Pátkai Ervin (1936-1985)

A BékésWiki wikiből

szobrászművész

Békéscsabán született 1936. április 11-én. Szegény családból származott, édesanyja korai halála miatt nővére volt a gondviselője.

Iskoláit szülővárosában végezte, a csabai gimnáziumban érettségizett. A Színművészeti Főiskolára jelentkezett, de nem vették fel. Ezután egy évig a vasútnál volt pályamunkás, majd ismét jelentkezett a Színművészeti, s ezzel párhuzamosan a Képzőművészeti Főiskolára is. Mindkét helyen felvételt nyert, de választása az utóbbira esett. Budapestre került, ahol Medgyessy Ferenc tanítványa lett.

1956-ban került Párizsba. Szobrászati tanulmányait a párizsi École Nationale Supérieure des Beaux-Arts-on fejezte be, ahol H. Georges Adam tanítványa volt. Több éven keresztül küszködött anyagi gondokkal, így különféle munkákat vállalt. 1961-től azonban pályája fölfelé ívelt, ami megváltoztatta életét is. Ebben az évben megkapta a Fiatalok II. Párizsi Biennáléja, majd 1966-ban a Modern szobrászat díját. Szobrait az állam és a magángyűjtők kezdték vásárolni. 1969-től a Fiatal Szobrászok Szalonjának zsűritagja lett. Képzőművészeti munkásságáért 1973-ban megkapta a Művészetek Lovagrendje kitüntetést. 1973-1976 között a Párizsi Sorbonne-on szobrászatot tanított. Nevével összefüggésbe került a madridi operaház, a párizsi Beauborg-központ, továbbá Párizs egyik elővárosa, a Marne la Wallée, melyet az ott lakók "Pátkai város"-nak neveznek. Életművének nagyon fontos része ez, mivel szobrászati-építészeti irányító tevékenysége tükröződik benne. Egész városrészek arculata alakult ki Pátkai elgondolásai nyomán.

Monumentális szobrai először Franciaországban tűntek fel, majd másutt is Európában. Kiállított a világ minden táján. Könyvek jelentek meg róla; az egyik francia művészeti folyóiratban "korunk Michelangelojá"-nak nevezték. Összegezte a görög építészet tektonikáját, a barokk játékos szárnyalását, a gótika misztikumának mágikus varázsát, transzcendenciáját, de az inka, sőt a kínai és más távol-keleti művészetek pagoda- és misztérium csodáit is belesejthetjük alkotásaiba. Művészetében nagyon ősi, mégis forradalmian új, zseniális megoldásokat alkalmazott.

Pátkai Ervin nagy fontosságot tulajdonított a rajzoknak is. Mint szobrainak, úgy rajzainak sem adott mindig címet. Témái a fantasztikus tájak, viaduktvariációk, táncoló idomok, megbillenő városszerkezetek. A rajzokban ugyan fellelhetők szobrászi gondolatok, viszont nem voltak alapjai, vázlatai egy-egy szobornak. Művei között több építészeti jellegű rajz található. 1975. május 24-én önálló kiállítása nyílt az akkor újonnan felépült orléans-i művelődési házban. Ez alkalommal vetítették először a "Pátkai - ahogy Vanier látja" című diamontázst.

Irodalmi munkássága is jelentős: alapító tagja és művészeti vezetője volt a Magyar Műhely című irodalmi, művészeti és kritikai folyóiratnak. Támogatásával, közreműködésével készült az urbanizáció mai kérdéseivel foglalkozó Ember és város című értékes kiadvány (Antológia. Wien. 1977. p. 255.). Egy ideig tagja volt az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem elnökségének.

Élete utolsó időszakában évenként járt szülőhazájába. Egyre jobban erősödött vonzalma szűkebb otthona, Békéscsaba iránt, ahol régi osztálytársai és barátai várták. Életének tragikus esemény vetett véget: 1985. június 28-án Párizsban halálos égési sérüléseket szenvedett egy gázrobbanás következtében. Elhunytával minden idők egyik legnagyobb magyar szobrászművészét veszítette el a művészvilág. Két évvel halála után emlékkiállítás nyílt tiszteletére Békéscsabán a Megyei Könyvtárban.

Katalógus

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök