Kner Izidor (1860‒1935)

A BékésWiki wikiből

nyomdász, könyvkiadó

Tartalomjegyzék

Élete

Kner Izidor
Kner Izidor rajz.jpg

Kner Izidor 1860. február 5-én született Gyomán. Ősei, zsidó származású könyvkötők, a Vág vidékről (Trencsén vármegye) érkeztek Békés megyébe. Apja, Kner Sámuel 1832 óta Békésszentandráson dolgozott könyvkötőként, s egy gyomai cipészmester lányát vette el feleségül.

Izidor négy elemi osztály elvégzése után, tizenhárom évesen Szolnokra került könyvkötőinasnak, ahol megszerezte a könyvkötész segédlevelet, majd Egerben, Miskolcon, Aradon, Nagyváradon, Budapesten, Székesfehérváron, Komáromban és Tatán különböző műhelyekben és nyomdákban dolgozott, és tanulta a mesterséget.

1889-ben házasságot kötött Netter Kornéliával, egy mokrini (homokrévi) gabonakereskedő lányával. Házasságukból hat gyermek született: Imre, Lajos (aki korán meghalt), Endre, Albert, Ilona és Erzsébet.

Kner Izidor élete végéig tevékenyen részt vett nyomdája vezetésében. 75 éves korában, 1935. augusztus 19-én Gyomán hunyt el.

Munkássága

A tanulóéveket követően, 1882 júniusában szülővárosában 75 forint vagyonnal megalapította saját nyomdáját, ahol négy évig minden személyzet nélkül dolgozott. 1888-ban a Magyar nyomdászok évkönyve már segédet alkalmazó nyomdaként említette Kner Izidor műhelyét. 1890-ben a nyomda látványos fejlődésnek indult, miután felesége 3000 forintnyi hozományából egy nagy teljesítményű nyomdagépet vásárolt. Nyomdáját rövid idő alatt az egyik legjobb vidéki nyomdává fejlesztette, amely a budapesti nyomdákkal is felvehette a versenyt. A vállalkozás sikerében fontos szerepet játszott a reklám, hiszen csak Békés megyében még másik nyolc nyomda is működött. 1899-ben csak tizenkettő, 1912-ben már száz körül volt az alkalmazottak száma.

Kner Izidor olyan munka után nézett, ami biztosítani tudta a nyomda folyamatos működését. Erre a legmegfelelőbbnek a nagy mennyiségben fogyó közigazgatási nyomtatványok és báli meghívók bizonyultak. A kiegyezés utáni gazdasági fellendülést követően a közigazgatásban folyamatosan nőtt a felhasznált nyomtatványok száma, és Knernek ‒ gyors szállítással és kifogástalan minőséggel ‒ sikerült betörnie erre a biztos piacra. 1892-ben 170, 1898-ban már mintegy 1500 nyomtatványt kezelt a nyomda; Kner ebben az évben adta ki a 265 oldalas nagy Közigazgatási Mintatárat. Az 1900-as évek elejére Magyarország településeinek közel a fele a nyomda megrendelője volt. A nyomtatványokon kívül egyéb hivatalos papírokat, például részvényeket is nyomtattak Gyomán.

Hasonló sikert hoztak a neves művészek által illusztrált, elegáns kivitelű báli meghívók is, amelyek 1900-tól a folyóiratszerű Röpke Lapok című mintatárban is megjelentek. Kner Izidor nagyon fontosnak tartotta a nyomtatványok tipográfiájának és a könyvek kötésének, borítójának művészi kivitelezését. Igazi érdeme, hogy a hazai nyomdászok között elsőként találta meg az összhangot a modern ipari tömegtermelés és a kézműipar művészeti színvonala között. Kísérletei elvezettek a magyar alkalmazott grafika térnyeréséhez. A 20. század elején több kiváló művészt nyert meg a grafikai tervezésnek.

A nyomtatványok biztos piaca lehetőséget teremtett Kner Izidor számára, hogy könyvkiadóként elindítsa a Kner Klasszikusok és a Monumenta Literarum című könyvsorozatokat, amelyekben a magyar és a világirodalom klasszikusait adták ki gondos tipográfiával készült kötetekben. A könyvtervezés művészi kivitelezésében nagy változást hozott, hogy 1907-ben fia, Kner Imre lett a nyomda műszaki vezetője. A nyomdának igazi kultúrtörténeti jelentőséget adott az a tény, hogy Knerék szoros kapcsolatban álltak a kor jelentős íróival és költőivel, Gyomán jelentek meg a Nyugat költőinek és a Vasárnapi Kör tagjainak könyvei. Az első világháborút követően a román megszállók elrabolták a nyomda felszerelésének kétharmadát, a trianoni határok megvonásával pedig a potenciális vevőkör nagy része is elveszett.

Kner Izidor vezető szerepet vállalt a Vidéki Nyomdászok Országos Szövetségének megszervezésében. Számos cikket publikált nyomdászati kérdésekben a Grafikai Szemlében, és gyakran közölt szakcikkeket, melyekben sürgette a szakoktatás fejlesztését, a munkakörülmények javítását, és szót emelt a tisztességtelen verseny ellen. A Kner-nyomda az elsők között kötött kollektív szerződést 1905-ben ‒ ott csökkentették először 9 és fél, majd 1899-ben (a kötelezőnél 5 évvel korábban) 9, 1907-ben pedig 8 és fél órára a munkaidőt. Azok a munkások pedig, akik legalább fél évet a nyomdában dolgoztak, egyheti nyári fizetett szabadságban részesültek. Kner Izidor sokat írt a hazai ipar állapotáról, és több önéletrajzi írással is jelentkezett. Az Eszmék és viaskodások című könyve összegyűjtött szakcikkeinek egy részét tartalmazza. A Félévszázad mezsgyéjén című könyvét a nyomda 50 éves jubileuma alkalmából írta meg. Rendszeresen publikált karcolatokat és humoreszkeket a Borsszem Jankó és az Üstökös című vicclapokban, aforizmagyűjteményeket adott ki.

A nyomdaalapító utódai

Gyermekeinek élete a nyomdász-könyves mesterséghez kötődött, és nem csak Kner Imre neve lett ismert és elismert.

Kner Izidor halála után fiai, Endre és Imre vették át a Kner-nyomda irányítását. Legkisebb fia, Kner Albert 1940-ben kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, Chicagóba, ahol a háború után szép karriert futott be reklámgrafikusként. Kner Endre elesett a második világháborúban, az orosz fronton. Kner Imrét 1944 internálták, egy német koncentrációs táborban halt meg 1945 áprilisában. Kner Erzsébet szintén Chicagóban telepedett le a háború után, ahol könyvkötőmesterként dolgozott. Kner Izidor legidősebb unokája, Kner Ilona fia, Haiman György jeles tipográfus, nyomdatörténész, egyetemi tanár volt. Gyomaendrődön ma már nem élnek Knerek, a háborúban elhunyt Kner családtagok emlékét a Hősök útjára telepített hársfasor őrzi.

Emlékezete

Főbb munkái

Források

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök