatott az egyes egyházi énekek eredeti dallama után. Szívesen foglalkozott az ifjúsággal. Az egyházi iskolában
előadótermet alakított ki, ahol rendszeresen vezetett énekkart; műkedvelő előadásokat rendezett - maga is írt előadásra alkalmas rövid színdarabokat. Lelkészi munkája fontos területének tekintette a hívek rendszeres látogatását és a házi istentiszteletek tartását. Az 1920-as évek végén kezdett el érdeklődni a néprajzi tárgyak iránt, melyekkel családlátogatásai alkalmával gyakran találkozott. Értékes néprajzi gyűjteményt hozott létre. 1931-ben és 1933-ban nagy sikerű néprajzi kiállítást rendezett a békéscsabai múzeumban főleg szlovák népviselet és tótkomlósi, mezőberényi, csabai szobabelsők bemutatásával. Dobozi gyűjtéséből jelentősek a szép tányérok és egyéb kerámiák. 1934 októberében beválasztották a Múzeumi Bizottságba, és megbízták a néprajzi gyűjtemény kezelésével. Ezt a munkát 1949-ig végezte. Elsődleges feladatának a tárgyak felkutatását, az azokhoz kapcsolódó adatok lejegyzését és a kiállítások rendezését tekintette. Az egyes darabokról készített - jobbára kéziratban maradt - feljegyzései alapján a modern néprajzi gyűjtés meghonosítójának tekinthetjük. A tárgyakat az esztétikai szempontokat figyelembe véve válogatta, így a Békés megyei népművészet -elsősorban festett és faragott bútorok - páratlanul szép darabjait gyűjtötte össze. Szerkesztője volt a Békéscsabán megjelenő egyházi újságoknak: a Békéscsabai Evangélikusok Lapjának és az Evanjelicky Hlásniknak, melyben cikkei is megjelentek. A Cabiansky Kalendárban és a helyi újságokban is megtalálható egy-egy írása. Átdolgozta az egykor Haan Lajos szerkesztette békéscsabai magyar evangélikus énekeskönyv egyik kiadását. 1960-tól, nyugdíjazása után Budapest-Árpádfürdőn élt feleségével, majd annak halála után feladva otthonát a Hűvösvölgyi Evangélikus Szeretet Otthonba költözött. Halála után Pécsett
temették el felesége mellé. 1994. szeptember 28-án Békéscsabán, az erzsébethelyi evangélikus templomban emléktáblát avattak születésének 100. évfordulója alkalmából.
MŰVEI:
Erdei árvácska. Vallásos színmű 5 képben. Bcs. 1930. Körösvidéki ny. 69 p.
Doboz és környékének pásztorművészete. Népszerű ethnográfiai tanulmány. Bcs. 1940. Városi Múzeum. 24 p.
Emlékek, feljegyzések Kodály Zoltán békéscsabai látogatásairól = Békési Élet. 15. évf. 1980. 1. sz. 100-104. p.
IRODALOM:
Akikről utcát nevezhetnek el... Linder László= Csabai Hírmondó. 5. évf. 1990. 51-52. sz. 2.p.
Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Főszerk. Korniss Géza. Bcs. 1930. Körösvidék ny. 434. p.
DEDINSZKY Gyula A Békéscsabán szolgált evangélikus lelkészek, segédlelkészek, vallástanárok és hitoktatók életrajzai 1718-1985-ig. Bcs. 1985. Dedinszky Gy. 69-70. p. (Kézirat.)
KRUPA, Ondrej Pred sto rokmi sa narodil Ladislav Linder =Cabiansky Kalendár na rok 1994. Bcs. 1993. M. Samospráva Békésskej Caby; Nadácia " Prenárodné a etnické mensiny v Madarsku"; Cabianska Org. Slovákov. 33-37. p.
VASS István, G. A békéscsabai múzeum története. 1899-1979. Bcs. 1979. Városi Tanács V.B. 47-48. p.
VASS István, G. Látogatóban Linder Lászlónál = Békési Élet. 15. évf. 1980. 1. sz. 71-78. p.
KÉP:
Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Főszerk. Korniss Géza. Bcs. 1930. Körösvidék ny. 463. p.
VASS István, G. A békéscsabai múzeumtörténete. 1899-1979. Bcs. 1979. Városi Tanács V.B. 50. p.
VASS István, G. Látogatóban Linder Lászlónál = Békési Élet. 15. évf. 1980. 1. sz. 71. p.

Csabai-Wagner József (1888–1967)

2015-02-25T14:35:30Z

Lodiszilvi: kapcsolódó irodalom javítása

festőművész

'''Mezőberényben született [[1888]]. [[május 27.|május 27]]-én.''' Bár élete jelentős részét itt töltötte, '''[[Békéscsaba|Békéscsabához]] való kötődése élete végéig megmaradt'''. '''A Csabai előnevet Budapestre költözésétől használta.'''

A középiskolát Békéscsabán és Kolozsváron végezte, a műegyetemet Budapesten. Építésznek tanult, de már az '''[[1910]]-es évek végén sokat rajzolt és festett Békéscsabán és környékén'''. Építészeti tevékenységének emlékét őrzi a '''[[Munkácsy Mihály Múzeum|Munkácsy Mihály Múzeum]]''' épülete, melynek '''tervezésére''' - Áchim Gusztáv főmérnökkel - '''a várostól kapott megbízást [[1907]]-ben, majd a kivitelezésben is részt vett mint építésvezető'''. '''Az [[1920]]-as évek elején cserélte fel szakmáját a festőecsettel.''' [[1921]]-[[1922|22]]-ben kezdte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Balló Ede tanítványa volt. Visszatérve Békéscsabára a múzeum épületében dolgozott Gyoroki Gyurkó Pál festőművész társaságában.

A város művészetének tendenciáit ekkor elsősorban a Munkácsy-hagyomány, másodsorban a nagybányaiak öröksége és a szolnokiak hatása, de leghatározottabban a kialakulóban lévő polgárság "provinciális-konzervatív" ízlése határozta meg. Ezek a tényezők irányították a művészek témaválasztását. Megrendelésre elsősorban portrékat festettek. A másik '''kedvelt műfaj a tájkép volt, amelynek legkiemelkedőbb művésze ekkor Békéscsabán Csabai-Wágner'''. Sikereinek bizonyítékai a kiállítások, melyeket a múzeumban és csabai lakásán rendezett. '''[[1929]]-től minden évben bemutatkozott a helyi gyűjteményes tárlatokon'''. Járt Itáliában, sikeres
kiállításai voltak a fővárosban ([[1930]]-ban a Nemzeti Szalonban, [[1932]]-ben az Ernst Múzeumban), továbbá [[1932]]-ben szerepelt a velencei biennálén is. '''Első önálló tárlatát [[1935]]-ben rendezte''', a másodikat [[1938]]-ban, akkor már mint Budapesten élő művész.

'''Az [[1940]]-es évek végén Mezőtúrra költözött.''' Itt alkotómunkája mellett '''tanárként is dolgozott''' a mezőgazdasági technikumban és a Városi Művelődési Otthon képzőművészeti körében. '''Jelentős szerepe volt a város és a megye képzőművészeti életének szervezésében és a helyi néprajzi gyűjtésben is.'''

A II. világháború alatt kapcsolata Békéscsabával átmenetileg megszakadt, de már [[1945]]-ben újra szerepelt a békéscsabai képzőművészek tárlatán. Ezután családi és baráti látogatásokra és kiállításokra tért vissza. [[1958]]-ban a Tiszántúli Képzőművészeti II. Vándorkiállításon vett részt, '''[[1965]]-ben önálló tárlata volt a Munkácsy Mihály Múzeumban''', majd '''halála (Mezőtúr, [[1967]]. [[június 6.]]) után egy évvel szintén a múzeumban nyílt kiállítás képeiből'''.

'''Művészetének szinte egyetlen témája a természet szépsége.''' Műveit - melyek többségükben pasztellek, rajzok - derűs hangvétel, élénk színvilág, harmonikus kompozíció jellemzi. Csabai-Wágner József nevét csupán a művészek és a szakemberek szűkebb köre ismeri, városunkban is feledésbe merült. '''[[1988]]-ban emlékkiállítást rendeztek tiszteletére a Munkácsy Mihály Múzeumban.'''

== Katalógus ==

* Csabai-Wágner József. 1888-1967. Emlékkiállítás Békéscsaba. Munkácsy Mihály Múzeum. 1988. Békéscsaba: 1988., p. 14.

== Kapcsolódó irodalom ==

* Csabai-Wágner József. 1888-1967. Emlékkiállítás. Békéscsaba. Munkácsy Mihály Múzeum. 1988. Békéscsaba: 1988., p. 1-2.
* Csabai-Wágner József. 1888-1967. Emlékkiállítás. Békéscsaba. Munkácsy Mihály Múzeum. 1988. Békéscsaba: 1988. Címlap (Kép)
* Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. 4. köt. Budapest: Akadémiai K., 1994. p. 144-145.
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 380-381.
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 381. (Kép)
* Márkus György: Békés vármegye. Budapest: Békésvm. Monográfiája Szerk., 1936. p. 803.
* Seregélyi György: Magyar festők és grafikusok adattára. Életrajzi lexikon az 1800-1988 között alkotó festő- és grafikusművészekről. Szeged: Seregélyi Gy., 1988. p. 108.
* Zádor Anna és Genthon István: Művészeti lexikon. 1. köt. Budapest: Akadémiai K., 1965. p. 454.

[[Kategória:Békéscsaba]]
[[Kategória:Építészek]]
[[Kategória:Festőművészek]]
[[Kategória:Pedagógus]]
[[Kategória:Személyek]]

Gyöngyösi János (1893–1951)

2015-02-25T14:29:14Z

Lodiszilvi: kategóriák szerkesztése

könyvkereskedő, publicista, külügyminiszter

'''Rokyca-n''' (Csehország) '''született [[1893]]. [[május 3.|május 3-án]]'''. Apja állami tisztviselő volt. Szüleit néhány esztendős korában elvesztette; '''neveltetéséről nagybátyja, a csabai Gyöngyösi Gusztáv zenetanár gondoskodott'''.

Középiskoláit Aradon és [[Békéscsaba|Békéscsabán]], az egyetem bölcsészeti fakultását Budapesten végezte. '''[[1920]]-ban bölcsészdoktori és középiskolai tanári oklevelet szerzett.'''

'''Az I. világháborúban katonai szolgálatot teljesített.''' Az olasz '''hadifogságból [[1919]] szeptemberében került vissza Békéscsabára''', ahol francia írókat fordított a Tevan Könyvkiadó részére. '''[[1920]]-tól [[1921]]-ig volt az Est című lap újságírója Budapesten.''' '''[[1921]]-től Békéscsabán''' a liberális '''Békésmegyei Közlöny''' című napilap felelős-, majd '''főszerkesztője lett''', mellette a békéscsabai Kereskedelmi Csarnok főtitkára volt. '''Tagja volt Békéscsaba város képviselő-testületének''', a városi Múzeumi és Színügyi Bizottságnak és Békésvármegye Törvényhatósági Bizottságának. Az [[Auróra Kör|Aurora Kör]] irodalmi szakosztályának is vezetője volt. '''[[1921]]-ben Békéscsabán könyv-, papír-és zeneműkereskedést nyitott.'''

[[1930]]-ban megszervezte a Békés vármegyei ellenzéki blokkot. [[1929]]-ben belépett a Független Kisgazda Pártba; [[1939]]-től tagja lett a párt Központi Végrehajtó Bizottságának. Az [[1937]]-ben általa indított és szerkesztett Békéscsabai Népújság egy demokratikus koalíciós ellenzéki lap szerepét is betöltötte. Bátor és tényekkel alátámasztott cikkei miatt számos sajtópert indítottak ellene.

[[1944]]. [[október 6.|október 6]]-a után az Ideiglenes Nemzetgyűlés Előkészítő Bizottságának tagjává választották. '''Az Ideiglenes Kormány, majd a Tildy és a Nagy Ferenc kormány külügyminisztere volt [[1944]]. [[december 22.|december 22]]-től [[1947]]. [[május 30.|május 30]]-ig.''' '''[[1945]]. [[január 20.|január 20]]-án Moszkvában''', mint a Magyar Fegyverszüneti Bizottság vezetője, '''aláírta a fegyverszüneti szerződést''', '''majd''' az [[1946]]. évi párizsi békekonferencián a magyar delegáció elnökeként '''a párizsi békeszerződést'''. [[1947]]-től [[1951]]-ig, haláláig a Pénzintézeti Központ elnökeként tevékenykedett.

'''Budapesten halt meg [[1951]]. [[október 29.|október 29]]-én.''' [[1990]]. [[március 18.|március 18]]-án egykori lakóháza, a Szent István tér 9. számú ház falán emléktáblát avattak tiszteletére.-

== Művei ==

* Cincogó nép háborúja. Képeskönyv. Békéscsaba: Tevan K., 1921.
* Ipar, kereskedelem, hitelviszonyok = Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 286-314.
* Mikor a must forr. Színmű. Békéscsaba: 1911.

== Kapcsolódó irodalom ==

* Balogh Sándor és Jakab Sándor: A magyar népi demokrácia története. 1944-1962. Budapest: Kossuth K., 1978. p. 123-124.
* Gulyás Pál Magyar írók élete és munkái. 11. köt. Budapest: Argumentum K.; MTA Könyvtára., 1992. p. 789-792.
* Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. 1. köt. Budapest: Akadémiai K., 1967. p. 640-641.
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 427.
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 457. (Kép)
* Szabó Ferenc: Gyöngyösi János példája. In: Csabai Hírmondó. 5. évf. (1990.) 11. sz. p. 1-2.
* Szabó Ferenc: Gyöngyösi János példája. In: Csabai Hírmondó. 5. évf. (1990.) 11. sz. p. 1. (Kép)
* Vida István - Vörös Vince: A Független Kisgazdapárt képviselői. 1944-1949. Életrajzi lexikon. Budapest: ELTE Szociológiai és Szociálpol. Int., 1991. p. 75-76.

[[Kategória:Békéscsaba]]
[[Kategória:Politikusok]]
[[Kategória:Személyek]]

Gyöngyösi János (1893–1951)

2015-02-25T14:23:34Z

Lodiszilvi: belső hivatkozások szerkesztése

Gyöngyösi János (1893–1951)

2015-02-25T14:03:14Z

Lodiszilvi: kapcsolódó irodalom szerkesztése

könyvkereskedő, publicista, külügyminiszter

Rokyca-n (Csehország) született 1893. május 3-án. Apja állami tisztviselő volt. Szüleit néhány esztendős korában elvesztette; neveltetéséről nagybátyja, a csabai Gyöngyösi Gusztáv zenetanár gondoskodott.

Középiskoláit Aradon és Békéscsabán, az egyetem bölcsészeti fakultását Budapesten végezte. 1920-ban bölcsészdoktori és középiskolai tanári oklevelet szerzett.

Az I. világháborúban katonai szolgálatot teljesített. Az olasz hadifogságból 1919 szeptemberében került vissza Békéscsabára, ahol francia írókat fordított a Tevan Könyvkiadó részére. 1920-tól 1921-ig volt az Est című lap újságírója Budapesten. 1921-től Békéscsabán a liberális Békésmegyei Közlöny című napilap felelős-, majd főszerkesztője lett, mellette a békéscsabai Kereskedelmi Csarnok főtitkára volt. Tagja volt Békéscsaba város képviselő-testületének, a városi Múzeumi és Színügyi Bizottságnak és Békésvármegye Törvényhatósági Bizottságának. Az Aurora Kör irodalmi szakosztályának is vezetője volt. 1921-ben Békéscsabán könyv-, papír-és zeneműkereskedést nyitott.

1930-ban megszervezte a Békés vármegyei ellenzéki blokkot. 1929-ben belépett a Független Kisgazda Pártba; 1939-től tagja lett a párt Központi Végrehajtó Bizottságának. Az 1937-ben általa indított és szerkesztett Békéscsabai Népújság egy demokratikus koalíciós ellenzéki lap szerepét is betöltötte. Bátor és tényekkel alátámasztott cikkei miatt számos sajtópert indítottak ellene.

1944. október 6-a után az Ideiglenes Nemzetgyűlés Előkészítő Bizottságának tagjává választották. Az Ideiglenes Kormány, majd a Tildy és a Nagy Ferenc kormány külügyminisztere volt 1944. december 22-től 1947. május 30-ig. 1945. január 20-án Moszkvában, mint a Magyar Fegyverszüneti Bizottság vezetője, aláírta a fegyverszüneti szerződést, majd az 1946. évi párizsi békekonferencián a magyar delegáció elnökeként a párizsi békeszerződést. 1947-től 1951-ig, haláláig a Pénzintézeti Központ elnökeként tevékenykedett.

1990. március 18-án egykori lakóháza, a Szent István tér 9. számú ház falán emléktáblát avattak tiszteletére.-Budapest, 1951. október 29.

== Művei ==

* Cincogó nép háborúja. Képeskönyv. Békéscsaba: Tevan K., 1921.
* Ipar, kereskedelem, hitelviszonyok = Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 286-314.
* Mikor a must forr. Színmű. Békéscsaba: 1911.

== Kapcsolódó irodalom ==

* Balogh Sándor és Jakab Sándor: A magyar népi demokrácia története. 1944-1962. Budapest: Kossuth K., 1978. p. 123-124.
* Gulyás Pál Magyar írók élete és munkái. 11. köt. Budapest: Argumentum K.; MTA Könyvtára., 1992. p. 789-792.
* Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. 1. köt. Budapest: Akadémiai K., 1967. p. 640-641.
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 427.
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 457. (Kép)
* Szabó Ferenc: Gyöngyösi János példája. In: Csabai Hírmondó. 5. évf. (1990.) 11. sz. p. 1-2.
* Szabó Ferenc: Gyöngyösi János példája. In: Csabai Hírmondó. 5. évf. (1990.) 11. sz. p. 1. (Kép)
* Vida István - Vörös Vince: A Független Kisgazdapárt képviselői. 1944-1949. Életrajzi lexikon. Budapest: ELTE Szociológiai és Szociálpol. Int., 1991. p. 75-76.

Gyöngyösi János (1893–1951)

2015-02-25T13:46:41Z

Lodiszilvi: szócikk létrehozása

könyvkereskedő, publicista, külügyminiszter. Rokyca (Csehország), 1893. május 3. -Budapest, 1951. október 29.
Apja állami tisztviselő volt. Szüleit néhány esztendős korában elvesztette; neveltetéséről nagybátyja, a csabai Gyöngyösi Gusztáv zenetanár gondoskodott. Középiskoláit Aradon és Békéscsabán, az egyetem bölcsészeti fakultását Budapesten végezte. 1920-ban bölcsészdoktori és középiskolai tanári oklevelet szerzett. Az I. világháborúban katonai szolgálatot teljesített. Az olasz hadifogságból 1919 szeptemberében került vissza Békéscsabára, ahol francia írókat fordított a Tevan Könyvkiadó részére. 1920-tól 1921-ig volt az Est című lap újságírója Budapesten. 1921-től Békéscsabán a liberális Békésmegyei Közlöny című napilap felelős-, majd főszerkesztője lett, mellette a békéscsabai Kereskedelmi Csarnok főtitkára volt. Tagja volt Békéscsaba város képviselő-testületének, a városi Múzeumi és Színügyi Bizottságnak és Békésvármegye Törvényhatósági Bizottságának. Az Aurora Kör irodalmi szakosztályának is vezetője volt. 1921-ben Békéscsabán könyv-, papír-és zeneműkereskedést nyitott. 1930-ban megszervezte a Békés vármegyei ellenzéki blokkot. 1929-ben belépett a Független Kisgazda Pártba; 1939-től tagja lett a párt Központi Végrehajtó Bizottságának. Az 1937-ben általa indított és szerkesztett Békéscsabai Népújság egy demokratikus koalíciós ellenzéki lap szerepét is betöltötte. Bátor és tényekkel alátámasztott cikkei miatt számos sajtópert indítottak ellene. 1944. október 6-a után az Ideiglenes Nemzetgyűlés Előkészítő Bizottságának tagjává választották. Az Ideiglenes Kormány, majd a Tildy és a Nagy Ferenc kormány
külügyminisztere volt 1944. december 22-től 1947. május 30-ig. 1945. január 20-án Moszkvában, mint a Magyar Fegyverszüneti Bizottság vezetője, aláírta a fegyverszüneti szerződést, majd az 1946. évi párizsi békekonferencián a magyar delegáció elnökeként a
párizsi békeszerződést. 1947-től 1951-ig, haláláig a Pénzintézeti Központ elnökeként tevékenykedett. 1990. március 18-án egykori lakóháza, a Szent István tér 9. számú ház falán emléktáblát avattak tiszteletére.
MŰVEI:
Mikor a must forr. Színmű. Bcs. 1911. Cincogó nép háborúja. Képeskönyv. Bcs. 1921. Tevan K. Ipar, kereskedelem, hitelviszonyok = Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Főszerk. Korniss Géza. Bcs. 1930. Körösvidék ny. 286-314. p.
IRODALOM:
Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Főszerk. Korniss Géza. Bcs. 1930. Körösvidék ny. 427. p.
GULYÁS Pál Magyar írók élete és munkái. 11. köt. Bp. 1992. Argumentum K.; MTA Könyvtára. 789-792. p.
Magyar életrajzi lexikon. 1. köt. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp. 1967. Akadémiai K. 640-641.p.
A magyar népi demokrácia története. 1944-1962. Szerk. Balogh Sándor és Jakab Sándor. Bp.1978. Kossuth K. 123-124. p.
SZABÓ Ferenc Gyöngyösi János példája = Csabai Hírmondó. 5. évf. 1990. 11. sz. 1-2. p.
VIDA István - VÖRÖS Vince A Független Kisgazdapárt képviselői. 1944-1949. Életrajzi lexikon. Bp. 1991. ELTE Szociológiai és Szociálpol. Int. 75-76. p.
KÉP:
Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Főszerk. Korniss Géza. Bcs. 1930. Körösvidék ny. 457. p.
SZABÓ Ferenc Gyöngyösi János példája = Csabai Hírmondó. 5. évf. 1990. 11. sz. 1. p.

Csabai-Wagner József (1888–1967)

2015-02-25T13:30:57Z

Lodiszilvi: kategóriák szerkesztése

festőművész

'''Mezőberényben született [[1888]]. [[május 27.|május 27]]-én.''' Bár élete jelentős részét itt töltötte, '''[[Békéscsaba|Békéscsabához]] való kötődése élete végéig megmaradt'''. '''A Csabai előnevet Budapestre költözésétől használta.'''

A középiskolát Békéscsabán és Kolozsváron végezte, a műegyetemet Budapesten. Építésznek tanult, de már az '''[[1910]]-es évek végén sokat rajzolt és festett Békéscsabán és környékén'''. Építészeti tevékenységének emlékét őrzi a '''[[Munkácsy Mihály Múzeum|Munkácsy Mihály Múzeum]]''' épülete, melynek '''tervezésére''' - Áchim Gusztáv főmérnökkel - '''a várostól kapott megbízást [[1907]]-ben, majd a kivitelezésben is részt vett mint építésvezető'''. '''Az [[1920]]-as évek elején cserélte fel szakmáját a festőecsettel.''' [[1921]]-[[1922|22]]-ben kezdte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Balló Ede tanítványa volt. Visszatérve Békéscsabára a múzeum épületében dolgozott Gyoroki Gyurkó Pál festőművész társaságában.

A város művészetének tendenciáit ekkor elsősorban a Munkácsy-hagyomány, másodsorban a nagybányaiak öröksége és a szolnokiak hatása, de leghatározottabban a kialakulóban lévő polgárság "provinciális-konzervatív" ízlése határozta meg. Ezek a tényezők irányították a művészek témaválasztását. Megrendelésre elsősorban portrékat festettek. A másik '''kedvelt műfaj a tájkép volt, amelynek legkiemelkedőbb művésze ekkor Békéscsabán Csabai-Wágner'''. Sikereinek bizonyítékai a kiállítások, melyeket a múzeumban és csabai lakásán rendezett. '''[[1929]]-től minden évben bemutatkozott a helyi gyűjteményes tárlatokon'''. Járt Itáliában, sikeres
kiállításai voltak a fővárosban ([[1930]]-ban a Nemzeti Szalonban, [[1932]]-ben az Ernst Múzeumban), továbbá [[1932]]-ben szerepelt a velencei biennálén is. '''Első önálló tárlatát [[1935]]-ben rendezte''', a másodikat [[1938]]-ban, akkor már mint Budapesten élő művész.

'''Az [[1940]]-es évek végén Mezőtúrra költözött.''' Itt alkotómunkája mellett '''tanárként is dolgozott''' a mezőgazdasági technikumban és a Városi Művelődési Otthon képzőművészeti körében. '''Jelentős szerepe volt a város és a megye képzőművészeti életének szervezésében és a helyi néprajzi gyűjtésben is.'''

A II. világháború alatt kapcsolata Békéscsabával átmenetileg megszakadt, de már [[1945]]-ben újra szerepelt a békéscsabai képzőművészek tárlatán. Ezután családi és baráti látogatásokra és kiállításokra tért vissza. [[1958]]-ban a Tiszántúli Képzőművészeti II. Vándorkiállításon vett részt, '''[[1965]]-ben önálló tárlata volt a Munkácsy Mihály Múzeumban''', majd '''halála (Mezőtúr, [[1967]]. [[június 6.]]) után egy évvel szintén a múzeumban nyílt kiállítás képeiből'''.

'''Művészetének szinte egyetlen témája a természet szépsége.''' Műveit - melyek többségükben pasztellek, rajzok - derűs hangvétel, élénk színvilág, harmonikus kompozíció jellemzi. Csabai-Wágner József nevét csupán a művészek és a szakemberek szűkebb köre ismeri, városunkban is feledésbe merült. '''[[1988]]-ban emlékkiállítást rendeztek tiszteletére a Munkácsy Mihály Múzeumban.'''

== Katalógus ==

* Csabai-Wágner József. 1888-1967. Emlékkiállítás Békéscsaba. Munkácsy Mihály Múzeum. 1988. Békéscsaba: 1988., p. 14.

== Kapcsolódó irodalom ==

* Márkus György: Békés vármegye. Budapest: Békésvm. Monográfiája Szerk., 1936. p. 803.
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 380-381.
* Csabai-Wágner József. 1888-1967. Emlékkiállítás. Békéscsaba. Munkácsy Mihály Múzeum. 1988. Békéscsaba: 1988., p. 1-2.
* Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. 4. köt. Budapest: Akadémiai K., 1994. p. 144-145.
* Zádor Anna és Genthon István: Művészeti lexikon. 1. köt. Budapest: Akadémiai K., 1965. p. 454.
* Seregélyi György: Magyar festők és grafikusok adattára. Életrajzi lexikon az 1800-1988 között alkotó festő- és grafikusművészekről. Szeged: Seregélyi Gy., 1988. p. 108.
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 381. (Kép)
* Csabai-Wágner József. 1888-1967. Emlékkiállítás. Békéscsaba. Munkácsy Mihály Múzeum. 1988. Békéscsaba: 1988. Címlap (Kép)

[[Kategória:Békéscsaba]]
[[Kategória:Építészek]]
[[Kategória:Festőművészek]]
[[Kategória:Pedagógus]]
[[Kategória:Személyek]]

Csabai-Wagner József (1888–1967)

2015-02-25T13:27:24Z

Lodiszilvi: belső hivatkozás szerkesztése

festőművész

'''Mezőberényben született [[1888]]. [[május 27.|május 27]]-én.''' Bár élete jelentős részét itt töltötte, '''[[Békéscsaba|Békéscsabához]] való kötődése élete végéig megmaradt'''. '''A Csabai előnevet Budapestre költözésétől használta.'''

A középiskolát Békéscsabán és Kolozsváron végezte, a műegyetemet Budapesten. Építésznek tanult, de már az '''[[1910]]-es évek végén sokat rajzolt és festett Békéscsabán és környékén'''. Építészeti tevékenységének emlékét őrzi a '''[[Munkácsy Mihály Múzeum|Munkácsy Mihály Múzeum]]''' épülete, melynek '''tervezésére''' - Áchim Gusztáv főmérnökkel - '''a várostól kapott megbízást [[1907]]-ben, majd a kivitelezésben is részt vett mint építésvezető'''. '''Az [[1920]]-as évek elején cserélte fel szakmáját a festőecsettel.''' [[1921]]-[[1922|22]]-ben kezdte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Balló Ede tanítványa volt. Visszatérve Békéscsabára a múzeum épületében dolgozott Gyoroki Gyurkó Pál festőművész társaságában.

A város művészetének tendenciáit ekkor elsősorban a Munkácsy-hagyomány, másodsorban a nagybányaiak öröksége és a szolnokiak hatása, de leghatározottabban a kialakulóban lévő polgárság "provinciális-konzervatív" ízlése határozta meg. Ezek a tényezők irányították a művészek témaválasztását. Megrendelésre elsősorban portrékat festettek. A másik '''kedvelt műfaj a tájkép volt, amelynek legkiemelkedőbb művésze ekkor Békéscsabán Csabai-Wágner'''. Sikereinek bizonyítékai a kiállítások, melyeket a múzeumban és csabai lakásán rendezett. '''[[1929]]-től minden évben bemutatkozott a helyi gyűjteményes tárlatokon'''. Járt Itáliában, sikeres
kiállításai voltak a fővárosban ([[1930]]-ban a Nemzeti Szalonban, [[1932]]-ben az Ernst Múzeumban), továbbá [[1932]]-ben szerepelt a velencei biennálén is. '''Első önálló tárlatát [[1935]]-ben rendezte''', a másodikat [[1938]]-ban, akkor már mint Budapesten élő művész.

'''Az [[1940]]-es évek végén Mezőtúrra költözött.''' Itt alkotómunkája mellett '''tanárként is dolgozott''' a mezőgazdasági technikumban és a Városi Művelődési Otthon képzőművészeti körében. '''Jelentős szerepe volt a város és a megye képzőművészeti életének szervezésében és a helyi néprajzi gyűjtésben is.'''

A II. világháború alatt kapcsolata Békéscsabával átmenetileg megszakadt, de már [[1945]]-ben újra szerepelt a békéscsabai képzőművészek tárlatán. Ezután családi és baráti látogatásokra és kiállításokra tért vissza. [[1958]]-ban a Tiszántúli Képzőművészeti II. Vándorkiállításon vett részt, '''[[1965]]-ben önálló tárlata volt a Munkácsy Mihály Múzeumban''', majd '''halála (Mezőtúr, [[1967]]. [[június 6.]]) után egy évvel szintén a múzeumban nyílt kiállítás képeiből'''.

'''Művészetének szinte egyetlen témája a természet szépsége.''' Műveit - melyek többségükben pasztellek, rajzok - derűs hangvétel, élénk színvilág, harmonikus kompozíció jellemzi. Csabai-Wágner József nevét csupán a művészek és a szakemberek szűkebb köre ismeri, városunkban is feledésbe merült. '''[[1988]]-ban emlékkiállítást rendeztek tiszteletére a Munkácsy Mihály Múzeumban.'''

== Katalógus ==

* Csabai-Wágner József. 1888-1967. Emlékkiállítás Békéscsaba. Munkácsy Mihály Múzeum. 1988. Békéscsaba: 1988., p. 14.

== Kapcsolódó irodalom ==

* Márkus György: Békés vármegye. Budapest: Békésvm. Monográfiája Szerk., 1936. p. 803.
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 380-381.
* Csabai-Wágner József. 1888-1967. Emlékkiállítás. Békéscsaba. Munkácsy Mihály Múzeum. 1988. Békéscsaba: 1988., p. 1-2.
* Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. 4. köt. Budapest: Akadémiai K., 1994. p. 144-145.
* Zádor Anna és Genthon István: Művészeti lexikon. 1. köt. Budapest: Akadémiai K., 1965. p. 454.
* Seregélyi György: Magyar festők és grafikusok adattára. Életrajzi lexikon az 1800-1988 között alkotó festő- és grafikusművészekről. Szeged: Seregélyi Gy., 1988. p. 108.
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 381. (Kép)
* Csabai-Wágner József. 1888-1967. Emlékkiállítás. Békéscsaba. Munkácsy Mihály Múzeum. 1988. Békéscsaba: 1988. Címlap (Kép)

Csabai-Wagner József (1888–1967)

2015-02-25T13:10:46Z

Lodiszilvi: kapcsolódó irodalom szerkesztése

festőművész

Mezőberényben született 1888. május 27-én. Bár élete jelentős részét itt töltötte, Békéscsabához való kötődése élete végéig megmaradt. A Csabai előnevet Budapestre költözésétől használta.

A középiskolát Békéscsabán és Kolozsváron végezte, a műegyetemet Budapesten. Építésznek tanult, de már az 1910-es évek végén sokat rajzolt és festett Békéscsabán és környékén. Építészeti tevékenységének emlékét őrzi a Munkácsy Mihály Múzeum épülete, melynek tervezésére - Áchim Gusztáv főmérnökkel - a várostól kapott megbízást 1907-ben, majd a kivitelezésben is részt vett mint építésvezető. Az 1920-as évek elején cserélte fel szakmáját a festőecsettel. 1921-22-ben kezdte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Balló Ede tanítványa volt. Visszatérve Békéscsabára a múzeum épületében dolgozott Gyoroki Gyurkó Pál festőművész társaságában.

A város művészetének tendenciáit ekkor elsősorban a Munkácsy-hagyomány, másodsorban a nagybányaiak öröksége és a szolnokiak hatása, de leghatározottabban a kialakulóban lévő polgárság "provinciális-konzervatív" ízlése határozta meg. Ezek a tényezők irányították a művészek témaválasztását. Megrendelésre elsősorban portrékat festettek. A másik kedvelt műfaj a tájkép volt, amelynek legkiemelkedőbb művésze ekkor Békéscsabán Csabai-Wágner. Sikereinek bizonyítékai a kiállítások, melyeket a múzeumban és csabai lakásán rendezett. 1929-től minden évben bemutatkozott a helyi gyűjteményes tárlatokon. Járt Itáliában, sikeres
kiállításai voltak a fővárosban (1930-ban a Nemzeti Szalonban, 1932-ben az Ernst Múzeumban), továbbá 1932-ben szerepelt a velencei biennálén is. Első önálló tárlatát 1935-ben rendezte, a másodikat 1938-ban, akkor már mint Budapesten élő művész.

A 1940-es évek végén Mezőtúrra költözött. Itt alkotómunkája mellett tanárként is dolgozott a mezőgazdasági technikumban és a Városi Művelődési Otthon képzőművészeti körében. Jelentős szerepe volt a város és a megye képzőművészeti életének szervezésében és a helyi néprajzi gyűjtésben is.

A II. világháború alatt kapcsolata Békéscsabával átmenetileg megszakadt, de már 1945-ben újra szerepelt a békéscsabai képzőművészek tárlatán. Ezután családi és baráti látogatásokra és kiállításokra tért vissza. 1958-ban a Tiszántúli Képzőművészeti II. Vándorkiállításon vett részt, 1965-ben önálló tárlata volt a Munkácsy Mihály Múzeumban, majd halála (Mezőtúr, 1967. június 6.) után egy évvel szintén a múzeumban nyílt kiállítás képeiből.

Művészetének szinte egyetlen témája a természet szépsége. Műveit - melyek többségükben pasztellek, rajzok - derűs hangvétel, élénk színvilág, harmonikus kompozíció jellemzi. Csabai-Wágner József nevét csupán a művészek és a szakemberek szűkebb köre ismeri, városunkban is feledésbe merült. 1988-ban emlékkiállítást rendeztek tiszteletére a Munkácsy Mihály Múzeumban.

== Katalógus ==

* Csabai-Wágner József. 1888-1967. Emlékkiállítás Békéscsaba. Munkácsy Mihály Múzeum. 1988. Békéscsaba: 1988., p. 14.

== Kapcsolódó irodalom ==

* Márkus György: Békés vármegye. Budapest: Békésvm. Monográfiája Szerk., 1936. p. 803.
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 380-381.
* Csabai-Wágner József. 1888-1967. Emlékkiállítás. Békéscsaba. Munkácsy Mihály Múzeum. 1988. Békéscsaba: 1988., p. 1-2.
* Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. 4. köt. Budapest: Akadémiai K., 1994. p. 144-145.
* Zádor Anna és Genthon István: Művészeti lexikon. 1. köt. Budapest: Akadémiai K., 1965. p. 454.
* Seregélyi György: Magyar festők és grafikusok adattára. Életrajzi lexikon az 1800-1988 között alkotó festő- és grafikusművészekről. Szeged: Seregélyi Gy., 1988. p. 108.
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 381. (Kép)
* Csabai-Wágner József. 1888-1967. Emlékkiállítás. Békéscsaba. Munkácsy Mihály Múzeum. 1988. Békéscsaba: 1988. Címlap (Kép)

Csabai-Wagner József (1888–1967)

2015-02-25T12:56:22Z

Lodiszilvi: szócikk létrehozása

festőművész.
Mezőberény, 1888. május 27. - Mezőtúr, 1967. június 6.
Bár élete jelentős részét Mezőtúron töltötte, Békéscsabához való kötődése élete végéig megmaradt. A Csabai előnevet Budapestre költözésétől használta. A középiskolát Békéscsabán és Kolozsváron végezte, a műegyetemet Budapesten. Építésznek tanult, de már az 1910-es évek végén sokat rajzolt és festett Békéscsabán és környékén. Építészeti tevékenységének emlékét őrzi a Munkácsy Mihály Múzeum épülete, melynek tervezésére - Áchim Gusztáv főmérnökkel - a várostól kapott megbízást 1907-ben, majd a kivitelezésben is részt vett mint építésvezető. Az 1920-as évek elején cserélte fel szakmáját a festőecsettel. 1921-22-ben kezdte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Balló Ede tanítványa volt. Visszatérve Békéscsabára a múzeum épületében dolgozott Gyoroki Gyurkó Pál festőművész társaságában. A város művészetének tendenciáit ekkor elsősorban a Munkácsy-hagyomány, másodsorban a nagybányaiak öröksége és a szolnokiak hatása, de leghatározottabban a kialakulóban lévő polgárság "provinciális-konzervatív" ízlése határozta meg. Ezek a tényezők irányították a művészek témaválasztását. Megrendelésre elsősorban portrékat festettek. A másik kedvelt műfaj a tájkép volt, amelynek legkiemelkedőbb művésze ekkor Békéscsabán Csabai-Wágner. Sikereinek bizonyítékai a kiállítások, melyeket a múzeumban és csabai lakásán rendezett. 1929-től minden évben bemutatkozott a helyi gyűjteményes tárlatokon. Járt Itáliában, sikeres
kiállításai voltak a fővárosban (1930-ban a Nemzeti Szalonban, 1932-ben az Ernst Múzeumban), továbbá 1932-ben szerepelt a velencei biennálén is. Első önálló tárlatát 1935-ben rendezte, a másodikat 1938-ban, akkor már mint Budapesten élő művész. A 1940-es évek végén Mezőtúrra költözött. Itt alkotómunkája mellett tanárként is dolgozott a mezőgazdasági technikumban és a Városi Művelődési Otthon képzőművészeti körében. Jelentős szerepe volt a város és a megye képzőművészeti életének szervezésében és a helyi néprajzi gyűjtésben is. A II. világháború alatt kapcsolata Békéscsabával átmenetileg megszakadt, de már 1945-ben újra szerepelt a békéscsabai képzőművészek tárlatán. Ezután családi és baráti látogatásokra és kiállításokra tért vissza. 1958-ban a Tiszántúli Képzőművészeti II. Vándorkiállításon vett részt, 1965-ben önálló tárlata volt a Munkácsy Mihály Múzeumban, majd halála után egy
évvel szintén a múzeumban nyílt kiállítás képeiből. Művészetének szinte egyetlen témája a természet szépsége. Műveit - melyek többségükben pasztellek, rajzok - derűs hangvétel, élénk színvilág, harmonikus kompozíció jellemzi. Csabai-Wágner József nevét csupán a művészek és a szakemberek szűkebb köre ismeri, városunkban is feledésbe merült. 1988-ban emlékkiállítást rendeztek tiszteletére a Munkácsy Mihály Múzeumban.
KATALÓGUS:
Csabai-Wágner József. 1888-1967. Emlékkiállítás Békéscsaba. Munkácsy Mihály Múzeum. 1988. Előszó B. Turok Margit. (Katalógus.) Bcs. 1988. 14 p.
IRODALOM:
Békés vármegye. Szerk. Márkus György. Bp. 1936. Békésvm. Monográfiája Szerk. 803. p.
Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Főszerk. Korniss Géza. Bcs. 1930. Körösvidék ny. 380-381. p.
Csabai-Wágner József. 1888-1967. Emlékkiállítás. Békéscsaba. Munkácsy Mihály Múzeum. 1988. Előszó B. Turok Margit. (Katalógus). Bcs. 1988. 1-2. p.
Magyar életrajzi lexikon. 4. köt. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp. 1994. Akadémiai K. 144-145.p.
Művészeti lexikon. 1. köt. Főszerk. Zádor Anna és Genthon István. Bp. 1965. Akadémiai K.454. p.
SEREGÉLYI György Magyar festők és grafikusok adattára. Életrajzi lexikon az 1800-1988 között alkotó festő- és grafikusművészekről. Szeged. 1988. Seregélyi Gy. 108. p.
KÉP:
Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Főszerk. Korniss Géza. Bcs. 1930.Körösvidék ny. 381. p.
Csabai-Wágner József. 1888-1967. Emlékkiállítás. Békéscsaba. Munkácsy Mihály Múzeum. 1988. Előszó B. Turok Margit. (Katalógus.) Bcs. 1988. Címlap.

Szerkesztő:Lodiszilvi

2015-02-20T17:51:09Z

Lodiszilvi:

Létrehozott szócikkek:
* [[Andrássy-(Lukács)-Almásy-kastély (Kétegyháza)]]
* [[Áchim L(iker) András (1871-1911)]]
* [[Árvaház (Gyula)]]
* [[Banner Benedek (1884-1968)]]
* [[Barha Lajos (1916-1992)]]
* [[Batthyány-Geist (Gyula)-kastély (Kondoros-Csákópuszta/Nagymajor)]]
* [[Becsey Oszkár (1889-1979)]]
* [[Beliczey Géza (1863-1938)]]
* [[Benka Gyula (1838-1923)]]
* [[Békési (Bartik) Mihály (1908-2000)]]
* [[Bukovszky János (1859-1917)]]
* [[Dedinszky Gyula (1905-1994)]]
* [[Domokos Imre (1922-1997)]]
* [[Donner Lajos (1849-1923)]]
* [[Dubszky Ferenc (1914-2003)]]
* [[Fábry Károly (1851-1925)]]
* [[Gaburek Károly (1936-1986)]]
* [[Haan János (1779-1855)]]
* [[Harruckern János György (1664-1742)]]
* [[Kner Imre (1890-1944)]]
* [[Korompai Viktor (1895-1982)]]
* [[Korosy László (1863-1938)]]
* [[Kulich Gyula (1914-1944)]]
* [[Kvasz András (1883-1974)]]
* [[Lipták Pál (1874-1926)]]
* [[Magtár (Csabacsűd, Nagyrátamajor)]]
* [[Mazán László (1899-1949)]]
* [[Mohácsy Mátyás (1881-1970)]]
* [[Munkácsy Mihály Múzeum]]
* [[Pándy István (1867-1937)]]
* [[Pátkai Ervin (1936-1985)]]
* [[Perlrott-Csaba Vilmos (1880-1955)]]
* [[Rábai Miklós (1921-1974)]]
* [[Rell Lajos (1874-1952)]]
* [[Remenár Elek (1876-1959)]]
* [[Réthy Pál (1809-1896)]]
* [[Sailer Vilmos (1859-1937)]]
* [[Sztraka Ernő (1830-1906)]]
* [[Tarján Tibor (1879-1945)]]
* [[Tessedik Sámuel, id. (1710-1749)]]
* [[Urszinyi Andor (1814-1887)]]
* [[Vály László (alezredes)]]
* [[Vidovszky Béla (1883-1973)]]
* [[Vidovszky Kálmán (1888-1932)]]
* [[Wenckheim-Hoyos-Wenckheim-kastély (Bélmegyer-Fáspuszta)]]
* [[Wenckheim-kastély (Szabadkígyós)]]
* [[Wilim János (1800-1871)]]
* [[Ybl Miklós (1814-1891)]]

Becsey Oszkár (1889–1979)

2015-02-20T17:49:58Z

Lodiszilvi: kategória létrehozása

belgyógyász főorvos

'''Szabadkán (Bács-Bodrog megye) született [[1889]]. [[június 12.|június 12]]-én.''' Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végezte, ahol '''[[1913]]-ban kapott orvosi oklevelet.'''

'''[[1913]]-tól [[1919]]-ig''' az ország egyik leghíresebb belgyógyászati klinikáján Jendrassik Ernő akadémikus mellett dolgozott tanársegédként. Itt '''bel- és ideggyógyászatból''' kitűnő '''képzettséget kapott''', ugyanakkor '''bővítette kórtani és laboratóriumi ismereteit''' is.

Hatéves klinikai tevékenysége után '''[[1919]]-ben''' a békéscsabai városi vezetés meghívására - '''[[Remenár Elek (1876-1959)|dr. Remenár Elek]] igazgató főorvos ajánlására''' - '''osztályvezető főorvosnak nevezték ki a közkórház belgyógyászati és fertőző osztályának élére'''. '''Fő célkitűzésének egy korszerű belgyógyászati osztály létrehozását és a fertőzőbeteg-gyógykezelés elfogadható szintre emelését tekintette.''' Osztályán egy gyenge minőségű röntgenkészüléken maga végezte a röntgendiagnosztikát, ugyanakkor létrehozott egy jól felszerelt laboratóriumot, és az alapvető vizsgálatok elvégzésére megtanította az orvosokat és ápolónőket is. Ennek ellenére szükségesnek tartotta egy '''központi laboratórium és kórbonctani részleg felállítását'''. Ezt a törekvését sok nehézség árán siker koronázta. A fertőzőbeteg-ellátás területén már nehezebben tudott eredményeket elérni, mindig ellenállásba ütközött a kórházi bizottságnál. A '''25 ágyas fertőző pavilont 50 ágyasra szerette volna bővíteni''', mert a járványos betegségek magas számban tizedelték a város lakosságát. A sok-sok eredménytelen kísérletezés után [[1940]]-ben 10.000 pengőt ajánlott fel a kórházi fertőzőpavilon bővítésére. A kórházi bizottság és Jánossy Gyula polgármester a felajánlott támogatást hálával vette tudomásul. '''[[1942]]-ben megvalósult a fertőző osztály kibővítése'''.

A II. világháború idején bátor magatartást tanúsított, amikor osztályán zsidó származású orvosokat alkalmazott, s egyúttal életüket mentette meg. [[1946]]-ban súlyosan érintette, hogy az élete értelmét jelentő osztályáról eltávolították. A betegek és a közvélemény felháborodásának nyomására [[1948]]-ban rehabilitálták. '''Orvosi tevékenységét nyugdíjas korában megyeszerte híres rendelőjében -a Deák utcában- folytatta.''' A korszerű orvostudománnyal élete végéig lépést tartott. Hitét, önzetlen hivatásteljesítését minden körülmények között megőrizte, bár a sors nem volt kegyes hozzá. Két gyermekét már kiskorukban elvesztette, a legidősebb fiú pedig felnőtt korában halt meg. Ő maga gégerák miatt súlyos műtéten esett át, de erős akarattal újra megtanult beszélni. '''[[1979]]. [[május 13.|május 13]]-án, 90 éves korában hunyt el Békéscsabán.'''

'''Születésének 100. évfordulóján''' a kórház dolgozói '''a fertőző osztály falán elhelyezett emléktáblával adóztak''' a híres humanista orvos '''emlékének. [[1990]]-ben utcát neveztek el róla Békéscsabán.'''

== Kapcsolódó irodalom ==

* Akikről utcákat nevezhetnek el... Dr. Becsey Oszkár. In: Csabai Hírmondó. 5. évf. (1990.) 42.sz. p. 2.
* Sonkoly Kálmán: Száz éve született Békés megye kimagasló orvosegyénisége: dr. Becsey Oszkár. (1889-1979) In: Békési Élet. 24. évf. (1989.) 4. sz. p. 454-463.
* Sonkoly Kálmán: Száz éve született Békés megye kimagasló orvosegyénisége: dr. Becsey Oszkár. (1889-1979) In: Békési Élet. 24. évf. (1989.) 4. sz. p. 459. (Kép)

[[Kategória:Békéscsaba]]
[[Kategória:Orvosok]]
[[Kategória:Személyek]]