Gyóni Géza (1884-1917)

A BékésWiki wikiből

költő, újságíró

Tartalomjegyzék

Élete

Gyóni Géza
Gyóni Géza eredeti aláírása

Gyónon (Pest megye) született 1884. június 25-én. Eredeti neve Áchim Géza, a Gyóni nevet szülőfaluja nyomán vettel fel az első kötete megjelenését követően. A család békéscsabai eredetű, a költő másod-unokatestvére Áchim Andrásnak. Apja, Áchim Mihály, Gyón község evangélikus lelkésze volt. Édesanyját, Becker (Bekker) Gizellát tízéves korában vesztette el.

Gyóni Géza gyermekkorát a szülői házban töltötte, Gyónon végezte el az elemi iskolát. 1894-ben került Szarvasra, ahol apai nagybátyja, Áchim Ádám evangélikus esperes gondjaira bízva végezte el a Szarvasi Evangélikus Gimnázium I–VI. osztályát. A lelkész fiaként Géza is papnak tanult. Az 1896/97-es tanévtől kezdve öccse, Mihály is Szarvasra került a nagybácsihoz. Kemény Gáborral együtt diáklapot szerkesztett Sic itur ad astra címmel, mely először közölt Gyóni-verset. Géza lelkesen elkezdte feljegyezni írásait egy fekete noteszba.

A nagybácsi halálát követően a diákkamrába lettek elszállásolva. Azonban apjuk nem szerette volna, hogy ez a légkör megrontsa gyermekeit – mint Petőfi Zoltánt –, ezért 1900 szeptemberében Csabára kerültek. Géza Vidovszky Béla, gyomai jegyző házában lakott. A család csabai rokona, Áchim Károly a gimnáziumban volt tornatanár. Barátaival diákbandát alapított, ahol ő volt a brácsás. Az együttest gyakran hívták esküvőkre, névnapokra, ahonnan pénzt sosem fogadtak el, a vacsora miatt azonban szívesen zenéltek. A csapat a „Zöldfa” vendéglő eloltásában is segített. Az iskolában padtársa Szolár Ferenc volt, osztályfőnöke dr. Rell Lajos.

Gyóni költői fejlődésében jelentős szerepet játszott a Rell Lajos által irányított Önképzőkör, bár kezdetben nem aratott sikert, a Március idusán című verse hozott számára dicsőséget. 1901 májusában Budapesten országos középiskolai tornaversenyen indult szertornából, de eredményt nem ért el. Adománygyűjtési feladatokat is kapott (szuplikáció) országszerte. Bár október 6-án nem emlékezhettek meg az aradi vértanúk kivégzéséről, Rell tanár úr támogatásával Géza elszavalta a Márciustól-Októberig című versét. A Rudolf Főgimnázium avatóünnepségén Géza és Katona Sándor adta elő a „Marót bán” című jelenetet.

Középiskolai tanulmányait a Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban fejezte be, 1902-ben jelesre érettségizett. Számos önképzőköri dicséret, iskolai szereplés és országos nyilvánosság (a Képes Családi Lapok-ban és az Új Idők-ben is jelentek meg versei) fűződött a békéscsabai évekhez.

Tanulmányait 1902 szeptemberétől a pozsonyi evangélikus teológiai akadémián folytatta. Másodéves teológus korában korrektor munkatársa volt a Nyugat-magyarországi Híradónak (1903), majd 1904 januárjában megjelent első kötete Versek címmel. Teológiai tanulmányait apjára való tekintettel folytathatta öngyilkossági kísérlete (1904. január 24.) ellenére, mely egy máig tisztázatlan amerikai párbaj következménye volt. Ugyan beiratkozott a következő tanévre is, de mivel nem szerzett kollokviumot, 1905. augusztus 20-án a Theológiai Akadémia elbocsátotta.

A szülőföldjétől távol eső orosz fogolytáborban halt meg 33. születésnapján, 1917. június 25-én. Temetésére június 27-én került sor, a szertartást német evangélikus lelkész végezte, búcsúbeszédet Zalán Gyula országgyűlési képviselő mondott.

Munkássága

Felépülése után egyértelművé vált számára, hogy nem szolgálhatja Istent, ezért a hazát kívánja szolgálni. Gyónon lett jegyző gyakornok. Itt lapot indított Alsódabas és Vidéke címmel, melyet másfél év múlva anyagi gondok miatt kénytelen volt beszüntetni. 1906-tól 1908-ig Budapesten közigazgatási tanfolyamot végzett. Időközben megbánta, hogy a közhivatali pályát választotta. Szívesen írt verseket, melyeket Kiss József A Hét című folyóiratban jelentetett meg. Írásai az Új Időkben és a Pesti Naplóban is olvashatók voltak. Költői stílusára jelentős hatással volt, amikor 1907-ben Boszniába került póttartalékosnak. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének viszontagságai megviselték, pacifista érzéseket fogalmazott meg. 1910-től újságírással kezdett foglalkozni: több ízben a Soproni Napló, majd a Sopron című napi-, később hetilap szerkesztője lett. 1909-ben, valamint 1912-ben néhány hónapra behívták katonának. Az élmények antimilitarista szemléletű költeményeket eredményeztek. Erőteljes hatással volt írásaira Ady Endre. 1913 februárjában Szabadkára, a Bácskai Hírlaphoz került segédszerkesztőnek, emellett pedig a Színházi Újság szerkesztőjeként tevékenykedett.

1914. augusztus 1-jén, mint a korneuburgi pionírezred póttartalékos közlegénye indult el a lengyelországi Przemyslbe. Kezdetben hatottak rá a háborús propaganda szólamai, ő maga is a háborúra buzdított – szembefordulva Ady háború ellenzésével. Gyóni ünnepelt magyar költő lett. Később a háborús élmények hatására, valamint a halál megtapasztalását követően egyre jobban kiábrándult a háborúból, és a harctéren szenvedő katonák kétségbeesését, illetve vágyait szólaltatta meg verseiben. Kifejezte a gyűlöletet azokkal szemben, akik otthon maradtak a háború idején a Csak egy éjszakára… című művével, ami aztán igazán népszerűvé tette. A fronton a Tábori Újság közölte írásait. 1915-ben orosz fogságba esett, s a krasznojarszki fogolytáborba került. Utolsó írásaiban az orosz forradalom pártolása is megjelenik (Egy gyöngéd lelkű grófnőhöz, Fogoly honvéd testamentuma).

Emlékezete

Emléktáblái

Gyóni Géza-emléktáblát az ország különböző pontjain, de még a határon túl is találhatunk:

Művei

Források

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök