Gyöngyösi János (1893-1951)

A BékésWiki wikiből

könyvkereskedő, publicista, külügyminiszter

Tartalomjegyzék

Élete

Gyöngyösi János

Gyöngyösi János Rokyca-n (ma Rokycany, Csehország) született 1893. május 3-án. Apja, Heller Ferenc állami tisztviselő, anyja, Szányi Etelka háztartásvezető volt. Szüleit 6 esztendős korában elvesztette; neveltetéséről nagybátyja, a csabai zenetanár, Gyöngyösi Gusztáv gondoskodott, akinek a vezetéknevét felvette.

Középiskoláit Aradon és Békéscsabán, az egyetem bölcsészeti fakultását Budapesten végezte. Diákéveiben óraadóként és műfordítóként (különösen Anatole France fordításokkal) jutott pénzhez.

Tartalékos tisztként harcolt az 1. világháborúban, rászolgált a III. osztályú Katonai Érdemkeresztre, a Bronz Katonai Érdemrendre és a Sebesülési Éremre. Megjárta az olasz hadifogságot is, 1919 szeptemberében került vissza Békéscsabára, ahol francia, valamint német írókat fordított a Tevan Könyvkiadó részére. A katonai szolgálat miatt 1920-ban szerezte meg a magyar–latin szakos tanári oklevelét, majd doktori végzettséget szerzett esztétikából.

Kétszer házasodott meg, második feleségét, Andó Erzsébetet 1938. október 22-én vette el.

Budapesten halt meg gyomorvérzésben 1951. október 29-én.

Munkássága

1920-tól 1921-ig volt az Est című lap újságírója Budapesten. 1921-től Békéscsabán a liberális Békésmegyei Közlöny című napilap felelős-, majd főszerkesztője lett. Ugyanebben az évben könyv-, papír-és zenemű-kereskedést nyitott Gruber Dezső nyomdásszal a Kulpin Jakab divatáruház mellett a Szent István tér 16. szám alatt. Kereskedőként bekerült a békéscsabai Kereskedelmi Csarnokba, melynél főtitkári feladatokat látott el. Tagja volt a város képviselő-testületének, a Múzeumi és Színügyi Bizottságnak és Békésvármegye Törvényhatósági Bizottságának. Az Auróra Kör irodalmi szakosztályának is vezetője volt, aminek estjein maga is fellépett. Mindezek mellett a városi tulajdonban levő Békéscsabai Fürdő Rt. igazgatósági tagja is volt.

A '30-as években kezdett a politikával foglalkozni: 1930-ban megszervezte a Békés vármegyei ellenzéki blokkot. 1931-ben belépett az akkor megalakuló Független Kisgazdapártba; 1939-től tagja lett a párt Központi Végrehajtó Bizottságának. 1935-ben elindította és szerkesztette az Alföldi Népújság című demokratikus koalíciós ellenzéki lapot. Gyöngyösi bátor és tényekkel alátámasztott cikkeit számos sajtóper követte. Az Alföldi Népújság 1938-ban betiltásra került, de a szovjet csapatok hazánkba érkezése után, 1944 októberében újraindította. Az október 11-én megjelenő újság csupán egyoldalas volt, Gyöngyösi „Nyílt levél Malinovszky tábornagy Úrhoz!” című írását tartalmazta magyar, francia és szlovák nyelven. A szovjetek Gyöngyösit és dr. Bánhegyi József felsőkereskedelmi tanárt felkérték az Uj Szó című folyóirat szerkesztésére. A 2. Ukrán Front vezetése megkérte Gyöngyösit, hogy segítse az Arcvonal Politikai Osztálya című tájékoztató magyar nyelvű lap létrehozását, aki miután elvállalta, katonai vezetőkkel kommunikálhatott.

1944. október 6-a után az Ideiglenes Nemzetgyűlés Előkészítő Bizottságának tagjává választották. 1944. december 22-től 1947 az Ideiglenes Kormány, majd a Tildy- és a Nagy Ferenc-kormány külügyminisztere volt. május 31-ig. Külügyminiszterként 1945. január 20-án Moszkvában, mint a Magyar Fegyverszüneti Bizottság vezetője, aláírta a fegyverszüneti szerződést.

1945. augusztus 20-án bekerült a Független Kisgazdapárt Politikai Bizottságába. A november 4-ei választásokon mandátumot szerzett Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei jelöltként.

Az 1946. évi párizsi békekonferencián a magyar delegációt vezette. 1946. február 27-én aláírta a magyar-szlovák lakosságcseréről szóló egyezményt. 1947. február 10-én Magyarországot képviselve aláírta a párizsi békeszerződést.

1947. április 23-tól a Dunavölgyi Agrártudományi Bizottság, augusztus 12-től a Pénzintézeti Központ elnökeként tevékenykedett. 1947. szeptember 12-től a FKgP főtitkára lett, 1948 júliusától a párt Gazdaságpolitikai Tanácsának elnöki pozícióját töltötte be. 1948 januárjától a Nemzeti Bank Főtanácsának tagjává választották.

Emlékezete

Díjak, kitüntetések

Művei

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök