Fajó János (1937-2018)

A BékésWiki wikiből

(Fajó János (képzőművész) szócikkből átirányítva)

képzőművész

Tartalomjegyzék

Élete

Fajó János Orosházán született 1937. február 9-én. Békéscsabán, a Rózsa Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1956-ban. Már 1950-től diákként Mokos József képzőművészeti körében készült a művészi pályára. A Magyar Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakán végzett 1961-ben, Miháltz Pál, Z. Gács György, Szentiványi Lajos voltak a tanárai, szellemi mesterének Kassák Lajost tekintette. Ezt követően másfél évig tanított a főiskolán. Számos tanulmányúton járt, többek között a Szovjetunióban, Egyiptomban, Bécsben, Bázelben, Párizsban, Londonban és Nürnbergben. 1969-ben nagy európai körutat tett Kassák Lajos özvegyével.

1974-ben öt társával együtt létrehozta az 1988-ig létezett Budapest Műhely (Pesti Műhely) nevű alkotóközösséget, amelynek 1982 óta egyedüli jogutódja. 1976-ban másokkal együtt megalapította a győri fémszobrász-alkotótelepet. 1976-tól tizenkét éven keresztül vezette a Józsefvárosi Galériát, amelyet ‒ ebben az időben Magyarországon egyedülálló módon ‒ egy alkotókból álló csoport működtetett. 19761988 között az először Telkibányán, majd Göncön, Encsen és Szerencsen megrendezett nyári szabadiskola egyik alapító tanára és művészeti vezetője volt. Fajó János nevéhez fűződik a Gyorsuló idő című könyvsorozat grafikai tervezése. 1990-től tíz éven keresztül tanított a Magyar Iparművészeti Főiskolán (később: Egyetem). 2018. július 8-án hunyt el Budapesten.

Munkássága

1962-től szerepel a Műcsarnok, az Ernst Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a hazai kiállítóhelyek csoportos tárlatain. Első egyéni tárlatát 1968-ban rendezte, számos hazai és külföldi kiállításon vett részt, az igazi sikert külföldön érte el. 1990-ben retrospektív kiállítást rendezett a Műcsarnokban. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria, a Ludwig Múzeum, a Kassák Lajos Emlékmúzeum és sok magyarországi vidéki múzeum őrzi. Munkái európai közgyűjteményeket gazdagítanak, számos alkotása osztrák, olasz, német, svájci, szlovák és lengyel múzeumokba került. Nagy méretű festészeti és plasztikai alkotásai sok közintézményben megtalálhatók.

Békéscsabán csak 1974-ben állított ki önállóan, a Kulich Gyula Ifjúsági és Úttörő Házban, a mai Csabagyöngye Kulturális Központban, ettől kezdve részese az itthoni kezdeményezéseknek. Az „ifiházban” rendezett, Tízek Klubja elnevezésű kiállítássorozat kifejezetten az innen indult, de Békéscsabán kevésbé ismert képző- és iparművészeket kívánta népszerűsíteni. A következő évben, 1975-ben kezdődött a Békéscsabai Országos Grafikai Művésztelep tevékenysége, melyben Fajó Jánosnak központi szerep jutott. Ezután érkezett a Munkácsy Mihály Múzeum felkérése, és a nagynevű fővárosi kiállítóhelyek után, számos külhoni meghívást követően stílustársaival, a Pesti műhely formációval 1976-ban nagy sikerű tárlaton gyűjthették be az elismeréseket. Az anyag mind a szakmára, mind a közönségre nagy hatással volt, hosszú időre közvetlenül befolyásolta Békéscsaba képzőművészeti életét.

Fajó János 1976-ben részt vett a békéscsabai Kner Nyomda grafikai szimpóziumán, a Mezőgép Vállalat műhelyében pedig fémplasztikákat készített. 2010-ben az akkor még működő Jankay Gyűjtemény és Kortárs Galéria, majd 2011-ben a Munkácsy Mihály Múzeum rendezett egyéni, időszaki tárlatot a művésznek, utóbbit a Válogatás egy életműből címmel. A múzeum Fajó Jánostól jelenleg száz feletti darabszámban őriz jellemzően szitanyomatokat, illetve ofszet technikával készült alkotásokat.

Művészete

Fajó János konstruktivista művészete közel hatvan éve töretlenül és tisztán képviseli a „geometrikus ortodoxiát”. A művész és a művészet szabadságát, a művészet demokratizálását vallja. Kassák Lajos szellemi örököse, akinek műveiből 1965-ben a Fiatal Művészek Klubjában rendezett kiállítást. Képeinek kompozíciós alapelve a redukció, mely a természeti formák geometriai alapformákra való leszűkítésén és e reduktív elemek variálhatóságán alapul. Az 1960-as évek második felére kialakuló egyéni stílusa főként a geometrikus tradíciókból, a konstruktivizmus művészetszemléletéből építkezik. Műveire hatással van az op-art, a minimal art és az új geometria programja. Világosan szerkesztett, tiszta és derűs színekkel közreadott alkotásai optimizmust sugároznak, érzékiségről tanúskodnak. Első absztrakt képeit 1966-ban festette. 1971-ben Bak Imrével fogalmazták meg a korszak progresszív művészetét képviselő alkotók egy csoportjának programját a Budapesti Műhely keretében. A Fajó János vezette Józsefvárosi Galéria több mint egy évtizeden át biztosított kiállítóhelyet a Pesti Műhely körül csoportosuló művészeknek (Bak Imre, Fajó János, Nádler István, Keserü Ilona, Mengyán András).

Művészetének célja a látvány megtisztítása, egy terhelő sallangoktól mentes látványvilág kialakítása. A természeti formákat geometriai alapformákra redukálja, a kör, a háromszög és a négyzet felhasználásával építi fel tiszta arányrendszert tükröző sikgeometriai kompozícióit. Festményein és grafikáin általában első- és másodrendű színekkel dolgozik, amelyeket fehérrel és/vagy feketével egészít ki. Plasztikai világa szoros rokonságot mutat festészetével. Szobrai valójában a kétdimenziós felületen kidolgozott elvek térbeli megvalósulásai. A vásznakon, szitanyomatokon megjelenő geometriai alapformákból ‒ a körből, a négyzetből, a háromszögből ‒ alakítja ki saját szobrászati formavilágát. Az 1960-as években főként hajtogatott papírkivágásokat készít, a későbbiekben a szobrok alapanyagát és a megmunkálás technikáit alapvetően a mű gondolatiságával összefüggően, szerves módon alkalmazza.

Díjak, kitüntetések

Művei

Válogatott kiállításai

Egyéni

Csoportos

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök