Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886-1944)

A BékésWiki wikiből

politikus, publicista

Tartalomjegyzék

Élete

Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886-1944)

Szarvason született 1886. június 6-án. Apja, Dr. Zsilinszky Endre (1852-1918), gimnáziumi tanár, édesanyja Bajcsy Mária. Endrének két leány (Margit és Erzsébet) és egy fiú (Gábor) testvére volt.

Alig volt egyéves, amikor a család Csabára költözött. A gyermek Endre szellemi fejlődésére meghatározó hatást gyakoroltak azok az évek, amelyeket a békéscsabai evangélikus gimnáziumban töltött. Gyakran szerepelt iskolai ünnepségeken önképzőkör elnökeként. 1904-ben érettségizett. Egyetemi tanulmányait ez év őszén kezdte meg a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem jogi karán, de a filozófia karra is beiratkozott, ahol történelmet hallgatott. Közben két szemesztert töltött a lipcsei és heidelbergi egyetemen. Már ekkortól jelentek meg cikkei (pl. a Békésmegyei Közlönyben). 1907 szeptemberében ismét Kolozsvárra iratkozott be a 4. évfolyamra, ahol 1908. április 24-én megszerezte az államtudományi, majd december 5-én a jogtudományi doktorátust.

1909. őszén bevonult a bécsi 1. császári és királyi huszárezredhez. Leszerelése után 1910. október elején érkezett Csabára, ahol ügyvédjelölt lett dr. Linder Károly ügyvédi irodájában. Emellett előadásokat tartott a Polgári Körben és a Nőegyletben, cikkeket írt a helyi lapokba. Békéscsabán a kiéleződő politikai, társadalmi és személyi ellentétek miatt került sor a Zsilinszky Endre édesapja és Áchim L. András közötti sajtópolémiára. A szabadságukat éppen Békéscsabán töltő Zsilinszky-fiúk felelősségre vonták Áchimot az apjukat ért inzultusért és a becsületbe vágó vádakért. Verekedésre került sor közöttük, melynek során halálosan megsebesítették a parasztvezért, aki másnap, 1911. május 15-én belehalt sérüléseibe. A bírósági tárgyalás eredményeképpen a gyilkosság vádja és következményeinek terhe alól fölmentették a Zsilinszky-testvéreket.

Ezután rövid vármegyei szolgálat következett (főispáni titkár volt Árvában), aminek a világháború vetett véget. Ő is a frontra került. 1918 novemberében hazatért, és részt vett a Magyar Országos Véderő Egylet nevű ellenforradalmi jellegű szervezet megalapításában. Mindkét forradalmat elutasította, így amikor Szegeden szerveződött az ellenforradalom, Zsilinszky a Külügyminisztérium Sajtóosztályára került, politikai téren pedig a Gömbös-csoporthoz csatlakozott. 1922-ben Derecske országgyűlési képviselőjévé választották, amikor is a kormánypárti Egységes Párt listáján indult. Egy év múlva a Gömbös-csoporttal együtt kilépett a kormánypártból, és megalakította velük a Fajvédő Pártot.

Zsilinszky Endre - aki 1925-től, vitézzé avatásától kezdve anyja leánykori nevét felvéve már a kettős Bajcsy-Zsilinszky vezetéknevet használta - 1928. március 15-én megindította Előőrs című lapját. Ettől kezdve fokozatosan haladt balra egy demokratikus ellenzéki politika útján. Pártja politikai programját kifejtő munkájában (Nemzeti radikalizmus, 1930) az agrárprogram áll központban: elodázhatatlannak tekinti a földbirtokreformot.

Miután nem fogadta el a Gömbös által felajánlott honvédelmi államtitkárságot, illetve egyéb mandátumokat (melyekért cserébe fel kellett volna adnia ellenzéki magatartását), a miniszterelnök a legkíméletlenebb hatósági és csendőrterrorral sújtott le. A terror és a választási csalások sorozatának következtében Bajcsy-Zsilinszky híveinek 1935-ben egyetlen képviselői helyet sem sikerült szereznie - ő maga is megbukott Tarpán. Politikai küzdelmeit megalkuvás nélkül folytatta. Külpolitikai nézeteiben a német kérdést, belpolitikai téren a parasztság megoldatlan gazdasági és szociális problémáit tartotta a legfontosabbnak. Felismerte a demokratikus ellenzéki erők tömörülésének szükségességét, ezért fuzionált 1936-ban pártja, a Nemzeti Radikális Párt a Független Kisgazdapárttal. 1939-ben Tarpán már ennek a pártnak lett országgyűlési képviselője.

A II. világháború kitörésével egybeesett a Független Magyarország című, főleg külpolitikai arculatú hetilapjának megindítása. Egyre közelebbinek érezte az országra leselkedő német veszélyt, ezért nem csupán szóban hirdette a délkelet-európai népek összefogását: Belgrádba utazott, ahol nem hivatalos tárgyalásokat folytatott a baráti együttműködésről. Bajcsy-Zsilinszky a háború éveiben vált igazán nagy formátumú politikussá, az antifasiszta nemzeti ellenállás központi alakjává. Fontos szerepet játszott az antifasiszta harcban a Szabad Szó című napilap, melynek főszerkesztői tisztét 1941-ben Zsilinszkynek ajánlották fel.

1944. március 19-ének reggelén lakásába németek törtek be, ő súlyosan megsebesült. A rabkórházból hét hónapra börtönbe került, a Gestapo foglya lett. Októberi szabadulása után a Magyar Front az ellenállási mozgalom vezetésére kérte fel. November 5-én Budapestre utazott, és a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottság élére állt. Társaival kidolgozta a fegyveres felkelés tervét. November végén az ellenállási mozgalom egész vezérkara lebukott, Bajcsy-Zsilinszkyt november 23-án letartóztatták. December 11-én Sopronkőhidára vitték. E hó 23-án a hadbíróság kötél általi halálra ítélte, amit 24-én reggel végre is hajtottak.

1945. május 27-én ünnepélyes gyászpompával temették el, majd végakaratának megfelelően hamvait Tarpán helyezték örök nyugalomra.

Művei

Emlékezete

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök