Kovács Pál (1901‒1976)

A BékésWiki wikiből

munkásigazgató, tanácselnök

Tartalomjegyzék

Élete

Kovács Pál munkáscsaládban született 1901. december 24-én Békéscsabán. Volt mezőgazdasági napszámos, dolgozott építőipari munkások mellett, majd 1921-ben ács segédlevelet szerzett.

Már húszévesen bekapcsolódott a munkásmozgalomba, és hosszú évekig az építőmunkások szakszervezeti mozgalmában tevékenykedett. A '20‒30-as években szinte az egész országot bejárta, hogy családjának megélhetését biztosítani tudja. Gyakran kényszerült erre azért is, hogy munkásmozgalmi tevékenysége miatt elkerülje a csendőrség és a rendőrség zaklatását. A gazdasági válság után aktívan harcolt az első építőipari munkás kollektív szerződés kivívásáért.

1976. február 10-én hunyt el, sírja a Vasúti temetőben található.

Munkássága

1930-ban helyezkedett el a békéscsabai Hubertus textilgyárban, mint ács. Részt vett a textilmunkások szervezett harcaiban. A világháború után kezdetben a szakmájában dolgozott, és közben számos társadalmi feladattal bízták meg. Volt igazoló bizottsági elnök és a népbíróság tagja. 1945-től 1949-ig a gyári MKP-pártszervezet titkári posztját töltötte be, ebben a minőségben hívta össze a Hubertus dolgozóit 1948. március 15-én, amikor bejelentették a gyárak államosítását. A Hubertus és a Rokka, a két legnagyobb békéscsabai textilüzem 1949 júliusában egyesült, s első munkásigazgatónak Kovács Pált nevezték ki.

1952-ben műszaki-gazdasági káderképző tanfolyamot végzett el, bővítette hurkolóipari ismereteit. 1954-től tagja volt a városi tanácsnak és a végrehajtó bizottságnak. 1956. november 16-ig a Békéscsabai Kötöttárugyár igazgatójaként dolgozott. A város politikai és társadalmi életének tevékeny irányítójának tartották, mint igazgatót és mint magánembert köztisztelet övezte.

A forradalom után, 1957 nyarán a városi tanács elnökének választották; 1958. december 1-jén a városi tanács végrehajtó bizottsága megerősítette tisztségében. 1963. március 4-ig állt a tanács élén, majd nyugdíjba vonult. Csaknem 25 évig az MSZMP városi bizottságának a tagja, és három cikluson át Békéscsaba országgyűlési képviselője volt. A parlamentben kiállt a gázvezeték rendszerének megyei kiépítéséért. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének tiszteletbeli elnökeként is tevékenykedett.

Hivatali ideje alatt, 1957-ben indult a víztorony építése; befejezték az évekkel korábban ledöntött és beásott 101-es hősi emlékmű kiemelés utáni helyreállítását. Új vendéglő nyílt az Iparosok Házában. Korszerűsítették a Kórház utcai sporttelepet, és 29 új lakást adtak át a Bánszki utcában. 1958-ban nyolc mezőgazdasági termelőszövetkezet működött Békéscsaba határában. A város 2,3 millió forintot kapott beruházásokra. Százéves fennállását ünnepelte a csabai Dohánybeváltó, lakóházak épültek a Körös-parton, emeletes iskolát adtak át Jaminában. 1959-ben kívül-belül felújították a tanácsházát. 1960-tól vette kezdetét a városi ipartelepítés és a nagyarányú lakótelep-építés. Békéscsabát termelőszövetkezeti városnak ismerték el. A városon keresztül közlekedő volt kisvasút síneit felszedték. Az Árpád ligetben új kutat fúrtak, és elkezdődött a strandfürdő bővítése. A volt vásártéren lakótelep építése indult. A kígyósi vízműből vezetékes ivóvíz látta el a város nagy részét. Felépült a szlovák diákotthon, és 15 éves jubileumát ünnepelte a Balassi Táncegyüttes. Korszerű bisztró nyílt a főutcán. 1962-ben bővült és korszerűsödött a Békési Nyomda, felépült a Konzervgyár, valamint a Hűtőház.

Díjak, kitüntetések

Források

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök