Mokos József (1892-1972)

A BékésWiki wikiből

festőművész, tanár

Tartalomjegyzék

Élete

Mokos József 1892. november 22-én Békéscsabán született. Édesapja asztalos volt, akinek halála után Mokos József apai nagyapjához került Nagyváradra.

1911-ben a nagyváradi tanítóképzőben tanítói oklevelet szerzett. Ebben az évben Magyarpatakon tanított, majd 1912-ben Csorváson kapott állást. 1913-ban Pesten beiratkozott a Képzőművészeti Főiskola rajztanárképző szakára. 1914-ben önként jelentkezett katonának, de szemsérülése miatt leszerelték (bal szemére ezek után csökkentlátó maradt). 1918-tól 1920-ig folytatta tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol "Új rendszerű polgári iskolai rajztanári oklevelet" kapott. Tanárai voltak: Szinyei Merse Pál, Csók István, Edvi Illés Aladár, Erdőssy Béla, Tardos-Krenner Viktor, Lyka Károly.

A főiskola elvégzése után Békéscsabán telepedett le. A festészet mellett több szakmához is értett, valamint remek gyorsíró is volt – nagy érdemei voltak a gyorsírás békéscsabai népszerűsítésében, emellett a Békéscsabai Gyorsírók Egyesületének lapját szerkesztette. Lakásában műterem volt berendezve, ahol a képek mellett szobrok és egy zongora is helyet kapott, melyen szabadidejében szívesen játszott. Kiválóan sakkozott, fiatal korában bokszolt is. Igazi lokálpatrióta volt, akinek nagy tekintélye volt Békéscsabán.

1926. október 10-én megházasodott, a leánypolgári iskola igazgatónőjét, Walthier Lujzát vette feleségül. Gyermekük nem született.

80 éves korában rövid, súlyos betegséget követően 1972. július 3-án Békéscsabán hunyt el.

Munkássága

1920-tól Békéscsabán élt, s mivel elválaszthatatlannak találta a művészi és a pedagógusi hivatást, mintegy negyedszázadon át tanított különböző iskolákban (polgári fiúiskola, ill. mezőgazdasági iskola). Ezzel egyidejűleg a Közművelődés Házában (mai múzeum) működő Auróra Kör egyik vezető egyéniségeként fontos szerepet töltött be a város kulturális életében.

Az 1920-as évek végén félállásban a múzeum képzőművészeti anyagának kezelője lett, mint műtáros. A következő évtől a Magyar Képzőművészek Vidéki Szövetségének tagjai közé választották. Az 1921-ben az akkor megszerveződő Egyesült Keresztény Nemzeti Liga békéscsabai osztályának jegyzője lett. Attól az évtől a helyi állami polgári iskola rendes tanárává léptették elő. 1922-től 1927-ig a Képzőművészeti Főiskola által szervezett Miskolci Nyári Művésztelepen dolgozott Benkhard Ágost(on) tanár vezetése alatt.

1928-ban olaszországi, alsóausztriai tanulmányúton járt Wagner József építész és festő társaságában. Ugyanebben az évben került sor Békéscsabán Wagner, Mokos és Deutsch Tibor műveiből rendezett kiállításra. 1930-ban magántanulmányúton volt Nagybányán Mikola Andrással, Bernáth Auréllal és Szobotka Imrével.

1938-ban áthelyezték a békéscsabai állami polgári fiúiskolából a mezőberényi polgári iskolába.

Az Auróra-kör képzőművészeti szakosztályát vetette. 1950-1972 között a Balassi Művelődési Ház Képzőművészeti Körének egyik tanára, 1955-től vezetője volt. 1957 és 1961 között a tokaji nyár művésztelepen, valamint Zsennyén dolgozott. Életének utolsó éveiben a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat művészeti szakosztályának elnökeként és az országos választmány tagjaként tevékenykedett.

Tanárként oktató munkáját mindig előbbre helyezte egyéni művészi céljainál. Több generációt is tanított a művészet alapjaira, tanítványa volt Antovszki János, Balázs Irén, Bereznay Péter, Bohus Zoltán, Borbola László, Ezüst György, Fajó János, Gaburek Károly, Gubis Mihály, Héjja Mihály, Lonovics László, Lukoviczky Endre, Mayerhoffer Miklós, Mengyán András, Molnár Antal, Orvos András, Petrovszki Pál, Romvári Etelka, Salamon György, Sáli Róza, Sallai Lajos, Cs. Uhrin Tibor, Vágréti János, Várkonyi János és Virág Éva, akik alkotásaikkal kiállításon is képviseltették magukat. Diákjai közül évről-évre kikerültek olyanok, akik főiskolán, egyetemen folytatták tanulmányaikat. Otthonában plusz órákat adott tanulóinak, teljesen ingyen.

Pedagógusi és művészi munkája mellett hosszú éveken át volt a békéscsabai múzeum műtárosa, majd helyettes igazgatója, számos kiállítás rendezője, a Munkácsy Emlékszoba életrehívója. A múzeumi gyűjtemény gyarapításában, az itt élt, vagy innen elszármazott művészek (Perlrott-Csaba Vilmos, Vidovszky Béla, Csabai-Wagner József...) műveinek megszerzésében jelentős szerepet játszott. Pedagógusi munkásságának elismeréseként többször kitüntették.

Festői témavilága az 1920-as években érlelődött meg. Ez a témavilág szűk körű, intim: portrékban, a kedélyesen hullámzó tájakban s a közvetlen tárgyi környezet ábrázolásában nyilvánult meg. Mesterei a nagybányaiak voltak. Képei mély emberi kapcsolatokról vallanak; harmóniagazdagságot, bensőségességet árasztanak.

Díjak, kitüntetések

Emlékezete

Kiállítások, melyeken részt vett

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök