Gorliczki Simon (?–1753)

A BékésWiki wikiből

---

A lap 2017. augusztus 18., 12:07-kori változata

káplán, Békéscsaba első katolikus plébánosa

Élete

A békéscsabai katolikus egyházközség első plébánosának születési körülményeiről, illetve fiatalkoráról – a korabeli iratok hiányában - nem tudunk részleteket, családnevéből kiindulva feltételezhető, hogy szláv ősöktől származott. P. Gorliczki Simon nevében látható "P" betű a latin pater szóból ered, ami a személy egyházi pályájára, jelen esetben a felszentelt ferences rendi papságra utal. Teológiai és filozófiai tanulmányait Kassán végezte, feltehetőleg 1737 és 1739 között.

Életének első, forrásokkal alátámasztható biztos pontja 1745-ben történt: kápláni kinevezést kapott Gyulán. Már szolgálata első évében jelentős dokumentáció kezdődött, melynek valószínűleg ő is a részese volt: anyakönyvi bejegyzéseket készített a településen történt keresztelőkről és esküvőkről. Az 1746-os bérmálás és plébánia vizsgálathoz tartozó iratokból kiderül, hogy a gyulai egyházközséghez összesen 348 család (173 magyar és 175 német) tartozott. Gorliczki csupán 3 évig maradt Gyulán, mivel az újonnan kinevezett plébános, Urbanovics András őt ajánlotta a megalakuló csabai állomás élére.

Római katolikus egyházközség Békéscsabán már a XIV. században is létezett, viszont a törökök betörésének és tartós berendezkedésének következtében a hívek elhagyták a vidéket. Évszázadokkal később, 1747 környékén, a kedvező körülményeknek köszönhetően (ekkorra már 3 plébánia is létesült Békés vármegye területén) a katolikusok ismét a csabai letelepedés mellett döntöttek, bár 1750-ig (szervezett helyi katolikus közeg hiányában) a gyulai egyházközséghez tartoztak. 1750 februárjában alakult meg a napjainkig fennálló békéscsabai katolikus egyházközség. A plébánosi tisztséget először Gorliczki Simon töltötte be. Híveinek pontos száma nem derül ki, a katolikus vallásgyakorlók nagyjából 300-an lehettek, közülük 60-an éltek a településen (az 1745-ben készült lakossági felmérés szerint összesen 2740-en laktak Csabán). Kezdetben nagyobb arányban a plébánia hatókörébe tartozó környékbeli (Mezőberény, Kígyós, Békés) filiákról (leány-, fiók-, félegyházakról) érkeztek az istentiszteletekre. A misékre a papi házhoz tartozó kápolnában került sor (a katolikus templom építéséhez 1769-ben fogtak hozzá), az itt kialakult családias légkörben összetartó közösséggé váltak a tagok.

A plébánosok szerepe ekkoriban rendkívül felértékelődött. Az egyházi kötelezettségek elvégzésén túl Simon és utóda, Budinszky György fokozatosan a társadalmi élet központjába került. E korban még nem volt kiépített infrastruktúra, gyakoriak voltak a járványok, betegségek, melyek sajnos megfelelő egészségügyi ellátás nélkül számtalan áldozatot követeltek. Ezért is bírt hatalmas jelentőséggel, hogy a tragédiákkal sűrűn beárnyékolt mindennapokban az emberek tudjanak valakihez fordulni, bánataik, panaszaik megértő fülekre találjanak. A lelkipásztorok szociális tevékenysége pozitív hatással volt a már itt élő emberek biztonságérzetének növelésére, lakóhelyük otthonosabbá tételére,katolikus társaik megismerésére, valamint az újonnan érkező tiszti családok könnyebb beilleszkedését is lehetővé tette (a többségben lévő szlovák evangélikusok gyakran ellenszenvvel fogadták őket, de a közös nyelvhasználat miatt enyhülni látszott a támadó magatartás), amit jól mutat a népességszám fokozatos emelkedése.

Gorliczki Simon 1753. szeptember 7-én halt meg. A gyulai Szentháromság kápolna körüli temetőben helyezte örök nyugalomra korábbi segítője, Urbanovits András lelkész (Békéscsaba felszentelt sírkerttel csak 1757 óta rendelkezik).

Emlékezete

• Az alapító katolikus plébánosok, Gorliczki Simon, valamint Budinszky György tiszteletére 1995. november 18-án avattak, illetve szenteltek fel emléktáblát.