Haan János (1779-1855)

A BékésWiki wikiből

evangélikus lelkész

Tartalomjegyzék

Élete

Haan János

1779. február 3-án Abelován (Nógrád megye) született Haan János tanító és Boon Mária gyermekeként.

Iskolai tanulmányait a reformátusoknál kezdte Losoncon, majd Korponán folytatta. Itt rokona Plachy Ferenc városi tanácsnok vette szárnyai alá, aki a fiatal Haant igyekezett áttéríteni a katolikus hitre. Ezt követően Csetneken Tsisch Tamás, majd Rozsnyón Farkas András és Keblovszky János vezette hitoktatását. Az algimnázium befejezése után a pozsonyi főiskolán filozófiát és teológiát tanult. Pénz híján nem állt módjában német egyetemen folytatni tanulmányait, így egy ideig nevelő volt Szakáll Jakabnál Pest vármegyében. Ezután hazalátogatott Abelovára, ahol Petényi Gábor atya száz tallérral támogatta továbbtanulását. 1805 tavaszán a wittenbergi egyetemre ment, ahol iskolatársa volt Döbrentei Gábor. Ezután két évig nevelősködött Pongrácz Ferencnél Jenkén (Ung vármegyében).

1811 májusában megnősült, Petényi Gábor abelovai lelkész lányát, Petényi Mária Juditot vette feleségül. Hét gyermekük született: Vilmos János, Vilhelmina Johanna, Anna Constantina, Lajos August, Károly Albert, Constantina Elisabetha és Gábor Antal.

Híres volt vendégszeretetéről: a Pestre utazók gyakran nála szálltak meg Sámsonházán éjszakára. Szüntelen jókedv és becsületesség jellemezte, aki még a legnagyobb sorscsapásokat is nyugalommal fogadta. Fiatal korában szinte semmit nem tudott magyarul, idősebb korára viszont hibátlanul írt, beszélt, szónokolt, sőt énekeket is szerzett, melyek a békéscsabai kis énekeskönyvben találhatók. Beszédeibe szívesen szőtt históriai példákat és természetből vett hasonlatokat is. Minden egyházi beszédét lejegyezte. Emellett latin nyelvű verseket is kitűnően fel tudott idézni, franciául és németül is olvasott. Reformkori könyvtára nagyjából 300 könyvet tartalmazott. Ifjúkorától kezdve nagyon érdekelte a technika: készített kocsikat és hajókat. A megye számára fautakat tervezett. Élete nagy álma volt a perpetuum mobile feltalálása.

Békéscsabán hunyt el 1855. szeptember 12-én. A Kastélyi temetőben helyezték végső nyugalomba.

Munkássága

Haan János sírja

Az egyetem elvégzése után, 1809-ben megválasztották lelkésznek a Nógrád megyei Sámsonházára, ahol a papi teendők mellett ellátta a bírói és szolgabírói feladatokat is. Még ebben az évben a kerület felszólítására elhagyta az egyházat és a Napóleon ellen fölkelt nemesi bandériumoknál (az evangélikusok részéről) lett tábori pap, ahol kilenc hónapig tevékenykedett. A hadjárat végeztével ismét visszatért a sámsonházi egyházba.

1818. szeptember 12-én került Csabára, miután Boszy Mihályt felfüggesztették. Mellette szolgált Uhrin András (1841-ig), Broszmann Dániel (1839–1853 között), Szeberényi Gusztáv (1853-tól). Az esperességnél különböző hivatalokat töltött be: volt körlelkész, főjegyző, pénztárnok, alesperes.

Papsága alatt szentelték fel 1824. június 29-én a csabai nagytemplomot; a helyi magyar iskola is neki köszönheti létét. Tessedik Sámuel után ő volt az első, aki az egyházi élet nevezetes eseményeit feljegyezte. Igyekezett egyháza javát gazdasági szempontból is előmozdítani, így például ő termesztett először Csabán lucernát és dohányt (a dohánytermesztésről könyvet is írt). Vezetésével az egyház pincét és magtárat építtetett, valamint 30 holdas szőlőbirtokot vásárolt. Ő honosította meg Csabán a lycium barbarum nevű sövényt. Szorgalmazta az eperfaültetést is.

Emlékezete

Művei

Források

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök